Érzelemátvitel kutya és gazda között

Sümegi Zsófia (ELTE Etológia Doktori Iskola) vendégposztja

Tesztre várva az ELTE Etológia Tanszékén

A kutyákról közismert, hogy érzékenyek az ember érzelemkifejezéseire. Különbséget tesznek bizonyos emberi arckifejezések között, például intenzívebben reagálnak a boldog vagy mérges arckifejezésre, mint a semlegesre. Érzelmeket nemcsak mimikával, hanem nyelvi és nem nyelvi eszközökkel, például hanglejtéssel is kifejezhetünk. Attól függően, hogy a gazda által adott vezényszó milyen értelmi töltetű, a kutyák eltérő hajlandóságot mutathatnak a parancs teljesítésére. Több korábbi tanulmány is bizonyítja, hogy a gazda érzelemkifejezése befolyásolja a kutyák viselkedését, például bátrabban mennek oda egy ijesztő ismeretlen tárgyhoz, ha a gazda pozitív érzelmeket mutat. A gazda érzelmei tehát hatással vannak a kutyára, sőt úgy tűnik, bizonyos mértékű empátiát is érezhetnek a kutyák. Az is bebizonyosodott már, hogy a gazdák és kedvenceik között élettani és hormonális szinkronizáció léphet fel. A pozitív interakcióknak stresszcsökkentő hatása van mindkét fél számára, ami hasonló hormonális változásokat eredményez. Hasonló hatás mutatható ki stresszhelyzetben is. Egy agilityverseny során végzett vizsgálat összefüggést talált a kutyák stresszhormonszintjének változása és gazdáik hormonszintje között. Mindezek alapján feltételeztük, amit már bizonyára sok kutyatartó tapasztalt, de tudományos szempontból még senki sem bizonyított, hogy gazda hangulata átragadhat a kutyára.

Öregedés elleni szert tesztelnek kutyákon

Élesztőgombáknak, férgeknek és egereknek már sikeresen növelték meg az élettartamát a kutatók, de az embereknél sorra elbuktak a kísérletek. Egy új próbálkozás családi kutyákon szeretne kipróbálni egy rapamycin nevű fehérjét. A rapamycint veseátültetés után használják a szervkilökődés megakadályozására, de emellett körülbelül 10%-kal meghosszabbítja az egerek életét. A hatóanyag szerepet játszik a sejtnövekedésben, de az még nem világos, hogy miért hosszabbítja meg az életet. Egyes feltételezések szerint megakadályozza a rák kialakulását.

Az embertesztek előtt szeretnék kipróbálni a hatását családi kutyákon. A kutyák vizsgálata sokkal valósághűbb képet adhat arról, hogy reagál az emberi szervezet a rapamycinre, hiszen hozzánk hasonló körülmények között élnek és az öregedésük is hasonlóan zajlik.

A tervek szerint a vizsgálatba nagytestű kutyákat vonnának be, amik általában 8-10 évig élnek. A szert 6-9 éves koruktól adnák nekik. Rendszeresen ellenőriznék a szívműködésüket és más egészségügyi paramétereiket. A kutatást vezető Matthew Kaeberlein maga is arra készül, hogy amint lehet, saját német juhászkutyáját is bevonja a tesztalanyok közé.

Hayden, 2014, Nature News

a kutya, 2014/12

2. Kutyaetológia konferencia

A 2014-ben megalapításának huszadik évfordulóját ünneplő MTA-ELTE Családi Kutya Kutatási Program legnagyobb támogatói kétségtelenül a gazdák, akik mindvégig önként, ellenszolgáltatás nélkül vettek részt kutyáikkal a viselkedéstesztjeinkben. A kísérletekből írt szakcikkek viszont gyakran csak évekkel később jelennek meg, az angol szakszöveg viszonylag nehezen érthető, ezért a résztvevők sokszor nem is értesültek róla, hogy mi lett a végeredménye a közreműködésükkel zajlott teszteknek. Ezért - a Magyar Tudományos Akadémia Magyar Tudomány Ünnepe sorozatán belül – minden év novemberében konferenciát szervezünk Budapesten, az Etológia Tanszéknek is otthont adó épületben, ahol magyarul, ingyenesen és közérthetően ismerkedhet meg bárki az utóbbi egy évben megjelent publikációinkkal.

