.jpg)
Az ugatás sokféle információval szolgál az emberek számára a helyzetről és a kutya belső állapotáról, hangulatáról is. Azt azonban sokkal ritkábban vizsgálják, hogy hogyan reagálnak a kutyák fajtársaik ugatására. Az ELTE Etológia Tanszékén végzett laboratóriumi mérések azt mutatták, hogy a kutyák érzékelik a különbséget az egyedek ugatása, illetve ugyanazon egyed különféle helyzetekben hallatott ugatásai között. Legújabb vizsgálatukban a kutatók mindezt terepen, a kutya természetes élőhelyén tesztelték. Budapesti és egyéb kertvárosi helyszíneken hangvisszajátszásos teszteket végeztek kertes háznál élő kutyákon. Négyféle ugatást – ismerős vagy ismeretlen, idegenre adott, illetve egyedül, kikötve ugató kutya ugatása - játszottak vissza négy tesztalkalom során, különféle sorrendben.
Ha ismeretlen kutya idegent ugató hangját hallották, a tesztalanyok leginkább a kerítés közelében tartózkodtak, egyedül hagyott idegen kutya hangjára viszont a ház közelében maradtak. Ismerős kutya ugatásaira az alanyok gyakrabban pillantottak a ház felé (ahol az ismerős kutya és a gazda tartózkodott), mint az ismeretlen kutya hangja hallatán (megjegyzendő, hogy a hangok mindig ugyanonnan, a kerítés felől hallatszottak). Az alanyok leginkább az ismeretlen kutya ugatása esetén reagáltak maguk is ugatással.
Ez az első olyan tanulmány, ahol az ugatásról kiderült, hogy egyed- és helyzetfüggő információval szolgál a többi kutya számára. Megdőlt az az álláspont, hogy az ugatás pusztán a kutya izgatottságára reflektáló, különösebb kommunikációs tartalommal nem rendelkező hangadási forma. Az eredmények alapján a kutatók arra hívják fel a figyelmet, hogy ha csökkenteni akarjuk a kutyák ugatását, érdemes őket távol tartani az utcai forgalom látványától, például a házban vagy a hátsó kertben tartással. Az egyedül hagyott kutya ugatása kevésbé készteti reakcióra a többi kutyát. Ennek fokozott előfordulása szeparációs problémákra utalhat.
a kutya, 2014/10
