Népszerű posztok

2013. november 24.

Melyiket válasszam: amelyik nekem tetszik vagy amelyik neked? Kutyák érzelemfelismerésének vizsgálata

Szánthó Flóra ELTE BTDK Etológia szekció 1. helyezett és Bolyai díjas előadása (2013. nov. 23.) 


A kutyás világ régóta sejti, hogy a kutyák képesek megérezni gazdáik hangulatát, felismerni érzelmeiket. Ez nem meglepő, hiszen az emberek gyakran kommunikálnak érzelmeket a kutya felé egyszerű hétköznapi helyzetekben is. Feltűnően vidámak, ha fel akarják kelteni a kutya érdeklődését valami iránt, vagy tanítani szeretnének neki valamit, jelképesen pedig mérgesek, ha a kutya valami rossz fát tett a tűzre. De ezek közül melyiket ismeri fel a kutya?

Korábbi tanulmányokból tudjuk, hogy a kutyák intenzívebben reagálnak a vidám és mérges emberi arckifejezésre mint a semlegesre, valamint képesek különbséget tenni a gazdáik mosolygó és semleges arckifejezést ábrázoló fényképei között. A fénykép-párok közül a kutyák a mosolygós fényképet választották leggyakrabban, és a kutatók ezt az eredményt kapták akkor is, ha ismeretlen személyről készült fényképet használtak.

Mivel az emberek nem csak arcuk mimikájának változtatásával kommunikálnak, hanem érzelmeik kifejezésére verbális és egyéb nem verbális jeleket is használnak, feltételezhetjük, hogy a kutyák ezeket is képesek érzékelni, és az egyszerűbb érzelmekhez társítani ezeket. A kutatások azt is kimutatták, hogy a kutyák képesek az emberi érzelem-kifejezést referenciálisan, tehát tárgyakra vonatkozóan is értelmezni.
Tárgyválasztási helyzetben vizsgálta a kutyák viselkedését egy német kutatócsoport, ahol a kísérletvezető vidám- undorodó és vidám-semleges érzelem párokat játszott el 2 doboznál. A kutyák preferenciát mutattak a vidámnak jelölt doboz iránt a vidám-undorodó kondíció esetén.

Felmerül a kérdés, hogy hogyan is választanak a kutyák ilyen helyzetekben, mi a stratégiájuk? Preferálják a pozitív, tehát vidám érzelemmel megjelölt tárgyat, vagy pedig azért választják azt, hogy elkerüljék a negatívat?



Ennek kiderítésére vállalkozott egy olasz kutatócsoport, akik megvizsgálták azt is, hogy választanak a kutyák a korábbihoz hasonló helyzetben, kiegészítve egy negatív(félelem)-semleges érzelem párral. A vidám tárgy felé történő preferenciát e kutatásban is sikerült kimutatniuk, mind a félelmet keltővel szemben, mind pedig a semleges tárgyal szemben. Azonban a félelem-semleges érzelem pár között a kutyák véletlenszerűen választottak. Ezek alapján arra következtettek, hogy a kutyák elsősorban a „preferencia a pozitív érzelemre” stratégiát alkalmazzák, a gazda negatív érzelem-kifejezését vagy nem képesek felismerni, vagy pedig nem veszik figyelembe ilyen típusú teszthelyzetben.

Vizsgálatunkat a korábbi tesztek tanulsága alapján építettük fel. Az olasz vizsgálattal ellentétben nem a félelmet, hanem az undort választottuk negatív érzelemnek, mivel a hétköznapokban a kutyák feltehetően gyakrabban találkozhatnak undorral, mint félelemmel. A gazdát használtuk demonstrátorként, mivel a kutyák valószínűbb, hogy jobban felismerik gazdáik általuk már jól ismert érzelemkifejező jeleit.

Elgondolásunk alapján a kutyák képesek felismerik gazdáik negatív érzelem kifejező jeleit is, de mivel szabad választás során választásuk semmilyen következménnyel nem jár, így nem biztos, hogy döntésüket erre alapozzák. Így ilyen helyzetekben a kutya preferenciájának nem kell egyeznie a gazda preferenciájával.

