Miért nyüszít a háziróka?

Szibériában közel ötven éve tartanak fent egy olyan ezüstróka-tenyészetet, amelyben csak azokat az egyedeket szaporítják tovább, amelyek legkevésbé félnek az embertől. Így generációról generációra egyre szelídebb, barátságosabb rókák születtek, mára pedig kutyaszerűen vonzódnak az emberhez (emiatt a telepen most éppen ahhoz igyekeznek engedélyt szerezni, hogy a kölyköket háziállatként árusíthassák). A megszülető rókák viselkedése azonban más tekintetben is megváltozott (színük és felépítésük mellett), például másféle hangokat adnak ki, mint szelektálatlan fajtársaik. (Mindez valószínűleg a kutya háziasítása során is épp így történt).

Legújabb vizsgálatukban Gogoleva és munkatársai arra kerestek választ, milyen hangokkal reagálnak a 45-46 generáció óta szelídségre szelektált, háziasított rókák a ketrecük előtt öt percig mozdulatlanul álló ember látványára. Viselkedésüket 36 generáció során agresszióra szelektált és kontroll (válogatás nélkül tenyésztett) rókákéval vetették össze. (A telepen elválasztás után minden róka 3 hónapos kora óta egyedül él egy szűk ketrecben. A ketrecek ötvenesével sort alkotnak, két sor között körülbelül két méter a távolság, tehát látják, hallják egymást az állatok, és a szagok is eljutnak hozzájuk.)
A különleges szelekció a rókák hangadását is befolyásolta. Vannak olyan hangok, amelyek mindhárom csoportban előfordulnak, ezek a nyüszítés, a mély hangú mormogás ("bőgés") és a morgás. Csak a szelídekre jellemző a zihálás, lihegés és egy szaggatott, "vihogó" hang. A szelektálatlan és agresszív rókák viszont prüszköléssel és kaffogással tűnnek ki.
Nem volt ez másképp a mostani vizsgálatban sem, de ezúttal nem csak a vokalizáció típusát, hanem a hosszát is összevetették a csoportok között. Kiderült, hogy a ketrecük előtt mozdulatlanul álló emberre a szelíd rókák rendkívül intenzív hangadással reagáltak, ami viszont körülbelül egy perc múlva lecsengett; az agresszív és szelektálatlan példányok viszont öt percen át alatt folyamatosan hangoskodtak.
A kutatók szerint a szelíd rókák azért csendesedtek el, mert a ketrec előtt álló ember passzívan viselkedett. A rókák eleinte nem csak hangokkal, hanem a viselkedésükkel is igyekeztek kifejezésre juttatni, hogy vágyakoznak az ember érintésére: a farkukat csóválták, elnyílt szájjal lihegtek, oldalukra-hátukra hemperedtek. Korábbi hormonális vizsgálatokból ismeretes, hogy míg a szelektálatlan rókákból stresszválaszt vált ki az emberi érintés, a szelídekből nem, sőt a kellemes érzéseket kiváltó szerotonin ingerületátvivő anyag koncentrációja növekszik az agy bizonyos területein. Valószínű tehát, hogy a szelíd rókák által kiadott nyüszítő és ziháló hangok pozitív érzelmeket jeleznek az ember felé. Annál is inkább, mert e hangok fizikai paramétereikben nagyon sokban emlékeztetnek az emberi nevetésre, a lihegésnél felhúzott szájszélek pedig a mosolygásra. A kutatók szerint a rókák az ember figyelmét igyekeztek magukra vonni e nevetésre emlékeztető hangokkal, és rábírni, hogy lépjen kapcsolatba velük. Ez a háziasítás hatása, és sokban emlékeztet a kutyáknál is megfigyelhető viselkedésre.

Kutya Szövetség, 2011/4

További olvasnivaló:
Szelíd kisrókák

VII. Kutyaviselkedés-terápia szimpózium: Szocializáció

Szervezők:Alpha-Vet Állatgyógyászati Kft., ELTE Etológia Tanszék, Magyar Állatorvosi Kamara Fejér Megyei Szervezete
(40 továbbképzési pont állatorvosok számára)

Helyszín:  

Fejér Megyei Kormányhivatal Élelmiszerlánc Biztonsági- és Állategészségügyi
Igazgatóságának előadóterme (8000 Székesfehérvár Homoksor 7.)

