Népszerű posztok

2013. június 27.

Boldogabbak-e az állattartók?

"Megdöbbentő" állítás következik: a kutyatartás egyesekre jó hatással van, másokra nem. Nem hiszitek, ugye? Hetente megjelenik valamilyen híradás arról, hogy a legfrissebb kutatások szerint a kutyatartás segít felépülni betegségekből, nyugtató hatású stresszes életünkben, megtanítja gyerekeinket a felelősségvállalásra és így tovább. De ez csak féligazság. Talán jobban fogy a magazin, ha a kutyákról csak szépeket olvasunk, talán csak a kutyatámadásokat és a silány kutyatartási kultúrát szeretnék ellensúlyozni a médiamunkások, nem tudom. A valóság az, hogy legalább ugyanannyi kutatás számol be a pozitív hatások hiányáról. Ahogyan a a gyógyszereknél sem lehet előre tudni, kinél válnak be, és kinél jelentkeznek mellékhatások, úgy a kutya sem csodaszer. Ikervizsgálatokból tudjuk, hogy az állatszeretetnek genetikai alapja is van, lehet, hogy ez is szerepet játszik abban, ki érzi jól magát kutyával és ki nem. Magyarul: ellentmondásosak a kutatási eredmények. Pár példa, részben a fentebb már idézett cikkből. Húszezer fős finn vizsgálat szerint az kutyatartók kevesebbet isznak, viszont többet dohányoznak, betegebbek - kivéve az asztmát -, és kövérebbek azoknál, akiknek nincs állatuk. Negyvenezer svéd közül az állattartók általános egészsége jobb, de a mentális rosszabb. Egy amerikai kutatás szerint minél erősebben kötődnek a kedvencükhöz idős emberek, annál depressziósabbak. De ugyanez a helyzet a kamaszokkal is: az állattartók között több a pszichológiai és más egészségügyi probléma. Autista gyerekek szociális viselkedésén kicsit javíthat egy hobbiállat, de csak akkor, ha öt éves koruk után kerül az állat a házba, ha mindig is ott volt, nincs hatása. Kismamák közül kövérebbek azok, akiknek van kutyája. Elterjedt hiedelem az is, hogy az állattartás csökkenti a magányérzetet, de egy hosszútávú vizsgálat ezt is megcáfolta. A CAP legutóbbi cikke (szerda esténként jelennek meg új posztok kutatási eredményekről, érdemes követni), egy kanadai vizsgálatról szól. Az interpretálás ugyan itt is kicsit elfogult ("ellentmondásosak az eredmények, pedig az állatok köztudottan boldogabbá tesznek minket, úgyhogy még további kutatásokra van szükség...), de azért kiderül, mik a tények. Bonyolultak. Tehát: a házastárssal vagy mással együtt élő idősek közül azok, akik tartanak valamilyen állatot*, kevésbé elégedettek az életükkel, mint azok, akik nem. Az egyedül élőknél nem számít, van-e otthon állat, kivéve, ha elváltak, mert akkor bizony elégedettebbek. Vagyis emberi kapcsolataink függvénye, hogy egy hobbiállat milyen szerepet tölt be az életünkben. Érdemes elolvasni ezt a cikket is: ha a kutya központi szerepet tölt be a gazdája életében, helyettesíti a hiányzó emberi kapcsolatokat. Ezek persze statisztikai eredmények, az átlagot jellemzik - rengetegen számolnak be az átlagtól eltérő hatásoktól, tehát természetesen olyan emberek is vannak, akik az állataikért/kutyájukért és a családjukért, barátjaikért egyaránt rajonganak...

__

*Már megint 'pet'! Miért szeretnek az észak-amerikai kutatók petekről kérdezősködni? Miért gondolják azt, hogy ugyanolyan hatású tücsköt, aranyhalat, gekkót, lovat és kutyát tartani?

Irodalom: