Nem egyformán tanulja a szavakat a kutya és az ember. A vizuális ember inkább a formák alapján kategorizálja a tárgyakat, a taktilis kutya pedig a méret és anyag alapján.
„Olyan okos az a kutya, hogy szinte megszólal” – de vajon hogyan beszélne, ha megeredne a nyelve? Az állatok nyelvi képességeinek kutatása bepillantást enged azokba az evolúciós folyamatokba, amik az emberi nyelv megjelenéséhez vezettek. Az utóbbi évtizedben több nyelvzseni is felbukkant a kutyák között. Az első a német illetőségű Rico volt, aki három éves gyerekeknek megfelelő módon és gyorsasággal tanulta meg új tárgyak nevét. A következő zseni, Chaser – szintén border collie – 1000 szót ismer, ami vetekszik a kisgyerekek szókincsével. Chaser arra is képes, hogy hasonló tárgyak halmazát azonosítsa egy szóval (pl. játék), vagyis kategorizál. Sofia, egy keverék, szintén képes erre, emellett felismeri, hogy a főnevek és az igék eltérő fogalmi tartalmúak - ami határozott lépés annak felismerésében, hogy a szavak mondatokká alakulhatnak. Bailey, egy yorkshire terrier pedig azt is bebizonyította, hogy mindez a megszokottól eltérő hanggal és akcentussal is működik. E négy kutya teljesítménye alapján akár azt hihetnénk, hogy a kutya szótanulása minőségileg azonos az emberével. Brit kutatók azonban úgy találták, hogy van, ami különbözik: a főként látással tájékozódó, vizuális ember inkább a formák alapján kategorizálja a tárgyakat, a taktilis, a tárgyakat megbökdöső, megcsócsáló kutya viszont méret és textúra alapján. A kutyák tehát máshogyan generalizálják az elsajátított szavakat, mint az emberek. Ezúttal is egy nagy szókincsű border collie, Gable volt a tesztalany – úgy tűnik, a border collie-k különösen tehetséges nyelvtanulók (Zee et al., 2012).
Megjelent a Mindennapi Pszichológia 2013/1. számában