Program:

09.30-10.00 REGISZTRÁCIÓ

10.00-10.10 Köszöntő, információk (Dr. Paál Csaba kórházvezető főállatorvos, kisállatklinikus szakállatorvos, MÁOK Etikai Bizottságának a tagja)
10.10-11.30 Dr. Pongrácz Péter (etológus, ELTE Etológia Tanszék): Petshop és ami mögötte van
11.30-12.00 Dr. Berkényi Tamás (állatorvos, Procter & Gamble Pet Care): A táplálék dokoza-hexánsav (DHA) tartalmának hatása a kölyökkutya tanulási képességeire

12.00-12.20 KÁVÉSZÜNET

12.20-13.50 Dr. Kubinyi Enikő (etológus, ELTE Etológia Tanszék): Kivert kutyák: a menhelyre kerülés okai, a sikeres adoptáció feltételei, a beilleszkedés nehézségei

13.50-14.30 EBÉDSZÜNET

14.30-16.00 Dr. Gácsi Márta (etológus, ELTE Etológia Tanszék): Öröklött és szerzett tulajdonságok: a genetika és a szocializáció szerepe a kutya egyedfejlődésében

16.00-16.20 KÁVÉSZÜNET

16.20-17.50 Dr. Sátori Ágnes (állatorvos, pszichológus, SZIE Állatorvostudományi Kar): Korai szocializáció – gyakori hibák és az állatorvos szerepe

ELŐADÁSKIVONATOK:

Petshop és ami mögötte van

Dr. Pongrácz Péter
ELTE Etológia Tanszék

Az utóbbi évtizedben egyre több olyan etológiai kutatási eredmény vált ismertté, amely a kutya és ember közötti interakciókról, a sikeres kutya-ember együttműködésről szól. Tekintélyes mennyiségű gyakorlati ismeretanyag halmozódott fel azzal kapcsolatosan, hogy a kutyák fiatalkori mentális fejlődéséhez, szocializációjához, az emberi közösségekbe való megfelelő beilleszkedéséhez milyen tényezőkre és időzítésre lenne ideális esetben szükség. A biológiai kutatásoknak köszönhetően a kutyatenyésztők számára szerencsére már lényegesen több ismeret áll rendelkezésre mind az örökléstan, mind a szaporodásbiológia és a kölyöknevelés tárgykörében. A társadalom részéről pedig fokozott figyelem, illtve sok esetben morális és/vagy törvényi nyomás irányul az állatjóléti szempontok érvényre juttatására a hobbiállat, így a kutya tenyésztésére és a vele való bánásmódra is.

Mindennek ellenére a kutyák iparszerűnek mondható előállítása és a velük való kereskedelem világszerte virágzik, jól behatárolható "termelő" és "fogyasztói" zónákra tagolva az országokat. Magyarország, hasonlóan a többi volt szocialista országhoz, jelentős kutya szaporító potenciállal bír, amelyet Nyugat-Európa és az Egyesült Államok felvevő piaca az egyéni vásárlókon és a közvetítő cégeken túl az úgynevezett "petshop-okat" kiszolgáló kereskedők révén tart működésben.

Az előadásban rá kívánunk mutatni arra, hogy a tömeges kutyaszaporítás, valamint az erre épülő kereslet és kereskedelem nélkülözi azt a felelősségteljes és humánus hozzáállást, amelyet a fizikailag és mentálisan egészséges társállat (kutya-) tenyésztés és tartás megkövetelne. Példákat mutatunk a napjainkban virágzó kereskedelmi és közvetítői módszerekre, valamint a felszín és a valóság közötti különbségekből adódó visszás és elgondolkodtató esetekre.

Az előadóról
Egyetemi adjunktus. Kutatási témája a kutyák szociális tanulása, a kutyaugatás elemzése és élettani paraméterek alkalmazása a viselkedés fiziológiai hátterének megismeréséhez.


Kivert kutyák: a menhelyre kerülés okai, a sikeres adoptáció feltételei, a beilleszkedés nehézségei

Dr. Kubinyi Enikő
ELTE Etológia Tanszék

A nyugati kultúrkörben egyre inkább családtagként kezelik a kutyát, ugyanakkor a kutyák halálokai között vezető helyen szerepel a menhelyen végzett eutanázia – egyes adatok szerint az elhalálozások egyharmada erre vezethető vissza. A teljes állomány 7-10%-a menhelyen él. Ahhoz, hogy javíthassunk ezeken az arányokon, meg kell értenünk, miért döntenek az emberek egy kutya beszerzése majd eldobása mellett, milyen hatással van a menhelyi tartózkodás a viselkedésre, hogyan próbálják meg a menhelyek visszavezetni védenceiket a társadalomba, kik azok, akik potenciális befogadók lehetnek, milyen tényezők befolyásolják a befogadó választását, és milyen problémákkal kell szembenéznie adoptálás után az új gazdának.

