Lili veszettül csaholt és métereseket ugrott a kerítésre, mikor először láttam. Akkor már egy éve osztozott másodmagával egy kennelen, kóbor kutyaként, vemhesen fogták be. Csontsovány és bolhás volt, a fülei hosszan berepedeztek az alultápláltság és vitaminhiány miatt. Egyszerűen ijesztően nézett ki. De elhittem az ismerőseimnek, akik időnként foglalkoztak vele, hogy ez a kutya nekem való, és hazavittem. Ezután tizenhárom boldog évet töltöttünk együtt.
Több millió kutya kerül a menhelyekre évente. Csak az Egyesült Államokban 8-12 millióan kényszerülnek rács mögé, ami az ottani kutyalétszám közel ötöde. Kevesebb, mint a felüket sikerül csak örökbe adni. Annak ellenére, hogy természetesen a legtöbb menhely fenntartója igyekszik mindent megtenni a kutyák jólétének érdekében, a kutatások azt mutatják, hogy a menhelyi élet nagy stresszt jelent a kutyák számára, és viselkedési problémák kialakulásához vezethet a társas kapcsolatok hiánya miatt. A környezet gazdagítása (például társas elhelyezéssel, gyakran cserélt játékokkal, zenével) és a rendszeres foglalkoztatás, séta, tréning sokat segít, de messze az örökbefogadás a legjobb megoldás. A gazdasági megfontolások azonban nagyon gyakran eutanáziához vezetnek. A menhelyre kerülő kutyák körülbelül 30-40%-át elaltatják. Az örökbefogadás sem mindig sikeres: egyes adatok szerint a kutyák akár 19%-a visszakerül a menhelyekre.
Miért válnak meg az emberek a kutyájuktól?
Nem tudjuk, mi vezet ahhoz, hogy egy kutya kóbor állattá váljon. Még arról a helyzetről is hiányosak az adataink, amikor a gazda mond le a kutyájáról, mivel a menhelyeken általában nincs idő vagy szándék a gazda kikérdezésére, illetve a gazdák egyharmada nem árulja el az indokait. Közel négyezer interjú alapján költözés vagy egyéb lakásproblémák, egészségügyi gondok, anyagi nehézségek és időhiány áll a vezető helyen.
Viselkedési problémát a gazdák 11%-a említ. Mindenekelőtt a hiperaktivitás, az elszökdösés, továbbá a lakás rongálása, a szobatisztaság hiánya és a túl gyakori ugatás jelent gondot. Agressziót mindössze 3%-ban jelölnek meg okként, e kutyák fele harapott már meg ténylegesen embert, egyötödük nem fér össze más kutyákkal.
Sok kutató azonban hangot ad annak a véleményének is, hogy a gazdák elhallgatják a viselkedési problémákat, nehogy csökkentsék kutyájuk örökbefogadási esélyeit. Erre utal az az amerikai vizsgálat is, ahol a gazdáknak lehetőségük volt névtelenül választ adni arra, miért akarnak megválni a kutyájuktól. Ekkor a gazda ellen irányuló agressziót háromszor, az idegenektől való félelmet több mint kétszer annyian jelölték be, mint a névvel nyilatkozó tulajdonosok.
A viselkedési problémák mellett gyakori indok az is, hogy a kutya szándékaik ellenére került hozzájuk (például örökölték), megváltozott az életmódjuk, gyermekük született, vagy túl idősen jutott hozzájuk a kutya (legnagyobb a kockázat az 1-2 éves kor körül beszerzett kutyáknál).
Az USA-ban sokan kifejezetten azért viszik el a kutyájukat menhelyre, mert ott ingyenesen elaltatják őket. Ezek a kutyák általában idősek, az átlagos életkoruk több mint tíz év, míg az örökbeadás céljából leadott kutyák mindössze 1,2 év körüliek.
Mi történik a kutyákkal a menhelyen?
