A vándormadarak és a kutyák közötti hasonlóságról

Levelezés egy rádióműsor kapcsán. A kérdésre három etológus is válaszolt.

Kérdés:
A véleményét szeretném kikérni.
Tegnap olvastam egy cikket a kutyák érzékelésével kapcsolatban. Pontosabban arról, hogyan találnak távolról is vissza. Ebben a cikkben arról is írnak, hogy érzékelik a mágneses mezőt.
https://www.azenkutyam.hu/elet/hogyan-talal-haza-a-kutya-osztonosen/
https://www.mpg.de/10319591/magnetoreception-eye
Ez utóbbi cikk a forrás.
Ma a Klubrádióban egy délutáni műsorban szintén erről faggatták az egyik kollégáját. Ő cáfolta, hogy nagyobb távolságból hazatalálna a kutya, és tagadta, hogy a költöző madarakhoz hasonlóan érzékelni tudnák a mágneses mezőt.
Ha nem pont az ellenkezőjét olvastam volna tegnap, fel se tűnt volna.
Nagyon kérem, foglaljon állást, mi az igazság. Igaz-e a 2016-os cikk, ami szerint képesek lehetnek a mágneses mező érzékelésére a kutyák is vagy sem.

Megérzi-e a kutya, ha hazafelé indul a gazdája?

Megjelent a Qubit-ben 2021. 11. 27-én

A kutya társas lény, ha magára hagyják, alig várja, hogy hazatérjen a gazdája. Elterjedt hiedelem, hogy „telepatikus képességeivel” azt is megérzi, mikor jön haza a célszemély. Etológusként időnként leveleket kapok kutyagazdáktól érdekes megfigyeléseikről. Idézek az egyik levélből (a neveket megváltoztattam): „Ismerek egy Liza nevű kutyát, akit a gazdák a rokonaiknál, Velencén helyeznek el, amikor hosszabb időre elutaznak. A rokonok megfigyelték, hogy kutya a gazdái érkezése előtt már kb. tíz perccel kiül a kapuba. Tegnap még ezen is túltett. Liza ismét jelzett, csakhogy most a gazdái nem autóval érkeztek, hanem pár ezer méterrel felettük voltak és a repülőgépből jól látták Velencét.

A jelenséget mi is többször megfigyeltük, nem csak a kutyánk, de a macskáink esetében is. Akár autóval érkezünk, akár a 2 km-re lévő vasútállomásról szállunk le, az állatok negyedórával az érkezésünk előtt (azaz kb. 8-10 km-es távolságból) felkészülnek a fogadásunkra. A kérdésem az, hogy létezik erre valamilyen tudományos magyarázat, irodalom?”

A kutyák segíthetnek az emberi demencia kutatásában

Magyar és amerikai kutatók szerint minél több jelét mutatja egy kutya a kognitív hanyatlásnak, annál magasabb az agyában az Alzheimer-kórhoz kapcsolódó béta-amiloid 42 nevű peptid szintje. A vizsgálat alátámasztja, hogy a “kutyademencia” jól modellezi az emberi demencia számos kulcsfontosságú elemét.