Az előadásban emellett áttekintjük néhány ország (pl. Ausztria, Ausztrália, Olaszország, Csehország) menhelyeinek sajátosságait, valamint a menhelyek által leggyakrabban használt viselkedésteszteket.

Az előadóról
Tudományos munkatárs. Az ELTE biológus szakán szerzett diplomát, emellett biológia tanári és tudományos filmszerkesztő szakot is végzett. Doktori disszertációját szociális tanulás témakörében írta. A Családi Kutya Program indulása óta részt vett kutyák és szocializált farkasok egyedfejlődésének összehasonlító elemzésében, foglalkozott robotikával, jelenleg pedig egyes személyiségjegyek (például aktivitás) genetikai és környezeti hátterét kutatja.


Öröklött és szerzett tulajdonságok: a genetika és a szocializáció szerepe a kutya egyedfejlődésében 

Dr. Gácsi Márta
ELTE Etológia Tanszék

A gyakorlati szakemberek között ősi vita annak eldöntése, vajon kutyáink egyes konkrét viselkedési megnyilvánulásaiért milyen arányban felelősek az öröklött tulajdonságok és a környezeti befolyás, azaz a tanulás, az egyedi tapasztalatok. Épp úgy érdekes kérdés ez a kívánatos tulajdonságok esetében, mint például a viselkedési problémák kezelésekor.

A természetes szelekció hatására a faj szintjén felhalmozott genetikai információ elsősorban a környezet állandóbb jellegzetességeire vagy lassú változásokra vonatkozik. A leglényegesebb környezeti hatás, amelyhez a kutyának a háziasítás során alkalmazkodnia kellett, az az emberi szociális közeg, ebből következőleg a kutyák viselkedésének megítélésekor a farkas és a kutya közti genetikai különbségek feltárása fontos szerepet játszik. A domesztikáció második lépéseként specifikus viselkedésbeli eltérések jelentek meg az eltérő funkcióra szelektált típusok között, így a fajták közötti jellegzetes genetikai különbségek feltárása is egyre népszerűbb kutatási terület (különösen az agresszióval kapcsolatos vizsgálatoknál).

A szocializáció során a kutyák intenzíven tanulnak az őket körülvevő szociális környezetről, hogy konfliktusmentesen tudjanak beilleszkedni az épp adott társas viszonyok közé (szánhúzó falka vs. szobakutya). A tanulás pontosítja a genetikai információkat, és így a természetben lehetőséget nyújt az átmeneti, kevésbé kiszámítható jelenségekhez való gyors alkalmazkodásra. A genetika és a tanulás azonban mindig szoros kölcsönhatásban van, és mint bármely más magatartásforma, maga a tanulási képesség is az adott faj (fajta) genetikai tulajdonsága (rottweilerfalka?).

A kutyák szocializációjával kapcsolatban gyakran olvashatunk „bevésődésről”, azaz olyan korai időszakról, melynek során a kölyköt olyan jelentős környezeti ingerek érik, amelyek esetleges elmulasztása visszavonhatatlan károsodásokat, hiányokat okozhat a fejlődésében. Konkrét példaként szokták említeni a gazda iránti kötődés kialakulására alkalmas „kritikus periódust”, vagy azt a szigorúan meghatározott időszakot, amikor a fontosabb környezeti ingerekkel való találkozásoknak meg „kell” történnie, különben pótolhatatlan hiányokkal számolhatunk. Ezek az erősen eltúlzott elképzelések a kutyák egyedfejlődési szakaszaira a '60-as években kidolgozott, jól ismert felosztáson és a biológiában ismert specifikus tanulási forma, az ún. imprinting klasszikus – és mára részben elavult – értelmezésén alapultak. A fentiekből következően a szocializációra való érzékenység is összefügghet olyan genetikai faktorokkal, mint például a fajta, illetve az eredeti funkció, amire a fajtát kitenyésztették.

Bár a gyakorlatban kifejezetten nehéz, sőt többnyire teljesen reménytelen hitelt érdemlően bizonyítani, hogy egy konkrét kutya esetében egyes viselkedésformák hátterében öröklött vagy tanult tulajdonságok állnak, örvendetesen nő a szisztematikus kutatások száma. Összességében azt mondhatjuk, hogy a modern etológiai felfogás szerint a kutyák viselkedését komplex módon befolyásolják a veleszületett, genetikailag meghatározott jellegek és az egyedi élet során felhalmozott tapasztalatok, a tanulás. E kettő interakciójának eredménye az a viselkedési fenotípus, amelyet közvetlenül megfigyelhetünk, – így elengedhetetlen, hogy a szakemberek mindkét területen (tenyésztés és nevelés) tudatosan igyekezzenek elősegíteni a fejlődést.

