A dominancia etológiai alapjai és szerepe a kutyakiképzésben

Kutyaviselkedés szimpózium

Továbbképzés állatorvosok, kutyakiképzők és érdeklődők számára kutyák viselkedéséről, viselkedési problémáiról 2008 óta. 

Időpont: 2013. május 25. 

Helyszín:  ELTE Etológia Tanszék, Budapest, Pázmány Péter sétány 1/c, 6. emelet (térkép)

Szervező: MTA-ELTE Összehasonlító Etológiai Kutatócsoport

Regisztrációs díj: 6500 Ft

Jelentkezési határidő: május 17.

Felhívjuk a figyelmet, hogy a rendelkezésre álló helyek száma korlátozott (24), ezért a jelentkezések elfogadása érkezési sorrendben történik.
ÚJ: a terem megtelt, a jelentkezés lezárult. Ha szeretne értesítést kapni következő rendezvényünkről, jelentkezzen levelezési csoportunkba! 


Jelentkezéshez kérjük, töltse ki a Jelentkezési lapot (katt a linkre)!

Program 
(A 2012. május 19, 26 és 2013 május 11-ei rendezvények ismétlése)

8.30-9.00 Regisztráció

9.00-9.50 Kubinyi Enikő, PhD (MTA-ELTE ÖEK): A dominancia fogalma és jelentősége

9.50-10.00 Szünet

10.00-10.55 Gácsi Márta, PhD (MTA-ELTE ÖEK): Hierarchia (dominancia?) a farkasok, kutyák és emberek csoportjaiban

10.55-11.05 Szünet

11.05-12.00 Pongrácz Péter, PhD (ELTE-Etológia Tanszék): Dominancia a gyakorlatban

• Az előadások közti szünetben üdítőt, ásványvizet, aprósüteményt kínálunk
• A regisztrált résztvevők névtáblát, nyakba akasztható kulcstartót és tollat kapnak ajándékba

Az előadások összefoglalója:

Manapság egyre többet hallani a kutyagazdák körében, hogy "az én kutyám domináns", vagy "az én kutyám inkább alárendelt típus". Szintén sok kutyakiképző hangoztat a dominanciával kapcsolatos különböző nézeteket: egyesek szerint a gazdának kell az alfa szerepet betölteni a "falkában", mások szerint épphogy kerülendő a dominanciára való törekvés, vagy nem is létezik ilyesmi, és a kutya-ember kapcsolatnak pusztán pozitív megerősítésre szabad épülnie.

Mit is jelent mindez valójában, és kinek van igaza?

Sajnos csalódást kell okoznunk azoknak, akik egy frappáns igen/nem választ remélnek egy ilyen összetett kérdéssel kapcsolatban. Viszont nyugodt szívvel állítható, hogy a fent említett szélsőséges hozzáállások egyike sem fedi a valóságot. Pontosan ezért folyhatott érdekes párbeszéd etológusok, kutyakiképzők és más szakemberek között a dominancia kérdése kapcsán.

A kutyák dominanciájával kapcsolatban gyakran előkerül a farkassal mint a kutya legközelebbi vadon élő rokonával való összehasonlítás. A legfrissebb kutatási eredmények alapján tudjuk, hogy - az eddigi uralkodó nézetekkel ellentétben - a vadon élő farkasok jellemzően családokban élnek, amelyek egy párból és 1-3 éves utódaikból állnak. Ahogy az utódok ivaréretté válnak, elhagyják a családot, így csak a szaporodó pár tekinthető a családi falka állandó tagjának. Ezzel szemben a fogságban tartott farkasoknak nincs lehetőségük ilyenfajta elvándorlásra, sőt gyakran nem rokon egyedeket is összezárnak, amelyek így kénytelenek valamiféle falkába rendeződni. Ebben az esetben alakulnak ki azok a farkasfalkák, amelyeknél megfigyelhető az egyedek közti éles, alá-fölé rendeltségben megnyilvánuló viszony (alfa, béta, omega egyed), és a hierarchiát alakító/fenntartó gyakori agresszió. A természetes környezetben élő családi falkákban viszont a dominancia agresszív kifejezése viszonylag ritka, a szülők vezető szerepét az utódok ritkán kérdőjelezik meg. A kölyöknevelési időszak kivételével a szülők közül a nőstény viselkedik alárendeltként. Ugyanakkor abban az esetben, amikor több család csatlakozik egymáshoz és egy nagyobb falkát alkotnak, már komplexebb módon alakul a hierarchia a felnőtt egyedek és a növendékek között is.

