Melyiket válasszam: amelyik nekem tetszik vagy amelyik neked? Kutyák érzelemfelismerésének vizsgálata

Szánthó Flóra ELTE BTDK Etológia szekció 1. helyezett és Bolyai díjas előadása (2013. nov. 23.) 

A kutyás világ régóta sejti, hogy a kutyák képesek megérezni gazdáik hangulatát, felismerni érzelmeiket. Ez nem meglepő, hiszen az emberek gyakran kommunikálnak érzelmeket a kutya felé egyszerű hétköznapi helyzetekben is. Feltűnően vidámak, ha fel akarják kelteni a kutya érdeklődését valami iránt, vagy tanítani szeretnének neki valamit, jelképesen pedig mérgesek, ha a kutya valami rossz fát tett a tűzre. De ezek közül melyiket ismeri fel a kutya?

Korábbi tanulmányokból tudjuk, hogy a kutyák intenzívebben reagálnak a vidám és mérges emberi arckifejezésre mint a semlegesre, valamint képesek különbséget tenni a gazdáik mosolygó és semleges arckifejezést ábrázoló fényképei között. A fénykép-párok közül a kutyák a mosolygós fényképet választották leggyakrabban, és a kutatók ezt az eredményt kapták akkor is, ha ismeretlen személyről készült fényképet használtak.

Mivel az emberek nem csak arcuk mimikájának változtatásával kommunikálnak, hanem érzelmeik kifejezésére verbális és egyéb nem verbális jeleket is használnak, feltételezhetjük, hogy a kutyák ezeket is képesek érzékelni, és az egyszerűbb érzelmekhez társítani ezeket. A kutatások azt is kimutatták, hogy a kutyák képesek az emberi érzelem-kifejezést referenciálisan, tehát tárgyakra vonatkozóan is értelmezni.

Tárgyválasztási helyzetben vizsgálta a kutyák viselkedését egy német kutatócsoport, ahol a kísérletvezető vidám- undorodó és vidám-semleges érzelem párokat játszott el 2 doboznál. A kutyák preferenciát mutattak a vidámnak jelölt doboz iránt a vidám-undorodó kondíció esetén.

Felmerül a kérdés, hogy hogyan is választanak a kutyák ilyen helyzetekben, mi a stratégiájuk? Preferálják a pozitív, tehát vidám érzelemmel megjelölt tárgyat, vagy pedig azért választják azt, hogy elkerüljék a negatívat?

Biztonságos bázis

Az emberek belső igénye, hogy kapcsolatot létesítsenek másokkal. De nem csak az emberek, hanem sok állat is így van ezzel. A kutyák olyan jól alkalmazkodtak az emberhez, hogy sok esetben a gazda helyettesíti a fajtársakat, és ő lesz a kutya fő szociális partnere. Magyar kutatók a ’90-es évek végén megállapították, hogy a kutyák az embergyerekhez hasonló viselkedést mutatnak a kötődést mérő Ainsworth-féle Idegen Helyzet Tesztben. A kutya számára a gazda „biztonságos bázist” jelent, akinek jelenlétében felfedezhetik a környezetet és akinek hiánya szorongást vált ki.

A gondozóhoz való kötődés gyerekeknél a kognitív teljesítményt is befolyásolja. Vajon a kutyáknál is ez a helyzet, vagyis ügyesebbek a kutyák problémahelyzetben, ha maguk mellett érezhetik a gazda támogatását? A bécsi Állatorvostudományi Egyetemen végzett kutatások szerint igen. A kutatók interaktív játékszert adtak a kutyáknak, és arra voltak kíváncsiak, mennyi jutalomfalatot szereznek meg belőle. Változtatták, hogy a gazda jelen van-e a szobában vagy sem. Az eredmény kutyások számára talán nem is meglepő, viszont alátámasztja azt, hogy a gazda „biztonságos bázis”: a kutyák sokkal többet foglalkoztak a játékkal, ha a gazda is jelen volt. Érdekes módon a biztatásnak nem volt hatása, és azok a kutyák sem teljesítettek jobban a gazda hiányában, akiket egyébként látszólag nem visel meg a gazda hiánya, vagyis nem mutattak szeparációs szorongást.