Az előadóról
Dr. Gácsi Márta az ELTE Etológia Tanszékének oktatója és kutatója. Doktori disszertációját a kutyák gazda iránti kötődési viselkedésének etológiai elemzéséből írta. Kutatásainak fókuszában emellett a kutyák és farkasok viselkedésének összehasonlító elemzése és a kutya-ember kommunikáció jellegzetességei álltak. Jelenleg többek között a kutyák ember elleni agressziójának vizsgálatával, illetve a hazai súlyos kutyatámadások elemzésével foglalkozik. A mozgássérült-segítő és terápiás kutyák felkészítését végző Kutyával az Emberért Alapítvány kiképzési programjának vezetője.


Korai szocializáció – gyakori hibák és az állatorvos szerepe

Dr. Sátori Ágnes
SZIE ÁOK

Magyarországon, európai viszonylatban, rendkívül sok kutyát tartanak. Sajnos, a kutyaharapások száma is magas. Ahhoz, hogy a helyzet változzon, változnia kell az állattartási kultúrának és a kutyák, kutyások viselkedés-kultúrájának is. Természetesen az, hogy egy kutya hogyan viselkedik, nagyrészt a gazdán múlik. A megfelelő kutyaválasztás, a szükséges orvosi ellátás, etetés és tartási körülmények biztosítása mellett a nevelésre is nagyobb figyelmet kellene fordítani. Tenyésztő és gazda egyaránt felelős azért, hogy a korai szocializáció (3-14.hét) időszaka alatt, a kölyköt megfelelő ingerek érjék.

A születés utáni néhány hétben legnagyobb szerepe az anyával és alomtársakkal kapcsolatos ingereknek van. Az 5-6. hét után azonban egyre nagyobb szerepet játszanak a kölyök fejlődésében a külvilágból érkező fizikai ingerek. Egyre inkább teret nyer az a felfogás, hogy a kölykök korai nevelését, a külvilág ingereivel való találkozásokat nem véletlenszerű történésekként kell kezelni, hanem komoly megfontolások alapján, felépített rend szerint kell koordinálni. Optimális esetben a kiskutyákat 8-10 hetes koruk között adják új gazdáiknak, a 3-14. hét közötti időszakban egy helyesen tervezett „ismertetési” szisztémával az idegen ingerekre inkább érdeklődéssel, semmint félelemmel reagáló, nyitott kölyköket lehet nevelni. A nevelés első időszakában a tenyésztő, a második időszakban a gazda tervszerűen végzett szocializáló munkája hozhatja meg a kívánt eredményt. Számos olyan inger akad, amit akár otthon is be lehet mutatni a kiskutyának, ezzel is segítve tanulását. Ilyenek a különböző zajok, fények (pl. porszívó, rádió), látogatók (lehetőleg eltérő életkorral, nemmel), gyerekek (ellenőrzött körülmények között – ahol a gyermek és a kölyökállat nem megfelelő viselkedése is korrigálható), étel odaadás/elvétel, fésülés, karomvágás, vagy reszelés, fültisztítás, állatorvosi vizsgálat, más állatok – pl. macska, kalitkában tartott madarak. A szocializáció fontos részét képezi nem csak az egyéb társállatokkal, háziállatokkal és emberekkel való találkozás, de az idegen fajtársakkal való ellenőrzött ismerkedés is. Állatorvosként fontos annak szem előtt tartása, hogy ha lehetőségünk van, a kölyköket olyan szisztéma szerint kell oltani, mely megengedi, már 8-10 hetes kortól, az idegen kutyákkal való találkozást. A megfelelő oltási rend alkalmazásának köszönhetően a kölyköt sok olyan ingerrel is megismertethetjük, melyekre otthon nem lenne lehetőségünk, ilyenek például a közlekedési eszközök, a munkagépek zaja, egy étterem, vagy akár egy erdei séta is.

Az előadóról
Dr. Sátori Ágnes állatorvos, pszichológiából PhD fokozattal rendelkezik. A Tetra-2002 Alapítvány Állatterápiás csoportjának vezetője, és tagja a FÁBE Tudományos Tanácsának. Vizsgálatait elsősorban az állatok viselkedési zavarai, ember-állat kapcsolat és az állatterápia körében végezte. Állatorvosként felkérésre, viselkedésproblémás állatokat gyógyít. Rendszeres előadója az ember-állat kapcsolattal foglalkozó konferenciáknak, és a SZIE Állatorvosi Karának.

Farkas és jávorszarvas – alkalmazkodnak egymáshoz?

