Az utóbbi évtizedekben nagyot változott a világ, és ma már tökéletesen elfogadhatónak tartjuk, ha kutyával élünk a lakásban, és ha a kutya otthon marad, amíg nekünk más dolgunk van. De nem ártana azt is tudni, hogy milyen hatással van kedvencünkre az egyedüllét, még akkor is, ha a szeparációs szorongásnak (ami ugatásban, ürítésben, a bútorok tönkretételében nyilvánul meg leggyakrabban) nem mutatja jelét.
Svéd kutatók (Rehn és Keeling) 12, szeparációs szorongástól mentes, lakásban élő kutya otthoni viselkedését vizsgálták fél órás, két órás és négy órás egyedüllétük során (legalább 1 nap telt el a vizsgálatok között). Az eredmények szerint a magányosan töltött órák hossza nem befolyásolta a viselkedést, a kutyák 92-95%-ban heverésztek, de minél több idő telt el, annál intenzívebben üdvözölték a hazatérő gazdát: aktívabbak, kezdeményezőbbek voltak, többet csóválták a farkukat, nyalogatták a szájukat és gyakrabban remegtek izgalmukban. Az egyedül töltött idő hossza tehát a viselkedési problémát nem mutató kutyákat is befolyásolja, akár már 2-4 óra elteltével.
Kutya Szövetség, 2011/2