Hol van a kutya elásva?

Hol háziasították a kutyát? A Közel-Kelet és Dél-Kína után a legújabb változat: Európa. A korábbi vizsgálatok ma élő kutyák és farkasok genetikai anyagát vetették össze, és az állatok származási helye és rokonsága alapján próbálták kikövetkeztetni, hol élhetett az ős. A módszer azonban nagyon bizonytalan, hiszen a farkasok óriási távolságokat járhatnak be, így egyáltalán nincs garancia arra, hogy egy Jangce mellett élő farkas őse nem-e Szibériából vándorolt oda, és lehet, hogy egy arab farkas eredetileg az Ibériai-félszigetről származik. A vándorlás során keverednek a helyi változatokkal, és hasonló a helyzet az embereket kísérő kutyákkal is. A legújabb vizsgálatban ezért régészeti leleteket vizsgált a nemzetközi – összesen húsz intézmény kutatóiból összeállt - csoport. Meghatározták tizennyolc, 1000-36 000 éves őskutya és farkas – csak anyai ágon öröklődő – mitokondriumjának (energiatermelő sejtalkotójának) teljes bázissorrendjét, emellett 77 ma élő kutya, 49 farkas és 4 prérifarkas mintáit is, és az eredményből leszármazási fát rajzoltak. A Science-ben publikált fa két meglepetéssel szolgált. Szinte az összes ma élő kutya – beleértve az ausztrál dingót és az afrikai eredetű basenjit is – közelebbi rokonságban áll az ősi farkasokkal, mint a ma élőkkel. A modern farkasok tehát nem ősei a mai kutyáknak. A másik meglepetés pedig az, hogy minden, a mai kutyákkal rokonságot mutató ősi lelet európai. A kutyák és a farkasok közös őse tehát 19-32 ezer évvel ezelőtt Európában élt és mára kihalt.

Két, körülbelül harmincezer éves kutyalelet – az egyik Belgiumból, a másik Oroszországból származik – viszont csak távoli kapcsolatban áll a többi ősi és modern kutyával. Ez arra utal, hogy a háziasítás többször megtörtént, és némelyik próbálkozás zsákutcába futott.

Az új vizsgálat megerősítette, hogy a kutya az emberek letelepedése, a gazdálkodás kialakulása előtt megjelent, tehát már vadászó-gyűjtögető őseinket is kísérte.

Ne számítsunk azonban arra, hogy ezzel a vizsgálattal lezárult az eredetről folytatott vita. A leletekből előbb-utóbb sikerül jó minőségű sejtmag-DNS-t kinyerni, és ezek elemzése még pontosabb, és talán teljesen más képet adhat majd a leszármazásról. Több új leletre is szükség van, hiszen közel-keleti és kínai minták bevonása nélkül nem lehet kizárni az ottani eredetet, a jelenlegi kutatásban viszont főleg európai minták szerepeltek. Egy svéd kutató szerint, aki korábban a kutya dél-kínai eredete mellett érvelt, ez olyan, mintha valaki azt szeretné megtudni, honnan származik az ember, de a kutatásában egyetlen afrikai mintát sem használ.

Élet és Tudomány - ÉT-Etológia 2013/50-51

Forrás: Thalmann et al. 2013

Lásd még: Old Dogs Teach a New Lesson About Canine Origins

Kép1
Kép2

sakálok

Magyarországon egyre több az aranysakál, holott csak a 90-es években kezdtek visszatelepedni hazánkba. Izraelben évente több mint ezret irtanak ki. Nem tudom, miért lett ebből nálunk hír (itt is legalább ennyit lőnek ki évente), de a tendencia, a sakálok elleni hangulatkeltés, figyelemreméltó. "a sakálok veszélyesek lehetnek mind a háziállatokra, mind az emberre: néhány hónapja egy kibucban egy veszettség jeleit mutató állat megtámadott két embert." A vadászok úgy tűnik, nem örülnek a sakáloknak (ez a Cinknek is szembeötlő), noha van példa objektívebb, táplálékvizsgálatokon alapuló megközelítésre is. 