Az esemény védnöke Csányi Vilmos akadémikus, a Családi Kutya Program alapítója. Janka kutyájával tavaly ő nyitotta meg a konferenciát, idén viszont külföldi útja miatt nem tudott csatlakozni hozzánk. „Sajnálom, mert izgalmas témák lesznek.” – írta a szervezőknek. Az interneten azonban ő is követhette az előadásokat, amelyek a Ustreamen továbbra is elérhetők, a „Videók” fülre kattintva.

A konferencia évében 25 angol nyelvű, szaklektorok által ellenőrzött közleménye jelent meg a kutatócsoportnak. Nehezen választottuk ki közülük azt a tizenkettőt, amelyek legjobban számot adnak a csoport szerteágazó tevékenységéről.

Labik a laborban: így keresik brit kutatók a betegségek gyökereit

Molly egy tipikus, szeretetéhes és szertelen labrador Nagy-Britanniában. Amitől mégis különleges az az, hogy élete minden mozzanatát kutatók rögzítik és elemzik a Dogslife program keretében. A gazdája havonta küld jelentést Molly étrendjéről, napi mozgásáról, parazitáinak irtásáról és egészségügyi problémáiról. De nem csak Mollyról gyűlnek az adatok: 2014 novemberig 4908 labrador tulajdonos jelezte részvételi szándékát a projekt honlapján. A cél az, hogy kiderítsék, milyen környezeti tényezők vezethetnek különböző betegségek kialakulásához.

A nagyszabású kutatáshoz azért választották a labradort, mert Nagy Britanniában ez a legnépszerűbb fajta. Könnyű közöttük olyan egyedeket találni, akiket családtagként kezelnek és emberekhez hasonló ellátást kapnak. A jó minőségű táplálék és a gondos állatorvosi ellátás miatt a kutyák megérik az idős kort, amikor ugyanúgy fellép náluk keringési probléma, ízületi gyulladás és értelmi hanyatlás, mint az embereknél. Gyakori az elhízás és az ehhez kapcsolódó cukorbetegség is.

Néhány kutyától székletmintákat is gyűjtenek a kutatók. Ezzel a bélflóra változását követik nyomon, ami szoros kapcsolatban áll a betegségek kialakulásával, sőt valószínűleg a viselkedéssel is.

A gigaprojekt olyan kérdésekre ad majd választ, hogy van-e kapcsolat bizonyos tápok és betegségek között, fogékonnyá tesz-e kölyökkori betegség felnőttkori egészségügyi problémákra, és mennyit érdemes mozgatni naponta a kutyát ahhoz, hogy minél tovább maradjon egészséges?

Sok betegségnek genetikai alapja van, ezért a kutatók 50 labrador teljes örökítőanyagát is feltérképezik, vagyis megállapítják a DNS láncot felépítő bázisok sorrendjét. Ezt az információt vetik majd össze nem egészséges (például diszpláziás) kutyák genetikai anyagával, abban a reményben, hogy így kiderül, mely gének hajlamosítanak a betegségre. A káros génváltozatok (allélok) azonosításával lehetővé válik a molekuláris szelekció, vagyis az, hogy csak azokat az egyedeket vonják tenyésztésbe, amelyek nem hordoznak káros génváltozatot. Erre a gének ismerete nélkül korábban nem volt lehetőség, mert egy kutya egészséges lehet úgy is, ha hordoz káros allélt, de ennek hatását felülírja egy egészséges. Utódjának azonban továbbadhatja a károsat, és ha az a másik szülőtől is károst kap, kialakul a betegség. Molekuláris szelekcióval sokkal egészségesebbé tehető az állomány.

Ha a projekt sikeres lesz, alkalmazzák gazdasági haszonállatok és más fajok betegségeinek alaposabb megismeréséhez is. Molly gazdája számára egyértelmű, hogy egy ilyen kaliberű kutatást nem is alapozhatnak másra, mint a labradorokra. Szerinte épp itt volt az ideje, hogy ne csak a gazdák, hanem a kutatók is felfedezzék, milyen csodálatos ez a fajta.

