2013. május 30.

Segítőkutyák cukorbetegeknek


A cukorbetegséget évszázadokon keresztül a vizelet megkóstolásával diagnosztizálták: az édes íz azt jelzi, hogy a beteg szervezetének sejtjei nem képesek cukrot felvenni a vérből, és éheznek. A betegség inzulin megfelelő adagolásával kezelhető – ez segít felvenni a sejteknek a vércukrot – de ha hiba csúszik a számításba, a vércukorszint vészesen lecsökkenhet. Ennek kezdeti jeleit nem mindenki érzi, különösen alvás közben, és így egyik pillanatról a másikra akár kómába is eshet a beteg, amelyből külső segítség nélkül nem ébred fel. Bizonyos műszerek képesek a vércukor folyamatos mérésére, de képzett kutyák gyorsabban és pontosabban jelzik a közelgő veszélyt. 
Az ebek kiképzése ugyanúgy zajlik, mint például a kábítószer-kereső kutyáké. Náluk azonban nem egy drog megtalálását jutalmazzák a kiképzők, hanem azt, ha több minta közül sikeresen kiválasztják azt, amelyik egy alacsony vércukorszintű beteg lélegzetét tartalmazza. A kutatók még nem tudják, mi az a vegyület, amit a kutya felismer, de bíznak benne, hogy hamarosan kiderül, és így sikerül egy újabb mérőműszert is kifejleszteniük. A kiképzett kutya azután a cukorbeteg gazdához kerül, akivel egy szobában alszik. Ha a gazda vércukorszintje zuhanni kezd, a kutya jelez a hozzátartozóknak, akik így gyorsan segíteni tudnak a betegen. Van olyan páciens, aki a kutya beszerzését megelőző két hétben hatszor vesztette el az eszméletét az alacsony vércukorszint miatt, és mindannyiszor orvosi ellátásra volt szüksége. Mióta megvan a kutyája, egy kétéves labrador-golden retriever keverék, három hónap alatt csak egyszer vesztette el az eszméletét, de orvosi beavatkozásra nem volt szüksége. A kutyák nem csak a cukorbetegek, hanem az epilepsziások életminőségét is jelentősen javíthatják. Az epilepszia-roham jelzésére ugyan nem lehet kiképezni a kutyákat, mert nem ismeretes, mik a roham előjelei, de némely kutya mégis csalhatatlanul megérzi, hogy a gazdája hamarosan bajba kerül, és a viselkedésével jelzi számára, hogy tegye meg a szükséges óvintézkedéseket.

Megjelent az Élet és Tudomány 2013/6 számában.