A sakál hibridizálódhat a kutyával - kíváncsi vagyok, hogy a faj elterjedésével ez mennyire válik gyakorivá. Felmerült, hogy a nemrég terítékre került fehér jószág is kutyahibrid. Sakál-kutya hibrideket egyébként állítólag szagkereső munkára is használnak orosz repülőtereken. Részletek és kép az Oroszok blog cikkéből (tudományos publikációt nem találtam):

"Szulimov ekképp jellemezte keverékét: >>Kutyáimban ötvöződnek az akár -70 Celsius fokig munkaképes sarkköri szarvashajtó kutyák és a +40 Celsius fokot is könnyen elviselő sakálok képességei.<< (...) A sakál szimata minden kutyáénál kifinomultabb, viszont nem szenvedheti az embert, mondhatni antropofób, s ami még inkább nehezíti a helyzetet tenyésztésnél: monogám. (...) A tenyésztés során olyan szívós egyedek is születtek, hogy egy alkalommal, szökésre adva a fejét, az egyik kutya kiugrott az ötödik (!) emeleti ablakon, majd földet érve sértetlenül állt odébb. Olyan esetről is beszámoltak, mikor egyikük egy két méter magas kerítésre felugorván, már-már macskához illő elegáns mozdulatsorral libbent végig a kerítés peremén". "A nőstény sakálok könnyen elfogadták a kan hajtókutyákat, viszont a hímek rá se néztek a nem fajtájukba tartozó nőstény ebekre" "Az egyszer keresztezett egyedek nehezen taníthatónak tűntek, így újból kutyával keresztezték őket, hogy a sakállakkal csak negyed részben álljon fel rokoni viszony. Az így született ebek rendkívül mozgékonyak, tanulékonyak voltak és kiváló szaglással rendelkeztek. Őket nevezték el Szulimov-kutyáknak. Ma már több alfajtájuk is létezik."

Kutyaetológia facebook csoport posztjai nyomán

Kutyaetológia konferencia

„Egy szokatlan köszönetnyilvánítással szeretném befejezni az előadásomat: Önöknek köszönhetjük, hogy nem kell laboratóriumban tartanunk az állatokat”. Pongrácz Péter, az ELTE Etológia Tanszék kutatójának mondatai az ELTE Lágymányosi tömbjében hangzottak el 2013. november 23-án, a hallgatók soraiban pedig kutyagazdák ültek.

A jövőre huszadik évfordulóját ünneplő Családi Kutya Program legnagyobb támogatói kétségtelenül a gazdák, akik mindvégig önként, ellenszolgáltatás nélkül vettek részt kutyáikkal a viselkedéstesztjeinkben. A kísérletekből írt szakcikkek viszont gyakran csak évekkel később jelennek meg, az angol szakszöveget kevesen értik, ezért a résztvevők sokszor nem is értesültek róla, hogy mi lett a végeredménye a közreműködésükkel zajlott teszteknek. Ezért - az MTA Magyar Tudomány Ünnepe sorozatán belül - konferenciát szerveztünk, ahol magyarul, ingyenesen és közérthetően ismerkedhetett meg bárki az utóbbi egy évben megjelent publikációinkkal.

Több ezer gazdával találkoztunk az elmúlt évek során, így nem gondoltuk, hogy a padok üresen tátonganak majd, de a program meghirdetését követő érdeklődés mégis meglepett bennünket. Másfél nap alatt betelt a kétszáz férőhely, Kolozsvárról, Marosvásárhelyről és a Vajdaságból is jelentkeztek érdeklődők.

Sokan várták Csányi Vilmos nyitóelőadását, aki amellett, hogy elmondta, miért érdemes kutyaviselkedést kutatni, magával hozta pumi-husky hibrid kiskutyáját is, Jankát. A professzor úr évek óta tervezte, hogy előző kutyáját, Jeromost, teljesen hasonló hibriddel pótolja. Várakozásai maximálisan beigazolódtak – mesélte - Janka ugyanolyan eleven, makacs és önfejű, mint híres elődje volt, vagyis igazolja, hogy a két fajta keresztezéséből születő hibridek tulajdonságaikban felülmúlják a szülőket. Ezt el kell hinnünk a professzor úrnak – amit mi láttunk, az egy elbűvölő, bátor kiskutya volt, aki boldogan gyűjtötte be a rengeteg simogatást.

