A kutyák háziasítása során valószínűleg fontos szempont volt a kezelhetőségük, így feltehetőleg a háziasított kutyák és legközelebbi vadon élő rokonaik, a farkasok ebben a tekintetben különbözőek. Hogy megvizsgálják ennek jelentőségét, az ELTE Etológia Tanszék kutatói azonos módon nevelt kutya és farkaskölyköket hasonlítottak össze kezelhetőség szempontjából öt hétköznapi életet idéző teszthelyzetben. A farkasokat az intenzív szocializáció ellenére kevésbé lehetett rávenni, hogy az eldobott tárgyat visszahozzák és odaadják, gyakrabban mutattak agressziót, de jutalomért a kutyákhoz hasonlóan leültek, és a hívásra reagáltak.
A világon a háztartások 45%-ban található kutya. Ez semmiképpen nem mondható el a farkasról. Magyar kutatók feltételezése szerint ennek az alapvető különbségnek az egyik fő oka a kutyák jobb kezelhetőségében keresendő. “Tizenhat farkas és tizenegy kutyakölyköt neveltünk kézből pár napos kortól és rendszeresen teszteltük őket 3 és 24 hetes koruk között. Különböző helyzetekben vizsgáltuk a viselkedésüket: egy apport feladatban, behíváskor, ültetéskor, szőrápolás közben, illetve szájkosárral történő séta közben.” – mondja Ujfalussy Dorottya, a tudományos közlemény első szerzője, az ELTE Etológia Tanszék Családi Kutya Programjának posztdoktor kutatója. „Az apport és a behívás tesztekbe 12 anyja által nevelt kiskutyát is bevontunk.”
A kézből nevelt állatok már a szemnyílás előtt külön gondozójukhoz kerültek, akivel ezután a nap 22-24 óráját együtt töltötték. Intenzív emberi környezethez történő szocializációjuk során a gondozók a kis állatokat erszényben, kosárban mindenhová magukkal vitték napi tevékenységeik során: munkába, iskolába, autóban, villamoson stb., így az állatok már nagyon fiatal koruktól naponta találkoztak új vizuális, hang és szagingerekkel, emberekkel, állatokkal és idegen tárgyakkal. A kölykök hetente 2-3 alkalommal egymással is találkoztak, ismerkedtek. A gondozók mind a kutyák, mind a farkasok esetében igyekeztek elkerülni minden olyan helyzetet, ahol az állatot kényszeríteni, „dominálni” kell, ahhoz hasonlóan, ahogy a természetben a farkasanyák és a falka többi tagja bánik a fiatal kölykökkel.
A kutatók megfigyelték, hogy az apportfeladatban a kiskutyák jóval többször vitték vissza a kísérletvezetőnek a labdát, mint a farkasok. A farkasok jellemzően üldözőbe vették, megfogták, de inkább elszaladtak vele, és minden negyedik farkas agresszíven viselkedett, ha el akarták tőle venni a labdát. Szájkosár feladásakor, behíváskor és ültetéskor azonban a kutyák és farkasok nagy vonalakban hasonlóan viselkedtek. Szőrápolás közben a farkasok 12 hetesen többször próbáltak harapni, mint a kutyák, de később már nem volt ebben különbség. „Az intenzív szocializációval elértük, hogy sok feladatban irányíthatók lettek a farkasok. De a kutyákhoz képest kevésbé voltak kezelhetőek, főként, ha megszereztek valamit vagy nem tetszett nekik, hogy hozzájuk nyúltak. Az anya által nevelt és az emberek által nevelt kiskutyák viselkedése viszont nem különbözött a tesztekben. Az eredményekből arra következtettünk, hogy a háziasítás során fontos szempont volt a kezelhetőség” – mondja Kubinyi Enikő, a tanulmány vezető szerzője és az ELTE vezető kutatója.
„Fontos megjegyeznünk, hogy noha a farkasok megtaníthatók bizonyos feladatok végrehajtására, például leülni, illetve bizonyos szintig kontrollálhatók, társállatként való tartásuk veszélyes, erre nem alkalmasak.” – teszi hozzá Ujfalussy. „Fogságban tartott farkasoknál viszont a szocializáció és a tréning jelentősen javíthatja az állatok életminőségét”
Eredeti tanulmány: Ujfalussy, D., Virányi, Z., Gácsi, M., Faragó, T., Pogány, Á., Bereczky, B. M., Miklósi, Á., Kubinyi, E. 2020. Comparing the tractability of young hand-raised wolves (Canis lupus) and dogs (Canis familiaris). Scientific Reports, 10: 14678.doi: 10.1038/s41598-020-71687-3
Comparing the controllability of young hand-raised wolves and dogs
During domestication, dogs most probably have been selected for increased tractability (meant as controllability, handleability). If so, then considerable differences should be found between domestic dogs and their closest wild relatives, wolves, in this trait. To reveal if such a difference exists, Hungarian researchers at the Family Dog Project, Eötvös Loránd University assessed the development of tractability in hand-raised wolves and similarly raised, 3-24-week-old dogs during fetching, calling, obeying sit signal, hair brushing and walking in a muzzle. They found that despite intensive socialization, wolves remained less tractable than dogs, especially in contexts involving access to a resource. Dogs also appeared to be more prepared to follow human initiation of action than wolves. Based on these results they suggest that tractability is indeed a major factor in the making of “man’s best friend”.
