Népszerű posztok

2012. október 27.

Az ásítás ragadós - de csak hét hónapos kortól

Ha valaki ásítozik mellettünk, valószínűleg hamarosan minket is utolér az ásítási inger. Számos pszichológiai, neurobiológiai és viselkedéses bizonyíték szerint ez a jelenség kapcsolatban áll az empátiával. Jellemzően a hozzánk érzelmileg közel álló rokonok, majd barátok, ismerősök, legkevésbé ismeretlenek ásítozását vesszük át. Empatikus zavarok, például az autizmus gátolja az átragadást, viszont minél empatikusabb valaki, annál fogékonyabb mások ásítozására. Az agyi képalkotó vizsgálatok is azt támasztják alá, hogy mások ásítozásának látványa az empátiával kapcsolatos agyterületeket aktivizálja. Ennek ismeretében nem meglepő, hogy a jelenség csak viszonylag későn jelentkezik az egyedfejlődés során - embereknél (és feltehetően csimpánzoknál is) például 4-5 éves kor körül, az érzelmek pontos azonosításának képességével egyidőben. Úgy tűnik, a kutyáknál sincs ez másképp. A Lund Egyetem kutatói 35, különbözű korú kutyán tesztelték, hogy ásítoznak-e, ha velük szemben egy ember eltátja a száját vagy ásít. Előbbire azért volt szükség, mert így kiszűrhették, mennyi ásítás jelentkezik a kutyáknál pusztán a helyzet furcsa, kényelmetlen volta miatt (ez ugyanis helyettesítő, „békítő” viselkedéseket – az ásítás mellett például szájnyalogatást, lihegést, kaparászást – aktivál, amik azt fejezik ki, hogy a kutya szívesen kivonulna a helyzetből, de ezt nem vállalja nyíltan). Az eredmények szerint az ásítás – függetlenül a demonstrátor személyétől –kétszer olyan gyakran váltott ki hasonló reakciót a kutyákból, mint a szájtátás, de csak akkor, ha a tesztalany elmúlt féléves. Lehet, hogy akárcsak az embereknél, az ásítással az álmosság is együtt jár - öt kutyát fel kellett rázni a bóbiskolásból az ásításos epizódok alatt (Madsen and Persson, 2012).
Megjelent a Mindennapi Pszichológia IV/6 számában.