Felmerül a kérdés, hogy a nem szorosan emberi gazdához tartozó kutyák (pária kutyák) milyen szociális csoportban élnek: falkában, családban vagy netán szerkezet nélküli csoportban?

Bár ezen a téren nem túl sok megfigyelésre támaszkodhatunk, úgy tűnik, a kutyák nem alkotnak a farkasokéhoz hasonló szociális felépítésű falkát; gyakori a nem rokon egyedekből álló laza csoport, nem jellemző a közös utódgondozás és a kooperatív vadászat. Leginkább azt mondhatjuk, hogy a modern kutyáknak az emberi család szociális rendszerébe, hierarchiájába kell beilleszkednie.

Szintén gyakran előkerül a gazdák körében a kérdés, hogy szabad-e, kell-e a kutyától nevelési célzattal elvenni az élelmét. A farkasfalkák esetében, ha a zsákmány nagy, akkor a család összes tagja egyszerre eszik, ha a zsákmány kisebb, akkor először az alfa pár eszik belőle. Fontos tudnunk, hogy a farkasok esetében létezik egy bizonyos "tulajdonosi terület" (ownership zone), amelyen belül az egyedek a hierarchiában betöltött szerepüktől függetlenül minden fajtárstól megvédik a táplálékukat. Ugyanakkor azt se felejtsük el, hogy a kutya és a farkas ma már - elsősorban épp viselkedési különbségeik miatt - két külön faj, így a kutya viselkedésében számtalan olyan szelekciós hatás is érvényesül, amely a háziasítás és a fajták kialakítása során jött létre. A dominancia teória elvetése vagy elfogadása mai napig a kutyakiképzőket leginkább megosztó kérdések egyike. Ezen a ponton a kutyakiképzés visszahat a tudományra, mert olyan kérdéseket vet fel, amelyek tudományos módszerekkel is vizsgálhatók. Fontos azonban megjegyezni, hogy az állatjóléti megfontolásoknak napjainkban egyre nagyobb befolyása van a tudományra. Állatjóléti szakemberek kívánják meghatározni, hogy milyen vizsgálatokat szabad vagy illik elvégezni. A dominancia szerepét feszegető, illetve a pozitív megerősítés újkeletű "egyeduralmát" esetleg megkérdőjelező kutatások egyre kevésbé számítanak szívesen látottnak a tudományos fórumokon. Az ilyen - néha túlzónak tűnő - állatjóléti megfontolások viszont sokszor tudományos szempontból megalapozatlan kutyakiképzési gyakorlathoz vezethetnek. Biológiai szemszögből nézve például a pozitív megerősítésen alapuló kiképzési módszer a tanuláselméleti keretrendszernek csak egy önkényesen kiragadott eleme, amely nem lehet alkalmas az összes helyzetben hatékony tanulás elősegítésére.

Érdekes kérdés, hogy egyáltalán feltétlenül szükség van-e tudományosan megalapozott elméleti háttérre a kutyák képzéséhez. A dominancia-elmélet látszólag egységes keretet nyújt a kutya viselkedési problémáinak megértéséhez és korrigálásához, ám számos olyan elgondolást tartalmaz, amely ellentmond a tudomány jelenlegi állásának. Vajon alkalmazható-e mindennek ellenére, ha sokszor beválik és ráadásul nincs jobb, egységes és koherens, széles körben elterjedt metodika? Tény, hogy a tudománynak szüksége van egy elméleti keretre, amiben megfogalmazhatja a kérdéseit és értelmezheti megfigyeléseit. Kérdéses azonban, hogy a kiképzőknek is szüksége van-e egy olyan egységes elméleti keretre, amely mindent megmagyaráz. Amennyiben a válasz igen, ennek a keretnek egy gyakorlatias és egyszerű rendszernek kell lennie ahhoz, hogy a gazdáknak könnyen átadható legyen, ami miatt a tudományos és a gyakorlati munka alapját képző elméleti háttér különbözni fog.

Az összefoglalót írták: Gerencsér Linda, Szabó Dóra, Miklósi Bernadett és Péter András. 