Az is lehet, hogy csak a teszthelységben lévő emberek száma hat a kutyára: ha a gazda kimegy, eggyel kevesebben vannak. A következő kísérletben ezért egy idegen játszotta a gazda szerepét. De hiába, a kutyák alig foglalkoztak a játékkal. A kutatók mindebből arra következtettek, hogy a gazda jelenlétére szükség van ahhoz, hogy a kutya magabiztosan viselkedjen az idegen környezetben, és képes legyen a feladatra koncentrálni. Újabb párhuzam a kutyák és a gyerekek viselkedése között.

*
Korábbi változata megjelent a Mindennapi Pszichológia 2013/4 számában

*

Forrás: Horn et al., 2013, Plos One
Fotó: kutyaetologia.elte.hu

*

Egyéb megjelenések:

Psychology Today

Science Daily

The Bark

Ivartalanítás pro és kontra

Igen, ivartalanított... Csak még nem szóltunk neki...

Óriásiak a kulturális különbségek a kutyák ivartalanításának ügyében, ami önmagában is arra utal, hogy nincs egyértelmű válasz a kérdésre: ivartalanítsuk-e a kutyánkat vagy sem. Ahol a műtétet a populációszabályozás eszközének tekintik, ott a felelős állattartás része. Az Egyesült Államokban például közel 80%-os az ivartalanítottsági arány, és vannak olyan parkok, ahová csak ivartalanított kutyák léphetnek be. Ezzel szemben Norvégiában kizárólag indokolt esetben engedélyezett az operáció. A szigort persze érthetővé teszi, hogy Norvégiában nincsenek kóbor kutyák, tehát az ivartalanításnak nincs szerepe a túlszaporulat szabályozásában.

Az állatorvosok szukáknál preventív céllal, az emlőtumor (ami a szukák negyedét érinti) és a méhfertőzések megelőzése miatt javasolják az ivartalanítást. A műtéti kockázat minimális, de számolni kell a csökkenő aktivitás és az elhízás veszélyével. Mindkettő megelőzhető, ha a gazda odafigyel az etetésre és a kutya mozgatására. Esetenként megfakul a szőrzet és nagyobb mértékű lesz a vedlés is.

Az ivartalanítás az esetek jelentős részében a viselkedést is megváltoztatja, sokan ezért döntenek a műtét mellett. Még a norvég állatjóléti törvény is lehetővé teszi a műtétet bizonyos viselkedési problémák esetében, például ha egy kan kutya fokozott agresszivitással reagál saját nembéli társaira. A kutyák - a farkasokhoz mérten, amelyek igyekeznek megölni idegen fajtársaikat - többnyire jól tűrik más kutyák társaságát, de a tesztoszteron fokozza az agressziót, és tüzelési időszakban felajzott állapothoz vezethet. Kutatási eredmények szerint a verekedések gyakorisága 60%-kal, a párzási kísérletek száma 70%-kal csökkenhet ivartalanítás után. Ha a kutya olyan helyen él, ahol sok fajtársával találkozik nap mint nap, jelentősen csökkentheti a stresszt az ivartalanítás. Szukáknál viszont nőhet az ember (családtagok) elleni agresszió, de főleg akkor, ha kicsiként is hajlamosak voltak rá. A félelmi agresszión inkább ront a műtét, hiszen a tesztoszteronszinttel a magabiztosság is csökken. Az időzítés sem mindegy: ha a viselkedés már rögzült, a hormonszint-változásnak nem lesz hatása.

A korai ivartalanítás ellen szól ugyanakkor, hogy kétszeresére növeli a csípőízületi diszplázia és háromszorosára a limfoszarkóma kockázatát, legalábbis bizonyos fajtáknál. Saját kutyánk ivartalanításával kapcsolatos döntésünkben az is segíthet, hogy több mint hetvenezer kutya vizsgálata alapján úgy tűnik, az ivartalanítás növeli a várható élettartamot: míg az ivaros kutyák átlagosan 7,9 évig élnek, az ivartalanítottak 9,4-ig. A hosszabb élettartam valószínűleg főként a fertőzés- és traumaveszély csökkenésére vezethető vissza a szerzők szerint.

Zajfóbia

Tűzijáték, petárda, mennydörgés, lövés - olyan zajforrások, amelyek "pánikrohamot" váltanak ki rengeteg kutyánál. James Ha, a Washingtoni Egyetem kutatója szerint háromféleképpen kezelhető a zajfóbia: szervezéssel, terápiával és gyógyszerezéssel.

