A kutyák észreveszik, melyik tárgyra vágyik gazdájuk, mégis a saját kedvencüket viszik oda hozzá
A gyerekek nem szeretik a brokkolit. Ha találkoznak egy felnőttel, aki a brokkolit szereti, de a kekszet nem, akkor a másfél éves gyerek brokkolival kínálja, a kisebb viszont keksszel, amit ő szeret. Felismerni, mi a másik szándéka, pláne, ha eltér a miénktől, bonyolult feladat. Vajon képesek rá a kutyák? Az ELTE etológusai szerint egyelőre nincs bizonyíték arra, hogy a kutyák elérnék a másfél éves gyerekek “szándéktulajdonítási képességének” szintjét. Noha észreveszik, melyik tárgyat szeretné megszerezni a gazdájuk, csak a saját kedvencüket viszik oda hozzá.
Az állati elme működésével foglalkozó kutatások nagyon fontosak ahhoz, hogy megértsük, hogyan alakult ki az evolúció során az emberi gondolkodás, mik az előzményei az állatvilágban. Még az állattartás jogi szabályozásának kialakításakor is figyelembe veszik az adott faj kognitív fejlettségét.
A kutyák és a gyerekek összehasonlítása hosszú hagyományokra tekint vissza. Abban egészen biztosan hasonlók, hogy nem tudnak beszélni, ezért a kutatók viselkedéstesztekkel próbálják kikövetkeztetni, mire gondolhatnak.
- Rengeteg anekdota szól a kutyák elmeolvasó képességéről, de a kutatások nehezen haladnak előre - mondja Miklósi Ádám, az ELTE Biológiai Intézet vezetője – eddig egyetlen tanulmány sem volt elég meggyőző. Így az évek során a nagy kérdést kisebb, kézzelfogható célokra bontottuk.
E célok egyike annak megvizsgálása, hogy mennyit érzékel egy kutya a gazdája szándékaiból és külön tudja-e választani a saját és a gazdája vágyakozását például egy tárgy iránt. Kubinyi Enikő, az ELTE Etológia tanszék tudományos főmunkatársa és a doktori dolgozatát a témából író Szánthó Flóra leporolt egy régi, a gyerekpszichológiában jól ismert kísérletet (videó itt), és elhatározták, hogy megismétlik kutyákon. A pszichológusok 14 és 18 hónapos korú gyerekek elé két tálat tettek, az egyikben keksz, a másikban brokkoli volt. A kisgyerekek nem szeretik a brokkolit, de a kekszet igen. A kísérletvezető viszont hangosan örvendezett, milyen finom a brokkoli, és jóízűen eszegette. A keksztől pedig undorodott. Miután eljátszotta, melyik ételt szereti, a kisgyerek elé tolta a tálakat és megkérdezte, kaphat-e valamit enni. A 14 hónaposok a kekszet nyújtották felé, mert nekik az ízlett. A 18 hónaposok viszont megértették, hogy a hölgy nem a kekszet, hanem a brokkolit szereti, ezért azzal kínálták. Szaknyelven szólva, megértik a vágy szubjektivitását, tehát azt, hogy ugyanazt a tárgyat egyesek kedvelik, mások utálják és képesek az érzelemkifejezésekből következtetni mások preferenciáira.
- Ha a kisgyerekek átlátják, hogy az általuk nem kedvelt tárgyat kell felkínálniuk, vajon képesek erre a kutyák is? – tette fel a kérdést Kubinyi, a Frontiers in Psychology folyóiratban megjelent tanulmány első szerzője. - Nem tartottuk kizártnak, hogy a kutyák elmeolvasó, “szándéktulajdonító” képessége egy szinten van a 18 hónapos gyerekekével. Lényegében ugyanazt a tesztet végeztük el, mint a pszichológusok a kisgyerekekkel, csak az élelmet tárgyakra cseréltük, mert az nem volt életszerű, hogy a kutyák ételt adnak át másnak.
A kísérletben egy játékot és egy karkötőt használtak a keksz és a brokkoli helyettesítésére. A kutyák a várakozásoknak megfelelően a játék iránt érdeklődtek jobban. Ezután a gazda a karkötőt a kezében tartva hangokkal, mosollyal, a rajongás minden lehetséges jelével eljátszotta a kutyának, hogy a karkötő nagyon-nagyon tetszik neki. A játékkal szemben pedig undort mutatott.
- Ha ugyanezt eljátsszuk egy másfél éves gyereknek és utána megkérjük, hogy adja oda nekünk az egyik tárgyat, akkor valószínűleg a karkötőt hozza oda hozzánk, akkor is, ha ő a játékkal szeretne játszani. A kutyák azonban nem így tettek. Mindegyik a játékot vitte oda a gazdájának – mondja Szánthó.