Forrás: ELTE Etológia Tanszék, Családi Kutya Csoport április hírlevele

További olvasnivaló: Mindennapi Pszichológia 2012/5

Dominancia kutyafalkában

Többkutyás háztartásokban elkerülhetetlen a versengés a kutyák között – ki tud kicsikarni több dédelgetést a gazdától, kié lehet a konyhapultról odadobott maradék, ki száll először be és ki az autóból, és így tovább. Ennek ellenére sok kutyatartó nem tudja megmondani, melyik kutyája a domináns, a nyílt összeütközések ritkák, a különböző helyzetekben pedig más-más eb jut nyerő pozícióba. A kutyák sokkal barátságosabbak egymással - vagy legalábbis jobban tűrik egymás közelségét -, mint a farkasok, amelyek az idegeneket azonnal megkísérlik megölni, fogságban pedig nem ritkán meglincselik a rangsor alján álló társukat (amely nem tud időben elmenekülni, mint a természetben tenné). Elvadult kutyafalkáknál sincs olyan szigorú rangsor, mint a nagyobb farkasfalkáknál, például az alárendeltek is szaporodhatnak. A kooperatív utódgondozás és vadászat is hiányzik.

Ha két kutya közül mégis következetesen az egyik fél tűnik dominánsnak, másik alárendeltnek, akkor eltérő stratégiával működnek tanulási helyzetekben – derült ki Pongrácz Péter és munkatársai tanulmányából (Pongrácz et al., 2012). A domináns jószág (amelyik előbb/többet ugat, ha idegen lép a házba, a száját többször nyalogatja a másik; előbb eszik, ha ugyanakkor, ugyanazon a helyen kapnak enni, és általában győz a verekedések során) könnyebben, szívesebben tanul az embertől. A tesztben kétféleképpen lehetett megszerezni egy labdát egy eszközből. A kutyák felének a kísérletvezető az egyik módszert mutatta be, felének a másikat. Kiderült, hogy míg a dominánsak a bemutatott módszer szerint szerezték meg a labdát, az alárendeltek önálló megoldással próbálkoztak. Egy korábbi viselkedéstesztből azt is tudjuk, hogy az alárendeltek inkább kutya-központúak: ha egy (idegen) kutya mutat be egy feladatot, akkor az alárendeltek lemásolják az akciót, a dominánsak viszont figyelmen kívül hagyják (Pongrácz et al., 2008). Ezt a megfigyelést ma már kiképzők is szívesen használják: megtanítanak egy feladatot az idősebb, domináns kutyának, és később ő mutatja be azt a kiképzés alatt álló újoncoknak. Nagyon hatékony technika!

Megjelent a Mindennapi Pszichológia 2012. 5. számában

Households with not only one, but several dogs witness obvious signs of competition between the four-legged companions seeking for attention, food, the possibility to get in the car first, etc. Still, finding the dominant dog in the pack is quite a challenge for most of the owners, probably because real fights are rare, and sometimes it depends on the situation which dog is taking over its rivals. Dogs are much more friendly than wolves who, when meeting an unknown individual often go straight for the kill: not to mention the killing of subordinate members of the pack (a phenomena not rare in enclosures where the victim is unable to escape pack violence). In packs of stray (feral) dogs hierarchy is less obvious. Even subordinates can take part in reproduction, cooperative care for the young is missing, just like cooperative hunting.
Luckily however, there are cases when its easy to  tell apart a dominant dog from its subordinate counterpart. And this is when Peter Pongrácz’s study is coming into view. Dr. Pongrácz and his colleagues found out that signs of dominancy (barking sooner and more than others, getting mouth-licking from other dogs; eating sooner if food provided at the same time for several dogs; usually coming out as winner from conflicts) seem to correlate with the willingness and efficiency of learning from people. In their test scientists used a special device from which the ball could be obtained in two ways. A demonstrator showed one way for half of the subjects, while the other half was taught to get the ball in the other way. They found that dominant dogs learned by observation, while subordinates tried to get the ball by their own way. From an earlier experiment we know that those dogs lower in the hierarchy, tend to concentrate on fellow specimen: when another (strange) dog is used as a demonstrator, subordinates imitate the action, whereas dominant dogs ignore it. The result of this research already had some effects on the way some professionals train their dogs. If a complicated task is taught for the dominant dog which later serves as a demonstrator for the newcomers, results will be better and come sooner. Very efficient!