A zsákmányállat és a ragadozó folyamatos fegyverkezési versenyben áll – ha az egyik némi lépéselőnyre tesz szert, a másik azonnal a nyomába ered és igyekszik elébe vágni. E stratégia egyik részeként sok esetben a napi aktivitásukat is egymáshoz igazítják.
Skandináviában körülbelül száz farkas él, és körülöttük rengeteg jávorszarvas (akár 1,3-1,7 egyed/km²). A legtöbb jávorszarvas halála emberi tevékenységhez köthető, de azért a farkasok sem tétlenkednek: Közép- és Dél-Skandináviában táplálékuk 90%-ban e növényevőkből áll.
Vajon az 1996 óta terjedőfélben lévő nagyragadozók és fő zsákmányállatuk aktivitása alkalmazkodott-e egymáshoz? Ha a farkasok igazodnak a jávorszarvasokhoz, akkor ugyanabban az időben mozognak, mint a zsákmányállatok, hiszen a mozgó zsákmányra könnyebben rátalálnak, mint a pihenő, mozdulatlan állatra. Ellenben, ha a jávorszarvasok alkalmazkodnak a ragadozóhoz, akkor pihenő időszakuk a farkasok aktív periódusára esik – így a legnagyobb az esélyük az életben maradásra.
Norvég kutatók GPS-t helyeztek egy szaporodó farkaspárra és a területükön élő öt nőstény jávorszarvasra. Nyolc hónapon át követték az állatok aktivitását. A farkaspár nyáron napkeltekor és az esti szürkületben volt a legaktívabb, a téli időszakban pedig reggelente. Ilyenkor a magas páratartalom és a talaj relatíve magasabb hőmérséklete kedvez a szaglásnak, ami miatt a jávorszarvasok inaktivitása ellenére is érdemes vadászni.
A farkasok lényegesen hosszabb utakat tettek meg, mint a jávorszarvasok. Legkevésbé júniusban, a kölyöknevelés időszakában mozogtak, ekkor ugyanis a pár mindkét tagja az odú környékén tartózkodott. Ezidőtájt a jávorszarvasok aktivitása is csökkent, hiszen szintén utódjaikat nevelték. Ami a két faj aktivitásának összefüggéseit illeti, a kutatók azt találták, hogy egyes nyári hónapokat leszámítva, a farkasok és a jávorszarvasok aktivitása egymástól teljesen független volt. Ennek főként az lehetett az oka, hogy a rengeteg jávorszarvas miatt a zsákmányszerzés nem sok erőfeszítésébe került a farkasoknak, így nem kifejezetten volt okuk arra, hogy alkalmazkodjanak zsákmányállataik mozgásához. Minnesotában, Észak-Amerikában, ahol jóval ritkább a zsákmányállatok előfordulása, a farkasok aktivitása igazodik a zsákmányéhoz. A jávorszarvasok sem igyekeztek elkerülni a farkasokat, hiszen a ragadozók száma egyelőre oly kevés, hogy még ma is főként az ember a növényevők legnagyobb ellensége, másrészt '96, a farkasok visszatelepedésének ideje óta még feltehetően rá sem eszméltek az újabb veszélyforrásra.
link
Kutya Szövetség, 2011/3

Vizsgadrukk mentőkutyásoknál

Kutyavezetőknél is jól kimutatható a vizsgadrukk nyálból mért hormon- (kortizol és tesztoszteron) szinttel. Amerikai kutatók 16 katasztrófakutyás vizsgáján vettek részt, nyálat gyűjtöttek tőlük a személykeresési gyakorlatok előtt és után, valamint mérték kutyájuk pulzusát és testhőmérsékletét. A vizsgálat eredményeinek különlegességét az adja, hogy ha a kutyavezetőnél magas kortizolszintet mértek a vizsga után, és saját bevallásuk szerint erős stresszt éltek át, akkor kutyájuk stressz-szintjét is magasnak értékelték. És valóban, a kutyák pulzusa és testhőmérséklete magasabb is volt ebben az esetben. További érdekesség, hogy a vizsgán átment kutyavezetők kortizolszintje alacsonyabb volt, mint az ismétlésre ítélteké – annak ellenére, hogy a vizsgaeredmény csak órákkal a mintavétel után vált ismertté. A magas stressz tehát "jósolta" a bukást. A foglalkozás is hatással volt a stressz-szintre: a civilben tűzoltó gazdák kisebb stresszként élték meg a vizsgát, mint a többiek, vagyis alacsonyabb kortizolszintet produkáltak. A tesztoszteronszint a vizsga hatására nőtt, amint ez várható is versenyhelyzetben, és minél inkább nőtt, annál kisebb volt a kutya pulzusa a vizsga után.
A vizsgázók kis száma ellenére annyi biztonsággal állítható, hogy a vizsgahelyzet jelentős stresszt okozott a katasztrófakutyásoknak, és az is valószínűsíthető, hogy a gazda feszültsége jelentősen hatott a kutyákra is. (Lit et al., 2010)
Kutya Szövetség, 2011/3