Mivel a közvetlen kontaktus lehetősége a játékkal túlságosan felvillanyozta a kutyákat, a kutatók elhatározták, hogy elérhetetlen helyre teszik a tárgyakat. Újabb 51 kutyát teszteltek két csoportba sorolva. Az egyik csoport gazdái a karkötő iránt “rajongtak”, a másik csoporté viszont a játékért, ugyanúgy, mint a kutyák. Az érzelmek eljátszása után a tárgyak a vizsgálati szoba ablakpárkányára kerültek, így a kutya látta a tárgyakat, de nem érte el őket. Ez az elrendezés végre működött, mert a csoportok különböztek abban, hogy mennyit nézték a tárgyakat. Ha a gazda a játékot “kedvelte”, a kutyák is főként a játékot nézegették, ám a másik csoportban ugyanannyit nézték a korábban érdektelen karkötőt is. Vagyis, ha fizikailag nem fértek hozzá a kutyák az általuk vágyott játékhoz, akkor kiderült, hogy valójában hatott rájuk a gazda érzelemkifejezése.
- Úgy tűnik, hogy a kutyák észreveszik, melyik tárgyat kedveli a gazdájuk, mégsem azt viszik neki oda - emeli ki Kubinyi. - Talán nem tudják hatékonyan gátolni a késztetéseiket, esetleg nem tárgyválasztási feladatnak, hanem játéknak fogják fel a helyzetet vagy pedig, hasonlóan a másfél évesnél kisebb gyerekekhez, nem teljesen értik, hogy a társuk vágyhat másra is, mint ők.
 |
| Fotó: Járdány Bence |
A gyerekek nem szeretik a brokkolit. Ha találkoznak egy felnőttel, aki a brokkolit szereti, de a kekszet nem, akkor a másfél éves gyerek brokkolival kínálja, a kisebb viszont keksszel, amit ő szeret. Felismerni, mi a másik szándéka, pláne, ha eltér a miénktől, bonyolult feladat. Vajon képesek rá a kutyák? Az ELTE etológusai szerint egyelőre nincs bizonyíték arra, hogy a kutyák elérnék a másfél éves gyerekek “szándéktulajdonítási képességének” szintjét. Noha észreveszik, melyik tárgyat szeretné megszerezni a gazdájuk, csak a saját kedvencüket viszik oda hozzá.
Az állati elme működésével foglalkozó kutatások nagyon fontosak ahhoz, hogy megértsük, hogyan alakult ki az evolúció során az emberi gondolkodás, mik az előzményei az állatvilágban. Még az állattartás jogi szabályozásának kialakításakor is figyelembe veszik az adott faj kognitív fejlettségét.
A kutyák és a gyerekek összehasonlítása hosszú hagyományokra tekint vissza. Abban egészen biztosan hasonlók, hogy nem tudnak beszélni, ezért a kutatók viselkedéstesztekkel próbálják kikövetkeztetni, mire gondolhatnak.
- Rengeteg anekdota szól a kutyák elmeolvasó képességéről, de a kutatások nehezen haladnak előre - mondja Miklósi Ádám, az ELTE Biológiai Intézet vezetője – eddig egyetlen tanulmány sem volt elég meggyőző. Így az évek során a nagy kérdést kisebb, kézzelfogható célokra bontottuk.
E célok egyike annak megvizsgálása, hogy mennyit érzékel egy kutya a gazdája szándékaiból és külön tudja-e választani a saját és a gazdája vágyakozását például egy tárgy iránt. Kubinyi Enikő, az ELTE Etológia tanszék tudományos főmunkatársa és a doktori dolgozatát a témából író Szánthó Flóra leporolt egy régi, a gyerekpszichológiában jól ismert kísérletet (videó itt), és elhatározták, hogy megismétlik kutyákon. A pszichológusok 14 és 18 hónapos korú gyerekek elé két tálat tettek, az egyikben keksz, a másikban brokkoli volt. A kisgyerekek nem szeretik a brokkolit, de a kekszet igen. A kísérletvezető viszont hangosan örvendezett, milyen finom a brokkoli, és jóízűen eszegette. A keksztől pedig undorodott. Miután eljátszotta, melyik ételt szereti, a kisgyerek elé tolta a tálakat és megkérdezte, kaphat-e valamit enni. A 14 hónaposok a kekszet nyújtották felé, mert nekik az ízlett. A 18 hónaposok viszont megértették, hogy a hölgy nem a kekszet, hanem a brokkolit szereti, ezért azzal kínálták. Szaknyelven szólva, megértik a vágy szubjektivitását, tehát azt, hogy ugyanazt a tárgyat egyesek kedvelik, mások utálják és képesek az érzelemkifejezésekből következtetni mások preferenciáira.