Fajtársfelismerés

Ha Gombóc Artúr képes felismerni kerek, szögletes, rövid, hosszú, lapos, lyukas formában is a csokoládét, akkor miért ne tudná Blöki beazonosítani a tacskó, pincsi, német dog és bernáthegyi köntösében a kutyát? Bár lehet, hogy kutyából többféle van, mint csokoládéból: 400-500 fajtája létezik, marmagassága 10-112 cm, súlya 1-100 kg közt mozog, és akkor a számtalan szín-szőrzet- és egyéb paraméter sokféleségét még nem is említettük. Sikerült megoldania a kutyának azt a kognitív problémát, amit ennyiféle variáció kategorizálása jelent? Úgy tűnik, igen, és még csak kutyaszag sem kell hozzá. Francia kutatók kilenc ebnek vetítettek le összesen mintegy háromezer portrét kutyákról és háromezret „nemkutyákról” (különböző emlősökről, köztük emberekről). Mind a kilenc kísérleti alany felismerte fajtársai fényképét. Az Animal Cognition című lapban publikált tanulmány szerzői szerint ez a rendkívül rugalmas fajtársfelismerési képesség biztosítja azt, hogy a különböző kutyafajták eltérő küllemük ellenére még ma is hajlandók keveredni egymással.

Autier-Dérian et al., 2013, Animal Cognition.

Megjelent a Mindennapi Pszichológia 2013/2 számában.

Nine participants of a French behaviour test: they successully differentiated the photos of their conspecifics (belonging to four types: wolf, hound, mastiff, greyhound) from pictures of other mammalian species (including humans). According to the researchers, the ability of recognizing other dogs independent from their outlook appearance ensures that dogs are ready to crossbreed (Autier-Dérian et al., 2013, Animal Cognition).
Science Daily

Hetven éves (volt 2003-ban) a Farkasember

A Farkasember néhány napja megint bekerült a köztudatba (lásd például itt és angolul itt). Erről eszembe jutott, hogy kilenc évvel ezelőtt mi is írtunk Virányi Zsófival Werner Freundról az az Élet és Tudománynak. Íme:

A látogatás összes fotója itt

A németországi utunkról hazaküldött sms-re - Holnap találkozunk a farkasemberrel - kapott válasz érezhető aggódást rejt. S valóban van bennünk szorongás, ahogy ott állunk az esőtől csöpögő, kövér lombok alatt, ahol a kerítések túloldalán az ösvényeket farkasok járták ki, és keressük az utat ahhoz az emberhez, aki ezeket az állatokat felnevelte és azóta is velük él.

Kölyökként juhásznak készül, de a saját nyájhoz nincs elég tőkéje, így végül inkább kertésznek tanul. Ám első munkahelyén, a stuttgarti botanikus kertben előbújik belőle az állatszelídítő, és a gyomlálást hamarosan nagymacskák, medve és hiéna istápolására váltja. Mivel mentora távozása után elöljárói nem nézik jó szemmel a kertész idomári tevékenységét, az ifjú Werner Freund távozni kényszerül, és hogy jellemét fejlessze, kiképzésre jelentkezik a határőrségnél. A katonák között sem feledkezik meg a vadállatokról: a kaszárnyában rókalányt nevel, majd fiatal ajakosmedvéje kísérgeti a csapatot a gyakorlótéren. 1964-től megvalósítja nagy álmát: 15 expedíciót vezet Afrika, Dél-Kelet Ázsia, Dél-Amerika természeti népei közé. Közelharcra és túlélésre kapott kiképzését ezúttal bőven kamatoztathatja: elképesztő lélekjelenléttel és találékonysággal oldja meg a nemegyszer életveszélyes helyzeteket. "Freund már azelőtt falkavezér volt, hogy kapcsolatba került volna a farkasokkal" - állítja expedíciós társa, Walter Wolter újságíró.

Az érzés, amit az ember mindig érez, ha szenvedélye nagy tekintélyével találkozik- kicsit mintha vizsga előtt állnánk -, nem enyhül a találkozással: a fényképekről ismert arcot számtalan ránc borítja, tekintete komoly, és fürkésző ugyan, de mintha meglepetésre már nem számítana. Megmutatja az utat otthonához, majd egy másikon ő is hazatér: a ház előtt vár bennünket.