Mit "szervezzünk"? Szilveszter és augusztus 20-a előtt utazzunk el csendes, erdei panzióba a kutyával, vagy ha van rá mód, vigyük hangszigetelt helységbe, pincébe, ahol hangos zene mellett nem vagy kevésbé érik el a dörrenések.

Terápiában két megoldás kínálkozik: egy speciális eszköz, a nyugtató kutyakabát (pressure wrap) használata, illetve a viselkedésterápia. Kutyakabátból többféle márka kapható, de mind ugyanúgy működik: folyamatos nyomás alatt tartja a kutya testét. Ez több fajnál, köztük embernél is, bizonyítottan nyugtató hatású. James Ha az egyik cég megbízásából letesztelte a kutyakabátokat (erről már itt írtam röviden), és úgy találta, hogy bizonyos helyzetekben - például vihar esetén - sok kutyánál beválnak, de félelmi agresszió esetén nem, tehát a gyerekek, autók, stb. által kiváltott szorongást nem csökkentik.

A viselkedésterápia során a kutyát arra tréningezik, hogy a félelmet kiváltó ingert egy pozitív ingerrel társítsa. Ez hosszú, sok türelmet igénylő folyamat. Lényege az, hogy a kutyát szembesítjük a rémisztő ingerrel, de csak olyan mértékben, amitől még nem szalad világgá. Például beszerezzük egy tűzijáték hangfelvételét, elviselhető hangerőre állítjuk, és a lejátszás alatt kutyánkat falatkákkal jutalmazzuk, ügyelve arra, hogy csak a megfelelő, nyugodt viselkedést erősítsük meg. Ezt célszerű naponta 2-3-szor megismételni, körülbelül egy héten át.

A gyógyszeres kezeléshez állatorvoshoz kell fordulni. Akut problémánál, egyszeri helyzetekben jól beválnak a nyugtatók, de akárcsak az embereknél, a kutyáknál is személyre szabott gyógyszerezésre van szükség. A gyógyszerek szükség esetén a viselkedésterápia elején is bevethetők. Ha nyugtatópirula hatása alatt a kutya már jól reagál a félelemkeltő ingerre, érdemes a gyógyszer nélkül folytatni a terápiát. Nagyon ritkán fordul elő olyan mértékű szorongás, ami élethosszig tartó gyógyszerezést igényel.


*
Megjelent a Mindennapi Pszichológia 2013/4. számában

Forrás: Calming Your Dog's Anxiety During Noisy Fourth of July
Kapcsolódó kutatás: The effectiveness of the Anxiety Wrap in the treatment of canine thunderstorm phobia: An open-label trial, Cottam et al., 2013 J Vet Behav

Kép: innen

2013 szeptember

A sajtó imádta Lakatos Gabriella (ELTE-MTA) és munkatársai (ELTE Etológia, Wroclaw University of Technology)  robotos kutatását. Meredeknek tűnhet, hogy egy fehér kesztyűs robot mutogat kutyáknak, pedig a helyzet kiváló lehetőség a robotfejlesztésre. A lengyel mérnökök napokig tizenkétóráztak itt Budapesten, és olyan haladást értek el a robotkar és általában a robot megbízhatóságának fejlesztésében, ami otthon talán másfél évükbe került volna. Közben az is kiderült persze, hogy a kutyák érdekesebbnek találnak egy interaktív robotot, mint egy gépiesebb fajtát. Néhány cikk ízelítőül a híradásokból: If You Need To Test Your New Robot, Ask A Dog, Dogs' Behavior Could Help Design Social Robots, Dogs Are Perfectly Happy To Socialize With Robots,  Dogs Understanding Robots. Az Index tudósítójától pedig megtudtuk: a kutya "sokszor bámult az érintőképernyőre, amit az emberi intelligencia forrásának vélhetett". (Hm. A legkevesebb, hogy a roboton nem is volt érintőképernyő.)
Képgalériák rajongóinak figyelmébe ajánlom ezt az oldalt. Lefelé görgetve MOGI Robi, a magyar fejlesztésű labdázó és kötődő robot is pózol.

E hónap a mozgó tárgyak által kiváltott hatás bűvkörében telt a Családi Kutya Programnál (CSKP): Gergely Anna és munkatársai egy kisautóval és egy robotmozgású emberrel szórakoztatták a tanszékre betérő kutyákat (igen, az Etológia Tanszék tesztjei vidámak és tanulságosak egyszerre, tessék jönni minél többen!). 

