2012. július 1.

Emésztési probléma: leggyakoribb városi kan kiskutyáknál


A hányás és hasmenés miatt kevesen rohannak azonnal az állatorvoshoz, úgyhogy tulajdonképpen nem lehet tudni, mennyire gyakori. Norvég kutatók ezért a gazdákat kérték meg arra, hogy jegyezzék fel a múló rosszulléteket. Újfoundlandi, leonbergi, labrador és ír farkaskutya 585 egyedéről gyűlt így össze kétévnyi adat. A négy fajta közül az újfoundlandik küszködtek legritkábban emésztési gondokkal. De a legkritikusabb korszak, a gazdához kerülés időszaka azért náluk sem múlt el nyomtalanul: akárcsak a többieknél, hét hetes és három hónapos kor között a kiskutyák 7%-ánál jelentkezett hányás, 16%-uknál hasmenés, összefüggésben a sok izgalommal, új mikroflórával, táplálékváltással. Ettől fogva azonban jelentősen ritkultak a kellemetlen események, és két éves kor körül száz kutyára már mindössze 4-5 eset jutott fél év alatt. Kanoknál gyakoribb volt a rosszullét, valószínűleg azért, mert hajlamosabbak a kóborlásra és szívesebben ismerkednek idegenekkel. A hányás és hasmenés ritkán fordult elő egyszerre, de amelyik kutya hányt, annak hasmenése is volt a vizsgált időszakban és fordítva. Végül, valószínűleg senkit nem lep meg, hogy nyáron és városban a legkönnyebb felszippantani a kórokozókat – a hideg tél se a kórokozók szaporodásának, se a hosszú sétáknak nem kedvez. Azt viszont talán kevesen tudják, hogy a szarvasmarha-, birka- és lóürülék, amivel a vidéki kutyák természetesen gyakrabban kontaktusba kerülnek – kifejezetten jótékonyan hat az emésztésre (Saevik et al., 2012)