A francia határ közelében, egy szép fenyőerdő szélén álló faházát öt farkasfalka területe veszi körbe. Az egyenként több mint egy hektáros kifutókban európai, szibériai, timber és sarki farkasok élnek. 1988-as könyvének megjelenése óta a mindenki által csak "Farkasember"-ként emlegetett Freund felesége segítségével nevelte fel állatait, de elválasztás után a ragadozók életüket saját területükön már önállóan alakítják. Freund nem akarja, hogy a farkasai az emberhez alkalmazkodjanak, ő viszont olyan közelről szeretné megismerni őket, amennyire csak lehetséges. Az évtizedek során tökéletesen elsajátította viselkedésüket, és a falkában maga is fajtársként igyekszik részt venni. Úgy gondolja, hogy az állatok számára ő a falka elsőszámú, alfa-farkasa, de nem a vezetője. Nézeteit, a farkasfalkák vezetéséről alkotott elméleteit sokan vitatják, azonban kétségtelen, hogy könyvei és a róla készült filmek révén világhírűvé tette a marcona ragadozókat befogadó Saar-vidéki Merzig városát, és számtalan embert nyert meg a farkasok ügyének. "A legtöbb kutató csak a golyóstollát tanulmányozta egészen közelről, farkast nem. Én még a rangsorrendért folytatott harc idején is velük élek. Csak így ismerhetem meg igazán a farkasokat." - vallja az idén hetvenedik életévét betöltő Freund.

A látogatás összes fotója itt

Tudja, mit remélünk. Kabátot húz, hogy még a közeledő nyári zápor előtt láthassuk őt európai farkasai között. Seregnyi látogató verődik össze pillanatok alatt a kifutó előtt. Freund belép a második ajtón is, vezérszukája pedig azonmód felugrik rá, és hódolata jeléül arcon nyalja hajdani nevelőjét. Egymás mellett hevernek a földön, az egymásnak örüléssel elfoglalva, míg a vezérkan egy alárendelt állatot szorít a kerítéshez, távol tartva őt a megbecsült látogatótól. Vendéglátónk kemény, érdes vonásai érezhetően ellágyulnak, amint a vezérkan – felhagyva az alacsonyabb rangúaknak szánt vicsorgással, merev testtartással, szőrborzolással - csatlakozik az ember és a farkasszuka szeretetteljes kettőséhez. "Gyertek ide, fiacskáim" - mormolja a körülötte kavargó farkasok gyűrűjében, majd amikor úgy érzi, az üdvözlés ceremóniája lezajlott, csöndesen távozik a falka területéről, és párás szemmel rágyújtva az aznapi sokadik szivarra, végül visszatér az emberek ösvényére, alávetve magát a látogatók kérdéseinek.

A látogatás összes fotója itt

A reggeli fokozza a teljesítményt

Harminc perccel a reggeli után jobb teljesítményt nyújtanak a kutyák, mint éhesen, illetve másfél óra múltán. Hasonlóan felemészti energiakészletüket és rontja a teljesítményüket tíz percnyi engedelmes gyakorlat. 

A reggeli a nap legfontosabb étkezése. Segíti a vércukorszint szabályozását, fokozza az anyagcserét, növeli a kognitív teljesítményt, kreativitást, fizikai kitartást, fokozza a memóriát. A kedvező hatáshoz azonban legalább a napi ajánlott energiabevitel 20%-át el kell fogyasztani, lehetőleg olyan élelmiszerként, ami lassan, de hosszasan növeli a vércukorszintet, aminek ingadozására főleg a végrehajtó funkciók (szelektív figyelem, munkamemória, önfegyelem) reagálnak érzékenyen. Mindez kutyákban is így van! Éhes kutyák önfegyelmet kívánó, helyben maradási, ültetési gyakorlat után gyatrán teljesítenek gondolkodtató- és keresési feladatokban. Újra remekelnek, ha ihatnak egy kis cukros italt. Ezek után már nem is annyira meglepő Holly Miller és Charlotte Bender 14 kutyán elvégzett felmérése, ami igazolta, hogy a napi tápadag felének reggeli elfogyasztása után fél órával a kutyák pontosabban teljesítenek egy munkamemóriát és összpontosítást kívánó keresési feladatban mint reggeli nélkül, illetve másfél óra múltán. Az eredményeket érdemes megfontolni a munkakutyásoknak: úgy tűnik, az étkezéseken felül adott jutalomfalatok nem csak motivációként működnek, hanem a vércukorszint emelésével is fokozzák a teljesítményt (Miller and Bender 2012). 