Ezért egy igen fontos újítást vezettünk be a korábbi tesztekhez képest: tesztünkben nem csak a kutyák első tárgyválasztását figyeltük meg, hanem feladat-helyzetbe állítottuk őket: egy tárgyat a gazda utasítására be kellett hozniuk. Feltételezésünk szerint a korábbi vizsgálatokban alkalmazott szabad választás nem eléggé készteti a kutyát arra, hogy a gazda preferenciájához igazítsa a saját választását, hiszen a gazda számára undorító tárgy bizonyos kutyák számára érdekes is lehet, míg mások számára nem, tehát előfordulhat, hogy a kutyák a tárgyak között véletlenszerűen választanak. Viszont egy olyan feladathelyzetben, ahol a gazda kér egy tárgyat, amelyekkel kapcsolatban előzőleg érzelmeket kommunikált, a kutya azt a tárgyat apportírozza majd, amit a gazda pozitívabb érzelemmel jelölt meg. Amennyiben felismerik, hogy az undorítóként megjelölt tárgy a gazda számára negatív, inkább elkerülik azt, és kisebb valószínűséggel viszik ezt a gazda számára.

Vizsgálatunkban 3 érzelem, a vidám, semleges és undorodó páros kombinációit használtuk. Négy csoportot hoztunk létre, csoportonként 20 kutyával. A csoportokat az összeállításánál korra, nemre, fajtaarányra kiegyenlítettük.

A tesztben használt tárgy két egyforma műanyag palack volt, amelyekben egy kis dobozba rejtve jutalomfalatot vagy egy apró kavicsot tettünk. A jutalomfalatot mindig a pozitívabb érzelemnek jelölt palack rejtette, ezt a vastagon szedve jelöltem az ábrán.

Kontroll csoportként semleges-semleges érzelem párt használtunk, hogy kiderítsük a kutyák választását befolyásolja-e szaglásuk jelen vizsgálatban.

A tesztben egy előre kihelyezett széken helyet foglalt a gazda kutyájával, a kísérletvezető pedig mögöttük állt, pórázon fogta a kutyát. A gazda a két palacknál egy-egy, előre meghatározott érzelmet mutatott, majd a demonstráció után a székre visszaülve a kutyát a hozd paranccsal engedte el. Semmilyen egyéb utasítást nem adhatott és semmiféle módon nem jelezhette, melyik palackot szeretné, hogy behozza a kutya. A behozás után a kutya megkapta a palack tartalmát, jelen esetben a vidám palack behozásával a jutalomfalatot és következett az újabb próba, amely összesen nyolcszor ismétlődött (videó itt).

A kontroll csoportban a gazda mindkét palacknál semleges érzelmet mutatott. Erre azért volt szükségünk, hogy kiderítsük, vajon szag alapján képesek-e megtalálni a kutyák a jutalmat rejtő palackot, tehát a szag befolyásolhatta-e a választásukat.

Az adatok elemzése

A sorrendnek, oldalnak és ismétlésnek nem volt szignifikáns hatása a kutyák teljesítményére egyik változónkra sem. A csoportok viszont különböztek a tekintetben, hogy a kutya melyik palackot vitte vissza a gazdájának.

A kondíciók eredményeinek összehasonlításából láthatjuk, hogy az érzelem-pároknak hatásuk van a kutyák választására, így az egyes kondíciókban mutatott teljesítményt külön is megvizsgáltunk.

A kutyák teljesítményét a véletlenszinthez hasonlítva adtuk meg csoportonként, ezt az ábrán szaggatott vonallal jeleztem, az ettől való szignifikáns eltérést pedig csillaggal. Az érzelempárok feltüntetésénél a vastagított jelenti a jutalomfalat helyét, eredményeink ezekre vonatkoztatva szerepelnek.

