2018. március 29.

Kommunikációs jelek evolúciója

Részletek egy doktori disszertáció bírálatából.

Tauzin Tibor doktori disszertációja négy tanulmányban hasonlítja össze kutyák és emberek viselkedését kommunikációs helyzetekben. Az eredmények részben megvilágítják, hogy miért képesek az emberek és nem képesek a kutyák kultúra létrehozására. Ugyan a kutyák emberszerűek az osztenzív (kommunikációs szándékot kifejező) jelek használatában, de az informatív jeleket másképp alkalmazzák, és ez jelentősen korlátozza az információátadási lehetőségeiket.

A dolgozat főbb eredményei a következő pontokban foglalhatók össze:

  • A kutyák felismerik az osztenzív jeleket, köztük a kontingens reaktivitást, amiket ők is, akárcsak az emberek, feltehetően kommunikatív szándék kifejeződésének tekintenek. 
  • Viszont az emberekkel ellentétben a mutatást nem egy tárgyra vonatkoztatják, hanem a mutatás helyére, vagyis utasításként értelmezik, és ezzel elmulasztják a tárgyról („a világról”) való tanulás lehetőségét. 
  • Gyerekek már egy éves korban is használhatják a tárgyra mutatást információgyűjtésre. 

Bővebben:
I. tézis: a kutyák képesek ágencia tulajdonítására kontingens reaktivitás alapján

A vizsgálatban a kutyák egy távirányított játékot („önindított mozgásra képes ágenst”) figyelhettek meg, ami mindig, gyakran vagy néha követte a szóban elhangzó utasításokat (vagyis eltért a „kontingens reaktivitás foka”). Ezután a kutya választhatott két labda közül, amik közül az egyiket korábban a tárgy megközelítette. A kutyák csak abban az esetben választották a tárgy által megközelített labdát, ha a tárgy korábban tökéletesen engedelmeskedett a hangutasításoknak. A szerző értelmezésében a kutyák önálló ágensnek tekintették ebben az esetben a mozgó tárgyat, aminek a választását érdemes követni. Ez a képesség csecsemőknél is ismert, és feltehetően az interakciók felismerésében játszik szerepet.

II. tézis: a kutyák mutatásos helyzetben az osztenzív jeleket a kommunikációs szándék jeleként használják – ezért nem felcserélhető az osztenzív és a referenciális jelek sorrendje

Az emberi kommunikáció megértésnek előfeltétele a kommunikációs szándék felismerése. Ez a kutyáknál is előfeltétel: csak akkor követik a mutatás irányát, ha osztenzív jelek (megszólítás és szemkontaktus) előzik meg, tehát az osztenzív jelekre való érzékenység nem humánspecifikus.

III. tézis: a figyelemfelhívó jelek nem közvetítenek kommunikációs szándékot a kutyák számára

A taps figyelemfelkeltő inger, ami után véletlenszint felett követték a mutatást a kutyák az adott kísérletben.

IV. tézis: a mutatást helyre és nem egy adott tárgyra vonatkoztatják a kutyák

Talán ez a legizgalmasabb eredmény mind közül. Osztenzív jeleket követő mutatás és a két kísérleti tárgy megcserélése után a kutyák a mutatott helyhez mentek és nem a mutatott tárgyhoz. (Osztenzió hiányában véletlenszerűen választottak). Míg az emberek számára ökológiailag releváns a mutatást úgy értelmezni, mint ami egy tárgyra utal, a kutyák számára feltehetően egy utasítás végrehajtásának helyét jelöli ki.

V. tézis: a kisgyerek számára a mutatás információszerző célú is lehet

A csecsemők mutatásának funkciója: érdekes tárgyra mutat (protodeklaratív), tárgyat kér (protoimperatív), információt kér (protointerrogatív).

Budapest, 2017. július 9. 
Kubinyi Enikő
ELTE Etológia Tanszék

Hivatkozások: