Bizonyos elméletek szerint az ember törzsfejlődése az
állatok háziasítására emlékeztet, ezért vagyunk sokkal békésebbek és
kommunikatívabbak, mint az emberszabású majmok. A háziasítás ugyanis vadon élő
őseikhez képest elsősorban emberkedvelővé tette a háziállatokat, mivel csak
azok az egyedek fejlődtek és szaporodtak optimálisan, amiket nem zavart az
emberek közelsége. A ház körül élő állatokban így generációról-generációra
felszaporodtak az emberhez vonzódást és az emberrel való együttműködést
elősegítő gének. Van, aki kételkedik ebben az elméletben, és úgy véli, csak a
környezeti hatások miatt válnak emberközpontúvá a háziállatok. A vitás kérdés
kézenfekvő megoldása a házi- és a vad formák összehasonlítása lenne, de
utóbbiakat többnyire már kiirtották. Szerencsére nem ez a helyzet a több mint kétezer éve háziasított
vadászgörény esetében, aminek őse, a közönséges görény még ma is előfordul
Európa legtöbb országában. Az azonos módon tartott vad és a házi görények
összehasonlításával kideríthető, milyen genetikai változások történtek a
háziasítás során. Az MTA és az ELTE munkatársai fejlett szociokognitív
képességeiről már jól ismert kutyákat, házigörényeket és –
szelíd közönséges görények hiányában – a vad vérvonalat is hordozó
görényhibrideket hasonlítottak össze olyan tesztekben, amelyekkel jól
vizsgálható, hogyan viszonyulnak az állatok az emberhez. Nos, a
házigörények és a kutyák nagyon hasonlóan viselkedtek: a vadgörény-hibridekkel
ellentétben jól tolerálták, ha a gazdájuk felemelte őket és a szemükbe nézett;
szívesebben fogadtak el egy jutalomfalatot a gazdától, mint az idegentől, és
sikeresebben követték az emberi mutatást. A háziasítás tehát hasonlóan hatott a
görények és a kutyák társas viselkedésére. Mindkét faj egyedei megkülönböztetett
módon viselkednek a gazdájukkal szemben – ami a kötődés alapja – és
fogékonnyá váltak az emberi gesztikuláris jelekre. Úgy tűnik tehát, hogy a
háziasítás valóban olyan géneket mozgósított, amelyek révén –
legalábbis a társként tartott – háziállatok együttműködhetnek az
emberrel és könnyebben beilleszkedhetnek az emberi közösségekbe (
Hernádi et al., 2012, PLoS One)
Mindennapi Pszichológia, 2012/5
