Hol háziasították a kutyát? A Közel-Kelet és Dél-Kína után a
legújabb változat: Európa. A korábbi vizsgálatok ma élő kutyák és farkasok genetikai
anyagát vetették össze, és az állatok származási helye és rokonsága alapján
próbálták kikövetkeztetni, hol élhetett az ős. A módszer azonban nagyon
bizonytalan, hiszen a farkasok óriási távolságokat járhatnak be, így egyáltalán
nincs garancia arra, hogy egy Jangce mellett élő farkas őse nem-e Szibériából
vándorolt oda, és lehet, hogy egy arab farkas eredetileg az
Ibériai-félszigetről származik. A vándorlás során keverednek a helyi
változatokkal, és hasonló a helyzet az embereket kísérő kutyákkal is. A
legújabb vizsgálatban ezért régészeti leleteket vizsgált a nemzetközi –
összesen húsz intézmény kutatóiból összeállt - csoport. Meghatározták tizennyolc,
1000-36 000 éves őskutya és farkas – csak anyai ágon öröklődő – mitokondriumjának
(energiatermelő sejtalkotójának) teljes bázissorrendjét, emellett 77 ma élő
kutya, 49 farkas és 4 prérifarkas mintáit is, és az eredményből leszármazási
fát rajzoltak. A Science-ben publikált fa két meglepetéssel szolgált. Szinte az
összes ma élő kutya – beleértve az ausztrál dingót és az afrikai eredetű
basenjit is – közelebbi rokonságban áll az ősi farkasokkal, mint a ma élőkkel.
A modern farkasok tehát nem ősei a mai kutyáknak. A másik meglepetés pedig az,
hogy minden, a mai kutyákkal rokonságot mutató ősi lelet európai. A kutyák és a
farkasok közös őse tehát 19-32 ezer évvel ezelőtt Európában élt és mára kihalt.
Két, körülbelül harmincezer éves kutyalelet – az egyik
Belgiumból, a másik Oroszországból származik – viszont csak távoli kapcsolatban
áll a többi ősi és modern kutyával. Ez arra utal, hogy a háziasítás többször
megtörtént, és némelyik próbálkozás zsákutcába futott.
Az új vizsgálat megerősítette, hogy a kutya az emberek
letelepedése, a gazdálkodás kialakulása előtt megjelent, tehát már
vadászó-gyűjtögető őseinket is kísérte.
Ne számítsunk azonban arra, hogy ezzel a vizsgálattal
lezárult az eredetről folytatott vita. A leletekből előbb-utóbb sikerül jó
minőségű sejtmag-DNS-t kinyerni, és ezek elemzése még pontosabb, és talán
teljesen más képet adhat majd a leszármazásról. Több új leletre is szükség van,
hiszen közel-keleti és kínai minták bevonása nélkül nem lehet kizárni az ottani
eredetet, a jelenlegi kutatásban viszont főleg európai minták szerepeltek. Egy
svéd kutató szerint, aki korábban a kutya dél-kínai eredete mellett érvelt, ez
olyan, mintha valaki azt szeretné megtudni, honnan származik az ember, de a
kutatásában egyetlen afrikai mintát sem használ.
Élet és Tudomány - ÉT-Etológia 2013/50-51
Forrás: Thalmann et al. 2013
Kép2