Az eredmény hasonló, mint a fenti esetben (aminek örülünk): a mechanikus kapcsolat helyett jobban szeretik a kutyák az interaktivitást. A tudományos publikáció  innen letölthető, de annak aki nem szeretne a részletekbe menni egy nagyon jó ismertetőt ajánlok: How Do Dogs Interact With an Unidentified Moving Object?. A szerző azt is felveti, hogy a hasonló kutatások alapján érdemes lenne a kutyáknak spéci interaktív kütyüket gyártani.

A vokalizációval foglalkozó CSKP csoport is belehúzott, legújabb kutatási eredményük magyarul: Mekkorák valójában a morgó kutyák?, angolul: ScienceShot: Just Joking! Dogs' Play Growls Exaggerate Their Size.

Ezzel vége a hazai kutatásoknak, de van még egy magyar kötődésű: Virányi Zsófia és a Wolf Science Center többi munkatársa farkasvonyításokat elemzett. Kiderült, hogy az üvöltés a szociális kapcsolatok minőségére reflektál: Wolves Howl For Friends, Challenging A Popular Theory of Animal Communication. Magyarul az mRNS.hu számolt be erről: A farkasok személyre szólóan üvöltenek. Ebből az alkalomból megosztom veletek egy fotómat Bóról, ahogy a Bükki Őserdőben üvölt:

A végére maradt még pár érdekesség: Miért népszerűbb néhány fajta a többinél? Netán azért, mert kellemes velük együtt élni? Tévedés: a divat miatt. A TOP TÍZ több fajtája ugyanis alig képezhető (csivava, törpe schnauzer, tacskó). A csivaváknál emellett gyakori a viselkedésprobléma (félelem idegenektől, kutyáktól, érintéstől). A törpe schnauzer gyakran kerget más állatokat, agresszív kutyákkal és izgága. A tacskó szintén agresszív fajtársaival, de emberekkel is és gyakran szomorítja gazdáit szeparációs stresszel. Mindezt nem én találtam ki, hanem maguk a gazdák vallották be egy kérdőív kitöltése során. Tisztelet a kivételes fajtatársaknak, mert természetesen van sok, a cikk az ÁTLAG-ról szól. Tudósítás: Why Are Some Breeds of Dog More Popular Than Others? 

Gondoltátok volna, hogy a bomló emberi test szaga leginkább a csirkéére hasonlít? Nem vicc, ez fontos, ha az emberszagot valami könnyebben hozzáférhetővel akarják helyettesíteni keresőkutyák kiképzésénél: One Day, You Will Smell Like a Dead Chicken.

Beindult a Dognition: kutyások ezrei végeznek otthon etológiai teszteket, osztják meg a videókat és értékelik maguk a teljesítményt. Az egyik tudományos tanácsadó: Miklósi Ádám. Az egyik első eredmény: a fajtatiszták jobban követik az emberi gesztikuláris jeleket, mint a keverékek, utóbbiaknak viszont jobb a memóriájuk: Does a Dog's Breed Really Dictate Its Behavior?

*
Még több link szeptemberről: http://kutyakutatas.blogspot.hu/p/httpindex.html
Szeptemberi tudományos publikációk: http://dogprof.blogspot.hu/2013_09_01_archive.html

Meddig élnek a kutyák és a farkasok?

A világrekord kutyáknál 29 év és 282 nap, de a családi kutyák átlagos élettartama ennek a felét sem éri el. Hogy pontosan mire számíthatunk, az a kutyánk testméretétől függ. Minél nagyobb testű fajtához tartozik a kutya, annál rövidebb a várható élettartama, mivel hamarabb kezd öregedni. Míg egy 10-20 kg-os kutya átlagosan 13-14 évig él, a 70-80 kg-os 7-8 évig. (Érdekes, hogy a kutyákon belül fordított az összefüggés, mint amikor a fajokat egymással vetjük össze. A nagyobb testméretű fajok jellemzően tovább élnek, mint a kisebbek.)

Ott, ahol nincs állatorvosi ellátás és a kutyák maguk is részt vesznek a napi betevő összegyűjtésében, nem a testméret a döntő. Egy nicaraguai törzs kutyái közül mindössze 11% érte meg a 8 éves kort, az átlagos élettartamuk 3,7 év volt, hasonlóan más természetközeli népek kutyáihoz. A fő halálok jaguártámadás és kígyómarás, kölyköknél pedig valószínűleg az alultápláltság.