Miklósi Ádám nagy sikert aratott látványos videóival, amiken a kutyák leutánozták gazdáik különböző akcióit, és megdöbbentő, de akár tíz perc múltán is felidézték, mit kellene tenniük. Topál József arról beszélt, hogy az orrsprayben beadott oxitocin hormon nem csak az emberekben, de kutyákban is növeli a bizalmat mások iránt. Fontos és érzékeny témát boncolgatott Kis Anna, aki az Illatos útra bekerülő kutyák agresszióját vizsgálta. Legfontosabb megállapítása, hogy az agresszió eleinte, az első napokban még nem mutatkozik meg, mert az erős stressz elnyomja az agresszív megnyilvánulásokat. Ugyanakkor stabil viselkedésjegyről van szó, tehát amint a kutya megszokja az új környezetet, kiderül, hogy hajlamos-e az agresszióra. Erre érdemes odafigyelni a menhelyeken, mert befogadás után, az új családjában a hajlam ismét jelentkezik majd és komoly gondokat okozhat. Péter András nagyon szórakoztató előadásban fejtegette, hogy van-e piaci lehetőség a kutyáknak gyártott televíziókban – vagyis mit észlelnek a kutyák a projektorral kivetített képekből. Kiderült, hogy a kutyák odafigyelnek a vetített képre és táplálékkereső helyzetben hasznosítani is tudják a látottakat, de a bonyolultabb feladatok megoldásához egy kis tréning sem árt. Andics Attila arról mutatott videót, hogyan bújik be egy kutya boldogan a borzasztóan zajos fMRI készülékbe, és várja moccanatlanul 8 percen át, hogy éber állapotú agyműködését vizsgálják. Persze hónapokon át tartó kiképzés előz meg egy ilyen akciót. A napot Gácsi Márta zárta, aki kutyák és farkasok viselkedését hasonlította össze „mintha”-játékokban. Felvételei nagyon meggyőzően illusztrálták, hogy a kutyák remekül tudnak „ezt neked adom, vigyázz rá, és én most úgy csinálok, mintha elvenném”-játékot játszani. Látványosan, ugatva őrzik a tárgyat a feléjük nyúló kéztől, közben véletlenül sem harapnak. Amikor a játékvezető lefújja a játékot, azonnal átváltanak barátságos üzemmódba, volt olyan kutya, amelyik odavitte a korábbi „tolvaj”-hoz az addig „féltve őrzött” tárgyat. Farkasokban viszont nyoma sincs ennek a szociális rugalmasságnak. Némelyikük barátságosan viselkedett a helyzetben és nem törődött a tárggyal, más viszont úgy rákapott, hogy még a nevelője sem tudta elvenni tőle. (KE)

Élet és Tudomány 2013/50

A konferencián 12 kutató adott elő, robotikáról, automatizált viselkedésmérésről, vokalizációról és genetikáról is szó esett. Az előadásokat on-line, élőben közvetítettük, de továbbra is elérhetők ezen a linken:https://new.livestream.com/fotoklikk/cskpkonferencia.

Honlap: http://kutyakutatas.blogspot.hu/p/konferencia.html

Fotók: https://www.facebook.com/media/set/?set=a.239456542879238.1073741831.222519371239622&type=1

eszközhasználat

Hol van az már, amikor azt hittük, csak az emberek használnak eszközöket! Ma már tudjuk, hogy még a rovarok közt is akadnak eszközhasználók. Meg kell-e lepődnünk, amikor azt látjuk, hogy széket tol a konyhapulthoz egy innovatív beagle (1:10-től)?

2012-ben tudományos publikáció jelent meg egy kennelben tartott dingóról, aki lényegében ugyanezt találta fel (0:30-tól).

Kutyaetológia facebook csoport posztjai nyomán

Terelés: Mit jelent a header és heeler?

KM: nem tudom, mit jelent a két fogalom: header és heeler.
Én sokat dolgozom magyar fajtákkal, korábban évekig borderes csapatba jártam terelni, volt szerencsém az ő munkastílusukat is figyelni. És természetesen a kelpie munkastílusát és a francia pásztorokéit is.
Két nagy csoportot látok: a border és kelpie stílusa illetve az egyéb terelő fajták stílusa.
A különbség a használatból, környezeti igényekből fakad alapvetően, és a lényege, hogy a border-féle stílus hangtalan, becserkésző, már-már szinte vadászó stílus. Rendkívül erős a kapcsolata a bordernek a jószággal, a másik csoporttal ellentétben le nem veszi a szemét a jószágról és a legkisebb mozdulatára is érzékenyen reagál. Távolról, 50-60 méterről is igen erős kontaktusban marad a jószággal. Miután le nem veszi a szemét róluk, ezért a velük dolgozó pásztoroknak szükségük van sípra, füttyjelzésekre, és egyéb parancsokra (jobbra, balra, lassan, fekszik stb.) Hanggal "érik el" a kutyát. A sípon is a parancsoknak megfelelő füttyjelek sorozatát használják. Ezek a kutyák lassan, hangtalanul mozognak. Kifejezetten az érzékeny, angliai juhfajtákhoz szelektálták őket, melyeket ritkán mozgatnak, nagy, több 10 hektáros legelőkön terülve legelnek, és ha kutyát látnak, annyira stresszesek, hogy kifutnak a világból. Ezért náluk más munkastílus szükséges.
A magyar fajták ezzel szemben kemény, kutyára visszatámadó, félvad juh- és marhafajtákra kellett, hogy specializálódjanak. Egy kutya, akár többszázas falkát is el tud vinni, de ehhez ugatnia, gyakran fognia kell és nem egyszer szorosan lábnál kell dolgoznia. Többek között ezért sem mindig hallja a parancsokat. Nap, mint nap mozgatnia kellett őket a terelőterületek sajátos kialakítása miatt. Minden nap delelőre behajtották az állatokat hűvösre, inni, delelni. Majd az esti, hűvösebb órákban ki. Szűk erdősávok, kukorica- és gabonaföldek közt kellett úgy mozgatni őket, hogy kár ne keletkezzen.

A kutya-ember kommunikáció

Részletek Topál József az MTA doktora címre benyújtott értekezésének téziseiből. Harmadik rész. 

FOTOLIA

Első rész: Kutya- és farkaskölykök szociális viselkedése
Második rész: A kutya és az ember összehangolódása - szinkronizáció

Az ebben a témakörben elvégzett vizsgálatok célja összességében az volt, hogy belátást nyújtson a kutya kommunikációs készségeinek funkcionálisan csecsemő- illetve kisgyermek-szerű megnyilvánulásaiba. Az itt bemutatott eredmények több vonatkozásban is megerősítik azt az elképzelést miszerint a kutya egy evolúciósan arra „előkészített” faj, hogy tanuljon az emberi kommunikációs jelzésekről, ennek segítségével értelmezze az emberi viselkedést és abból számára fontos információkat következtessen ki. Úgy tűnik, hogy függetlenül az e teljesítményekben ténylegesen közreműködő kognitív képességektől, a kutyák valóban sok szempontból funkcionálisan csecsemő- illetve kisgyerek-szerű módon teljesítenek. Fontos azonban hangsúlyoznunk, hogy habár a kutya látszólag megérti az emberrel való interakciók kommunikációs természetét, ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy reprezentálnának vagy elsajátítanának bármit is partnerük mentális állapotából, vagy akárcsak megértenék, hogy az ember belső szándékoktól vezérelve cselekszik.

