2012. július 1.

Fajtakülönbség a viselkedésben: vélt vagy valós?


Azt mondják, a statisztika mindig azt mutatja, amit mutatni akarunk vele. Így aztán tudóskörökben némi kétkedéssel fogadják azokat a cikkeket, amikről süt az elfogultság, de fehéren-feketén bizonyítják, hogy a harcikutyák valójában mind csodálatosan szelíd lények, még a légynek sem ártanak. Nos, higgyék el, szakértők kutyajellemzései alapján összeállított kérdőívünkkel se pro se kontra nem kívántunk egyetlen fajtát sem minősíteni. Pusztán arra voltunk kíváncsiak, hogy milyen személyiségvonások azonosíthatók ezzel a módszerrel, és hogy a Magyarországon viszonylag gyakori német juhász, illetve magyar vizsla között van-e különbség e vonások mentén. Négy személyiségvonásra bukkantunk: idegenekkel szemben mutatott barátságosság, aktivitás, agresszivitás és képezhetőség. Első pillantásra úgy tűnt, hogy a magyar vizsla kevésbé agresszív és kevésbé képezhető a gazdák által kitöltött kérdőív alapján. A különbségek azonban eltűntek, amikor kontrolláltunk a tartási körülményekre, vagyis figyelembe vettük azt, hogy a vizslákat gyakrabban tartják lakásban, a német juhászokat pedig kertben vagy kennelben. Ez arra hívja fel a figyelmet, hogy az öröklött viselkedést jelentősen befolyásolja a környezet - ugyanakkor természetesen nem bizonyítja, hogy bármely két kutyafajta két egyedét azonos körülmények közt felnevelve azonos eredményt kapnánk. (Mirkó és mtsai, 2012).