Fajtársfelismerés

Ha Gombóc Artúr képes felismerni kerek, szögletes, rövid, hosszú, lapos, lyukas formában is a csokoládét, akkor miért ne tudná Blöki beazonosítani a tacskó, pincsi, német dog és bernáthegyi köntösében a kutyát? Bár lehet, hogy kutyából többféle van, mint csokoládéból: 400-500 fajtája létezik, marmagassága 10-112 cm, súlya 1-100 kg közt mozog, és akkor a számtalan szín-szőrzet- és egyéb paraméter sokféleségét még nem is említettük. Sikerült megoldania a kutyának azt a kognitív problémát, amit ennyiféle variáció kategorizálása jelent? Úgy tűnik, igen, és még csak kutyaszag sem kell hozzá. Francia kutatók kilenc ebnek vetítettek le összesen mintegy háromezer portrét kutyákról és háromezret „nemkutyákról” (különböző emlősökről, köztük emberekről). Mind a kilenc kísérleti alany felismerte fajtársai fényképét. Az Animal Cognition című lapban publikált tanulmány szerzői szerint ez a rendkívül rugalmas fajtársfelismerési képesség biztosítja azt, hogy a különböző kutyafajták eltérő küllemük ellenére még ma is hajlandók keveredni egymással.

Autier-Dérian et al., 2013, Animal Cognition.

Megjelent a Mindennapi Pszichológia 2013/2 számában.

Nine participants of a French behaviour test: they successully differentiated the photos of their conspecifics (belonging to four types: wolf, hound, mastiff, greyhound) from pictures of other mammalian species (including humans). According to the researchers, the ability of recognizing other dogs independent from their outlook appearance ensures that dogs are ready to crossbreed (Autier-Dérian et al., 2013, Animal Cognition).
Science Daily

Hetven éves (volt 2003-ban) a Farkasember

A Farkasember néhány napja megint bekerült a köztudatba (lásd például itt és angolul itt). Erről eszembe jutott, hogy kilenc évvel ezelőtt mi is írtunk Virányi Zsófival Werner Freundról az az Élet és Tudománynak. Íme:

A látogatás összes fotója itt

A németországi utunkról hazaküldött sms-re - Holnap találkozunk a farkasemberrel - kapott válasz érezhető aggódást rejt. S valóban van bennünk szorongás, ahogy ott állunk az esőtől csöpögő, kövér lombok alatt, ahol a kerítések túloldalán az ösvényeket farkasok járták ki, és keressük az utat ahhoz az emberhez, aki ezeket az állatokat felnevelte és azóta is velük él.

Kölyökként juhásznak készül, de a saját nyájhoz nincs elég tőkéje, így végül inkább kertésznek tanul. Ám első munkahelyén, a stuttgarti botanikus kertben előbújik belőle az állatszelídítő, és a gyomlálást hamarosan nagymacskák, medve és hiéna istápolására váltja. Mivel mentora távozása után elöljárói nem nézik jó szemmel a kertész idomári tevékenységét, az ifjú Werner Freund távozni kényszerül, és hogy jellemét fejlessze, kiképzésre jelentkezik a határőrségnél. A katonák között sem feledkezik meg a vadállatokról: a kaszárnyában rókalányt nevel, majd fiatal ajakosmedvéje kísérgeti a csapatot a gyakorlótéren. 1964-től megvalósítja nagy álmát: 15 expedíciót vezet Afrika, Dél-Kelet Ázsia, Dél-Amerika természeti népei közé. Közelharcra és túlélésre kapott kiképzését ezúttal bőven kamatoztathatja: elképesztő lélekjelenléttel és találékonysággal oldja meg a nemegyszer életveszélyes helyzeteket. "Freund már azelőtt falkavezér volt, hogy kapcsolatba került volna a farkasokkal" - állítja expedíciós társa, Walter Wolter újságíró.

Az érzés, amit az ember mindig érez, ha szenvedélye nagy tekintélyével találkozik- kicsit mintha vizsga előtt állnánk -, nem enyhül a találkozással: a fényképekről ismert arcot számtalan ránc borítja, tekintete komoly, és fürkésző ugyan, de mintha meglepetésre már nem számítana. Megmutatja az utat otthonához, majd egy másikon ő is hazatér: a ház előtt vár bennünket.

A francia határ közelében, egy szép fenyőerdő szélén álló faházát öt farkasfalka területe veszi körbe. Az egyenként több mint egy hektáros kifutókban európai, szibériai, timber és sarki farkasok élnek. 1988-as könyvének megjelenése óta a mindenki által csak "Farkasember"-ként emlegetett Freund felesége segítségével nevelte fel állatait, de elválasztás után a ragadozók életüket saját területükön már önállóan alakítják. Freund nem akarja, hogy a farkasai az emberhez alkalmazkodjanak, ő viszont olyan közelről szeretné megismerni őket, amennyire csak lehetséges. Az évtizedek során tökéletesen elsajátította viselkedésüket, és a falkában maga is fajtársként igyekszik részt venni. Úgy gondolja, hogy az állatok számára ő a falka elsőszámú, alfa-farkasa, de nem a vezetője. Nézeteit, a farkasfalkák vezetéséről alkotott elméleteit sokan vitatják, azonban kétségtelen, hogy könyvei és a róla készült filmek révén világhírűvé tette a marcona ragadozókat befogadó Saar-vidéki Merzig városát, és számtalan embert nyert meg a farkasok ügyének. "A legtöbb kutató csak a golyóstollát tanulmányozta egészen közelről, farkast nem. Én még a rangsorrendért folytatott harc idején is velük élek. Csak így ismerhetem meg igazán a farkasokat." - vallja az idén hetvenedik életévét betöltő Freund.