A kontroll csoportban a kutyák véletlen szintjén teljesítettek választásukban mindkét változó esetén, egyik palack felé sem mutattak preferenciát, holott az egyikben egy szem jutalomfalat volt elrejtve. Tehát nem képesek kiszagolni a jutalomfalat helyét, vagy ha képesek is, ez nem befolyásolja a teljesítményüket ebben a teszthelyzetben. A vidám-semleges pár esetén mind első megközelítésben, mind behozásban a kutyák a vidámnak jelölt palackot választották, a próbák több mint felénél. A vidám-undorodó és semleges-undorodó csoport esetében a megközelítések véletlenszinten történtek, a kutyákat mindegyik palack egyformán érdekelhette, azonban ha a gazda utasítására kellett dönteniük, a legtöbb esetben sikerült a „pozitívabbat” kiválasztaniuk, a vidám-undorodó esetén a vidámat, míg a semleges-undorodó esetén a semlegest.

Összefoglalás

A pozitívnak jelölt tárgy irányába tehát kimutatható volt a preferencia, a kutyák véletlenszint felett választották a vidám érzelemmel jelölt palackot a semlegessel szemben mind első megközelítésben, mind behozásban, így más kutatócsoportok eredményeit tesztünkkel igazolni tudtuk.

Az undorodó érzelem esetében feltételeztük, hogy a kutyák nem fognak elkerülést mutatni első megközelítésükben, hiszen sok esetben a gazda undorodását kiváltó tárgy bizonyos kutyák számára érdekes is lehet. Azokban a csoportokban, ahol megjelent az undorodó érzelem, az első megközelítésben nem vártunk a véletlenszinttől eltérő teljesítményt. Feltételeztük azonban, hogyha a kutyák képesek felismerni gazdáik undorodásának negatív érzelmi töltetét, akkor kisebb valószínűséggel viszik be a gazdáiknak az így megjelölt tárgyat.

Eredményeink ismét igazolták a feltételezéseinket, a kutyák a behozás során a pozitívabbnak jelölt tárgyat vitték be gazdáik számára. Vidám-undorodó csoportnál a vidámnak jelölt palackot preferálták a kutyák, míg undorodó-semleges esetén a semlegest. Az első megközelítés és a behozás során mutatott eltérő válasz arra utal, hogy protokollunk segítségével tényleges választási helyzet elé sikerült állítanunk a kutyákat. Mivel nem csak az első megközelítésüket figyeltük meg, amellyel a kutyák saját érdeklődéséről kaptunk információt, hanem egy feladat teljesítésével valós választási helyzetbe állítottuk őket, megfigyelhettük hogyan kap funkciót a gazda érzelem kifejező jeleinek felismerése.

Vizsgáltunkkal sikerült egy korábbi problémakört tisztáznunk, mely szerint a kutyák szabad választási helyzetben nem ismerik fel gazdáik negatív érzelmeit. Eredményeink azt mutatják, hogy képesek az undor felismerésére, azonban ennek kimutatásához speciális feladathelyzet kell, ahol a gazda utasítja a kutyát egy tárgy behozatalára. Ebben az esetben a kutyák a pozitívabb érzelemmel megjelölt tárgyat választják, mivel választásuknak a feladathelyzetben tétje van, ugyanis döntésük következménnyel járhat. Tesztünkben a rossz választásnál csak egy kavicsot kaptak a behozott palackból, jó választásnál egy jutalomfalatot. De hétköznapi helyzetekben is hasonló a helyzet: az undorító tárgy behozataláért nem jár jutalom, sőt... A kutyák életük során feltehetően megtanulták felismerni gazdáik különböző érzelemkifejező jelzéseit, és ezekhez társítani azok következményét. Ha a gazda vidáman szól, feltehetően ezt jutalom követi, azonban ha nemtetszését fejezi ki valami iránt, akkor azt jobb a kutyának elkerülnie. Tehát lehet, hogy egy kutya ugyan megközelíti a gazda számára undorító tárgyat, de biztosan nem viszi neki oda. Feladathelyzetben a kutyák stratégiája a „kövesd a jót, kerüld a rosszat”.