Viselkedésproblémák

Mugford, R. A. (2007) Behavioural disorders of dogs. In: The behavioural biology of dogs (ed. P. Jensen). CABI, London, alapján.

Megjelent a Kutya Szövetség lapjában, 2010. júniusban és augusztusban

A kutya és az ember közötti szerződés egyszerűnek tűnik: az ember élelmet és biztonságot nyújt a kutyának, cserébe a társaságáért. A valóság azonban sokkal bonyolultabb ennél, és nagyon eltérő, egyedi kapcsolatokhoz vezet. A különböző kultúrák másképp állnak a kutyához. A kevésbé iparosodott vagy agrártársadalmak haszonállatként tekintenek rá, míg az iparosodott országokban inkább társállatként bánnak vele. De ne gondoljuk, hogy egy házikedvenc nagyobb nyugalomban és békében él, mint haszonállat elődjei. A társállatként tartott kutyáknak bonyolult, és gyakran ellentmondásos elvárásoknak kell megfelelniük. Nem meglepő tehát, hogy olykor megoldhatatlan konfliktushelyzetekkel találják szembe magukat, ami viselkedési problémák megjelenéséhez vezet.

Az utóbbi évtizedekben az emberek életstílusa drámaian megváltozott. A családok egyre kisebbek lettek, az emberek közel harmada pedig egyedül él. 28% ez az arány Nagy-Britanniában, és hasonló arányokkal számolhatunk más nyugat-európai országokban is. Saját adataink (ELTE Etológia Tanszék) szerint Németországban a kutyatartók többsége (41,7%) kéttagú háztatásban él, de körülbelül 10% egyedül vállal kutyát. Az efféle háztartásokban élő kutyák feltehetően az idő jelentős részében, amíg gazdájuk dolgozik, egyedül vannak. Nem is meglepő, hogy sok gazda küzd a kutyája szeparációs szorongásával.

Másik, jellegzetes problémakör a gazdák következetlen viselkedéséből ered. Gyakori például, hogy a kutya felugrálva üdvözli a gazdát, aki rákiált emiatt, de ezzel párhuzamosan kontaktussal és figyelemmel tünteti ki a kutyát. A félelmi agressziót mutató, acsargó, ugató ebet a gazda magához vonja, simogatja, így próbálja megnyugtatni, miközben a kontaktussal önkéntelenül jutalmazza, megerősíti helytelen viselkedésében. Az asztalon hagyott falat elcsenése önmagában jutalmazó erejű, a kapott szidás ezzel ellentétesen hat.

A modern lakások berendezése szintén kutyaellenes. A laminált padlón, fényesre csiszolt parkettán kényelmetlen járás esik, a karmok által keltett zaj magára a kutyára is idegesítően hathat, ezért igyekszik menedéket keresni a bútorokon. A lakásokat telezsúfoljuk mechanikus, elektromos, mágneses készülékekkel, miközben fogalmunk sincs arról, hogy ezeknek milyen hatása van a nálunk jóval kifinomultabb érzékszervekkel is rendelkező állatainkra. A lakást tisztító, ápoló szerek szaga kellemetlen, sőt elviselhetetlen lehet kedvenceinknek.

Végül, ejtsünk szót arról is, hogy a zoonózisoktól, az állatról emberre terjedő betegségektől való félelmünk, és a nagyfokú higiénia iránti igény miatt sokan azt is alaposan megfontolják, mikor és hogyan kerüljenek kontaktusba a kutyával. A kutyát a hálószobába nem engedik be, amivel gyakorlatilag megfosztják a gazdával tölthető idő egyharmadától. Pedig a kutyának jól meghatározható biológiai igényei vannak, amihez hozzátartozik a napi aktív, minőségi interakció a gazdájával, valamint az is, hogy ne magányosan töltse az éjszakát.

Mi a probléma?

A reklámokban látható "tökéletes otthon" nem képzelhető el egy olyan ebbel, amelyik hullatja a szőrét, olykor bepiszkít, gyakran szaglik, és szétrágja a bútorokat. Holott bárki, aki tudja, mire van szüksége egy kutyának, semmi "rosszat" nem talál a kutya viselkedésében: a problémák a téves emberi elvárások, és a kutyatartásra alkalmatlan életstílus miatt jelentkeznek.

