Népszerű posztok

2012. február 20.

Az aktivitás-impulzivitás genetikája

A kutyák túlzott aktivitása, és az ezzel gyakran együtt járó szertelenség, impulzivitás a leggyakoribb viselkedési probléma. Az ELTE Etológia Tanszék és az SE Orvosi Vegytani Intézetének együttműködése során rátaláltunk egy génre, amely valószínűleg részt vesz e viselkedés kialakításában. Azok a német juhászkutyák, akik a gén hosszabb változatát is hordozzák, általában nyugodtabbak, mint azok, akik csak a rövidebbet.
A vizsgálatot a Science ismeretterjesztő magazinja is bemutatta: képünkön Gróf Krisztián, a Göcsej Kutya Klub kiképzője és Dzsinn, a kutya korlátozhatóságát mérő egyik tesztünkben.






A kutatásban német juhászkutyák gazdái segítettek bennünket. Ezeknél a vizsgálatoknál fontos, hogy minél több, ugyanolyan fajtájú alanyunk legyen, hiszen egyetlen gén hatása nagyon kicsi, amit a fajtakülönbségekből eredő sokféle hatás elnyom. Rendőrkutyákkal már dolgoztunk korábban, így kézenfekvő volt megnézni, mit találunk a családi német juhászoknál.
Tesztjeinkben a kutya aktivitását mértük: mennyit mozog a póráz végén, majd a gazda távollétében, illetve a kissé kényelmetlen oldalfekvésben. A tesztekben mért viselkedés szoros kapcsolatban volt a gazdák véleményével, vagyis a teszt jó becslést adott a kutya aktivitás-impulzivitás szintjéről. A viselkedés hátterében feltárt gén a tirozin-hidroxiláz nevű enzimet kódolja. Ez az enzim agyi ingerületátvivő anyagok és hormonok szintézisében vesz részt, befolyásolja az ingerkeresést, mozgásvezérlést, menekülési reakciókat.
A genetikai vizsgálatok hosszú távon lehetővé teszik, hogy egy kiskutyánál már a születése napján megbecsüljük, mennyire alkalmas egy adott feladatra. Ehhez csupán a szája belsejét kell majd megdörzsölni egy vattás végű pálcikával, és az így nyert DNS-ből egy erre a célra kifejlesztett chip segítségével kiderül, milyen változatait hordozza a viselkedést kódoló géneknek. De ez még nagyon messze van, mert biztos, hogy sok gén hozható kapcsolatba az aktivitással, eddig viszont csak kettőt ismerünk (az említett tirozin-hidroxiláz mellett a D4-es típusú dopamin receptor génjét). A gének pontos funkcióját is fel kell még tárni molekuláris vizsgálatokkal. Azt pedig sosem szabad elfelejteni, hogy a gének csak a hajlamot kódolják, nem determinálnak – egy kevésbé jó adottságú kutya is csodás teljesítményre képes, ha jó kezekbe kerül, és fordítva.
A hasonló kutyás kutatások a humán kutatók fantáziáját is beindíthatják, tippeket adva arra, hogy milyen irányba érdemes elindulniuk egy-egy komplex viselkedésjegy (itt például: a gyerekeknél gyakori figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar, vagyis az ADHD) genetikai hátterének vizsgálatához.

Köszönjük a német juhászkutya gazdák és az együttműködő kutyaiskolák segítségét!

Beszámolók a kutatásról:
Cordis News: Study spotlights dog impulsivity 
Kutya Szövetség 2012/4