 |
| Az Etológia Tanszék munkatársai |
Reggelente 20-30 kutya veszi fel a
munkát egy étkészleteket forgalmazó amerikai cégnél. 100 alkalmazottból 4-5 magával
viszi a kutyáját, idestova 15 éve. Állítják, hogy a kutya jókedvre hangol,
beszédtémát ad, egyszóval családias hangulatot teremt. Ráadásul nem kell
hazarohanni kutyát sétáltatni, van bőven idő a munkára. És persze, jobban
működik egy cég, ha az alkalmazottai támogatónak, vonzónak találják a
munkahelyi légkört, szívesen mennek dolgozni.
Lehet, hogy még az USÁ-ban is
szokatlan ez a hozzáállás, mindenesetre egy hétre kutatók szállták meg a céget,
hogy utánajárjanak a dolognak, tényleg jót tesz-e a munka hatékonyságának, ha
az irodában ott hever egy kutya is. Barker és munkatársai kérdőívvel
vizsgálták, mennyire szeretik az alkalmazottak a kutyákat, mennyire élvezik a
munkájukat, elégedettek-e a munkahelyükkel. Emellett a nap elején és végén
nyálmintát gyűjtöttek tőlük. Ebben megmérték az ún. "stresszhormon",
a kortizol koncentrációját. Kiderült, hogy a legtöbb alkalmazottnak mindegy,
van-e kutya a munkahelyen, teljesítményük szempontjából ez nem oszt, nem szoroz.
Minden ötödik embert zavar a kutyák okozta zaj, felfordulás, piszok, de
ugyanennyien vannak azok is, akik kifejezetten örülnek a négylábúaknak.
Ugyanakkor a kutyások nagyon elégedettek voltak munkahelyük kommunikációjával,
jutalmazási és előléptetési rendszerével, valamint a fizetésükkel is. Legérdekesebbnek
az bizonyult, hogy a kutyás alkalmazottak stressz-szintje nem emelkedett a
munkanap során, azokon a napokon viszont, amikor kedvencüket otthon hagyták,
ugyanúgy nőtt a kortizol-szintjük, mint a többi munkatársuknak. Úgy tűnik
tehát, hogy az elkötelezett kutyásoknak jót tesz, ha a kutyájuk velük lehet, a
munkahelyi légkört javítja, a teljesítménynek pedig nem árt. Olcsó intézkedés a
munkahelyi elégedettség növelésére (Barker et al., 2012).