A látogatás összes fotója itt

Tudja, mit remélünk. Kabátot húz, hogy még a közeledő nyári zápor előtt láthassuk őt európai farkasai között. Seregnyi látogató verődik össze pillanatok alatt a kifutó előtt. Freund belép a második ajtón is, vezérszukája pedig azonmód felugrik rá, és hódolata jeléül arcon nyalja hajdani nevelőjét. Egymás mellett hevernek a földön, az egymásnak örüléssel elfoglalva, míg a vezérkan egy alárendelt állatot szorít a kerítéshez, távol tartva őt a megbecsült látogatótól. Vendéglátónk kemény, érdes vonásai érezhetően ellágyulnak, amint a vezérkan – felhagyva az alacsonyabb rangúaknak szánt vicsorgással, merev testtartással, szőrborzolással - csatlakozik az ember és a farkasszuka szeretetteljes kettőséhez. "Gyertek ide, fiacskáim" - mormolja a körülötte kavargó farkasok gyűrűjében, majd amikor úgy érzi, az üdvözlés ceremóniája lezajlott, csöndesen távozik a falka területéről, és párás szemmel rágyújtva az aznapi sokadik szivarra, végül visszatér az emberek ösvényére, alávetve magát a látogatók kérdéseinek.

A látogatás összes fotója itt

A reggeli fokozza a teljesítményt

Harminc perccel a reggeli után jobb teljesítményt nyújtanak a kutyák, mint éhesen, illetve másfél óra múltán. Hasonlóan felemészti energiakészletüket és rontja a teljesítményüket tíz percnyi engedelmes gyakorlat. 

A reggeli a nap legfontosabb étkezése. Segíti a vércukorszint szabályozását, fokozza az anyagcserét, növeli a kognitív teljesítményt, kreativitást, fizikai kitartást, fokozza a memóriát. A kedvező hatáshoz azonban legalább a napi ajánlott energiabevitel 20%-át el kell fogyasztani, lehetőleg olyan élelmiszerként, ami lassan, de hosszasan növeli a vércukorszintet, aminek ingadozására főleg a végrehajtó funkciók (szelektív figyelem, munkamemória, önfegyelem) reagálnak érzékenyen. Mindez kutyákban is így van! Éhes kutyák önfegyelmet kívánó, helyben maradási, ültetési gyakorlat után gyatrán teljesítenek gondolkodtató- és keresési feladatokban. Újra remekelnek, ha ihatnak egy kis cukros italt. Ezek után már nem is annyira meglepő Holly Miller és Charlotte Bender 14 kutyán elvégzett felmérése, ami igazolta, hogy a napi tápadag felének reggeli elfogyasztása után fél órával a kutyák pontosabban teljesítenek egy munkamemóriát és összpontosítást kívánó keresési feladatban mint reggeli nélkül, illetve másfél óra múltán. Az eredményeket érdemes megfontolni a munkakutyásoknak: úgy tűnik, az étkezéseken felül adott jutalomfalatok nem csak motivációként működnek, hanem a vércukorszint emelésével is fokozzák a teljesítményt (Miller and Bender 2012). 

Megjelent a Mindennapi Pszichológia 2013/1 számában

Szótanulás kutyáknál

Nem egyformán tanulja a szavakat a kutya és az ember. A vizuális ember inkább a formák alapján kategorizálja a tárgyakat, a taktilis kutya pedig a méret és anyag alapján. 

„Olyan okos az a kutya, hogy szinte megszólal” – de vajon hogyan beszélne, ha megeredne a nyelve? Az állatok nyelvi képességeinek kutatása bepillantást enged azokba az evolúciós folyamatokba, amik az emberi nyelv megjelenéséhez vezettek. Az utóbbi évtizedben több nyelvzseni is felbukkant a kutyák között. Az első a német illetőségű Rico volt, aki három éves gyerekeknek megfelelő módon és gyorsasággal tanulta meg új tárgyak nevét. A következő zseni, Chaser – szintén border collie – 1000 szót ismer, ami vetekszik a kisgyerekek szókincsével. Chaser arra is képes, hogy hasonló tárgyak halmazát azonosítsa egy szóval (pl. játék), vagyis kategorizál. Sofia, egy keverék, szintén képes erre, emellett felismeri, hogy a főnevek és az igék eltérő fogalmi tartalmúak - ami határozott lépés annak felismerésében, hogy a szavak mondatokká alakulhatnak. Bailey, egy yorkshire terrier pedig azt is bebizonyította, hogy mindez a megszokottól eltérő hanggal és akcentussal is működik. E négy kutya teljesítménye alapján akár azt hihetnénk, hogy a kutya szótanulása minőségileg azonos az emberével. Brit kutatók azonban úgy találták, hogy van, ami különbözik: a főként látással tájékozódó, vizuális ember inkább a formák alapján kategorizálja a tárgyakat, a taktilis, a tárgyakat megbökdöső, megcsócsáló kutya viszont méret és textúra alapján. A kutyák tehát máshogyan generalizálják az elsajátított szavakat, mint az emberek. Ezúttal is egy nagy szókincsű border collie, Gable volt a tesztalany – úgy tűnik, a border collie-k különösen tehetséges nyelvtanulók (Zee et al., 2012).  

Megjelent a Mindennapi Pszichológia 2013/1. számában