És ha kimegyünk az utcára? Az autók sorozatgyártása a XX. század elején kezdődött. A kutyák több tízezer évvel ezelőtt alakultak ki. Nem meglepő, hogy biológiailag nem alkalmazkodtak az autókhoz, és az utcán, kontroll nélkül közvetlen életveszélybe kerülnek. A pórázon sétálás azonban nem szerepel a kutyák viselkedési repertoárjában, folyamatos frusztrációt okoz, és emellett attól is megfosztja őket, hogy kapcsolatba kerüljenek saját fajtársaikkal. Ennek megfelelően a viselkedésterapeuták az esetek felében kutyákkal szembeni agressziót kezelnek (a brit Állatviselkedési Centrum adata szerint). Verekedős kutyát tartani rémálom – a gazdák a kutyás társadalom számkivetettjei, hiszen messze kerülik őket, senki nem áll szóba velük.

A problémás viselkedésű kutyák gazdái gyakran magukat hibáztatják. Van, amiben a hibáztatás jogos, de az okok sokfélék, és előfordul, hogy nem vezethetők vissza közvetlenül a gazdára.

Példák

Ami az egyiknek átok, a másiknak áldás. A biciklistákat űző border collie valószínűleg jó terelőkutya lehetne, vagy jeleskedne valamilyen sportágban. Az éjszaka gyakran felugató kutya remekül beválna őrként egy gyártelepen. Bizonyos viselkedésformák javarészt attól válnak problémává, hogy a gazda meg akar tőlük szabadulni. A kezeléshez azonban a kutya igényeit is figyelembe kell venni.

Mivel keresik meg leggyakrabban a szakembereket? Elsősorban agresszió miatt. Gyakori a szeparáció során jelentkező vonítás, ugatás, bepiszkítás és rongálás. Szobatisztasági problémák miatt is sokan jelentkeznek. Végül, jelentős a szorongással és félelemmel kapcsolatos panaszok aránya is. Van olyan kutya, amely szinte minden hétköznapi helyzetben szorong, van, amelyik csak egy-két erős ingertől, például a petárdák durranásától szilveszter éjjelén.

Kezelési módszerek

Az állatviselkedés-terápia művészet és tudomány egyben. Nagy-Britanniában olyan elterjedt foglalkozássá vált, hogy a tehetősebb emberek éppoly gyakran fogadnak személyi edzőt, mint kedvencüknek viselkedési tanácsadót. Sok, hasonló szolgáltatást nyújtó embernek azonban semmilyen formális biológiai vagy állatorvosi képzettsége sincs, ennek ellenére – egyelőre – nyugodtan, jogi következmények nélkül használhatják a "viselkedés-specialista", "viselkedési tanácsadó", "suttogó" megjelöléseket. A kutyagazdák számára nehéz lehet a tájékozódás ebben a helyzetben, ezért célszerű, ha állatorvosuk tanácsára támaszkodnak. Ma már Magyarországon is van olyan állatorvos és pszichológus képzettségű szakember, aki megbízható terápiában részesíti klienseit.

A szakembernek részletes információkra van szüksége a kutya viselkedéséről, amiben nagy segítséget nyújthat egy jól megszerkesztett kérdőív. Az első beszélgetés vagy a kérdőív alapján kiderül, hogy mi a panasz, hol, mikor, milyen körülmények között jelentkezik, és a család mely tagját érinti leginkább. Így feltárul, mi a viselkedés oka, és a kezelési módszert is ki lehet alakítani.

Az első beszélgetésre sor kerülhet a gazda otthonában vagy egy konzultációs szobában, ahol a kutya szabadon, póráz nélkül mozoghat. Ügyeljünk arra, hogy a helységgel kapcsolatban a kutyának ne legyen negatív tapasztalata, tehát lehetőleg ne állatorvosi rendelőben fogadjuk a kutyát.

Az otthoni látogatásnak megvan az az előnye, hogy olyan viselkedésformát is megfigyelhetünk, ami csak helyben fordul elő. Ugyanakkor az utazás idő- és költségigényes, nem lehet segítséget kérni a kollégáktól, és nem érhetők el speciális eszközök.

A hatékony munkához a terapeutának szerteágazó képességekre van szüksége. Elő kell hívnia a gazdából a megfelelő információt, értő figyelmet kell tanúsítania, és járatosnak kell lennie a családtagok közt felmerülő konfliktusok kezelésében. A terapeuta nem minősít, nem ítélkezik, hanem segít feltárni, mi lehet a gazda számára rendkívül jelentős probléma hátterében. Ha a terápiában a család nem működik kellően együtt, a terapeuta világosan megfogalmazza, milyen következménnyel jár ez a kutya jövőbeli életkilátásaira.