A menhelyek elsősorban elhagyott és elhanyagolt állatok ideiglenes elszállásolását szolgálják. Általában rosszul finanszírozottak, a személyzet alacsony képzettségű, a hely szűkös. Sok egészséges állatot egyszerűen azért kell elaltatni, mert nincs számukra hely. Amerikai adatok szerint az utóbbi három évtizedben a kutyák vezető haláloka a menhelyi eutanázia – ez az összes kutyahalál egyharmadát jelenti.
Egyes országokban, például Olaszországban az eutanázia kizárólag nyomós orvosi indok alapján lehetséges. Ez egyrészt komoly gazdasági következményekkel jár, másrészt sokan vitatják, hogy szabad-e éveken, évtizeden át egy kutyát néhány négyzetméteren tartani.
Az elaltatást elkerülő kutyák örökbefogadó gazdára várnak. Az alulfinanszírozottság miatt rendszerint csak a puszta létfenntartásukra futja, holott a szociális elszigeteltség, a nagy zaj és a korlátozott hely óriási stresszt okoz az állatoknak. Ennek jeleként ingerlékenyebbé, agresszívabbá, bizonytalanabbá válnak. Minél több ideig tart a menhelyi tartózkodás, annál maradandóbb a károsodás, különösen a szukáknál. A hosszan tartó stressz sztereotip viselkedés, dermedés, szájnyalogatás, ásítozás, remegés kialakulásához vezethet. Főként a kölykök veszélyeztettek ebből a szempontból. Egy tíz hónap körüli kutya, ha csak két hónapot is tölt gazda nélkül egy menhelyen, akár visszavonhatatlan károsodásokat szenvedhet, amelyekkel egészségügyi gondok, elsősorban idegrendszeri és hormonális problémák is járnak.
A problémák kialakulása részben megelőzhető megfelelő környezetgazdagítással. Elsősorban a társas elhelyezés megfontolandó. A csoportosan tartott kutyák kevesebbet vokalizálnak, aktívabbak, kevésbé agresszívak más kutyákkal, nincsenek sztereotípiáik, és csak egyharmadnyi viselkedésproblémával küzdenek az egyedül elhelyezett kutyákkal összevetve. Akár 30 kutya is elhelyezhető egy csoportban, ha biztosítva van az állandó felügyelet, és a túlságosan szorongó, illetve agresszív kutyákat elkülönítik. Az örökbefogadó gazdák hamarabb választanak kutyát a csoportból, és választásukat megkönnyíti, hogy "normális" helyzetben figyelhetik meg a kutyákat. Ha valamely oknál fogva mégis egyedül helyezik el a kutyákat, akkor célszerű a kenneleket egymással szembefordítani, mert így a kutyák a kennel elején helyezkednek el, ami fontos szempont a kiválasztásnál. Érdemes bevezetni azt is, hogy a kutyákat a látogatók etessék kisebb adagokkal, amivel pozitív kutya-ember interakciók kialakulását serkentik, és szintén a kifutók elülső részébe szoktatják a kutyákat. Arra is van adat, hogy a klasszikus zene megnyugtató hatással van a kutyákra.
A szobatisztasági problémák kialakulásának megelőzéséhez rendszeres sétáltatásra van szükség, ami önkéntesekkel megoldható.
Hogyan ítélik meg egy menhelyen, melyik kutya örökbeadható?
A kóbor kutyák a menhelyre kerülés után rendszerint vizsgálaton esnek át, amikor kiderül, van-e bennük egyedi jelölés, mikrochip. Ha igen, tájékoztatják a gazdát, hogy a kutyája a menhelyen várja őket. A kóbor kutyákat nyolc napig kötelezően tartják, ezután pedig a menhely tulajdonába kerülnek. Ekkor állatorvosi- és viselkedésvizsgálaton esnek át. A beteg, agresszív vagy túlságosan félénk kutyákat a vizsgálat után elaltatják (noha a viselkedési problémák megítélésére használt tesztek megbízhatóságáról nincsenek adatok).