A demencia az agy működésének hanyatlásával kapcsolatos tünetcsoport. A memória és a tanulási képesség elvesztésével, a gondolkodás és viselkedés megváltozásával, a napi feladatok elvégzésének romlásával jár. Az életkor előrehaladtával kialakulásának esélye egyre nő, 60 év felett az emberek 5-8%-a érintett. A demencia leggyakoribb oka az Alzheimer-kór, amelyre jelenleg egyelőre nincs gyógymód. Az Alzheimer-kutatás egyik fő nehézsége, hogy nincsenek olyan állatmodellek, amelyekben az emberhez hasonlóan spontán (tehát mesterséges, laboratóriumi behatás nélkül) jelenik meg a betegség. A laboratóriumi modellek nem tükrözik az emberek genetikai összetettségét és az őket ért környezeti hatásokat sem. A családi kutyák izgalmas új modellként jelentek meg az öregedéskutatás palettáján. Osztoznak a környezetünkön, hasonló kockázati tényezők hatnak rájuk, genetikailag változatosak és akár tízszer gyorsabban megöregednek, mint az ember. Ennél is jelentősebb, hogy a kutyák egy részénél spontán “demencia” alakul ki időskorban. "Amikor egy idős kutyánál csökkent tanulási képességet, fokozott szorongást, a normál alvási szokások megszűnését és céltalan járkálást tapasztalunk, felmerül a gyanú, hogy a kognitív hanyatlás jeleit látjuk." - mondja Silvan Urfer, a Washingtoni Egyetem állatorvosa és kutatója, a GeroScience-ben megjelent tanulmány első szerzője. „Ez a betegség viszonylag megbízhatóan diagnosztizálható egy kérdőív segítségével. Az 50 pont feletti pontszám kognitív diszfunkcióra utal.”

Age-dependent changes in dogs' separation-related behaviours in a longitudinal study

Researchers at the ELTE Department of Ethology in Budapest observed 32 dogs during separation from the owner and retested them two years later. They found that 41% of dogs were stable, 38 % improved, 16 % worsened in separation behaviour. Old dogs with separation-related disorder (SRD) whined more, showed more vocal stress signals, and tried to escape less from the room. This study, published in Applied Animal Behaviour Science, reveals an important link between ageing and separation behaviour as well as emphasizes the importance of testing SRD dogs longitudinally to track their changes.


Separation-related problems are common in companion dogs, caused by the stress that dogs experience when they are separated from the owner. Although the different causes and risk factors of the development of such behaviour problems have been widely investigated, the changes in separation behaviour during a dogs’ life are still a question. “We were curious about how separation behaviour changes over time and how older dogs behave during separation from the owner”- says András Marx, first author of the study, PhD candidate at ELTE Department of Ethology.- “Ageing is a complex phenomenon, which causes changes in cognition and physiological function, so we wanted to assess how which is its influences on separation behaviour”

Időskori rák és memóriazavar előrejelzésére alkalmas gént vizsgáltak az ELTE kutatói

English text below

Az öregedési folyamatban kiemelt szerepet játszó CDKN2A gén hasonló aktivitási mintázatot mutat a kutyák szöveteiben, mint az emberekében az ELTE kutatóinak legújabb vizsgálata szerint. Így a gén alkalmas lehet a biológiai életkor pontos becslésére, valamint egyes, öregedéssel kapcsolatos betegségek kialakulásának előrejelzésére a kutyák esetében is. Ez a világszinten egyedülálló hazai kutya-agybank első kutatási eredménye.

A betegségek és biológiai folyamatok kutatásához alapvetőek a szerv- és szövetmintákat gyűjtő biobankok. A humán, orvosi kutatásokat szolgáló bankoknak komoly irodalma és módszertana van, de állatoktól származó mintákat főként tenyésztési, gazdálkodási célból gyűjtenek. „Amikor 2016-ban öt éves pályázatot nyertünk a kutyák öregedésének kutatására, arra gondoltunk, hogy ennyi idő alatt óhatatlanul több, általunk megismert idős kutya élete véget ér majd természetes okokból. Ha a gazdák felajánlanák az elhunyt kutyájukat kutatási célokra, akkor a világon egyedülálló gyűjteményt hozhatunk létre, mert viselkedési és a kutyatartási adatokat is csatolhatunk a biológiai mintákhoz” – mondja Dr. Kubinyi Enikő, az ELTE Etológia tanszék tudományos főmunkatársa, a Szenior Családi Kutya Program vezetője. „Óriási szerencsénkre csatlakozott hozzánk Dr. Czeibert Kálmán állatorvos, aki páratlan tudással rendelkezik a kutyaagy-anatómiáról. Az ő segítségével 2017-ben fogadhattuk az első felajánlást. Nagyon hálásak vagyunk a gazdáknak, akik megkeresnek bennünket.”

