Sümegi Zsófia (ELTE Etológia Doktori Iskola) vendégposztja
 |
| Tesztre várva az ELTE Etológia Tanszékén |
Az ELTE Etológia Tanszékén egy olyan vizsgálatot végeztünk, mely során befolyásoltuk a gazdák hangulatát. A résztvevők azt hitték, hogy egy memóriatesztben vesznek részt, ahol egy kutyás cikk elolvasását követően különböző nehézségű kérdésekre kellett válaszolniuk. A „stresszelt gazda” csoportba sorolt résztvevők egy nehezen értelmezhető szöveget kaptak, és olyan kérdéseket, amire szinte lehetetlen volt válaszolni. Mindemellett a kísérlet vezetőjétől is többségében negatív visszajelzést kaptak a feladat során. A “nem stresszelt gazda” csoport viszont egy egyszerű szöveget olvasott, a kísérlet vezetője pedig könnyű kérdéseket tett fel, és kizárólag pozitív visszajelzést adott, még akkor is, amikor rosszul válaszoltak a kérdésre. A memóriatesztnek beállított stressz-szint manipulációt egy interaktív rész követte, amikor közös játékos feladatokat kellett megoldani a kutyával. Ez lehetőséget adott arra, hogy a kutya érzékelje, és esetleg átvegye a gazda pozitív vagy negatív hangulatát.
Hogy megtudjuk, vajon a gazdák hangulatát sikerült-e befolyásolni, a manipuláció előtt és után is fel kellett mérni stressz-szintjüket. Ehhez nemcsak kérdőívet használtunk, hanem a résztvevőkkel „igazi memóriatesztet” is végeztünk. Embereken és állatokon végzett tanulmányok szerint ugyanis a stressz jelentős hatással van a mentális teljesítményre. Az enyhe stressz pozitívan hat a memóriára, míg a túl erős stressz rontja a teljesítményt.
Kísérletünkben a gazdák a tanszékre érkezéskor először kitöltötték az ún. állapotszorongás kérdőívet, mellyel felmértük, hogy a kísérlet előtt mennyire voltak stresszesek. Ez után vizsgálatuk memóriateljesítményüket, amihez egy 24 szóból álló listát kellett memorizálniuk öt perig, majd a kísérletvezető egy kutyás cikket adott a résztvevőknek, amit öt percig olvashattak (erre a szövegre vonatkoztak később a könnyű illetve nehéz kérdések). Ez a memóriateszt szempontjából csupán egy figyelemelterelő résznek számított, az öt perc elteltével kellett a gazdáknak felidézni a listán szereplő szavakat. A kutyák memóriateljesítményét egy labdakeresős feladattal vizsgálatuk. A kísérletvezető hét egyforma műanyag virágcserepet helyezett a földre félkörben, a kutya és gazdája pedig néhány méterrel hátrébb ültek. A kísérletvezető a kutya számára jól látható módon az egyik cserépbe rejtett egy teniszlabdát, majd a kutya, a gazda és a kísérletvezető is elhagyták a helyiséget fél percre. A fél perc leteltével visszajöttek, a gazda leültette a kutyát a korábbi helyre a cserepektől egyforma távolságra, majd elengedte a kutyát, hogy megkereshesse a labdát. A labdát összesen ötször rejtettük el, mindig másik cserép alá, és a kutyák minden esetben addig kereshettek, amíg meg nem találták a labdát. A vizsgált változónk a hibás keresések száma volt, tehát az, hogy az öt próba alatt a kutya hányszor nézett bele az üres cserépbe a labdát keresve.
A szorongás kezdeti értékeinek felmérése után következett a már említett manipulációs rész, amikor a kísérletvezető kérdéseket tett fel a kutyás cikkel kapcsolatban. Ezután a kutyával kellett interaktív feladatokat végrehajtani, például labdákat áthordani egyik edényből a másikba, valamint engedelmességi feladatokat és trükköket bemutatni.
A manipulációs részt követően ismét mértük a gazdák és kutyák szorongását. A gazdák kitöltötték ugyanazt az állapotszorongást mérő kérdőívet, amit a vizsgálat kezdetén, valamint egy ugyanolyan memóriatesztet végeztünk velük, mint korábban, csak természetesen más szavak szerepeltek a listán. A kutyákkal is megismételtük a labdakeresős memóriatesztet.
