Népszerű posztok

2012. október 30.

A kölyökkutyák szopási viselkedése

Több emlősfaj újszülöttje néhány napnyi testvérvetélkedés után következetesen ugyanazt az emlőt használja, így feltételezhető, hogy a legnagyobb kölyök jut a legtöbb vagy legjobb minőségű tejhez. A macskaféléknél, egyes pockoknál és a vaddi
sznóknál a hátsó emlőkért, a házisertésnél viszont az elülsőkért folyik a verseny. Kutyáknál mindeddig semmit nem tudtunk a szopási szokásokról, de mexikói és francia kutatók pótolták a hiányosságokat. Tíz alom vizsgálata alapján úgy találták, hogy a kölyökkutyák körülbelül 60%-ban a négy középső emlőt használják a leggyakrabban, a két-két szélsőt pedig csak körülbelül 40%-ban. Az emlőválasztás viszont nem hat a megszerzett tejmennyiségre, tehát csak azért furakodnak a kölykök középre, mert ott nem zavarja őket az anya lába. A kölykök nem ragaszkodnak ugyanahhoz az emlőhöz. Alkalomanként egy kölyök átlagosan 2,5-szer vált emlőt, láthatóan saját elhatározásból, és nem azért, mert a testvérük vagy anyjuk ellökdösi őket. A kiskutyák szopási szokásai sem súlyukkal, sem a nemükkel, sem az alom nagyságával nem függtek össze.
A vetélkedő macskák és a nem vetélkedő kutyák közötti különbség valószínűleg az életmódjukkal magyarázható. A csoportban élő kutya (illetve farkas őse) nősténye hetekre az üregben maradhat a kölykökkel, míg falkatársai ellátják élelemmel, a macskafélék nősténye viszont szoptatás alatt is kénytelen vadászni, ezért előnyösebb, ha működő emlőinek számát minimalizálja. Az elképzelés azonban még fejlesztésre szorul, mert a házinyúl, a laboratóriumi patkány és közönséges rétipocok kölykei is váltogatják az emlőket, pedig e prédaállat anyáknak is muszáj formában maradniuk a szoptatás alatt (Arteaga et al., 2012).