- Ha a kisgyerekek átlátják, hogy az általuk nem kedvelt tárgyat kell felkínálniuk, vajon képesek erre a kutyák is? – tette fel a kérdést Kubinyi, a Frontiers in Psychology folyóiratban megjelent tanulmány első szerzője. - Nem tartottuk kizártnak, hogy a kutyák elmeolvasó, “szándéktulajdonító” képessége egy szinten van a 18 hónapos gyerekekével. Lényegében ugyanazt a tesztet végeztük el, mint a pszichológusok a kisgyerekekkel, csak az élelmet tárgyakra cseréltük, mert az nem volt életszerű, hogy a kutyák ételt adnak át másnak.
A kísérletben egy játékot és egy karkötőt használtak a keksz és a brokkoli helyettesítésére. A kutyák a várakozásoknak megfelelően a játék iránt érdeklődtek jobban. Ezután a gazda a karkötőt a kezében tartva hangokkal, mosollyal, a rajongás minden lehetséges jelével eljátszotta a kutyának, hogy a karkötő nagyon-nagyon tetszik neki. A játékkal szemben pedig undort mutatott.
- Ha ugyanezt eljátsszuk egy másfél éves gyereknek és utána megkérjük, hogy adja oda nekünk az egyik tárgyat, akkor valószínűleg a karkötőt hozza oda hozzánk, akkor is, ha ő a játékkal szeretne játszani. A kutyák azonban nem így tettek. Mindegyik a játékot vitte oda a gazdájának – mondja Szánthó.
Mivel a közvetlen kontaktus lehetősége a játékkal túlságosan felvillanyozta a kutyákat, a kutatók elhatározták, hogy elérhetetlen helyre teszik a tárgyakat. Újabb 51 kutyát teszteltek két csoportba sorolva. Az egyik csoport gazdái a karkötő iránt “rajongtak”, a másik csoporté viszont a játékért, ugyanúgy, mint a kutyák. Az érzelmek eljátszása után a tárgyak a vizsgálati szoba ablakpárkányára kerültek, így a kutya látta a tárgyakat, de nem érte el őket. Ez az elrendezés végre működött, mert a csoportok különböztek abban, hogy mennyit nézték a tárgyakat. Ha a gazda a játékot “kedvelte”, a kutyák is főként a játékot nézegették, ám a másik csoportban ugyanannyit nézték a korábban érdektelen karkötőt is. Vagyis, ha fizikailag nem fértek hozzá a kutyák az általuk vágyott játékhoz, akkor kiderült, hogy valójában hatott rájuk a gazda érzelemkifejezése.
- Úgy tűnik, hogy a kutyák észreveszik, melyik tárgyat kedveli a gazdájuk, mégsem azt viszik neki oda - emeli ki Kubinyi. - Talán nem tudják hatékonyan gátolni a késztetéseiket, esetleg nem tárgyválasztási feladatnak, hanem játéknak fogják fel a helyzetet vagy pedig, hasonlóan a másfél évesnél kisebb gyerekekhez, nem teljesen értik, hogy a társuk vágyhat másra is, mint ők.
 |
| A kísérleti helyzet illusztrációja a cikkből. A) A tárgyak kiválasztása, B) a gazda eljátssza az érzelmeket, C) a tárgyakat az ablakpárkányra helyezi a kísérletvezető, D) a kutya a tárgyakat nézegeti, E) a tárgyak: balra a karkötő, jobbra a játék. Fotó: Kubinyi Enikő. |
Tudományos cikk: Kubinyi E, Szánthó F, Gilmert E, Iotchev IB and Miklósi Á (2020) Human Expressions of Object Preference Affect Dogs’ Perceptual Focus, but Not Their Action Choices. Front. Psychol. 11:588916. doi: 10.3389/fpsyg.2020.588916 https://www.frontiersin.org/articles/10.3389/fpsyg.2020.588916/full
Alternatív címek: Kérdéses, hogy a kutyák külön tudják-e választani a saját és a gazdájuk szándékait
A vágy szubjektivitása: felismerik-e a kutyák, hogy ugyanazt a tárgyat egyesek kedvelik, mások utálják?
Dogs are sensitive to their owners’ choice despite their own preference
Inspired by work on infants, researchers at the ELTE Eötvös Loránd University investigated whether dogs’ behaviors are guided by human displays of preference or by the animals’ own choices. They found that dogs’ looking times, but not fetching behavior, were influenced by the owner’s expression of preference. Although the studies did not demonstrate that dogs override their own preferences for an object, the results suggested that the owners’ expressed preference was perceived by the dogs and guided their perceptual focus.
