A kutatók kedvelik azokat az eszközöket, amikkel elemeire lehet bontani egy-egy szituációt. Korábban több helyen, például az ELTE Etológia Tanszéken is vizsgálták már, hogy az egyes emberi érzelmekre hogyan reagálnak a kutyák. Ezek azonban valós helyzetek voltak, ahol a gesztusok, testtartás és hangok is közvetítették az érzelmeket. Az új vizsgálatban viszont csak arcokról készült fotókat vetítettek kutyáknak érintőképernyőn. Nehezítésként ráadásul a fotóknak vagy csak a felső vagy az alsó felét (vagy a szemtájéki vagy a száj környéki régiót). A kísérletvezetők két csoportba osztották a kutyákat. Az egyik csoportnak 15 emberről készült mérges és vidám fotópár közül a vidámakat, a másiknak a mérgeseket kellett kiválasztania, a megfelelő fotó megérintésével. A jó választásért jutalom járt.
A képzést sikeresen abszolváló kutyáknak ezután négyféle képet mutattak. (1) Új arcoknak azt a felét, amit a kiképzés során is (aki például eddig szemeket látott, az most egy ismeretlen szemével szembesült). (2) A már ismert arcok másik felét (aki eddig szemet látott, az most ugyanannak az embernek a száját). (3) Új arcoknak azt a felét, amit a kiképzés során nem (aki eddig szemeket látott, az most egy ismeretlen száját). (4) Ismert arcok bal oldalát.
A kutyák mind a négy képtöredéknél képesek voltak felismerni az érzelmeket, vagyis azt az érzelmet kifejező képet választották, amelyre kondicionálták őket. Mivel új arcokat, illetve új arcfeleket is mutattak a kutyáknak a teszt során, egyértelmű, hogy a kutyák nem egyszerűen a kiképzés során megismert fotók jellegzetességei alapján döntöttek, hanem általános kép él bennük a vidám és a mérges emberi arcról.
Figyelemreméltó, hogy a kutyák a képzés során lassabban tanulták meg a mérges arc kiválasztását, valószínűleg azért mert korábbi tapasztalataik alapján úgy vélték, a mérges embert jobb elkerülni.
a kutya, 2015/04