Az egyiptomi sakál valójában farkas

Szenzációs felfedezést tettek norvég, angol és etióp kutatók: a rendkívül ritka egyiptomi sakál (Canis aureus lupaster), amit az aranysakál egyik alfajaként ismertünk, valójában a szürke farkasok közé tartozik, közeli rokonságban az indiai és a himalájai farkassal.

pavementsofsilver.files.wordpress.com

A kutatók a sejtek energiatermelő sejtszervecskéje, a mitokondrium örökítőanyagát vizsgálva jutottak erre a megállapításra. A felfedezés jelentőségét az adja, hogy Afrikában – úgy tudtuk – nem élnek farkasok. Most viszont kiderült, hogy nem csak Egyiptomban, hanem az etióp fennsíkokon, az egyiptomi populációtól 2500 km-re délre is él néhány példány. Az új nevén afrikai farkasként beazonosított alfaj rendkívül veszélyeztetett.

Rueness et al., 2011, PLOS One

Kutya Szövetség, 2011/3

Életre-halálra szóló szövetség - rókával

Angol és kanadai kutatók észak-jordániai ásatásai nagyon érdekes leleteket hoztak a felszínre. Kiderült, hogy korábbi ismereteinkkel ellentétben az emberek már ún. Natufián korszak előtt, tehát 14 500 évnél is régebben letelepedett életmódot folytattak, létezett mezőgazdaság és temetkezés. Sőt, a háziasítás csírái is megjelentek – erre utal egy, a sírokban talált rókatetem. A csontváz épsége miatt bizonyos, hogy a róka nem táplálékul szolgált, hanem kedvencként tartották, és gazdája halálakor megölték, hogy mellé temethessék. A lelet szerint már a kutyák megjelenése előtt is különlegesen szoros kapcsolat alakulhatott ki az emberek és az állatok között.
link
Kutya Szövetség, 2011/3

Jó barát, finom falat

Észak-Amerikába körülbelül 14-20 ezer évvel ezelőtt érkeztek meg az emberek Ázsia felől. A kutya háziasítása ekkoriban már megkezdődhetett – hozzávetőleg 15 ezer évvel ezelőttre tesszük ezt az eseményt – de a kutya feltehetően csak későbbi hódítókkal érkezett a kontinensre. Erre utal legalábbis az a lelet, amit nemrégiben találtak meg a Maine-i Egyetem kutatói Texasban. A koponyatöredék és lábcsont korát 9400 évesre becsülik (korábban ugyan már jelentettek ennél idősebb leleteket, pl. az idaho-i Jaguár-barlangból, de a pontosabb vizsgálatok során kiderült, hogy azok mindössze 1-3 ezer évesek). A csontok egykori tulajdonosa egy 14 kg-os, emberek által nevelt házikutya lehetett – mielőtt gazdái leölték, megfőzték, és elfogyasztották volna. Az akkori kutyák tehát minden bizonnyal nem csak társnak, őrszemnek és vadászpartnernek számítottak, hanem táplálékforrásnak is.  

A kutató, Samuel Belknap egyébként véletlenül talált rá a kutyacsontokra, miközben holocén kori emberek táplálékösszetételét vizsgálta. A csonttöredékek alapján a kutya típusa egy új-mexikói, rövid orrú indián ebével állt a legközelebbi rokonságban. DNS vizsgálat szerint pedig bizonyossá vált, hogy a lelet nem farkastól, prérifarkastól vagy rókától származik, hanem a perui kutyafajták közé tartozik.

A kutyákat valószínűleg csak éhínség vagy ünneplés idején fogyasztották, levesként, esetleg raguként.

link

Kutya Szövetség, 2011/3

Mit csinálnak az otthon hagyott kutyák?

Az utóbbi évtizedekben nagyot változott a világ, és ma már tökéletesen elfogadhatónak tartjuk, ha kutyával élünk a lakásban, és ha a kutya otthon marad, amíg nekünk más dolgunk van. De nem ártana azt is tudni, hogy milyen hatással van kedvencünkre az egyedüllét, még akkor is, ha a szeparációs szorongásnak (ami ugatásban, ürítésben, a bútorok tönkretételében nyilvánul meg leggyakrabban) nem mutatja jelét.
Svéd kutatók (Rehn és Keeling) 12, szeparációs szorongástól mentes, lakásban élő kutya otthoni viselkedését vizsgálták fél órás, két órás és négy órás egyedüllétük során (legalább 1 nap telt el a vizsgálatok között). Az eredmények szerint a magányosan töltött órák hossza nem befolyásolta a viselkedést, a kutyák 92-95%-ban heverésztek, de minél több idő telt el, annál intenzívebben üdvözölték a hazatérő gazdát: aktívabbak, kezdeményezőbbek voltak, többet csóválták a farkukat, nyalogatták a szájukat és gyakrabban remegtek izgalmukban. Az egyedül töltött idő hossza tehát a viselkedési problémát nem mutató kutyákat is befolyásolja, akár már 2-4 óra elteltével.
Kutya Szövetség, 2011/2

Majdnem ember? 1022 szóból áll egy border collie szókincse

A 2000-es években a német televízió felfedezett egy bámulatos tehetséggel megáldott border collie-t, Ricot. Ez a kutya pillanatok alatt tévéshow-k sztárja lett, ugyanis több száz játék közül képes volt gazdájának odaadni azt, amelyiket kérte tőle. Persze hamarosan lecsaptak rá német viselkedéskutatók is. 2004-ben publikált tanulmányuk szenzációként robbant – kutatásukban igazolták, hogy Rico valóban csak a tárgyak neve, és nem más, rejtett kulcsok alapján dolgozik, valamint kiderült az is, hogy ha ismert tárgyak közé egy újat tesznek, Rico egyetlen próba alatt képes megtanulni az új tárgy nevét, pusztán azáltal, hogy az adott helyzetben az általa eddig sosem hallott szóval kérnek tőle tárgyat. Ezt, a kizárásos alapon való szótanulást soha korábban nem figyelték meg állatoknál. Jelentősége abban áll, hogy nagyon gyors tanulást tesz lehetővé, enélkül az emberek képtelenek lennének elsajátítani több százezer szavas szókincsüket. Alapvetően két tényező szükséges hozzá: tudni kell, hogy a szavak tárgyakra vonatkozhatnak, és ismerni kell, melyek azok a szociális kulcsok a jeladó részéről, amelyek lehetővé teszik az új tárgyra vonatkozó szó kiszűrését a szövegkörnyezetből.

Chaser. Fotó: a hivatalos sajtóközleményből

A hír óriásit robbant, és következményképpen rengeteg kutyatulajdonos állt neki, hogy fejlessze kedvence szókincsét. (Hamarosan kiderült, hogy máig nem tudni miért, de a border collie-k teljesítménye messze felülmúlja a többiekét). Mivel maradt néhány megválaszolatlan kérdés, kutatók figyelme is követte a világszerte felbukkanó tehetségeket. A legújabb tanítványt Chasernek hívják, szuka és az Egyesült Államokban él. Különlegessége, hogy az a két kutató (Pilley és Reid) nevelte és tanította, akik az itt idézett tanulmányt írták. Mivel Chaser már Riconál specializáltabb kiképzést kapott, többféle feladat végrehajtására képes, és szókincse is jóval meghaladja úttörő fajtatársáét: míg utóbbi valamivel több mint kétszáz szót ismert, Chaser egészen pontosan 1022-t (VIDEÓ itt). Emellett funkció és forma szerint is képes kategorizálni őket. Ehhez a csodálatos teljesítményhez persze nem csak tehetség, hanem masszív munka is kell: Chaser három éven át, napi több órában tanulta és gyakorolta a szavakat. 800 plüssállat, 116 labda, 26 frizbi, száz műanyag tárgy és több kiképző állt ehhez rendelkezésére.
A tanulmányban négy vizsgálat szerepel. Az elsőben a szerzők körültekintően igazolják, hogy Chaser több mint ezer tárgyat képes beazonosítani és behozni a neve alapján. A másodikban azt tesztelték, hogy egy-egy szó Chaser tudatában valóban egy tárgyra vonatkozik-e, vagy inkább a tárggyal elvégezhető cselekvésre (pl. apportra). Kiderült, hogy Chaser nem köti össze a tárgyakkal az elvégezhető cselekvést: ha azt kérik tőle, hogy a mancsával vagy az orrával érintse meg, illetve szájával vegye föl három tárgy közül azt, amelyiket a kísérletvezető mond, akkor az utasítást pontosan végrehajtja. Ez azt igazolja, hogy a kutya valóban a tárgyra vonatkoztatja a tárgy nevét, és a szó elhangzásakor nem az a képzet jelenik meg benne, hogy "be kell vinnem a tárgyat". A harmadik tesztben a kutatók megállapították, hogy Chaser kategórianeveket is képes elsajátítani. Vagyis léteznek számára olyan szavak (a "játék", a "frizbi" és a "labda"), amelyek nem egy adott, konkrét tárgyra vonatkoznak, hanem hasonló tulajdonsággal rendelkező tárgyak csoportjára. Az emberek számára a főnevek szimbólumok: ha azt halljuk, "fa", akkor nem egy konkrét fára gondolunk, hanem egy elvont fára, "fa-kategóriára", ami az elménkben képződik. Ez a teszt tehát arra utal, hogy Chaser szókincse még emberszerűbb, mint gondoltuk volna. Végül kiderült, hogy Chaser is képes a gyors szótanulásra ugyanúgy, mint Rico: kizárásos alapon is megtanulja a tárgyak nevét, vagyis egy halom ismert tárgy közül beazonosítja az újat az újonnan elhangzó, addig ismeretlen név esetén. Chaser tehát olyan szótanulási képességekkel bír, mint egy kisgyerek: tisztában van vele, hogy a szavak tárgyakra vonatkozhatnak, kizárásos alapon is gyorsan, egy alkalom után tanul, és képes a tárgyak tulajdonságait jellemző szavak (kategóriák) alkalmazására is.