Dogs live in 45% of households, integrated into various human groups across societies. Dogs’ increased tractability, i.e. how easily the animals’ behavior can be managed through control and handling, might account for a crucial difference to wolves and explain why dogs are so widespread. Researchers in Hungary were interested if the role of tractability in dogs’ domestication is reflected in species differences today. “We hand-raised 16 wolves and 11 dogs and regularly tested their behaviour from the age of 3 to 24 weeks. We combined a variety of behavioural tests to measure how the animals control their impulses in everyday situations, such as during hair brushing” – said Dorottya Ujfalussy, first author of the study and postdoctoral researcher at the Family Dog Project, Department of Ethology, ELTE.
Hand-raised puppies, both wolf and dog, were individually assigned to caregivers before their eyes opened. The pups received intensive socialisation, spending 22-24 hours a day in close contact with their assigned caretaker. Socialisation is the process by which puppies learn to relate appropriately to people and other animals, and to become used to a wide range of events, environments and situations.
They were carried in pouches and accompanied their caregivers throughout their everyday activities. Pups also had the opportunity to meet and socialize with each other 2-3 times a week. The researchers avoided competitive, dominating situations, or aggressive interactions with the animals; similarly to wolf mothers and adult pack members under natural circumstances. The behaviour of the subjects was experimentally tested regularly and the present study is part of a larger research series.
In the present study, published in Scientific Reports, the animals participated in five tests: fetching, calling, obeying the sit signal, hair brushing and walking in a muzzle. The researchers found that at 9 weeks of age hand-raised dogs retrieved an object (a paper ball) to the experimenter more often than wolves. If wolf pups grabbed the ball, they tended to carry it away. Furthermore, unlike any of the dogs, 4 out of 16 wolves showed aggressive behaviour when the experimenter tried to take away the ball. In contrast to fetching, dogs and wolves behaved largely similarly when being called, walked in muzzles or requested to sit down for a piece of food. Only at older ages (16 and 24 weeks) and in a social context (in the presence of mates) were wolves more difficult to call back than dogs. When being brushed, wolves made more biting attempts than dogs at the age of 12 weeks, however, this difference diminished by the age of 16 weeks when dogs also attempted to bite more often than at a younger age.
“The intensively socialized wolves reacted to calls, sat down upon request and walked in muzzles nicely, but they remained less manageable and controllable than dogs, especially in contexts involving access to a resource (e.g. toy or food reward). Dogs appeared to be more prepared to follow human guidance. When we tested mother-reared dogs in fetching and calling, we found no evidence that different rearing conditions (i.e., intensive socialization with humans vs. mother-rearing) would affect controllability in dogs. This confirmed our hypothesis that during domestication dogs have been selected for increased tractability.” said Enikő Kubinyi, lead author of the study and a senior researcher at ELTE, Department of Ethology.
The strength of the current study is that pups were compared at young ages, thus the differences and similarities detected here had not yet been modified by developmental processes as strongly as in adult individuals. However, comparing very young subjects carries the risk of detecting developmental differences if dogs and wolves develop at a different pace. For example, the fact that wolves attempted more bites at a younger age in the brushing task may be due to differences in the pace of maturation, since older dog puppies behaved similarly. It is important to note that, although wolves can be controlled and trained to perform tasks (for example to sit down, as the results of the current study showed), they are not suitable as pets. For captive wolves in zoos and other licensed facilities, however, socialization and training are valuable means of enrichment as well as useful to husbandry related welfare.
Original paper: Ujfalussy, D., Virányi, Z., Gácsi, M., Faragó, T., Pogány, Á., Bereczky, M. B., Miklósi, Á., Kubinyi, E. Comparing the tractability of young hand-raised wolves (Canis lupus) and dogs (Canis familiaris). Scientific Reports, www.nature.com/articles/s41598-020-71687-3
Photos: Járdány