Studies on animal cognition deepen our understanding of the human mind’s evolution and help inform policymakers in the production of legislation around animal keeping. Whether dogs have any idea that their humans have thoughts and emotions of their own, is one of the hot topics in dog research. The answer could have interesting implications, but it has been challenging to find a decisive way to test it so far.„There is no shortage of attempts to unveil the putative mind-reading abilities of dogs” says Dr. Ádám Miklósi, head of the Department of Ethology at ELTE, Budapest, „but no single study has been convincing enough on its own, so over the years we have broken down the big question into smaller, more tangible goals.”
One of these goals has been to investigate how dogs respond to expressions signaling the preferences of humans. A new study published in Frontiers in Psychology follows up on previous efforts in this direction. „We knew that dogs respond to humans signalling their preference, but in previous studies, the dogs’ own priorities were not accounted for. In particular, we did not know how conflicting preferences between the dogs and the owner influence the behavior of dogs,” says Eniko Kubinyi, leading author of the study, senior researcher at ELTE. „18-month-old children recognize that their own preference might differ from that of others and they understand how desire can be inferred from emotional expressions, but 14-month-olds do not. We wanted to test where dogs are on this scale.”
The researchers first tested a subset of dogs on their spontaneous preference for either a dog toy or a bracelet. The toy was without exception the more desirable object. Next, owners displayed happy expressions towards the bracelet and made disgusted faces towards the toy. Then the owner asked the dog to fetch, without providing additional guiding cues. All dogs fetched the toy, indicating that their own choice was not overcome by the emotional expressions of the owner. “Thus dogs either are not able to distinguish between their own and the owners’ preference or they failed to inhibit the “wrong” response” explains Flóra Szánthó, co-author.
The researchers decided to dig deeper. „Fetching was clearly not a good choice to measure dogs’ sensitivity to others’ preferences for several reasons” notes Kubinyi, „since their own favorite object was in reach, the dogs had little incentive to factor in the owner’s choice in their responses. We assumed that if the same objects were out of reach, they would stimulate what appears to be “showing” behavior in the dogs and they would direct more attention towards their owners’ pick, thereby also weakening the affordance provided by their preferred object.” To test this hypothesis, the researchers decided to put the objects up on the laboratory’s windowsill where the dogs could not reach them.
Fifty-one dogs were assigned to one of two experimental groups: a matching/congruent condition where owners displayed happy expressions towards the toy and made disgusted faces towards the bracelet, and a non-matching/incongruent condition, where owners showed happiness toward the bracelet and disgust toward the toy. After the emotion display, the toy and the bracelet were placed out of reach and the researchers now measured how much time the dogs looked at each object. “In this case”, says Ivaylo Iotchev, postdoc at ELTE, and co-author, “the dogs looked at the favored toy when their owner had previously responded to it with a happy face. In the other group, they looked the same amount of time at the bracelet and the toy.”
The demonstration of the owners’ preference affected the dogs’ behavior. „It is not certain that this influence is the result of inferred and shared representations” warns Kubinyi. “We have not found conclusive evidence that dogs, similarly to one and a half-year-old toddlers, understand the subjectivity of the desire, i.e., that different people can have different attitudes toward the same object. If they indeed infer the owner’s preference, they might not understand fetching as an act of offering an object to a human, or response inhibition, an important aspect of cognitive control, was not sufficiently strong to overwrite the animals’ own preference.” What is certain, is that this study is the first to show that dogs are sensitive to their owners’ choice even though they prefer to fetch their favorite toy when it is in reach.”
Original paper: Kubinyi E, Szánthó F, Gilmert E, Iotchev IB and Miklósi Á (2020) Human Expressions of Object Preference Affect Dogs’ Perceptual Focus, but Not Their Action Choices. Front. Psychol. 11:588916. doi: 10.3389/fpsyg.2020.588916 https://www.frontiersin.org/articles/10.3389/fpsyg.2020.588916/full
 |
| Photo: Bence Járdány |
 |
| Experimental set-up. (A) Object preference test, (B) demonstration by the owner, (C) object hiding in Study 2, (D) looking at the objects in Study 2, (E) test objects for all dogs: bracelet (left), toy (right), both 9 cm in diameter. The persons identifiable in the images provided written consent for the publication. Photo: E. Kubinyi Press: Klub rádió Katolikus rádió Noé barátai https://arabicapost.net/dogs-are-sensitive-to-the-choice-of-their-owners-despite-their-preference-2/ |