A viselkedési problémák gyökereinek feltárása gyakran meglepően rövid időt vesz igénybe. Az említett brit központ tapasztalatai szerint általában két órányi konzultáció, telefonos vagy e-mailes utánkövetés, esetleg egy második látogatás elegendőnek bizonyul. A gazdák 80-90%-a elégedett a kapott tanáccsal, és sikeresen megoldja a problémás helyzetet. De természetesen előfordul, hogy az extrém félelem (tűzijátéktól, petárdától) nem kezelhető, vagy a kutyát a felmerülő veszélyek miatt, el kell altatni.

A kutya viselkedés-terápia dinamikusan fejlődő, fiatal terület. A szakemberek ma már rendszeres összejöveteleket tartanak, sok információ elérhető internetes oldalakról, könyvekből. A következő lépés az, hogy a viselkedési problémák kezelése az állatorvostan-hallgatók képzésének része legyen, valamint a nem állatorvos végzettségű terapeuták munkájának minőségét és tartalmát szabályozzák, minimális követelményekhez igazítsák. Magyarországon is megtörténtek már az első lépések: a SZIE Állatorvostudományi Karán megindult egy választható képzés viselkedés-zavarokról, Dr Sátori Ágnes vezetésével, az ELTE Etológia Tanszék pedig rendszeresen szervez szimpóziumokat a terület legfrissebb eredményeinek ismertetésére. Utóbbin nem csak állatorvosok, hanem kutyakiképzők és minden egyéb érdeklődő is részt vehet.

II. rész

Brit adatok szerint a kutyák 10%-ától válik meg a gazdájuk, főként viselkedési problémákra hivatkozva. A kapcsolat még így is jóval stabilabb a házasságokénál, ahol 50% a válási arány. A gondok ellenére - vagy talán éppen azért – a kutyák tehát figyelemreméltó hűséget váltanak ki gazdájukból, akik sokszor minden követ megmozgatnak azért, hogy kedvencük megszabaduljon rossz szokásaitól, és mellettük maradhasson. Az alábbiakban ehhez adunk rövid útmutatót, vagyis összefoglaljuk a viselkedésmódosítás alapjait.

Tanulás

A viselkedési problémák leggyakrabban azért alakulnak ki, mert a gazda cselekedetei, szokásai és az általa kialakított környezet helytelen viselkedésformákat erősítettek meg a kutyában. Ne feledjük el, hogy a kutya folyamatosan tanul, nem csak akkor, amikor "hivatalos" tanórán gyakorlatoztatják. Ha a viselkedése számára kellemes következményekkel jár, akkor a viselkedés gyakorisága nőni fog, függetlenül attól, hogy ez mennyire bosszantja a gazdát. Ha viszont kellemetlen és azonnali a következmény, a viselkedés ritkul. Egyszerűnek tűnik a mechanizmus, a baj csak az, hogy a gazda sokszor nem ismeri fel, mi jutalmazó és mi büntető hatású a kutyának. Gyakori például, hogy hiába csapkodja a gazda a ráugráló kutyát, a nemkívánt viselkedés egyre gyakoribbá válik, ahelyett, hogy ritkulna. Ilyenkor, a gazda szándékának ellenére, a büntetésnek szánt eszköz valójában jutalmazó hatású. Egy pofon ugyan távolról sem tűnik jutalomnak, de, egyrészt nem valószínű, hogy a kutya számára világossá teszi, mi lett volna a kívánt viselkedés ahelyett, amit tett, másrészt a kutyára irányuló figyelem - még akkor is, ha fájdalom kíséri -, pozitív, megerősítő ingert jelent sok kutya számára. Sokszor hatékonyabb büntetés, ha a gazda megvonja a kutyától a figyelmet addig, amíg "jól" nem viselkedik.

Ha rászántuk magunkat a viselkedési probléma korrigálására, akkor nem lesz elegendő a nemkívánatos viselkedés büntetése. A gazdának észre kell vennie és jutalmaznia a spontán előforduló kívánatos viselkedést is. Ahhoz, hogy ez hatékonyan menjen, a jutalomnak vagy büntetésnek azonnal követnie kell a viselkedést, máskülönben a kutyának esélye sincs arra, hogy rájöjjön, mit várnak tőle. Emellett el kell sajátítani a jutalmazás és büntetés alapvető módszereit. Jutalmazó hatású egy kellemes inger (jutalomfalat, dicséret), de a fenyegető büntetés elhagyása is (ha a kutya végre leül, a gazda nem mérgelődik tovább). Büntetni nem csak kellemetlen ingerrel, hanem egy jutalom megvonásával is lehet (például a kutya, ha ugrál, nem kapja meg az orra elé tartott falatot, csak akkor, ha leül).

A megelőző viselkedés gyakorisága NŐ	Pozitív megerősítés: Kellemes inger követi a viselkedést	Negatív megerősítés: Kellemetlen inger megvonása
A megelőző viselkedés gyakorisága CSÖKKEN	Kioltás: kellemes inger megvonása	Büntetés: kellemetlen inger követi a viselkedést

A viselkedési problémák kezeléséhez használt tanítási módszerek lényegének összefoglalása. A sikerhez nélkülözhetetlen, hogy a kutya tudja, mit, miért, hol és mikor tegyen.

A kutya viselkedésének kívánt irányba formálásához az egyik leghatékonyabb módszer a klikker tréning, amit ma már számos kutyaiskolában oktatnak. Az engedelmességi gyakorlatok is sok problémára megoldást nyújtanak, hiszen a vadat vagy biciklistákat űző kutya kezeléséhez elengedhetetlen a megbízható behívás, míg a vendégeket megtámadó kutya kontrollálásához hatékony, ha jól elsajátítja a "fekszik" utasítást.

Beavatkozás a hormonháztartásba

A háziállatoknál gyakori a hímek (csődörök, bikák) ivartalanítása, mert ezzel csökkenthető az agressziójuk. Okkal feltételezhető tehát, hogy a kutyáknál is hasonló a hatás, és valóban, van, amikor az ivartalanítás hatásos. De nem minden esetben – sok kan ivartalanítás után is verekedős marad. Szukáknál - az egészségügyi szempontokon túl - az álvemhességgel együtt járó fekvőhely-őrzés, puha játékok felhalmozása indokolhatja az ivartalanítást.

Fájdalomcsillapítás

Egyes viselkedésterapeuták szerint pácienseik egyharmadánál fájdalomérzet (diszplázia, ízületi gyulladás, krónikus fül-, fog-, ínygyulladás) váltja ki a viselkedési gondokat. Ha nem ismerik fel a valódi okokat, a kutyákat tévesen bélyegzik "dominánsnak", "akaratosnak". Éppen ezért előnyös, ha a viselkedésterapeuta állatorvosi képzettséggel is rendelkezik, és tudja, hogyan kezelhető az élettani probléma.

Táplálkozás

Kevés a tudományos kutatás arról, hogyan hat a táplálék a viselkedésre. Neves viselkedésterapeuták tapasztalata szerint azonban a két összetevőből álló diéta (pl. rizs és pulyka, birka és burgonya) szembeszökő hatással járhat néhány, kereskedelmi táphoz szokott kutya esetén, már pár nap alatt is. A nyers hús etetése világszerte terjed kedvező viselkedési és fiziológiai hatása miatt. Az ugyanakkor nem világos, hogy nem-e pusztán az adalékanyagok, színezékek, állományjavítók, stb. hiánya okozza-e a pozitív hatást.

Fizikai eszközök

A kutya viselkedését kontrollálni kívánó gazdának számtalan eszköz áll rendelkezésére, különösen a húzás megakadályozására.

A fojtónyakörv roncsolja a torok lágy szöveteit, sőt a nyakcsigolyákat is károsíthatja.

A szöges nyakörv ennél is nagyobb kárt okozhat, akár az előfordulhat, hogy egy tüske átszúrja a kutya légcsövét. Ezeknél jobb eszközöket fejlesztettek ki lovak és vadállatok kezeléséhez használatos eszközök alapján.

A pofaszíj (halti) például már több mint húsz éve kapható. A halti nagyon hatékonyan csökkenti a húzást, mivel a fej elfordítását a test is követi. Természetesen, a gazdának némi gyakorlatra is szüksége van, mielőtt éles helyzetben is beveti. A halti hátránya, hogy korlátozza a kutya szabad mozgását és kommunikációját, emellett sokan szájkosárnak nézik, és ezért megijednek a kutyától.

A húzás ellen kifejlesztett hámok kiküszöbölik a halti hátrányait, ugyanakkor, mivel lokális nyomást fejtenek ki bizonyos helyeken (például a hónaljban), horzsolásokat okozhatnak az érzékeny bőrön. A legújabb modelleken ezért a kutya mellkasára csatolható a póráz, ami a haltinál említett hatással jár, de kényelmetlenségek nélkül.

