A kutyatartásnak úgy tűnik, vannak kellemes egészségügyi velejárói: alacsonyabb szívritmussal és a vérnyomással, kisebb mértékű szorongással, infarktus után gyorsabb a felépüléssel jár. Azt azonban nem tudjuk, milyen élettani mechanizmusok okozzák ezeket a hatásokat. Svéd kutatók ennek eredtek a nyomába. Nagy fába vágták a fejszéjüket, mivel az idegrendszeri és hormonális folyamatok rendkívül összetettek, a laboratóriumban töltött néhány tíz perc alapján aligha lehet érvényes megállapításokat tenni. Valahol azonban fogást kell találni... A svédek tíz olyan hölggyel kezdték, akiknek kan labradorjuk van. Behívták őket kutyástul az egyetemre. A megfigyelés egy szobában zajlott, kerek egy órán keresztül. Az óra elején a gazdák három percen át simogatták, dédelgették a kutyájukat, utána viszont csak nyugodtan üldögéltek a székükön. Közben folyamatosan mérték a szívritmusukat, és összesen 7 alkalommal, katéteren keresztül, vért vettek tőlük és a kutyájuktól is. A vérmintából három hormon szintjét határozták meg. Az eredmények szerint a simogatás alatt a kutyában és a gazdában is megnőtt az oxitocin szintje (ennek elterjedt megnevezése a "szeretethormon" is, mivel segíti az anyai kötődést, fokozza a bizalmat és szerelmes embereknél magasabb a szintje). A másik két hormon (kortizol és inzulin) koncentrációja és a szívritmus nem épp a várakozásoknak megfelelően alakult, aminek a vizsgálat résztvevőinek alacsony száma, és a kutyák mozgása is oka lehet. Az viszont egyértelmű, hogy nagyon fontos kutatási irányba indultak el a svéd kollégák, és a módszerek pontosabb kidolgozása utána könnyebben értelmezhető eredményekre számíthatunk.
link
Kutya Szövetség, 2011/11
