Népszerű posztok

2011. június 1.

Leg, leg, leg...


Ha már hazai eredményeknél tartottunk, akkor folytassuk a sort a Turcsán Borbálával és Miklósi Ádámmal folytatott kutatásunkkal.
Valljuk be, aki fajtatiszta kutyát szeretne venni többnyire a küllem alapján dönt, mert a fajtaleírások, amelyeket általában tenyésztők írnak, csak a szépet és jót említik. Kicsit később pedig csodálkozik a jóhiszemű gazda, ha a kutyája elszökdös, összerezzen a hangos nevetésre vagy folyton marakodni akar a fajtársaival. Sokkal objektívebb képet kapunk tehát, ha a fajtákról nem a tenyésztők sokszor elfogult véleménye, hanem a gazdák tapasztalatai alapján tájékozódunk. A német Dogs magazin internetes kérdőívvel mérte fel, mint gondolnak a gazdák kutyájuk személyiségéről. Nem kevesebb, mint tizennégyezer válasz érkezett! Az óriási adatbázist azután felajánlották elemzésre az ELTE Etológia Tanszék számára.
A kutya viselkedését, személyiségét egyrészt a gének, másrészt a környezet határozza meg. A most megjelent publikációban az öröklött tényezők szerepét vizsgáltuk, mégpedig úgy, hogy a kutyafajták jellemző viselkedését vetettük össze. Háromféleképpen csoportosítottuk a kutyákat. Egyrészt megnéztük, melyik fajták hasonlítanak egymásra négy személyiségjegy, a nyugodtság, tanulékonyság, szocialitás és merészség mentén. Másrészt, kíváncsiak voltunk rá, hogy az ebtenyésztők által használt fajtakategorizálási rendszerek tükrözik-e a viselkedésbeli hasonlóságot. Harmadikként pedig azt vizsgáltuk, hogy a közös leszármazás garancia-e a hasonló viselkedésre. Lássuk a válaszokat sorjában!
Az első vizsgálat várható és ugyanakkor meglepő eredményekkel is járt. Várható volt például, hogy a landseer ugyanabba a csoportba kerüljön, mint az újfundlandi, de az például meglepett bennünket, hogy a dog a tacskóhoz és uszkárhoz is hasonlít a 4 személyiségjegy alapján. (Mivel a fajtacsoportosítás sokak érdekeit és érzelmeit sértheti, hiszen világosan kiderül belőle, hogy a gazdák tapasztalatai alapján mely fajták adódtak kiegyensúlyozatlannak, butának, gyávának és barátságtalannak, ezért itt eltekintünk a felsorolástól. De ha az érdeklődők felveszik velünk a kapcsolatot, szívesen elküldjük a cikket e-mailben.)
A viselkedés alapján képzett csoportok sem a hagyományos, sem a leszármazás alapú kategorizálásnak nem igazán feleltek meg. Annyiban azonban mégiscsak működőképesek ezek a felosztások is, hogy a képezhetőségben és a merészségben élesen elválnak egymástól a fajták. Úgy találtuk, hogy a juhászkutyák és a sportkutyák a legképezhetőbbek és a terrierek a legmerészebbek.
És mi a helyzet a környezeti tényezőkkel, a kutyák tartási körülményeivel, korával, nemével, az ivartalanítással, stb? Ezt egy korábbi munkánkban vizsgáltuk, ugyanezen az adatbázison. Úgy találtuk, hogy a hét évesnél idősebb kutyák a legnyugodtabbak, míg a 2,5 évesnél fiatalabb ivartalanított kutyák a legingerlékenyebbek. A képezhetőség természetesen szorosan összefüggött azzal, mennyi energiát fektetett a gazda a kutya tanításába. A szocialitás, vagyis a más kutyákkal szemben mutatott barátságos viselkedés leginkább a másfél évesnél fiatalabb kutyákra és főleg a szukákra volt jellemző. A merészséget erősen befolyásolta az, hogy mikor szerezték be a kutyát, mi a neme és a kora. A három hónapos kor alatt gazdához került, két évesnél fiatalabb kanok bizonyultak a legmerészebbnek.
Kutya Szövetség, 2011/05