Népszerű posztok

2015. szeptember 3.

Asztalközösség

Olyan nincs, hogy egy farkas békésen bóklásszon a baromfiudvarban. Pedig  ̶  igaz, hogy Afrikában, és igaz, hogy páviánok között  ̶ , de mégis láttak már olyan farkast, ami szépen beilleszkedett a növényevők közé.

Az etióp farkas a világ legritkább kutyaféléje, kevesebb, mint 500 példánya él szabadon. A kutatók egy genetikai vizsgálat alapján egy ideig a szürke farkas egyik alfajaként azonosították, de későbbi eredmények szerint körülbelül 3-4 millió éve a két faj külön fejlődik. Noha falkákban él, egyedül jár táplálkozni, méghozzá napközben, mert zsákmányállatai, földikutyaféle rágcsálók, ekkor mozognak.

Etiópiában élőhelyüket barna (más néven dzseláda-) páviánokkal osztják meg. A páviánok rettegnek a kutyáktól, és azonnal felmenekülnek a sziklákra, ha meglátnak egyet. A farkasokra viszont ügyet sem vetnek. Az etióp farkasok rágcsálókra specializálódtak, és a növényeket tépdeső majmok nagy számban riasztják fel kedvenc csemegéjüket. A sok – körülbelül kétszáz – majom látványa, zaja még inkább összezavarhatja a rágcsálókat, erre utal legalábbis az, hogy két-háromszor könnyebben kapja el őket a farkas.

Előfordul, hogy kölcsönös előnyök miatt több faj alkot közös csoportot. Például a struccok remekül látnak, könnyen megpillantják a ragadozókat. A zebrák viszont kiválóan hallanak. Ha együtt legelésznek, bármelyikük kezdi el a menekülést, a többiek követik; nagyobb így az esélyük a megmenekülésre. A páviánoknak viszont valószínűleg semmi haszna nincs a farkasokból. Egyszerűen csak megszokták, eltűrik a jelenlétüket, mivel a farkasok gondosan ügyelnek rá, hogy semmiképp ne viselkedjenek fenyegetően. Még a kölyköket is elkerülik, noha ők nem nagyobbak, mint a földikutyafélék.