Mérges és vidám arcok felismerése

A vidám és mérges emberi érzelmeket pusztán arcrészletekről készült fotók alapján is képesek felismerni a kutyák – ismertették osztrák kutatók februárban, az egyik legrangosabb tudományos folyóiratban megjelent közleményükben. Egy mosolygó száj vagy egy mérges szempár elegendő információt nyújt a kutyának ahhoz, hogy felismerje egy ember hangulatát.

A kutatók kedvelik azokat az eszközöket, amikkel elemeire lehet bontani egy-egy szituációt. Korábban több helyen, például az ELTE Etológia Tanszéken is vizsgálták már, hogy az egyes emberi érzelmekre hogyan reagálnak a kutyák. Ezek azonban valós helyzetek voltak, ahol a gesztusok, testtartás és hangok is közvetítették az érzelmeket. Az új vizsgálatban viszont csak arcokról készült fotókat vetítettek kutyáknak érintőképernyőn. Nehezítésként ráadásul a fotóknak vagy csak a felső vagy az alsó felét (vagy a szemtájéki vagy a száj környéki régiót). A kísérletvezetők két csoportba osztották a kutyákat. Az egyik csoportnak 15 emberről készült mérges és vidám fotópár közül a vidámakat, a másiknak a mérgeseket kellett kiválasztania, a megfelelő fotó megérintésével. A jó választásért jutalom járt.

A képzést sikeresen abszolváló kutyáknak ezután négyféle képet mutattak. (1) Új arcoknak azt a felét, amit a kiképzés során is (aki például eddig szemeket látott, az most egy ismeretlen szemével szembesült). (2) A már ismert arcok másik felét (aki eddig szemet látott, az most ugyanannak az embernek a száját). (3) Új arcoknak azt a felét, amit a kiképzés során nem (aki eddig szemeket látott, az most egy ismeretlen száját). (4) Ismert arcok bal oldalát.

A kutyák mind a négy képtöredéknél képesek voltak felismerni az érzelmeket, vagyis azt az érzelmet kifejező képet választották, amelyre kondicionálták őket. Mivel új arcokat, illetve új arcfeleket is mutattak a kutyáknak a teszt során, egyértelmű, hogy a kutyák nem egyszerűen a kiképzés során megismert fotók jellegzetességei alapján döntöttek, hanem általános kép él bennük a vidám és a mérges emberi arcról.

Figyelemreméltó, hogy a kutyák a képzés során lassabban tanulták meg a mérges arc kiválasztását, valószínűleg azért mert korábbi tapasztalataik alapján úgy vélték, a mérges embert jobb elkerülni.

Tudományos közlemény

Müller et al., 2015, Current Biology

a kutya, 2015/04

Van-e kapcsolat a gazda emberek iránti érzései és a kutya szeparációs szorongása között?

Magyar kutatók több mint 1500 kérdőív adatai alapján úgy találták, hogy azok a gazdák, akik kényelmetlenül érzik magukat mások közelségében, beleértve az intim helyzeteket is, illetve nem érzik úgy, hogy szükség esetén támaszkodhatnak valakire, gyakrabban számolnak be arról, hogy a kutyájuknak szeparációs problémái vannak (a kutya nyüszít, nyálzik, rombol, remeg, aktívabbá válik vagy bepiszkít, ha egyedül hagyják). Az összefüggésnek az lehet az oka, hogy az emberekhez való szoros kapcsolódást, kötődést kerülő gazdák nem reagálnak eléggé vagy megfelelően a kutyáik igényeire, és nem nyújtanak számukra biztos, támogató bázist bizonytalan helyzetekben.

Gyakoribbak a szeparációs problémák a „neurotikusabb” kutyáknál is, akik akkor is szorongóbbak, feszültebbek, ha a gazdájukkal vannak. Akinek ilyen a kutyája, annak érdemes fokozottan odafigyelnie arra, hogy a kutya számíthasson rá, vagyis megbízhatóan reagáljon a kutya igényeire. A szeparációs szorongást kezelő terapeutáknak pedig a kutya életkörülményeinek megváltoztatásán, képzésén és esetleges gyógyszeres kezelésén túl érdemes a gazda önismeretének fejlesztésével, más emberek iránti érzéseivel, kötődésével is foglalkoznia. E bonyolult viselkedési problémánál tehát a kutyaterapeutának célszerű emberi pszichoterápiára is felkészülnie.

Konok et al., 2015 PLoS One 

a kutya/2015/04

Késleltetett imitáció és hosszú távú emlékezet vizsgálata kutyáknál

Petró Eszter (PhD hallgató, ELTE Etológia Tanszék) szerkesztett írása. Eredeti változata megjelent az Etológia Tanszék 2015. áprilisi hírlevelében

A szociális csoportban élő állatok számára előnyt jelenthet a szociális tanulás, hiszen mások megfigyelése révén gyorsan és sikertelen próbálkozások nélkül juthat információhoz a megfigyelő.

A szociális tanulás leginkább fajtársak között fordul elő, de a kutya esetében kézenfekvő a kérdés, hogy képes-e az ember viselkedését megfigyelve is tanulni? A kutya a háziasítás során különösen fogékonnyá vált arra, hogy az ember kommunikációs jelzéseit értelmezni tudja. Topál és mtsai 2006-os vizsgálata óta pedig azt is tudjuk, hogy a kutyák képesek az ember által bemutatott demonstrációt pontosan utánozni. Ebben a vizsgálatban egy képzett mozgássérült-segítő kutya, Filip, utánozta le gazdáját a "csináld" vezényszó elhangzása után.

Jelen tanulmányban Claudia Fugazza és Miklósi Ádám arra keresték a választ, hogy a kutyák vajon késleltetve (hosszabb-rövidebb szünet után) is képesek-e az ember viselkedését lemásolni.