Népszerű posztok

2013. október 23.

Ivartalanítás pro és kontra

Igen, ivartalanított... Csak még nem szóltunk neki...
Óriásiak a kulturális különbségek a kutyák ivartalanításának ügyében, ami önmagában is arra utal, hogy nincs egyértelmű válasz a kérdésre: ivartalanítsuk-e a kutyánkat vagy sem. Ahol a műtétet a populációszabályozás eszközének tekintik, ott a felelős állattartás része. Az Egyesült Államokban például közel 80%-os az ivartalanítottsági arány, és vannak olyan parkok, ahová csak ivartalanított kutyák léphetnek be. Ezzel szemben Norvégiában kizárólag indokolt esetben engedélyezett az operáció. A szigort persze érthetővé teszi, hogy Norvégiában nincsenek kóbor kutyák, tehát az ivartalanításnak nincs szerepe a túlszaporulat szabályozásában.

Az állatorvosok szukáknál preventív céllal, az emlőtumor (ami a szukák negyedét érinti) és a méhfertőzések megelőzése miatt javasolják az ivartalanítást. A műtéti kockázat minimális, de számolni kell a csökkenő aktivitás és az elhízás veszélyével. Mindkettő megelőzhető, ha a gazda odafigyel az etetésre és a kutya mozgatására. Esetenként megfakul a szőrzet és nagyobb mértékű lesz a vedlés is.

Az ivartalanítás az esetek jelentős részében a viselkedést is megváltoztatja, sokan ezért döntenek a műtét mellett. Még a norvég állatjóléti törvény is lehetővé teszi a műtétet bizonyos viselkedési problémák esetében, például ha egy kan kutya fokozott agresszivitással reagál saját nembéli társaira. A kutyák - a farkasokhoz mérten, amelyek igyekeznek megölni idegen fajtársaikat - többnyire jól tűrik más kutyák társaságát, de a tesztoszteron fokozza az agressziót, és tüzelési időszakban felajzott állapothoz vezethet. Kutatási eredmények szerint a verekedések gyakorisága 60%-kal, a párzási kísérletek száma 70%-kal csökkenhet ivartalanítás után. Ha a kutya olyan helyen él, ahol sok fajtársával találkozik nap mint nap, jelentősen csökkentheti a stresszt az ivartalanítás. Szukáknál viszont nőhet az ember (családtagok) elleni agresszió, de főleg akkor, ha kicsiként is hajlamosak voltak rá. A félelmi agresszión inkább ront a műtét, hiszen a tesztoszteronszinttel a magabiztosság is csökken. Az időzítés sem mindegy: ha a viselkedés már rögzült, a hormonszint-változásnak nem lesz hatása.

A korai ivartalanítás ellen szól ugyanakkor, hogy kétszeresére növeli a csípőízületi diszplázia és háromszorosára a limfoszarkóma kockázatát, legalábbis bizonyos fajtáknál. Saját kutyánk ivartalanításával kapcsolatos döntésünkben az is segíthet, hogy több mint hetvenezer kutya vizsgálata alapján úgy tűnik, az ivartalanítás növeli a várható élettartamot: míg az ivaros kutyák átlagosan 7,9 évig élnek, az ivartalanítottak 9,4-ig. A hosszabb élettartam valószínűleg főként a fertőzés- és traumaveszély csökkenésére vezethető vissza a szerzők szerint.



Sajnos a tanulmány nem számolt azzal, hogy húsz év alatt egyre elterjedtebbé vált az ivartalanítás, ugyanakkor az állatorvosi ellátás színvonala is javult. Elképzelhető tehát, hogy a megnövekedett élettartam nem az ivartalanítás következménye, hanem a jobb állatorvosi ellátásé. Az eredményt mégis hihetővé teszi az, hogy ivartalanítás saját fajunknál is hasonló hatással jár: egy 2012-ben publikált vizsgálat szerint a koreai eunuchok (ivartalanított férfiak) például 14-19 évvel tovább élnek, mint a hasonló származású és életkörülmények között élő ivaros férfiak.

*
Korábbi változata megjelent a Mindennapi Pszichológia 2013/4. számában

További olvasnivaló:

Tudományos közlemények: