Megharapott egy vizsla, mivel, hiába morgott, nem akartam elhinni róla, hogy komolyan gondolja a figyelmeztetést. Pedig húsz éve aktívan kutyázom. Mi lehet a helyzet azokkal, akik ennél is kevésbé felkészültek a kutya kommunikációját illetően? Michele Wan, a new york-i Columbia Egyetem munkatársa is épp erre volt kíváncsi. Videofelvételeket vetített mindenféle kutya-akcióról nyolc, átlagosan húsz évnyi tapasztalattal rendelkező kutyakiképzőnek, és a véleményüket összevetette kevésbé gyakorlott kutyásokéval, illetve teljesen kezdőkével. Kiderült, hogy az elégedettséget, örömet mindenki könnyen felismeri a kutyákon, de a negatív érzelmek észleléséhez már kell a profizmus; de még a kiképzők közt sem teljes az egyetértés. A kezdők nagyon gyakran tulajdonítottak pozitív érzelmeket olyan kutyáknak is, akiket a profik inkább félénknek, bizonytalannak láttak – olyasvalakinek, akit nem tanácsos megközelíteni. A kiképzők főleg az ebek fülét figyelve vonták le következtetéseiket – a kezdők leragadtak a faroknál és a lábaknál. (A nyolc napon túli sérülésre némi vigasz tehát, hogy a lógó vizslafül viszonylag keveset árul el tulajdonosa lelkiállapotáról, no meg, a negatív érzelmek megítélésében még a tapasztalt kutyások közt is csekélyebb az egyetértés...;) (
Wan et al., 2012).
CAP blog
Kutya Szövetség, 2011/11
