Ausztrália legnagyobb szárazföldi ragadozója, az ember által
körülbelül 5000 évvel, Kelet-Ázsiából betelepített dingó nem elvadult kutya, hanem
akár külön fajnak is tekinthető a legújabb kutatások szerint. A több ezer éves
szaporodási izoláció miatt olyan jellegzetességei alakultak ki, amik megkülönböztetik
a kutyától.
Legalábbis száz éve még ez volt a helyzet. Mivel ma már
nagyon nehéz olyan dingót találni, amely bizonyíthatóan nem keveredett kutyával,
a kutatók az 1900 előtt gyűjtött dingókoponyákat és bőröket vizsgálták meg. Úgy
találták, hogy a fajtiszta dingónak a kutyához képest viszonylag szélesebb a
szájpadcsontja, hosszabb az orra, koponyája laposabb és a tetején lévő csonttaraj
szélesebb. A színe változatos, akár fekete is lehet. Valószínűleg ma is élnek
még Ausztrália egyes területein az ősi dingók tiszta vérű leszármazottai, de
ennek bizonyításához DNS-t kellene gyűjteni tőlük.
Annak a kérdésnek, hogy a dingó külön fajnak tekinthető-e,
természetvédelmi jelentősége van. A fajtisztaként azonosított dingókat sok tagállamban
védelem alá helyeznék, de a dingó-kutya hibrideket kiirtanák a háziállatokban
okozott károk miatt. Senki nem tudja azonban biztosan, hogyan lehet külsőleg a
fajtiszta dingót megkülönböztetni a hibridektől – ezt a hiányosságot igyekezett
most pótolni ez a vizsgálat.
a kutya, 2014/05