A szájkosár szintén roppant hasznos eszköz: óv a harapástól, attól, hogy a kutya sebesre nyalja magát, és a nem kívánt anyagok (pl. ürülék, szemét) felszedegetésétől. Ügyeljünk rá, hogy a sok időn át hordott szájkosárban liheghessen is a kutya.

Elektromos felszerelések

Svájcban, Dániában nem engedélyezik a használatukat, de az USA-ban és Nagy-Britanniában elterjedtek. Előnyük, hogy a kiképző abban a pillanatban büntetheti a kutyát, amikor az tévútra lép. Ha viszont a kutya túl fájdalmasnak érzékeli ingert, fóbia alakulhat ki benne, például attól a fától, amely mellett az áramütés érte. A túl kevéssé fájdalmas ingert viszont a kutya megszokja, és gond nélkül folytatja, amibe belekezdett. Segíthet, ha a kutyát megtanítanak egy hangot, ami megelőzi az elektromos ütést. Később elegendő csak ezt a hangot kiadni. Egyes tanulmányok arra utalnak, hogy a szaganyagokat (citronellát) kibocsátó nyakörvek hatékonyabbak az elektromosaknál.

Azt, hogy a terapeuta végül milyen eszközökhöz nyúl, sokszor a gazda igényei és képességei döntik el. Ha a kutyatartó a lehető leggyorsabban szeretné megoldani a problémát, vagy alkatilag nem képes bonyolult és hosszantartó terápiát követni, akkor megoldást hozhatnak ezek az eszközök. Mások viszont felismerik, hogy a kapcsolat alapvető megváltoztatására van szükség, és ennek érdekében hajlandók sok munka befektetésére is, elkerülve a fájdalmat okozó módszereket.

Feromonok

Az utóbbi évtizedben gyakran szó esik olyan molekulákról, amelyek meggyőző tanulmányok szerint csökkentik a kutyák szorongását, félelmét. A DAP (dog appeasing pheromone) szintetikusan előállított formája annak a vegyületnek, amit szoptatós szukák emlőinek faggyúmirigyei termelnek. Zárt helyen, lakásban tartott, szeparációs szorongást mutató kutyák esetén érdemes kipróbálni. Ma már nyakörves változata is kapható, szabadtéri használatra.

Környezetgazdagítás

Az állatjólét tudománya öt alapvető szükségletét ismeri el a fogságban tartott állatoknak: ne érje őket éhség, szomjúság, kényelmetlenség, félelmet kiváltó inger, és legyen lehetőségük a fajukra jellemző természetes viselkedésre. Kétség nem fér hozzá, hogy sok kutya rendszeresen találkozik számára félelmetes ingerrel, el van zárva fajtársaitól, és szorongást keltő magányban kénytelen tölteni napjait. Az állatkerti állatok életét gyakran környezetgazdagítással teszik érdekesebbé, változatosabbá és kevésbé kiszámíthatóvá. Ma már például bevett eljárás, hogy az állatok táplálékot kis adagokba elosztva kapják meg, és a megszerzésükért meg kell dolgozni.

Kutyák számára is készült jónéhány eszköz (kong, piramis). A gazda, mielőtt elmegy otthonról, megtömi a játékot táppal, és a kutya kellemes perceket szerez magának míg az összes tápot megszerzi, ahelyett, hogy a gazda távozása felett búslakodna.

Észak-Amerikában elterjedt megoldás a kutyanapközi is, bár Európában még szokatlan. Ilyenkor a munkaidő alatt a kutya fajtársaival lehet együtt, kellemes helyen, szakértő gondoskodás mellett.

Mit tehetünk örökletes problémák esetén?

Vannak olyan viselkedészavarok, amelyek kedvezőtlen környezetben az arra genetikai okokból hajlamos kutyáknál bukkannak fel (hiperaktivitás, túlzott félelem, kényszerbetegségek, stb.). Ahhoz, hogy a viselkedésterápia hatékony legyen ezekben az esetekben, olykor gyógyszeres támogatásra is szükség lehet. Állatorvos állapíthatja meg azt is, ha nincs remény a viselkedés javulására, például az ún. "rage" szindróma esetén, amikor a kutya minden előzmény nélkül, dühöngő agresszivitásba lendül. De ha nem áll szervi ok a viselkedészavar hátterében, a legtöbb esetben látványos javulás érhető el a fenti módszerek megfelelő és következetes alkalmazásával.