Megjelent a Mindennapi Pszichológia 2013/1 számában

Szótanulás kutyáknál

Nem egyformán tanulja a szavakat a kutya és az ember. A vizuális ember inkább a formák alapján kategorizálja a tárgyakat, a taktilis kutya pedig a méret és anyag alapján. 

„Olyan okos az a kutya, hogy szinte megszólal” – de vajon hogyan beszélne, ha megeredne a nyelve? Az állatok nyelvi képességeinek kutatása bepillantást enged azokba az evolúciós folyamatokba, amik az emberi nyelv megjelenéséhez vezettek. Az utóbbi évtizedben több nyelvzseni is felbukkant a kutyák között. Az első a német illetőségű Rico volt, aki három éves gyerekeknek megfelelő módon és gyorsasággal tanulta meg új tárgyak nevét. A következő zseni, Chaser – szintén border collie – 1000 szót ismer, ami vetekszik a kisgyerekek szókincsével. Chaser arra is képes, hogy hasonló tárgyak halmazát azonosítsa egy szóval (pl. játék), vagyis kategorizál. Sofia, egy keverék, szintén képes erre, emellett felismeri, hogy a főnevek és az igék eltérő fogalmi tartalmúak - ami határozott lépés annak felismerésében, hogy a szavak mondatokká alakulhatnak. Bailey, egy yorkshire terrier pedig azt is bebizonyította, hogy mindez a megszokottól eltérő hanggal és akcentussal is működik. E négy kutya teljesítménye alapján akár azt hihetnénk, hogy a kutya szótanulása minőségileg azonos az emberével. Brit kutatók azonban úgy találták, hogy van, ami különbözik: a főként látással tájékozódó, vizuális ember inkább a formák alapján kategorizálja a tárgyakat, a taktilis, a tárgyakat megbökdöső, megcsócsáló kutya viszont méret és textúra alapján. A kutyák tehát máshogyan generalizálják az elsajátított szavakat, mint az emberek. Ezúttal is egy nagy szókincsű border collie, Gable volt a tesztalany – úgy tűnik, a border collie-k különösen tehetséges nyelvtanulók (Zee et al., 2012).  

Megjelent a Mindennapi Pszichológia 2013/1. számában

A háziasítás mellékhatása? A kutyák jobban emésztik a keményítőt, mint a farkasok

12 farkas, 60 kutya genetikai anyagának összehasonlításával Erik Axelsson (Uppsala Egyetem) és munkatársai 122 olyan gént fedeztek fel, amelyek valószínűleg a kutya házasítása során változtak meg, ebből 19 az agyi működésekkel kapcsolatos. De az is kiderült, hogy a keményítő lebontásáért felelős amiláz - szerkezeti felépítése miatt - 28-szor aktívabb a kutyában, mint a farkasban, így a kutyák körülbelül ötször hatékonyabban emésztik a keményítőt, mint vadon élő rokonaik. Emellett egy másik szénhidrátbontó enzim, a maltáz hosszabb a kutyákban, a növényevőkhöz hasonlóan. Mindez arra utal, hogy a kutyák tápanyagigénye nem azonos a farkasokéval - genetikai változások révén feltehetően az emberi települések körül felhalmozodó, szénhidrátban gazdag, de fehérjében szegény hulladék hasznosításához alkalmazkodtak (Axelsson et al., 2013).
Nature News
ScienceNow
The Bark
Psychology Today Blog
The Other End of The Leash 

mix

Kutyák és farkasok összehasonlítása egy fizikai kogníciós tesztben (means-end teszt: a jutalomhoz ide-oda tekeredő, átfedő madzagok meghúzásával lehet hozzájutni). Egyik faj sem bizonyult sikeresnek (ami arra utal, hogy a kutyák nem lettek ostobábbak a háziasítás során, mint sokan vélik), de másféle hibák jellemezték őket: a farkasok oldalpreferenciát mutattak, a kutyák pedig többet hibáztak, ha a jutalom közel volt (Range et al., 2012, Anim Cogn).

Minél iskolázottabbak a gazdák, annál inkább felismerik kutyájukon a stressz jeleit (remegés, nyüszítés, agresszió, túlzott ugatás, lihegés). Félrenézés, a fej elfordítása, ásítás, orrnyalás - ritkábban említett jelek. A férfiak kevésbé vélik stresszesnek a kutyájukat, mint a nők (Mariti et al., 2012, J. Vet. Behav.).Kapcsolódó ismeretterkesztő cikk: itt.

