2014. január 20.

Hol van a kutya elásva?

Hol háziasították a kutyát? A Közel-Kelet és Dél-Kína után a legújabb változat: Európa. A korábbi vizsgálatok ma élő kutyák és farkasok genetikai anyagát vetették össze, és az állatok származási helye és rokonsága alapján próbálták kikövetkeztetni, hol élhetett az ős. A módszer azonban nagyon bizonytalan, hiszen a farkasok óriási távolságokat járhatnak be, így egyáltalán nincs garancia arra, hogy egy Jangce mellett élő farkas őse nem-e Szibériából vándorolt oda, és lehet, hogy egy arab farkas eredetileg az Ibériai-félszigetről származik. A vándorlás során keverednek a helyi változatokkal, és hasonló a helyzet az embereket kísérő kutyákkal is. A legújabb vizsgálatban ezért régészeti leleteket vizsgált a nemzetközi – összesen húsz intézmény kutatóiból összeállt - csoport. Meghatározták tizennyolc, 1000-36 000 éves őskutya és farkas – csak anyai ágon öröklődő – mitokondriumjának (energiatermelő sejtalkotójának) teljes bázissorrendjét, emellett 77 ma élő kutya, 49 farkas és 4 prérifarkas mintáit is, és az eredményből leszármazási fát rajzoltak. A Science-ben publikált fa két meglepetéssel szolgált. Szinte az összes ma élő kutya – beleértve az ausztrál dingót és az afrikai eredetű basenjit is – közelebbi rokonságban áll az ősi farkasokkal, mint a ma élőkkel. A modern farkasok tehát nem ősei a mai kutyáknak. A másik meglepetés pedig az, hogy minden, a mai kutyákkal rokonságot mutató ősi lelet európai. A kutyák és a farkasok közös őse tehát 19-32 ezer évvel ezelőtt Európában élt és mára kihalt.
Két, körülbelül harmincezer éves kutyalelet – az egyik Belgiumból, a másik Oroszországból származik – viszont csak távoli kapcsolatban áll a többi ősi és modern kutyával. Ez arra utal, hogy a háziasítás többször megtörtént, és némelyik próbálkozás zsákutcába futott.
Az új vizsgálat megerősítette, hogy a kutya az emberek letelepedése, a gazdálkodás kialakulása előtt megjelent, tehát már vadászó-gyűjtögető őseinket is kísérte.
Ne számítsunk azonban arra, hogy ezzel a vizsgálattal lezárult az eredetről folytatott vita. A leletekből előbb-utóbb sikerül jó minőségű sejtmag-DNS-t kinyerni, és ezek elemzése még pontosabb, és talán teljesen más képet adhat majd a leszármazásról. Több új leletre is szükség van, hiszen közel-keleti és kínai minták bevonása nélkül nem lehet kizárni az ottani eredetet, a jelenlegi kutatásban viszont főleg európai minták szerepeltek. Egy svéd kutató szerint, aki korábban a kutya dél-kínai eredete mellett érvelt, ez olyan, mintha valaki azt szeretné megtudni, honnan származik az ember, de a kutatásában egyetlen afrikai mintát sem használ.

Élet és Tudomány - ÉT-Etológia 2013/50-51



Kép1
Kép2