A kulturális tudás átadását szolgáló emberi kommunikációs viselkedés olyan komplex módon szervezett, lépésről lépésre felépített tevékenységnek tekinthető, mely fajunk konstrukciós képességeinek egyik fő megnyilvánulási területe. Ennek jellegzetessége, hogy az ismeretet megosztó fél nem pusztán a megosztani kívánt tudást jeleníti meg, hanem azt olyan kommunikációs jelzésekkel kíséri, amely a közlési szándék kifejezése (osztenzió) mellett ráutaló (referenciális) jelzésekkel emeli ki az elsajátítandó ismeret lényeges és általánosítható momentumait. Fontos jellemzője az efféle kommunikatív tudás-átadásnak, hogy a tapasztalt „tanító” aktívan vezeti partnerét azzal, hogy szelektív módon jeleníti meg saját tárgyi tudásának azon elemeit, melyeket a naiv megfigyelőnek érdemes elsajátítania anélkül, hogy ezen elemek ok-okozati összefüggéseit a „tanuló” feltétlenül megértené. Ez az interaktív kommunikáción alapuló szociális tanulási mechanizmus a természetes pedagógia (Csibra és Gergely 2009), melyben recipiensként (a „tanuló” szerepében) már a preverbális csecsemő is kompetens módon képes részt venni, hiszen a közlési szándék kifejezésére és a referenciális jelzésekre már néhány hónapos korban releváns módon reagál.
A konstrukciós képességek kutya és ember közötti funkcionális analógiáit keresve kísérleteinkben a kutya-ember kommunikatív interakciók elemzésére fókuszálva elsősorban a felnőtt-csecsemő és a kutya-ember kommunikáció párhuzamait kerestük, illetve olyan feladathelyzetekben is elemeztük a kutyák és kisgyerekek viselkedését ahol a sikeres megoldáshoz a partner mentális állapotát (ismerethiány) kellett felismerni és annak megfelelően alakítani viselkedésüket.

Eredmények

A kutyám is annyira szeret engem, mint én őt?

Az már régóta ismert jelenség, hogy kutyák és gazdáik között szoros kapcsolat van. A kutya számos helyzetben nyújthat érzelmi támaszt gazdájának, valamint a gazda is biztonságot nyújt kutyája számára. Az már bizonyított, hogy a gazda személyisége összefüggésben áll a kutyával való kapcsolatával, de olyan kísérletet eddig még nem végeztek, ahol mindkét fél, kutya és gazda szempontjából is vizsgálták volna a kapcsolat erősségét. Svéd és dán kutatók megvizsgálták, hogy a kutya viselkedése tükrözi-e gazda értékelését kettőjük kapcsolatáról. A gazdák egy kérdőívet töltöttek ki, míg a kutyák viselkedését az ún. Idegen Helyzet Tesztben figyelték meg. Ezt a pszichológiából átvett tesztet gyakran használják a kutyák gazdához való kötődésének mérésére. A kísérlet több részből áll, melyek során a kutya vagy teljesen egyedül van a kísérleti szobában, vagy egy számára ismeretlen emberrel vagy pedig a gazdájával van. A kutyák a gazda hiányában általában az ajtóban állnak vagy az ajtó felé néznek, kevesebbet játszanak és kevesebb felderítő viselkedést mutatnak. A gazda jelenlétében bátrabban néznek körül a szobában, többet játszanak, valamint intenzívebben üdvözlik a visszatérő gazdát, mint az ismeretlen személyt. A kutatók azt vizsgálták, hogy a kutyák viselkedése mennyire tér el a gazda, illetve az ismeretlen személy jelenlétében, valamint hogy ez a különbség összefügg-e a gazda értékelésével. A legtöbb vizsgált változó között nem találtak összefüggést. Az egyetlen összefüggés – ami egyáltalán nem meglepő – az, hogy azok a kutyák, akikkel sokat foglalkozik a gazdájuk, több fizikai kapcsolatot (pl. simogatás) kezdeményeznek és kevesebbet játszanak egyedül, a gazda nélkül. A vizsgálat sem bizonyítani, sem cáfolni nem tudta azt, hogy a gazda kutyához fűződő viszonya tükröződik a kutya viselkedésében.

Sümegi Zsófia

ELTE Etológia Tanszék

Forrás: Rehn et al., 2013, AABS

A kutya és az ember összehangolódása - szinkronizáció

L.E.S.

Részletek Topál József az MTA doktora címre benyújtott értekezésének téziseiből. Második rész. 

