Van, amikor igen. Ezt sokszor
bajnak érzékeljük, mert a kutya agresszív vagy téves a szexuális irányultsága.
Máskor viszont olyan, mintha (kis)ember lenne. Pszichológusok
kidolgoztak egy tesztet, ami méri, hogyan kötődik az egyéves kisgyerek
gondozójához. Ebben a tesztben kifejezetten gyerekszerűen viselkedik a kutya -
a gazda épp úgy nyugtatólag hat rá, mint az anya/apa a babára (Topál
et al., 1998). Az pedig már a hetvenes évektől ismert, hogy ha egy
kiskutyát egyedül hagynak, akkor a szeparációs szorongását jobban csökkenti egy ember, mint az
anyakutya (Pettijohn
et al, 1977). Felnőtt kutyáknál élettani paraméterekkel igazolható, hogy
idegen helyen a jól ismert kutyatárs nem, de a gazda hatékonyan csökkenti a
stresszt (Tuber et al.,
1996). Vagyis a gazda jelenléte biztonságot nyújt a kutyának, nagyobb
megnyugvást, mint bármely fajtársa, beleértve az anyát is. Nem állítanám, hogy
ilyenkor embernek tekinti magát a kutya, de az szinte biztos, hogy minket
"nem vesz kutyába".
