Népszerű posztok

2013. június 30.

Az ivartalanított kutyák tovább élnek

Áttekintve 70 574 kutya halálozási korát és 41 045 halálozási okait, egyértelmű, hogy az ivartalanított kutyák hosszabb életűek. Az ivarosak átlagosan 7,9 évig éltek, az ivartalanítottak 9,4 évig*. A Plos One szerzői szerint ennek oka feltehetően az, hogy ritkábbak náluk a fertőző betegségek és traumák. Részben azért, mert a lecsökkent progeszteron és a tesztoszteron szint miatt immunrendszerük hatékonyabban védekezik a kórokozók ellen, másrészt az ivartalanított kutyák kevesebbet kóborolnak és verekednek, vagyis ritkábban kerülnek fertőzés- és sérülésveszélyes helyzetekbe. Emellett kevesebb érrendszeri és degeneratív betegségük van.

Ugyanakkor gyakoribb náluk a neoplasia (jó- vagy rosszindulatú daganat). Itt is csak találgatni lehet az okokról, de feltehetően összefüggésben áll azzal, hogy az ivarérés előtt ivartalanított kutyák magasabbak. Emberekben ismert, hogy a nagy testmagasság növeli bizonyos rákbetegségek kockázatát, talán a kutyáknál is így van.

Érdekesség, hogy az eunuchok is tovább élnek, mint az ivaros férfiak.

Egy másik friss tanulmány kisebb és egy fajtán álló mintán is arra jutott, hogy az ivartalanítás növeli bizonyos betegségek kockázatát, de olyan betegségről itt nem számoltak be, ami az ivartalanítottaknál ritkább lett volna. 759 golden retriever adatai alapján az derült ki, hogy az egy éves kor előtt ivartalanított kanoknál kétszer gyakoribb a csípőízületi diszplázia és háromszor gyakoribb a limfoszarkóma, mint intakt kanoknál. Ivartalanított kanoknál, szukáknál 5-8%-os volt a keresztszalag-szakadás gyakorisága, az egy éves kor után ivartalanított szukák 6%-ának pedig hízósejtes daganata volt, ezek ivaros kutyáknál nem fordultak elő. Az egy éves kor után ivartalanított szukáknál négyszer gyakoribb volt a hemangioszarkóma, mint az intakt vagy egy éves kor előtt ivartalanított szukáknál.

Az ivartalanítás irodalma egyébként nagyon bőséges, angolul olvasóknak ajánlom a témáról a Wikipedia összefoglalóját, ahol sok egyéb betegség kockázata mellett a viselkedési változásokról is szó esik. (Annyit elárulok, hogy az eredmények ellentmondásosak, és előre nem lehet megjósolni, hogy a mi kutyánk melyik kategóriába esik majd. Például 382 szukából eredetileg 47-et tartottak gazdái agresszívnak, ebből 25 agresszivitása csökkent ivartalanítás után, 10-nél viszont csak a műtét után jelentkezett ez a viselkedési probléma).

Irodalom:
Heidenberger and Unshelm, 1990, Tierarztl Prax
Hoffman et al, 2013 Plos One
Torres de la Riva, 2013, Plos One

Kép forrása

* UPDATE: Sz.D felhívta a figyelmemet, hogy a hatás akár amiatt is lehet, mert két évtized alatt (a cikk adatai 1984 és 2004 közötti időszakból származnak) párhuzamosan javult az állatorvosi ellátás és növekedett az ivartalanított kutyák száma. Mivel az ivartalanított kutyák cikkbéli aránya (56%) jelentősen elmarad az USA jelenlegi átlagától (kb 80%), feltehetően tényleg a '80-as évek alacsony aránya húzza le az átlagot. Márpedig ha az ivaros kutyák jellemzően a '80-as évekből származnak, az ivartalanítottak pedig a '90-esek végéről, akkor lehet, hogy az orvosi ellátás javulása és nem az ivartalanítás miatt növekedett az élettartamuk.