Az eddig bemutatott két kísérleti csoportban a kutyák stressz-szintjét/szorongását nem befolyásoltuk közvetlenül, kizárólag a gazdán keresztül érhette őket hatás. Abban az esetben, ha a gazdák szorongását sikerrel manipuláltuk, arra számíthatunk, hogy a “stresszelt” csoportban a memóriateszt eredménye javul a manipulációt követően, míg a “nem stresszelt” csoportban nem. Amennyiben a kutyára átragad a gazda hangulata, azt várjuk, hogy a memóriatesztben a kutyák teljesítménye a gazdákéhoz hasonlóan fog változni. Azonban ahhoz, hogy azt mondhassuk, hogy a kutyák azért teljesítettek jobban a memóriatesztben, mert az ő szorongásuk is megnőtt (átvették a gazda hangulatát), tudnunk kell, hogyan hat a szorongás a kutyák memóriájára. Ezért egy kontrollcsoportot is teszteltünk (ún. „stresszelt kutya” csoport), ahol közvetlenül a kutya hangulatát befolyásoltuk. Régóta ismert, hogy a gazdától való elválasztás egy idegen helyen gyakran stresszreakciókat vált ki a kutyákból, ezért öt percre magára hagyták őket a kísérleti szobában (a kísérletvezető jelenlétében). A kontrollcsoporton is ugyanazt a labdakeresős memóriatesztet végeztük el a szeparáció előtt és után. A gazdák hangulatát ebben az esetben természetesen nem vizsgáltuk, hiszen nem is próbáltuk őket befolyásolni.
A kérdőív eredményei szerint a gazdák szorongása nőtt abban az esetben, amikor a kísérletvezető rosszalló megjegyzéseket tett a teljesítményükre. Mindez a memóriatesztek eredményében is megmutatkozott, összhangban a korábbi vizsgálatokkal, a kiváltott stressz javította a gazdák teljesítményét a memóriatesztben, míg a „nem stresszelt” csoport esetében romlást figyeltünk meg, ami leginkább a fáradásnak köszönhető, hiszen hosszú volt a vizsgálat, és sok feladatot kellett megoldani. A kutyák memóriateljesítménye a gazdákéhoz hasonlóan változott a két kísérleti csoportban, ami arra utal, hogy a gazda érzelmi állapota hatással volt rájuk, hiszen a kutyákat nem érte közvetlenül stresszhatás. Ezt az is alátámasztja, hogy a gazdától való elkülönítés (mint közvetlenül a kutyára irányuló stresszhatás) után a kutyák memóriatesztbeli teljesítménye szintén javulást mutatott. Ezen kívül összefüggést találtunk a gazda memóriateljesítményének változása és a kérdőíves felmérés között, sőt a kutyák memóriafeladatbeli teljesítményének változása is összefüggött ezekkel a mutatókkal. Minél jobban szorongott a gazda a kérdőíves felmérés szerint, annál inkább javult nemcsak a gazda, hanem a kutya memóriateljesítménye is a feladathelyzetben. Eredményeinkből tehát arra következtethetünk, hogy a nehéz feladat és a kísérletvezető negatív visszajelzései által okozott stressz a gazdáról átragadt a kutyára.
A következő kérdés, hogy a kutya hogyan érzékelhette a gazda hangulatát. Elemzéseink szerint legalább részben a gazdák a viselkedésükön keresztül közvetíthették hangulatukat a kutyák a felé. Erre a közös feladatok végrehajtása során nyílt lehetőség, hiszen ekkor a gazdák viselkedését nem irányítottuk, játszhattak a kutyával, simogathatták, dicsérhették. Az elemzésekből kiderült, hogy a „stresszelt” csoportba tartozó gazdák kevesebbet játszottak a kutyával a feladatok között és kevesebbet is dicsérték, mint a „nem stresszelt” csoportba tartozó gazdák. Persze ezen kívül más jele is lehetett gazdák hangulatának – amit persze közvetlenül nem tudtunk mérni – , például a hanglejtésből vagy a testbeszédből is érzékelhették a kutyák gazdájuk hangulatát.
Vizsgálatunkkal sikerült bizonyítani azt a legtöbb kutyatartó által a hétköznapokban is tapasztalt jelenséget, miszerint a gazda hangulata hatással van a kutyára. Eredményeink alátámasztják a gazdák és kutyáik között fennálló érzelmi szinkronizáció meglétét, valamint azt, hogy a memóriateljesítményben bekövetkező változás jelzi a kutyák szorongásának változását.
