2013. május 27.

Egy új állatkedvenc javíthat az autista gyerekek társas viselkedésén

Az autizmus kommunikációs nehézségekkel, társas viselkedési problémákkal, szetereotip viselkedési és érdeklődési mintázatokkal jellemezhető rendellenesség. Egy állatkedvenc segíthet az autista gyerekek
társas viselkedésének fejlődésében, de csak akkor, ha újonnan fogadták be, a gyerek körülbelül öt éves korában – derül ki a PLoS ONE folyóirat tanulmányából. A kutatók egy francia napközis otthon 260 gondozottja közül választottak ki 12-12, illetve 8-8 - korban, nemben, nyelvi képességekben azonos - résztvevőt a részletesebb összehasonlításokhoz. A szülők a gyerekek 4-5 éves korában, majd a kutatás idején újra kitöltöttek egy autizmus diagnosztizáló kérdőívet. A két kérdőív összevetésével kiderült, hogy azok a gyerekek, akiknek a családjába öt éves koruk után valamilyen állatkedvenc (kutya,macska, hörcsög) került, kétféle társas viselkedésben javultak: szívesebben osztották meg ételüket és játékaikat másokkal, valamint könnyebben együttéreztek családtagjaikkal, barátaikkal. Érdekes módon viszont nem fejlődtek azok, akiknél korábban is volt állat. Ez arra utal, hogy a kedvenc érkezése valószínűleg olyan változásokat okoz a családi dinamikában, ami segíti a gyerekek társas és érzelmi fejlődését. Az új állattal sokat foglalkoztak a gyerekek, simogatták, játszottak vele, azok viszont, akik kutyával vagy más állattal nőttek fel, öt évesen már nem érdeklődtek iránta. Fontosnak tűnik tehát, hogy a gyerek hány éves korban kerül először kapcsolatba az állatokkal, és nem az számít, milyen régóta élnek együtt.
A kisállattartás kedvező hatása már ismert elítélteknél, végstádiumban lévő betegeknél, Alzheimer kórosoknál, de ez az első olyan tanulmány, ami azt vizsgálja, hogyan reagálnak autista gyerekek egy állatkedvenc befogadására.

Ref: Grandgeorge M, Tordjman S, Lazartigues A, Lemonnier E, Deleau M, et al. (2012) Does Pet Arrival Trigger Prosocial Behaviors in Individuals with Autism? PLoS ONE 7(8): e41739. doi:10.1371/journal.pone.0041739
Kép forrása

Megjelent a Mindennapi pszichológia 2013/2 számában