Tudományos körökben nagyon
sikeressé vált egy egyszerű, az ELTE Etológia Tanszéken kidolgozott teszt,
amivel otthon is bárki kipróbálhatja, hogyan gondolkodnak a kutyák. Ha van
otthon tipegő kisgyerek, vele is próbát lehet tenni – kiderül majd, hogy a
gyerek és a kutya hasonlóan viselkedik a helyzetben. Ha elérjük, hogy
figyeljenek ránk, és kedvesen elmagyarázunk valamit, akkor akár az ésszerű
viselkedést is sutba dobják, ha úgy vélik, ez a helyes válasz az alapján, amit
tanítottunk nekik.
A házi vizsgálathoz két kis
paravánra van szükség (30x50x30 cm-es kartondoboz is megteszi) és egy kutyajátékra.
Tegyük a paravánokat egymástól kb. fél méterre, a játékot pedig eléjük a
földre. Ültessük le a kutyát a paravánok előtt két méterre. Szólítsuk a kutyát
a nevén, hogy ránk figyeljen, lépjünk a tárgyhoz, vegyük fel, és sétáljunk vele
az első paraván mögé. Közben biztassuk a kutyát, hogy továbbra is figyeljen
ránk. Tegyük a tárgyat a paraván mögé, majd sétáljunk tovább, haladjunk el a
másik paraván mögött, és menjünk vissza a kutyához. Ő ekkor mehet keresni. Ha a
játékhoz fut, és odahozza nekünk, játsszunk egyet, de ha az üres paravánhoz
megy, hívjuk vissza. Ismételjük meg a fentieket még háromszor. Miután ily módon
négyszer rejtettünk ugyanazon paraván mögé, váltsunk, és a következő három
próbában ne hagyjuk a játékot az első paraván mögött, hanem lépjünk tovább,
mutassuk, hogy a tárgy még nálunk van, majd tegyük le a második paraván mögé. Természetesen
végig ugyanúgy, kedvesen szólongassuk a kutyát, nehogy lankadjon a figyelme. Ha
a kutyánk úgy viselkedik, mint a többség, akkor az első paraván mögül remekül
visszahozza majd a játékot, de a második sorozatnál gondjai támadnak, ugyanúgy
az első paravánhoz fut, mint korábban. Nehogy azt higgyük, hogy a buta kutya
rosszul emlékszik. Gondos kutatás kimutatta, hogy a figyelemfelkeltő jelek
miatt a kutya tanítási helyzetként értelmezi a feladatot, ahol az első paraván
mögött kell keresni. Ugyanez az eredmény, ha a kutyát az első sorozatban nem
engedjük keresni, csak a másodikban. Nem befolyásol semmit az sem, ha a második
sorozatnál nem lépünk oda az első paravánhoz. De ha a játék emberi közreműködés
nélkül mozog (laboratóriumban ez megoldható), vagy az első sorozatnál meg sem
szólalunk, a második sorozatnál viszont nagy hűhót csapunk a rejtés körül
(vagyis néven szólítjuk a kutyát, kérjük, hogy figyeljen), kutyánk ügyesen
visszahozza majd a játékot a második paraván mögül is. A kísérlet tehát
megerősíti, hogy az ember kommunikációs jelei roppant erősen befolyásolják a
kutya viselkedését. Ez többnyire kifejezetten előnyös, de adott esetben akár könnyen
félrevezethetik őt bizonyos feladatok megoldása során. A kutyák ebben
hasonlítanak a gyerekekre, de különböznek a farkasoktól (Kis
et al., 2012, Topál
et al., 2009, 'A not B test').
