2019. május 16.

Dominanciaviszonyok kutyák között


A kutyák között vannak magabiztos, rámenős példányok, akik tovább és erősebben ragaszkodnak az elképzeléseikhez, akikhez határozottabb fellépésű gazda kell. Ezeket a kutyákat nevezi a köznyelv „dominánsnak”. Az etológiában viszont a dominancia nem jellemvonás, hanem két egyed kapcsolatának jellemzője, amely harcias jellegű összeütközések során alakul ki. Az az egyed, amely ezeket az összecsapásokat sorozatosan megnyeri, domináns lesz, amelyik pedig behódol, alárendelt. A dominanciahierarchia, vagyis a rangsor kialakulása hasznos, hiszen lehetővé teszi, hogy a csoportban élő állatok a sérülés veszélye nélkül eldöntsék, melyikük férhet hozzá elsőként bizonyos erőforrásokhoz. Például ha a csoport elejt egy zsákmányt, először a domináns ehet belőle, a szaporodás is a dominánst illeti, éppúgy, mint a legjobb pihenőhely. Ehhez képest mi a helyzet az egy háztartásban élő kutyákkal? Az életben maradásért nem kell versengeniük és a  szaporodásuk ügyében sem hozhatnak önálló döntéseket. Mi maradt a hierarchiából a kutyacsoportokban és mit vesz észre ebből a gazda? Ezt vizsgálták az Eötvös Loránd Tudományegyetem etológusai.

Dominancia kutyacsoporton belül

Többkutyás háztartásokban általában van versengés a kutyák között – ki tud kicsikarni több dédelgetést a gazdától, kié lehet a konyhapultról odadobott maradék, ki száll először be és ki az autóból, és így tovább. Vajon ezek közül a helyzetek közül mi függ össze, melyek azok, amikben következetesen az egyik kutya nyer és tekinthető-e dominánsnak?
"Több mint 700, közös háztartásban élő kutyapár gazdáinak véleményét összegezve először is meglepődtünk, milyen sokan jelölték meg az egyik kutyájukat dominánsnak. Tíz gazdából csak egy állította azt, hogy a kutyái közt nincs rangsor. A dominánsnak tartott kutyák jellemzően elsőként férnek hozzá bizonyos erőforrásokhoz, vagyis megszerzik a jutalomfalatokat, ha tehetik elsőként esznek, elfoglalják a jobb pihenőhelyet. Sajátos személyiségük van, mivel képezhetőbbek, agresszívabbak, impulzívabbak, mint a párjuk. Emellett igyekeznek védelmezni a csoportjukat, többet ugatnak, séták során elöl járnak." -  – mondta el Kubinyi Enikő, a kutatás vezetője. "Az etológiában ismert dominanciajelek a viselkedésükben is megjelennek, felüljelölik a másik vizeletét, összetűzésnél ők nyernek, az alárendelt pedig gyakran nyalogatja a szájukat, ez a behódolás egyik jele. A kutyapárosok harmadánál egyébként nem fordul elő se szájnyalogatás, de verekedés."
Bármilyen furcsának tűnik, a nagyobb, erősebb kutyák nem lesznek automatikusan dominánsak. Viszont ha szuka és kan él együtt, akkor gyakoribb, hogy a szuka a domináns. "Ennek talán az az oka, hogy a szukákat gyakran ivartalanítják, ami ennél a nemnél a szakirodalmi adatok alapján nagyobb agresszivitással jár." – fejtegeti Lisa Wallis, a PeerJ szaklapban megjelent közlemény másik szerzője.




Csak a kor számít?

A kutatók a Szenior Családi Kutya Programban kutyák öregedésével foglalkoznak, ezért különösen érdekelte őket a kor szerepe a dominanciaviszonyokban. Az idős kutyák általában dominánsak a fiatalok felett, ezt a mostani tanulmány is megerősítette. Sok kutyás szakember emiatt vitatja is a dominancia szerepét a kutyáknál, szerintük a korkülönbség elég magyarázat az egyedek viselkedésének eltérésére. De alighanem tévednek, mert az adatok világosan mutatták, hogy a rangsorban elfoglalt pozíció jobban magyarázta a különbségeket, mint a kor.


Eredeti közlemény: Kubinyi E, Wallis LJ. 2019. Dominance in dogs as rated by owners corresponds to ethologically valid markers of dominance. PeerJ 7:e6838 https://doi.org/10.7717/peerj.6838