Hagyományosan a hangfelismerést úgy vizsgálják, hogy megmérik,
mennyi ideig fordítja a kutya a különböző irányokba elhelyezett hangforrások
felé a fejét. De könnyen belátható, hogy ezt a viselkedést elsősorban a kutya
képzettsége jelentősen befolyásolja – egy izgő-mozgó kutya nyilván sokkal
többet mozgatja a fejét is, mint egy jól kiképzett, fekvésre utasított eb, az
agyuk hangfeldolgozásért felelős része viszont ugyanúgy reagál, ha egy hang
megszólal.
Egy ausztrál
kutatócsoport most gyökeresen új megközelítést
alkalmazott, amivel sikerült rögzíteni, hogy egy hang hogyan hat a kutyák bizonyos
idegsejtjeinek aktivitására. Az új módszer jelentőségét az adja, hogy nem a
kutya viselkedéséből kell következtetni a gondolkodási folyamataira, hanem
közvetlenül az agytevékenységből. Az epilepsziás rohamok diagnosztizálására, az
alvás mélységének monitorozására használt elektroenkefalográfia (EEG) közvetlenül
az idegsejtek működését, elektromos aktivitását regisztrálja. Embereknél már
régóta alkalmazzák arra is, hogy megvizsgálják, bizonyos ingerek milyen hatást
váltanak ki az agyműködésben, de mostantól már kutyaelme vizsgálatához is
elérhető ez az eszköz.
Kutya Szövetség, 2012/4
