Észak-Amerikába körülbelül 14-20 ezer évvel ezelőtt érkeztek meg az emberek Ázsia felől. A kutya háziasítása ekkoriban már megkezdődhetett – hozzávetőleg 15 ezer évvel ezelőttre tesszük ezt az eseményt – de a kutya feltehetően csak későbbi hódítókkal érkezett a kontinensre. Erre utal legalábbis az a lelet, amit nemrégiben találtak meg a Maine-i Egyetem kutatói Texasban. A koponyatöredék és lábcsont korát 9400 évesre becsülik (korábban ugyan már jelentettek ennél idősebb leleteket, pl. az idaho-i Jaguár-barlangból, de a pontosabb vizsgálatok során kiderült, hogy azok mindössze 1-3 ezer évesek). A csontok egykori tulajdonosa egy 14 kg-os, emberek által nevelt házikutya lehetett – mielőtt gazdái leölték, megfőzték, és elfogyasztották volna. Az akkori kutyák tehát minden bizonnyal nem csak társnak, őrszemnek és vadászpartnernek számítottak, hanem táplálékforrásnak is.
A kutató, Samuel Belknap egyébként véletlenül talált rá a kutyacsontokra, miközben holocén kori emberek táplálékösszetételét vizsgálta. A csonttöredékek alapján a kutya típusa egy új-mexikói, rövid orrú indián ebével állt a legközelebbi rokonságban. DNS vizsgálat szerint pedig bizonyossá vált, hogy a lelet nem farkastól, prérifarkastól vagy rókától származik, hanem a perui kutyafajták közé tartozik.
A kutyákat valószínűleg csak éhínség vagy ünneplés idején fogyasztották, levesként, esetleg raguként.
Kutya Szövetség, 2011/3