Egy új állatkedvenc (kutya, macska, hörcsög) beszerzése egy autista gyerek öt éves kora körül javítja a gyerek beleérző képességét és a hajlandóságát élelme, játékai megosztására. Akik születésüktől fogva együtt éltek valamilyen állattal, nem fejlődtek, kevesebbet is foglalkoztak az állattal (Grandgeorge et al., 2012, PLoS One).

Menhelyi kutyák, családi kutyák és szelíd farkasok egyaránt szívesebben tanulnak új feladatot  jutalomfalatért mint egy röpke dicséretért (...) (Feuerbacher and Wynne, 2012, J Exp Anal Behav).



Az öregedéssel csökken az aktivitás, játékosság, engedelmesség, de gyakoribbak a félelmi megnyilvánulások. Valószínűleg fog- és veseproblémák miatt csökken az evés iránti lelkesedés, viszont gyakoribb az ivás. A nagyméretű kutyák, bár rövidebb életűek, viselkedésüket tekintve nem öregednek gyorsabban, mint kisebb fajtársaik. Lehet, hogy azért élnek kevesebb ideig, mert az egyes szervrendszereik máshogy öregednek, vagy a gazdák is némileg másként kezelik őket. (Salvin et al 2011, J Vet Behav).


Közel 12 ezres adatbázis alapján a 6 és 12 hónapos vakvezető- és segítőkutya-növendékekről kitöltött C-BARQ kérdőív 27 kérdése jól jósolja, hogy a kutya átmegy-e a munkavizsgán. Leginkább azok a kutyák buktak meg, amelyek húzták a pórázt (Duffy és Serpell, 2012, Appl Anim Behav Sci).

A C-BARQ kérdőív 'kutya/idegen ember elleni agresszió' skáláit viselkedéstesztekkel validálták (műanyag játékkutyát és játékbabákat használtak a tesztekben) (Barnard et al., 2012, Appl Anim Behav Sci).

A lehangolt ember és több állatfaj képviselője is negatívnak értékel kétértelmű helyzeteket, amit jókedvűen pozitívnak találnának. A kutatók azt feltételezték, hogy a gazda hiánya olyan mértékű szorongást kelt a kutyákban, amivel e fajban is igazolható az összefüggés - de úgy tűnik, ehhez legalábbis hosszabb szeparáció szükséges (Müller et al., 2012, Anim Cogn).

Tíz percnyi engedelmességi feladat után impulzívabbá válnak a kutyák, és közelebb merészkednek agresszív fajtársukhoz (Milleret al., 2012, Psychonomic Bull Rev).

Trükkös mutatás: két edény közül a táplálékot rejtő mögé egy ember áll, az üres mögé kettő. Ha mindenki 1-1 kézzel mutat az előtte lévő edényre, a kutya ahhoz megy, amelyikre ketten mutatnak. Ha az egyedül lévő ember mindkét kezével mutat, a kutya az ő edényét választja. A mutató kezek és nem a mutató emberek száma az, ami számít... Vagyis a kutyák sem egyformán bíznak az emberekben. (Kundey et al., 2012, Anim Cogn).

Ajánlott ismeretterjesztő cikkek:

• Összefoglaló a kutyaevolúció genetikai kutatásáról
• Az állattartás pozitív és negatív (!) egészségügyi hatásáról
• 2012 halálos kutyatámadásai az USA-ban
• Pilot study: Ugyanazon kutya-ember interakciót bemutató videót máshogy jellemeztek a nézők pusztán az alapján, hogy gonosz vagy vidám, barátságos névvel ismerték meg a felvételen szereplő kutyát.

mix

A Journal of Veterinary Behavior 8/1 kutyás cikkei 

Az alacsony szérum szerotonin szint agresszióval, főként impulzív agresszióval jár. Az angol cocker spánielnél gyakoribb az impulzív agresszió, mint más fajtáknál, és ennek megfelelően agresszív egyedeinek szérum szerotonin szintje is alacsonyabb (Amat et al., 2012).

Iránban a gazdák véleménye szerint kutyáik leggyakoribb viselkedésproblémája az agresszió, a felugrálás és az ugatás. A legnagyobb méretű fajtáknál az agresszió és az ugatás jelentősebb gond, mint a kicsiknél. A kert nélkül tartott kutyáknál gyakoribb a félénkség és a szeparációs szorongás (Tamimi et al., 2012).