Rövidebb orrú kutyákkal könnyebb "szemezni"

English text below

A szemkontaktusnak alapvető szerepe van az emberi kommunikációban és kapcsolatokban. Amikor beszélgetés során egymás szemébe nézünk, jelezzük, hogy figyelünk egymásra. „Szemezni" azonban nemcsak emberekkel, de négylábú társainkkal is szoktunk. Az ELTE etológusainak új kutatása szerint a rövid orrú, együttműködő, fiatal és játékos kutyák néznek legszívesebben az ember szemébe. A cikk óriási nemzetközi figyelmet váltott ki, több médiahivatkozást kapott, mint az összes tudományos cikk 95%-a. Szemlézte a The Times, az NBC News és a Daily Mail is. Szerzője, Bognár Zsófia, első díjat nyert a 35. Országos Tudományos Diákköri Konferencián 2021. május 6-án, majd Pro Scientia Aranyérmet és Az Év Ifjú Vislekedéskutatója címet is.

A kutyák egyedülállóan jól alkalmazkodtak az emberekhez, és ebben fontos szerepe van a kommunikációnak. Érzékenyek az ember tekintetének irányára, ami segít eldönteni, hogy az üzenet nekik szól-e. A gazdával való szemkontaktus kialakítása mindkét félben megemeli az oxitocin szintjét, ami erősíti a társas kötődést. Ugyanakkor a kutyák nem egyforma mértékben hajlamosak szemkontaktus kialakítására. Az ELTE kutatói négy tényezőt vizsgáltak, amik befolyásolhatják, mennyit néznek a kutyák az emberre: a fejformát, a fajta eredeti funkcióját, a kort és a személyiséget.

A felesleges fehérje tette lehetővé a farkas háziasítását

Máig rejtély, miért pont egy olyan fajjal kezdték az emberek a háziasítást, ami drága, nehezen hozzáférhető húst eszik. A háziasítás lezajlása után a kutya közvetlen őseit, mint versenytársat, ki is irtották az emberek. A mai farkasok is kénytelenek voltak a hegyekbe és más zord élőhelyekre visszahúzódni. 

Az ősi farkas és az ember ugyanazokra a fajokra vadászott, miért lettek mégis partnerei egymásnak? Több elmélet is választ keres erre az ellentmondásra. A legnépszerűbb szerint az ősi farkasok saját magukat háziasították azzal, hogy az emberek által meghagyott állati maradványokon és emberi ürüléken lakmároztak, így természetes módon kiválogatódtak közülük azok az egyedek, amelyek a legjobban tolerálták az emberek közelségét. Egy másik teória szerint az emberek azért szelídítettek farkasokat, hogy segítsenek nekik a vadászatban. 

Averaging sleep spindle occurrence in dogs predicts learning performance better than single measures

Correlations carry exciting implications for researchers, but in addition to only indirectly hinting at causality, they can be entirely misleading, as well. Consider, for example, the association between the decline in active pirates worldwide and the rise in global temperatures, or the link between ice-cream sales and murders during summer.

 
It becomes clear, looking at these examples, that some correlations are indeed only false positives, or in the language of statistics „Type I errors”. They are likely artifacts of sampling error, i.e. the fact that we deal with limited samples of the phenomena we try to study. What we see in these samples can sometimes deviate very much from what is really going on in the bigger picture.

 

A magyar etológusok két évtizede vezetik a világranglistát

Akinek az a benyomása, hogy egyre több a kutyák viselkedésével foglalkozó tudományos vizsgálat, az nem téved. Tizenöt éve meredeken emelkedik a kutyás kutatások száma. A világ vezető kutyaviselkedéssel foglalkozó kutatócsoportja pedig Magyarországon dolgozik, és tizenöt éve tartja a vezető pozícióját, állapították meg olasz kutatók az Animal Cognition folyóiratban.

