Népszerű posztok

2014. október 16.

Hogyan lett az ősi farkasból kutya?

 Körülbelül harmincezer évvel ezelőtt nem a küllem alapján dőlt el, melyik, ember mellé keveredett farkaskölyök nő fel és szaporodik. Ami számított, az feltehetően a szelídíthetőség és az engedelmesség volt. A szelíd és szófogadók egyedeknek jutott a legtöbb élelem, rájuk vigyáztak leginkább és őket hagyták szaporodni. A generációról generációra egyre barátságosabb és irányíthatóbb állatok fokozatosan elvesztették farkasszerűségüket. Lógni kezdett a fülük, rövidebb lett az arcorri részük és a farkuk, fehér foltok jelentek meg a bundájukban. Hormonálisan is megváltoztak: évi egy helyett kétszer tüzeltek, stresszhormon-szintjük a farkasokéhoz alacsonyabbá vált.

Mindezt onnan sejtjük, hogy a XX. században egy szovjet kutató, Beljajev megismételte a háziasítás folyamatát ezüstrókákon. Az emberrel szemben lecsökkent félelemre szelektált rókái ma, több mint fél évszázaddal később, nem csak barátságosak, hanem kutyaszerűen ugatnak, csóválják a farkukat, sokuknak lóg a füle, foltos a bundája, kunkorodik a farka. A világosabb, foltos kültakaró, a kölyökszerű (juvenilis) testalkat és viselkedés azonban nem csak a kutyafélékre, hanem valamennyi háziasított gerincesre jellemzőek.

A velőléc (neural crest) sejtjeit nc jelöli
Régóta foglalkoztatja a kutatókat, milyen gének változása áll a háziasítás háttérben, de leggyakrabban csak egy-egy tulajdonságra koncentráltak. Egy új elmélet szerint azonban érdemesebb csak azokra a génekre összpontosítani, amelyek az embrionális gerincvelő feletti velőléc fejlődését, az onnan eredő sejtek vándorlását szabályozzák. A velőléc sejtjeiből az embrió fejlődésekor a koponya egyes részei, fogak, fül, idegek, mellékvese és a kültakaró színezetét adó pigmentsejtek képződnek. A háziasítás során a továbbtenyésztésre kiválasztott szelídebb állatok valószínűleg enyhe velőléc-rendellenességet hordoztak, ami többek között kisebb vagy rosszabbul működő mellékvesével járt. Emiatt a vad ősökhöz képest kevésbé reagáltak veszélyhelyzetekre, például az ember jelenlétére, illetve hosszabbá vált a szocializációs periódusuk, így több idejük maradt megtanulni, hogy az embertől nem érdemes félni. A velőléc rendellenessége miatt melléktermékként a szelídebb állatoknak kisebb az állkapcsa, a fogai, helyenként elégtelenül működnek a pigmentsejtjei, a fül porcsejtjei. A kutya háziasításakor tehát eleinte az emberek szándékától függetlenül, a viselkedés megváltozásával összefüggően alakultak ki a lógó fülű, foltos, rövid orrú példányok.