1989 és 2003 között kétféle terelési tesztben 1663 és 951 border colliet mért le a Svéd Juhászkutya Társaság. A tesztek használhatónak bizonyultak a tenyésztők számára, de a szubjektívebbé vált kiértékelési módszer kedvezőtlenebb adatokhoz vezetett (Arvelius et al., 2012). Magyar fordítás itt.

A cikk egy protokollt javasol menhelyek számára, a kutyák problémamentes elhelyezéséhez. (Santos et al., 2012).

Kép:Wikimedia

mix

Az emlékeztetők kutatóknak segítenek keresni a publikációk között. Elnézést a tömörségért!

A kutya jelenléte csökkenti a stresszes feladattal foglalkozó gazda vérnyomását, és növeli a megnevezett életcélok számát. De csak akkor, ha erős a kötődés a kutya és a gazda között (Zilcha-Mano et al., 2012). 

A veleszületetten süket kutyák kevésbé agresszívek, ingerlékenyek, kevésbé kergetnek más állatokat és ritkábban esznek ürüléket, viszont többet ugatnak, gyakrabban rágnak szét nem megfelelő tárgyakat és többet nyalogatják magukat (Farmer-Dougan et al., 2012).

Taktilis idegen/ismerős ember-kutya interakciók (simogatás, a mancs felemelése, stb.) elemzésekor kiderült, hogy az ismerős felé több békítő viselkedést mutatnak a kutyák, több az átirányított (redirected) viselkedés (pl. a padló szaglászása, ivás) és gyakoribb a szociális megközelítés (Kuhne et al., 2012). Hosszabb, angol nyelvű ismertető itt.

A kutyák kérdőleg néznek gazdájukra, idegenre egyaránt egy némileg ijesztő tárgy (ventilátor) láttán. De ha a gazda nem figyel, mindenféle más módon igyekeznek felkelteni a figyelmét (az idegenét nem) (Merola et al. 2012).

Kérdőíves felmérés szerint a kooperatív fajták (pl. juhászkutyák) hosszabban emlékeznek a sétálással kapcsolatos eseményekre, keverékek a meglátogatott helyekre, a családtagokra. A csak kertben tartott ebek az idegenekre, a csak lakásban tartottak a sétákra. A gazda képzettsége és a kutyával együtt töltött idő nem befolyásolta az emlékezést. (Pongrácz et al., 2012)

A farkasok képesek a nagyobb mennyiség választására. A tápdarabok száma a két választható edényben 1 és 4 között változott (Utrata et al., 2012).

A kutyahangok felfolgozása a kutya bal agyféltekéjében zajlik. A visszafele lejátszott ugatásokat a kutyák nem ismerik fel (Sinischalchi et al., 2012). Ismeretterjesztő írás itt.

A britek 3,3%-a használ elektromos nyakörvet. A behívás mégis kevésbé megy nekik, mint azoknak, akik jutalmazással tanítják a kutyájukat (Blackwell et al., 2012). Ismeretterjesztő írás itt.

A szemétevés lazítja a családi kötelékeket?

Míg a "vad" kutyafélék (szürke farkas, etióp farkas, prérifarkas, panyókás sakál, aranysakál, sujtásos sakál, dingó) szaporodása szezonalitást mutat, és az utódok táplálása komplex gondozási folyamatokra épül (a szülőpár együtt marad, és - esetenként segítőkkel - elválasztás után eleinte felöklendezéssel, majd más módon akár egy éven keresztül táplálja az utódokat), az emberi beavatkozás nélkül élő (feral) kutyáké nem: a szaporodás évszaktól független, a termékenység nagy, az utódgondozás csekély. A szerzők szerint ez azzal magyarázható, hogy a kutyák az emberek által hátrahagyott, folyamatosan termelődő hulladék kiaknázásához alkalmazkodtak. Az egész évben könnyen hozzáférhető hulladék miatt maladaptív a szezonalitás és a hosszas utódgondozás. A kölyökkori mortalitás magas, de az elhullást, kedvező feltételek esetén, könnyen ellensúlyozza a nagy termékenység. E stratégiának köszönhetően marad fenn és virágzik a bolygónk körülbelül egymilliárd kutyájának 83%-át kitevő, szabadon élő populáció. A mészárszékek, kikötők, piacok környékén négyzetkilométerenként akár 700-1000 gazdátlan, zavartalanul szaporodó egyed is élhet (Lord et al, 2012, kép: Wikimedia Commons)