Csányi Vilmos 1994-ben nyerte az első OTKA pályázatot kutyák kutatására, és 1997-ben jelent meg a Családi Kutya Program kutatócsoport első tudományos közleménye. Akkoriban még sok volt a szkeptikus hang, de mára bebizonyosodott, hogy a professzor nagyon ráérzett a trendre, sőt, az általa alapított csoport valójában nem csak elindította a folyamatot, hanem azóta is főszerepet játszik a nemzetközi kutyás kutatásokban.

Olasz kutatók harminc évnyi etológiai szakirodalmat átfésülve megvizsgálták, van-e alapja annak a benyomásnak, hogy az utóbbi időben egyre több a kutyák viselkedésével foglalkozó szakcikk. Kiderült, hogy ez nem tévedés: míg 2005-ben körülbelül 20 kutyás publikáció jelent meg, ez a szám 2018-ra 170-ig futott fel (ebből 12% magyar szerzőségű). Összehasonlításképpen, az összes etológia cikk száma 3000 körül volt 2005-ben és 4000 körül 2018-ban, tehát világszinten a Canis familiaris viselkedésével foglalkozó publikációk száma arányaiban 0,6 százalékról 4-re nőtt.

Miért olyan vonzó a kutyák kutatása? Nem egyértelmű a válasz. A máig legidézettebb közlemények a kutya háziasításának viselkedési hatásával foglalkoztak, kézből nevelt farkasokkal hasonlították össze a kutyákat. Később mégsem ezek a cikkek szaporodtak meg leginkább (hiszen nem olyan egyszerű farkasokat kutatni), hanem a temperamentum, személyiség témájúak. Míg 2005 előtt a kutyát igyekeztek humán betegségek (pl. Alzheimer kór) modelljeként vizsgálni, mára egyre gyakoribbak a kutyát önmagáért (a népszerűsége miatt) vizsgáló kutatások, és fontosabbá vált a fajták és nemek jellemzőinek leírása, elsősorban az agresszivitás kapcsán.

A szerzők megjegyzik, hogy a kutatást nem csupán a kutatók érdeklődése, hanem a pályázati források, intézményi szándékok is irányítják. A magyar kutatók törekvéseit kezdettől fogva támogatta az OTKA és az MTA, később Uniós forrásokat is sikerült elnyerni az új kutatási irányok támogatására, mint a kutyaelme működése alapján kidolgozott etorobotika, a neurokognitív folyamatok (fMRI, EEG) és az öregedés vizsgálata. Topál József az MTA TTK (ma ELKH TTK) falain belül is meghonosította a kutyakutatást. Jelentősen megnőtt az országokon átívelő együttműködések száma is, ami a növekvő professzionalizmus jele, és több citációval is jár (a publikációk jelentőségét főként a rájuk való hivatkozások, citációk számával mérik a tudósok). A kutyaviselkedést kutató etológusok, állatorvosok, pszichológusok fontos folyóirata az Applied Animal Behavior Science, melynek 2021-től magyar etológus, Pongrácz Péter lesz a főszerkesztője.

Magyarország büszke lehet a kutatóira. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Etológia tanszéke 2005 óta őrzi a vezető szerepét, amely az olasz szerzők szerint "mindig is a fő közreműködő volt a kutya kognitív és viselkedéstudomány fejlődésében". Míg a "hőskorban" az ELTE-t a University of Toronto követte, 2018-ra a University of Vienna foglalta el a második helyet, jelentős részben a Budapesten 2005-ben PhD-fokozatot szerzett Virányi Zsófia Bécsbe költözésének köszönhetően.