69 élve befogott minnesotai farkas
 életkor szerinti megoszlása (Mech, 2006)

A farkasok is körülbelül ennyi ideig élnek: L.D. Mech vizsgálatai szerint átlagosan 3,4 évig. A jellemző halálok: kilövés, egymás megölése, éhezés, betegség, sebesülés. A legtöbb farkas (80-90%) nem él öt éves koránál tovább. Mivel 2-4 évesen kezdenek szaporodni, ritka az olyan egyed, amelynek egynél többször születik kölyke. Kivétel mindig akad: a kutatók találkoztak már 15 éves farkassal is a vadonban. Fogságban a legidősebb farkas 17 évet élt.

Aki szeretné tudni, mit tehet, hogy a kutyája a lehető leghosszabb ideig éljen, olvassa el Ted Kerasote: Pukka's Promise című könyvét. Itt egy ajánló: http://www.patriciamcconnell.com/ A gyász feldolgozásában pedig a Do You Believe in Dog blogon megjelölt linkek is segíthetnek: http://doyoubelieveindog.blogspot.hu/.

Forrás:

• Selman et al., 2013. Current Biology
• List of oldest dogs - Wikipedia
• Koster and Tankersley, 2012. PNAS
• Mech, 2006. Journal of Wildlife Management

***
Legfrissebb kutatási eredmények (angol összefoglalók): dogprof.blogspot.hu

Amerikai-magyar összefogás a szibériai husky aktivitásának kutatásában

A viselkedés nagyon sok gén hatásának eredője, ezért nehéz beazonosítani, melyek azok, amiknek szerepe van a viselkedés megjelenésében. De a szánhúzó-kutyások közreműködésének köszönhetően az MTA-ELTE, a Semmelweis Egyetem és a Columbia University kutatói nemrégiben két génről is kiderítették, hogy növelhetik a szibériai huskyk aktivitását és figyelmi képességeit. A két gén (DRD4: D4-es típusú dopaminreceptor és TH: tirozin-hidroxiláz) olyan anyagok termelődését szabályozza, amelyek főként az agy önjutalmazó és mozgással kapcsolatos működésében fontosak. Azért esett a szibériai huskyra a választás, mert ősi, genetikailag a farkashoz közel álló fajta, és a DRD4 génből többféle változatot hordoz, mint a fiatalabb múltra visszatekintő fajták, ami segítheti a génhatások elkülönítését. Ráadásul a szánhúzó-vonalakat viszonylag hasonló körülmények között tartják a gazdák, ezért nem kell különféle környezeti hatásokkal számolni, amik elnyomhatják a gének által okozott csekély különbségeket.

A kutatók először egy rövid viselkedéstesztben lemérték, mennyit mozog a kutya, ha nem kap semmiféle utasítást, csak egyszerűen pórázon tartja a gazdája. A kísérletvezető ezután üdvözölte a kutyát, majd genetikai mintát vett tőle. Ehhez a kutya szájába nyúlt egy fültisztító pálcikával és finoman megdörzsölte a kutya pofájának belső nyálkahártyáját. Ez gyakorlatilag semelyik huskynak nem okozott gondot, viszont kiderült közben, hogyan viszonyul az idegenekhez és mennyire tűri az enyhe kényszer alkalmazását. A tesztet követően a gazdák kitöltöttek egy kérdőívet, ami a hiperaktív gyerekeket vizsgáló pszichológusok kérdőívéhez hasonlított. A Semmelweis Egyetemen végzett genetikai elemzés meghatározta, hogy melyik kutya milyen génváltozatokat hordoz. (A husky fajtában a TH génnek egy rövidebb és egy hosszabb változata van, a DRD4-nek viszont jóval több, összesen hét, köztük egy olyan, amit farkasoknál is gyakori. A változatok közül minden egyed legfeljebb kettőt hordozhat, amik lehetnek egyforma vagy különböző hosszúságúak, pl. két rövid vagy egy rövid és egy hosszú). A genetikai és a viselkedéstesztek összevetése azt mutatta, hogy a kevésbé aktív-impulzív kutyák csak hosszabb génváltozatokat hordoztak. A hosszabb TH változatok emellett azt valószínűsítették, hogy a kutya jó figyelmi képességekkel bír. Az eredmények a humán kutatások számára is jelentősek, mert megerősítették, hogy a vizsgált gének szerepet játszanak a (hiper)aktivitás kialakulásában.