McKie, 2014, The Observer

Dogslife

a kutya, 2014/12

Mit érez a kutyád? – Az emberi és a kutya-érzelmek hasonlósága

Konok Veronika írása. Megjelent az ELTE-MTA Családi Kutya Program 2014. decemberi hírlevelében

Valószínűleg minden gazdának vannak elképzelései arról, hogy a kutyája érez-e pl. bűntudatot, szomorúságot, képes-e empátiára, vagy, hogy ezeket az érzelmeket hogyan, milyen testi jelzésekkel fejezi ki. Az állati érzelmek kutatása még gyerekcipőben jár, hiszen nagyon nehéz kísérletesen, objektív mérőeszközök segítségével vizsgálni az érzelmeket. Míg az emberi érzelmek kutatásánál rendelkezésre állnak az alanyok szóbeli beszámolói (vagyis az emberek el tudják mondani, hogy éppen mit éreznek), addig az állatok esetében ez az információforrás nem áll rendelkezésünkre. A gazdák beszámolója kedvenceik érzelmeiről ezért fontos információforrást jelenthet az állati érzelmek kutatása számára.

A különböző érzelmek egyes kutatók szerint minőségileg különböző, elkülönült kategóriákat alkotnak, mások szerint az érzelmek között csak mennyiségi különbségek vannak, ezért az érzelmek leírhatók 2-3 dimenzión felvett értékük alapján. James A. Russel elképzelése szerint például az érzelmek leírhatók és elhelyezhetők egy absztrakt térben (ez az ún. affektív vagy érzelmi tér) az aktivitás (vagy izgalmi szint) és a kellemes/kellemetlen dimenzió mentén: az öröm például a kellemességben különbözik a félelemtől, de mindkettő hasonló mértékű aktivitással jár, míg az öröm és az elégedettség megegyezik kellemesség szempontjából, de az öröm nagyobb aktivitással jár, mint az elégedettség (lásd 1. ábra).

Miért szagolnak be a kutyák a lábunk közé?

Kínos, ha a kutyánk úgy üdvözli ismerőseinket, hogy bedugja az orrát a fenekükbe vagy jó nagyot szippant a nemi szervük tájékáról. Nem egyszerű leszoktatni erről, hiszen számára természetes, hogy szagminta-vétellel szerez információt társai aktuális állapotáról. De azzal szemben, hogy a kutyáknál a teljes testfelület értékelhető szagokat ad, az embereknél erre csak a hónalj-, illetve az ivarszervek környéke ad lehetőséget. Itt találhatók ugyanis a legnagyobb számban azok a mirigyek, amik a nemi hovatartozásunkat, korunkat, státuszunkat, egészségi állapotunkat, hangulatunkat hirdetik.

A bőrre ún. külső elválasztású mirigyek öntik ki váladékukat. Váladéktermelés szempontjából több típusuk van. Míg a legtöbb mirigy nagyjából folyamatosan termeli a bőr védelmét szolgáló váladékukat, az apokrin mirigyek szakaszosan ürülnek. Ilyenek a tejelő emlőmirigyek és az illatmirigyek, amelyek különösen gyakran fordulnak elő a végbélnyílás és a nemi szervek tájékán.

Velünk ellentétben a kutyák testfelületén minden szőrszál mellett található apokrin mirigy (a nálunk leggyakoribb merokrin, lényegében csak vizet és sót kibocsátó izzadságmirigyeik viszont kizárólag a talpon és a pofán vannak). Ez azt jelenti, hogy bárhol hajol egymáshoz két kutya, begyűjthetik a számukra fontos azonosítási és belső állapotot tükröző információkat. De a hátsó fertály itt is kitüntetett szerepű a végbéltájéki mirigy és az ivarszervek miatt.

Az apokrin mirigyek váladéka akkor válik szagossá, ha a bőrön élő baktériumok lebontják. Több száz baktériumfaj élhet egy-egy mirigy környékén. A baktériumok mennyisége és milyensége határozza meg minden egyed sajátos, csak rá jellemző szagát. Amikor a kutyák szagmintát vesznek, akkor a mirigyváladék bomlástermékéből beazonosítják, kivel találkoztak, és valószínűleg még ezer más információt begyűjtenek, amikről egyelőre még csak sejtéseink lehetnek.