Ritka, hogy egy magyar kutatócsoport évtizedeken át őrzi vezető szerepét nemzetközi porondon. A tudományos világ nem is maradt adós az elismeréssel: 2020-ban a csoport vezetőjét, Miklósi Ádámot az Academy of Europe tagjai közé választották, helyet kapott a legsikeresebb kutatók listáján, Kubinyi Enikő után pedig Andics Attila Lendület-csoportvezető is elnyerte öt évre az Európai Kutatási Tanács (ERC) rangos pályázati támogatását.

Mi lehet a magyar etológusok titka? A jelentős tudományos áttörésekhez szükséges egy stabil, nagy hagyományokkal bíró kutatócsoport szellemi tudásbázisa. De ahhoz, hogy egy kutatói közösség évtizedeken keresztül stabilan az élvonalban maradhasson, nem csak a szakmai, hanem az emberi kvalitások is fontosak, valamint a kutatott témák stabilitásának és folytonos megújulásának optimális aránya. Az ELTE Etológia tanszékén úgy tűnik, e feltételek szerencsés együttállása figyelhető meg. A vizsgált jelenségek egy része - például a kutya-ember interakciók, kommunikáció, kötődés - megbízhatóan átível akár évtizedeket is, de rendszeresen felbukkannak úttörő témák vagy vizsgálati módszerek is, mint amilyen a kutya-agyműködés vizsgálata, robot-etológia, önreprezentáció, automatizált viselkedésfelismerés és szótanuló kutya-géniuszok kutatása.

Eredeti közlemény: Aria, M., Alterisio, A., Scandurra, A. et al. The scholar’s best friend: research trends in dog cognitive and behavioral studies. Anim Cogn (2020). https://doi.org/10.1007/s10071-020-01448-2

Új kutatás a kutyák elmeolvasó képességéről

English below

A kutyák észreveszik, melyik tárgyra vágyik gazdájuk, mégis a saját kedvencüket viszik oda hozzá

Fotó: Járdány Bence

A gyerekek nem szeretik a brokkolit. Ha találkoznak egy felnőttel, aki a brokkolit szereti, de a kekszet nem, akkor a másfél éves gyerek brokkolival kínálja, a kisebb viszont keksszel, amit ő szeret. Felismerni, mi a másik szándéka, pláne, ha eltér a miénktől, bonyolult feladat. Vajon képesek rá a kutyák? Az ELTE etológusai szerint egyelőre nincs bizonyíték arra, hogy a kutyák elérnék a másfél éves gyerekek “szándéktulajdonítási képességének” szintjét. Noha észreveszik, melyik tárgyat szeretné megszerezni a gazdájuk, csak a saját kedvencüket viszik oda hozzá.

Az állati elme működésével foglalkozó kutatások nagyon fontosak ahhoz, hogy megértsük, hogyan alakult ki az evolúció során az emberi gondolkodás, mik az előzményei az állatvilágban. Még az állattartás jogi szabályozásának kialakításakor is figyelembe veszik az adott faj kognitív fejlettségét.

A kutyák és emberek vándorlása

Tizenegyezer évvel ezelőtt már legalább öt kutyacsoport különült el, ősi kutyagenomok elemzése alapján. E kutyacsoportok rendszerint az emberek vándorlásával együtt jelentek meg új területeken, máskor viszont nem. Az előbbire példa a földművelés terjedése tízezer évvel ezelőtt. A Közel-Keletről induló földműveseket elkísérték a kutyáik Európába is, és e kutyák az új területen összekeveredtek a helyi populációkkal.

Ellenpélda a mai Oroszország és Ukrajna területéről ötezer évvel ezelőtt indult migráció, ami máig meghatározza Európa humángenetikai arculatát. A sztyeppei állattartó hódítók kutyái nem jutottak el Európába, legalábbis nem hagytak genetikai nyomot. Ennek járvány vagy kulturális preferencia épp úgy lehetett az oka, mint az, hogy a kutyák egyszerűen nem tartottak a hódítókkal.