Első rész: Kutya- és farkaskölykök szociális viselkedése
Harmadik rész: A kutya-ember kommunikáció

A humán viselkedési komplexum fontos faktora a csoportaktivitás szinkronizációja, melyet számos viselkedés befolyásolhat. A szinkronizációs mechanizmusok általában olyan folyamatokként definiálhatók, melyek révén viselkedési, motivációs és érzelmi konformitás jöhet létre. Mivel a viselkedés térbeli-időbeli összehangolása, szinkronizálása fontos csoportkohéziós tényező (Engel & Lamprecht 1997), feltételezhetjük, hogy az emberi csoportba való integrálódása során a kutya számára a viselkedési szinkronizációra való készség megszerzése és/vagy megerősítése fontos tényezője volt annak, hogy a kutya képessé váljon szoros kapcsolatot fenntartani csoportjának heterospecifikus tagjaival.

Az ebben a témakörben végzett kísérletek egyrészt az vizsgálják, hogy a kutya az emberrel való interakció során képes-e flexibilisen hozzáigazítani a saját válaszreakcióit partnere változó viselkedési és emocionális jelzéseihez, másrészt pedig hogy képes-e szinkronizált rutinok kialakítására „imitációs” tanulási helyzetben és spontán szituációkban. Végül pedig vizsgálataink érintik a viselkedés csoportszintű összehangolásának egy olyan aspektusát, amelyet a társas szituációkban rejlő szabályok felismerése és követése fémjelez.

Viselkedési ráhangolódás

Hogyan reagálnak felnőtt kutyák egy ismeretlen ember gyorsan változó magatartási jelzéseire?

Kutya- és farkaskölykök szociális viselkedése

Részletek Topál József az MTA doktora címre benyújtott értekezésének téziseiből. (A védés időpontja 2013. okt. 30.)

Második rész: A kutya és az ember összehangolódása - szinkronizáció
Harmadik rész: A kutya-ember kommunikáció

A csoportélet szerveződésének fajspecifikus alapjai: szociális vonzódás és kötődés. A kutya domesztikációját kísérő viselkedési változások feltárásának egyik lehetséges módja, hogy a kutya és farkas összehasonlításával vizsgáljuk azokat a fajspecifikus eltéréseket, amelyek tetten érhetők akkor is, ha az összehasonlításba bevont alanyokat azonos módon, a kutya természetes társas viszonyaihoz igazodva szocializáljuk.

Eredményeink szerint az azonos nevelési környezet és intenzív szocializáció ellenére lényeges különbség van a kutya- és farkaskölykök preferencia tesztekben mutatott viselkedésében. Az eltérés lényege, hogy 5 hetes korra már jellegzetesen eltérő módon alakul viselkedésük: a farkasok preferálják a nevelőszülőjüket amennyiben az alternatíva egy másik ember, de nem mutatják ezt a preferenciát ha a felajánlott alternatíva egy idegen felnőtt kutya. A kutyakölykök éppen ellenkező módon viselkednek: a felnőtt kutyával szemben előnyben részesítik a nevelőszülőjüket, de ha két ember közül kell válasszanak, akkor már nem jelentkezik viselkedésükben a nevelőszülőjük felé való „elfogultság”. Úgy tűnik, hogy míg az ember által felnevelt kutyák egyfajta általános emberhez való vonzódást mutatnak, a farkasok esetében specifikusan a nevelőszülőre korlátozódó preferencia figyelhető meg, melyet ráadásul könnyen eliminál akár egy idegen fajtárs választásának lehetősége.

A részletes viselkedéselemzés további fajspecifikus eltérésekre mutatott rá: bár a kutyák és farkasok nem különböztek a helyzetben mutatott általános aktivitásukat tekintve, csak a kutyáknál volt megfigyelhető a farok csóválása, mint „kapcsolatkezdeményező” viselkedés, valamint sokkal gyakrabban néztek az ember arcára miközben őt megközelítették. A farkasok ugyanakkor kifejezettebb aktív elkerülő magatartást és agressziót (morgás, harapási próbálkozás) mutattak az egyébként ismerős kísérletvezető felé a tesztek során.