A kutatásban magyar, szlovák, osztrák, svájci, román, amerikai és kanadai kutyások vettek részt. Mint az egyik lelkes adatgyűjtő és az együttműködés koordinátora, ezúton is szeretném megköszönni a magyar huskysok segítségét! - Kubinyi Enikő

Forrás: Wan et al., 2013, Animal Genetics
Angol ismertető: Newly found mutations linked to ADHD in Siberian Huskies

Dog links

Olyan cikkeket gyűjtöttem itt össze, amelyek hasonló témájúak, mint ennek a blognak a bejegyzései, vagyis a kutya viselkedésének kutatásával kapcsolatosak. Ezek a júliusi és augusztusi megjelenések:

 2013. augusztus
A kutyák a szemükkel mosolyognak - Index
Kutyapolgárjogi mozgalom indult a fekete ebekért - Index
Jobban sajnáljuk a kivert kutyákat, mint embertársainkat - Ebgondolat blog

Magunkat háziasítottuk – akárcsak a kutyák

A kutya kutatása az emberi evolúcióról is árulkodik – ezzel a gondolattal látott neki a munkának Csányi Vilmos kutatócsoportja két évtizeddel ezelőtt. Ahogyan a kutya a háziasítás során megváltozott a farkashoz képest – nőtt a vonzódása, egyúttal lecsökkent agressziója az ember iránt, és képessé vált arra, hogy bonyolult közös akciókban vegyen részt, szinkronizálja vele viselkedését – úgy változott az ember is saját fajtársai irányába, mintegy háziasította saját magát. Azóta egyre több adat támasztja alá, hogy a feltételezés jogos volt, mert a kutya és az ember viselkedésében valóban párhuzamosságok vannak. Azt viszont csak valószínűsíthettük, hogy ez a háziasítás során fellépő genetikai változások eredménye, hiszen a sok gén közül nehéz kibogarászni, melyek változtak meg jelentősen (az embernek és a kutyának is körülbelül húszezer génje van). Mostanra azonban úgy tűnik, a molekuláris biológiai eljutott arra a szintre, hogy genetikai bizonyítékokat szolgáltathat az elmélet alátámasztására.
Egy főként svéd kutatókból álló csoport év elején arról számolt e, hogy a kutyában a keményítő emésztését hatékonyabbá tevő génváltozatok jelentek meg (az emberek maradék élelmiszerén élő kutyák sokkal több szénhidrátot kénytelenek fogyasztani, mint a farkasok, ezért ez egy nagyon hasznos adaptáció). Tavasz végén pedig két másik, Ya-Ping Zhang által koordinált kutatócsoport jelentkezett hasonló eredményekkel. A legjelentősebb közülük talán az, hogy 32 olyan gént sikerült azonosítani, amelyek kutyákban és emberekben egyaránt megváltoztak az evolúció során. Ezek elsősorban idegrendszeri folyamatokban, emésztésben és különféle rákbetegségek kialakulásában játszanak szerepet. A kutatók farkasok, kínai falusi kutyák (amik feltehetően a 32 000 évvel, Kelet-Ázsiában kialakult kutyák közvetlen leszármazottai) és modern fajták (német juhász, belga juhász) teljes genomját hasonlították össze. Az idegrendszeri változások már a háziasítás legelején lezajlottak, mert az ősi kínai kutyák és a modern fajták nem különböztek egymástól, csak a farkasoktól. Az is kiderült, hogy a kutyák viszonylag nagy egyedszámú farkaspopuláció leszármazottjai, és valószínűleg önszántukból csatlakoztak az emberekhez, a körülöttük felhalmozódó hulladék csábításának engedve, nem pedig néhány, az ember által megszelídített farkas ivadékai. Közülük nyilván csak a legkevésbé agresszívakat hagyták életben őseink, feltehetően ezért változott meg a kutyákban a farkashoz képest az SLC6A4 nevű gén, aminek terméke a szerotonin transzportálásában vesz részt, és emberben, kutyában egyaránt kapcsolatban van az agresszivitással. A kutatók feltételezése szerint a zsúfolt környezethez való alkalmazkodás részeként változott meg ez a gén és csökkent le a kutyák, emberek agresszivitása.

A háziasítás körüli vitákról bővebben egy korábbi bejegyzésben és a Nature News-ban olvashattok.

Megjelent a Mindennapi pszichológia 2013/3 számában.

