Azt mondják, a statisztika mindig azt mutatja, amit mutatni
akarunk vele. Így aztán tudóskörökben némi kétkedéssel fogadják azokat a
cikkeket, amikről süt az elfogultság, de fehéren-feketén bizonyítják, hogy a
harcikutyák valójában mind csodálatosan szelíd lények, még a légynek sem
ártanak. Nos, higgyék el, szakértők kutyajellemzései alapján összeállított
kérdőívünkkel se pro se kontra nem kívántunk egyetlen fajtát sem minősíteni.
Pusztán arra voltunk kíváncsiak, hogy milyen személyiségvonások azonosíthatók
ezzel a módszerrel, és hogy a Magyarországon viszonylag gyakori német juhász,
illetve magyar vizsla között van-e különbség e vonások mentén. Négy
személyiségvonásra bukkantunk: idegenekkel szemben mutatott barátságosság,
aktivitás, agresszivitás és képezhetőség. Első pillantásra úgy tűnt, hogy a
magyar vizsla kevésbé agresszív és kevésbé képezhető a gazdák által kitöltött
kérdőív alapján. A különbségek azonban eltűntek, amikor kontrolláltunk a
tartási körülményekre, vagyis figyelembe vettük azt, hogy a vizslákat
gyakrabban tartják lakásban, a német juhászokat pedig kertben vagy kennelben.
Ez arra hívja fel a figyelmet, hogy az öröklött viselkedést jelentősen
befolyásolja a környezet - ugyanakkor természetesen nem bizonyítja, hogy
bármely két kutyafajta két egyedét azonos körülmények közt felnevelve azonos
eredményt kapnánk. (
Mirkó
és mtsai, 2012).