A tanulás és viselkedésmódosítás etológiai alapjai

Gyakori az a tévhit, hogy a kutya nem sokban különbözik a farkastól, és a neveléséhez a "farkastörvények" alapján kell hozzáállni (jelentsen ez bármit is – a természetben élő farkasok egészen más rendszerben élnek, mint a fogságban tartottak). Írásomban szeretném ezt a nézetet röviden cáfolni, és rámutatni, miféle alapvető változásokat hozott a domesztikáció kutyáink tanulási képességeiben. Ezután áttérek a kiképzésben leggyakrabban előforduló tanulási formákra.

Ritka fotó Ursuláról, az egyik kézben nevelt farkasunkról.
Egy kisfarkas nem keresi az ember tekintetét.

Persze, még az elején szeretném leszögezni, hogy "kutya" millióféle van, és sok változat számos szempontból közel áll a farkashoz. A döntő többség azonban nem ilyen. Bámulatra méltó, hogy már a hat-hét hetes kiskutya mennyire csüng a gazdáján, keresi a tekintetét, követi a lakásban. Ha a gazda leül, a kiskutya a közelében telepedik le, rámászik, nyüszög, igyekszik magára terelni a figyelmet és kicsikarni valami közös akciót. Szidalmazáskor veszi a lapot, és legközelebb "jobban viselkedik". Egy kisfarkasnak ezzel szemben önálló elképzelései vannak, és hacsak nem éhes, nem érdekli, hol a gazdája. Kiötli, mit szeretne megkaparintani, és ha valaki megakadályozza ebben, üt-vág. Amit megszerzett, nem adja vissza, ha rászólnak, visszamorog. Ugyan nagyon kedveltek a farkas-neveltjeim, és soha olyan túláradó üdvözlési ceremóniában nem volt részem, mint a háromévnyi farkaskalandom idején, de ha kiörülték magukat, mentek a dolgukra. Kis jutalomfalat, szórakozás ígéretével tudtam csak magam mellett tartani őket.

Melyiket válasszam: amelyik nekem tetszik vagy amelyik neked? Kutyák érzelemfelismerésének vizsgálata

Szánthó Flóra ELTE BTDK Etológia szekció 1. helyezett és Bolyai díjas előadása (2013. nov. 23.) 

A kutyás világ régóta sejti, hogy a kutyák képesek megérezni gazdáik hangulatát, felismerni érzelmeiket. Ez nem meglepő, hiszen az emberek gyakran kommunikálnak érzelmeket a kutya felé egyszerű hétköznapi helyzetekben is. Feltűnően vidámak, ha fel akarják kelteni a kutya érdeklődését valami iránt, vagy tanítani szeretnének neki valamit, jelképesen pedig mérgesek, ha a kutya valami rossz fát tett a tűzre. De ezek közül melyiket ismeri fel a kutya?

Korábbi tanulmányokból tudjuk, hogy a kutyák intenzívebben reagálnak a vidám és mérges emberi arckifejezésre mint a semlegesre, valamint képesek különbséget tenni a gazdáik mosolygó és semleges arckifejezést ábrázoló fényképei között. A fénykép-párok közül a kutyák a mosolygós fényképet választották leggyakrabban, és a kutatók ezt az eredményt kapták akkor is, ha ismeretlen személyről készült fényképet használtak.

Mivel az emberek nem csak arcuk mimikájának változtatásával kommunikálnak, hanem érzelmeik kifejezésére verbális és egyéb nem verbális jeleket is használnak, feltételezhetjük, hogy a kutyák ezeket is képesek érzékelni, és az egyszerűbb érzelmekhez társítani ezeket. A kutatások azt is kimutatták, hogy a kutyák képesek az emberi érzelem-kifejezést referenciálisan, tehát tárgyakra vonatkozóan is értelmezni.

Tárgyválasztási helyzetben vizsgálta a kutyák viselkedését egy német kutatócsoport, ahol a kísérletvezető vidám- undorodó és vidám-semleges érzelem párokat játszott el 2 doboznál. A kutyák preferenciát mutattak a vidámnak jelölt doboz iránt a vidám-undorodó kondíció esetén.

Felmerül a kérdés, hogy hogyan is választanak a kutyák ilyen helyzetekben, mi a stratégiájuk? Preferálják a pozitív, tehát vidám érzelemmel megjelölt tárgyat, vagy pedig azért választják azt, hogy elkerüljék a negatívat?