Ezekkel a hétköznapi helyzetekkel szembesítettek családi kutyákat laboratóriumi környezetben az MTA és az ELTE kutatói. A tesztben a kutyák két egyforma tárgy (műanyag flakon) közül választhattak, melyre a gazda előzőleg különböző érzelmi reakciókat (öröm, semleges vagy undor) mutatott, különböző kombinációkban. Az érzelmek kifejezése után a gazda arra utasította a kutyáját, hogy hozza be az egyik flakont. Ekkor már nem jelezte, pontosan melyiket szeretné.
Amikor a kutyák odaszaladtak a tárgyakhoz, általában a gazda által kedvelt tárgyat nézték meg először, és azt is vitték oda a gazdának. De ha csak a semleges és az undorító között választhattak, akkor az undorítót nézték meg először. Ha itt vége lett volna a kísérletnek, akkor mindössze az derül ki, hogy a sok grimasz, hangoskodás a tárgy körül (ami az öröm és az undor kifejezését kísérte) felkelti a kutya érdeklődését, vagyis a kutyák nem tesznek különbséget az emberi undor és az öröm között. Ez viszont biztosan nem így van, hiszen a kutyatartók tudják, hogy az alapérzelmeket képesek felismerni a kutyák.
Itt derült ki az, milyen szerencsés elgondolás volt apportra kérni a kutyákat. Ugyanis még azok is, az undorító tárgyat nézték meg, inkább a semlegest vitték oda a gazdának. A feladathelyzettel tehát sikerült kimutatni, hogy a kutyák nem csak pozitív emberi érzelmeket képesek tárgyakra vonatkoztatni, hanem negatívat is.
Origo, 2014. 07. 09.
MedicalOnline
Hegyvidék Tv, 2014. aug. 6.
Ugyanerről a kutatásról hosszabban a blogban itt.
Fotógaléria
a kutya, 2014/11