Kutya Szövetség, 2011/2

Antiszociális gazdák harapós kutyái

Kevésbé friss tanulmány (2009-es), de talán van még, aki nem ismeri. Évente 4,7 millió embert harapnak meg kutyák az USA-ban, ebből 386 ezren súlyosan megsérülnek, több mint kétszázan meghalnak. Emiatt sok egészségbiztosítási társaság nem köt szerződést olyan kutyagazdákkal, akik kutyájánál magas a harapás kockázata. A hat leggyakrabban említett fajta vagy változat a biztosítótársaságok listáján az akita, a csau csau, a dobermann, a pit-bull, a rottweiler és a farkashibridek. (Természetesen az Amerikai Kennel Klub nem győzi hangsúlyozni, hogy sosem egy fajta, hanem mindig csak egy egyed vádolható harapóssággal).
Mivel a biztosítótársaság nem a kutyával, hanem a gazdával szerződik, fontos volna tudni, hogy miféle emberek választanak maguk mellé veszélyes fajtájú ebet. Előzményként annyi már ismeretes volt, hogy közel 200 harapós kutyát tartó és nem tartó gazda összehasonlításakor az előző csoportban tízszer nagyobb gyakorisággal fordul elő büntető ítélet (agresszív cselekedet, alkoholizálás, kábítószer-használat, otthoni erőszak, gyerekbántalmazás, lőfegyverrel való visszaélés). A téma jelentősége azonban azt kívánja, hogy további vizsgálatok is készüljenek ebben a témakörben. Ragatz és munkatársai arra kerestek választ, hogy milyen személyiségű emberek az efféle kutyák gazdái. Az újabb vizsgálat 869 egyetemista kérdőíves válaszaira épül. 66 egyetemistát soroltak a kutatók a harapós kutyát – vagyis a fent említett fajtákat - tartó gazdák közé. Az eredmények szerint a több köztük a férfi, mint más kutyatartók közt, gyakoribb a bűnözés, jellemzőbb rájuk az újdonságkeresés és az elsődleges pszichopátia (pl. önzőség, gondatlanság, manipulatív tendenciák). Másodlagos pszichopátiában (pl. impulzivitás, önpusztító hajlam), és az állatokhoz való viszonyulásban viszont nem találtak eltérést. Mindezek alapján a kutatók szerint a harapós kutya tartása a szociális deviancia egyik jele. Az eredmények értelmezésekor természetesen nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a vizsgálat egyetemistákon történt, és a megbízhatóbb következtetések levonásához nagyobb, a társadalmat hűen reprezentáló mintára lenne szükség. 

Kutya Szövetség, 2011/2

Meglepő ajándékozási szokások?

Az Amerikai Kennel Klub felmérése szerint a kutyások több ajándékkal kényeztették tavaly a kutyáikat, mint a gyerekeiket és házasfeleiket. A válaszadók 38%-a a kutyájának szánta a legtöbb ajándékot, ennél 2-12%-kal kevesebben tették a gyereküket vagy a házastársukat az első helyre. Ha a karácsonyi büdzsé hirtelen lecsökkenne, 55%-nyi válaszadó inkább a házastársától vonná meg az ajándékot. 66% a barátja kutyájának, 15% a kutyája barátjának is szánt ajándékot.
Facts about Pet ownership
AKC stats page

Kutya Szövetség, 2011/2