Az örökbeadhatóságot nem csak a teszt eredménye, hanem a kutya fajtája is befolyásolja. Az ausztrál Victoriában például pit bullok nem adhatók örökbe.
Ám a kiváló viselkedésteszt sem garantálja egy kutya jövőjét. Egy rendelet alapján ugyanis a 28 napon túl bennmaradó kutyákat elaltatják.
A kiválasztást befolyásoló tényezők
Fajta, méret, a szőrzet színe, előtörténet és viselkedés dönthet egy kutya sorsáról. A keverékeknek például kétszer akkora az esélye az elaltatásra, mint a fajtatisztáknak.
Az örökbefogadók azt a kutyát választják, amelyik egy szépen berendezett kennel elejében van, nyugodt, figyelmes és barátságos. Emiatt célszerű a kutyák fekhelyét a kifutó elejébe húzni és a játékokat is odatenni. Legfontosabb azonban a gyakori emberi jelenlét. Már az is tartósan a kifutók elején tartja a kutyákat, ha valaki tíz percenként elsétál a kennelsor előtt.
Az örökbefogadók jellemzői
Férfiak gyakrabban fogadnak kutyát örökbe, mint nők, és szinte valamennyiüknek volt már korábban kutyája. Aki egyedül érkezik, sokkal alaposabban mérlegel, és gyakrabban dönt jól (vagyis nem hozza vissza a kutyát). Azok a szülők, akik a gyerekük számára választanak kutyát, gyakran csalódnak. A menhelyre visszavitt kutyák 22%-ától viselkedési problémák miatt váltak meg, 13%-uktól pedig azért, mert nem jól jöttek ki a család másik háziállatával.
Befogadást követő viselkedési problémák
A befogadott kutyák legalább negyede mutat valamilyen viselkedési problémát az első hónapban. Elsősorban félénkség, abnormális szexualitás, túlzott aktivitás vagy ugatás a gond. A kanokkal több a nehézség (amit az is tükröz, hogy eleve többen vannak a menhelyen (58%)). Szeparációval kapcsolatos problémák is gyakoriak, ami miatt a kutyák egyedül hagyva rombolnak, egyébként pedig árnyékként követik a gazdájukat.
Tanulságok
A menhely tehát: szükséges rossz. Ideális esetben csak annyi kiskutya születne, ahány gazdára is talál. Ehhez rengeteg ismeretterjesztésre, hathatós ivartalanítási programra volna szükség.
Ausztráliában például az utóbbi húsz évben támogatott árú műtétekkel, adókedvezménnyel és az automatikus menhelyi ivartalanítással sikerült elérni, hogy a teljes kutyaállomány 61%-a ivartalanított, és tíz év alatt 40%-kal csökkent a menhelyre kerülő kutyák száma. Elsősorban kölyökből lett kevesebb, így az átlagos menhelyi életkor megnőtt, jelenleg két év körül van.
Az ismeretterjesztés szerepe azonban legalább ennyire jelentős, és sokszor pénzbe sem kerül, csak egy kis jószándékot igényel. Pusztán annyi, hogy iskolai osztályok szervezetten ellátogatnának egy-egy menhelyre, egészen biztosan felelősebb állattartásra ösztökélné a következő nemzedéket. De a menhelyi személyzet is rengeteget tehet azért, hogy az örökbefogadások sikeresek legyenek. Egyrészt a kutyák jólétének biztosításával, amiben sokat segíthetnek az önkéntesek is, másrészt az örökbefogadók körültekintő tájékoztatásával, és a számára megfelelő társ kiválasztásával.
Marston et al., 2005, AnthrozoösAjánlott olvasmány:
Center for Shelter Dogs (welfare és viselkedésteszt - Match up II)
Az írás a Kutya Szövetség 2011/6 számában jelent meg.