High-speed kamerával az érzelmek nyomában

A videón a bal szemöldököt figyeljétek: megemelkedik, mivel a kutya éppen a gazdáját nézi - nem pedig egy idegent vagy egy kedvelt/utált tárgyat. Ember láttán ugyan mindkét szemöldökét megemeli a kutya, de ha az illető éppen a gazdája, akkor a balt még inkább. A kutatók szerint ez a gazda iránti kötődés megnyilvánulása, vagyis a bal szemöldök mozgása arra utal, hogy a szorongást keltő idegen helyzetben a gazda biztonságos bázist jelent a kutyának. 
Idegen ember látványára viszont nem a szemöldök, hanem a fül reagál, abból is a bal. Kissé hátrafelé mozdul, ami jelzi, hogy a kutya óvatossá válik. 
Kedvenc tárgyára nem adott a vizsgálatban részvevő 12 japán illetőségű eb semmi különös reakciót, viszont a rémisztő karomvágó olló hatására felhúzták kicsit a jobb fülüket. 

A kutatók eleinte úgy vélték, hogy ha a kutya meglátja a gazdáját, bizonyára örömöt érez. De ha így lenne, akkor nem a bal, hanem a jobb szemöldöknek kellett volna elmozdulnia, mivel a pozitív érzelmek a jobb arcfélen kifejezettebbek. Valószínűbb tehát, hogy itt egyáltalán nincs szó örömről: a kutyák nem közelíthették meg a gazdájukat, aki ráadásul a kutatók kérésének megfelelően rezzenetlen, érzelemmentes arckifejezéssel állt (ld. ábra: a gazda/idegen/kedvenc tárgy/ijesztő tárgy a széthúzott függöny mögött jelent meg, a kutyától két méterre). A helyzetet nyilván nyilván ijesztőnek, legalábbis furcsának találták a kutyák. A gazda felbukkanása kicsit enyhíthette a feszültséget, ez az érzés válthatta ki a bal szemöldök elmozdulását.  

A valódi világban a bal szemöldökről nem sokat tudnánk mondani, ott ugyanis így üdvözli a kutya (rég nem látott) gazdáját:


Forrás: Nagasawa et al., 2013

Csak a gazda ásítása ragadós

Az ásítás ragadós. De a történet itt nem ér véget: az ásítás egyúttal az empátia megnyilvánulása is. A kutyák ugyanis gyakrabban reagálnak a gazdájuk ásítására, mint egy idegenére, és nem lehet őket átverni műásítással. Ugyanez a helyzet az embereknél is: minél közelebbi kapcsolatban vagyunk az ásítozó személlyel, annál könnyebben ragad ránk az ásítása.

A kutatók a tesztelt kutyák szívritmusát is ellenőrizték, mert szerettek volna meggyőződni róla, hogy a kutyák nem az enyhe stressz hatására ásítoznak. Kiderült, hogy szó sincs erről: a kutyák szíve egyformán vert a különböző teszthelyzetekben. A kutatás augusztus 7-én jelent meg a PLoS One folyóiratban.  

A teljes képhez azonban hozzátartozik, hogy erősen ellentmondásosak a ragadós ásítással kapcsolatos vizsgálatok. Más kutatócsoportok is próbálkoztak már gazda-idegen hatásának összevetésével és szívritmus-méréssel is, de semmiféle hatást nem találtak. Ez a mérési módszerek hibája is lehet, illetve a kutyák kora is számít: csak fél évesnél idősebb kutyáknál fordul elő, hogy átragad rájuk az emberek ásítása. Figyelemreméltó az is, hogy az eddigi eredmények szerint saját fajtársuk ásítása nem ragad át a kutyákra, csak az emberé. Egyáltalán nem biztos, hogy a jelenség mögött embernél és kutyánál ugyanaz a mechanizmus áll, úgyhogy még sok izgalmas eredményre számíthatunk e területen.

Addig is kutyatartók, próbálkozzatok ti is az ásítás kiváltásával! A japán kísérletben a gazda vagy a kísérletvezető 5-5 percig ült a kutyájával szemben és hangosan ásítozott. A 10 perc alatt a 25 kutyából 11 ásított, akár hatszor is. Az átlagos ásításszám 1 volt, szemben a kontroll, hang nélküli szájtátogatós helyzettel, amikor átlagosan 0,2-szer ásították el magukat a kutyák.

Forrás: Romeroet al., 2013 (a cikk szabadon letölthető), kép