2010. november 20.
MÁOK továbbképzési pontérték: 55
Program:
09.30-10.00 REGISZTRÁCIÓ
10.00-10.10 Köszöntő, információk (Dr. Kubinyi Enikő, etológus, ELTE Etológia Tanszék)
10.10-11.40 Dr. Miklósi Ádám (etológus, ELTE Etológia Tanszék): Viselkedésproblémák és pszichofarmakológia – Válogatás a II. Canine Science Forum témáiból
11.40-12.00 KÁVÉSZÜNET
12.00-12.45 Turcsán Borbála (etológus, ELTE Etológia Tanszék): A kutya személyiségkutatása – Válogatás a II. Canine Science Forum témáiból
12.45-13.30 Dr. Pongrácz Péter (etológus, ELTE Etológia Tanszék): Merrefelé halad a kutyatenyésztés? – Válogatás a II. Canine Science Forum témáiból
13.30-14.20 EBÉDSZÜNET + viselkedési problémák megelőzésére alkalmas játékok bemutatása (Dr. Bródy Andrea, SzuperEb.hu)
14.15-14.20 TOMBOLA
14.20-15.50 Dr. Gácsi Márta (etológus, ELTE Etológia Tanszék): Gyilkos kutyák
15.50-16.10 KÁVÉSZÜNET
16.10-17.40 Dr. Sátori Ágnes (állatorvos, SZIE Állatorvostudományi Kar): Túlzott félelmek, szeparációs szorongás
ELŐADÁSKIVONATOK
Kutyák viselkedésproblémái és
pszichofarmakológiai kezelésük: Egy rövid áttekintés
Dr. Miklósi Ádám
ELTE Etológia Tanszék
Daniel Mills brit állatorvos
kutató és mások szerint viselkedésproblémák alatt általában olyan
viselkedésbeli hajlamokat értünk, amelyek gondot okoznak az állattartó vagy más
személyek számára, akik kontaktusban vannak a kutyával. Szerintük a
viselkedésprobléma elsősorban egy szubjektív megfogalmazás, hiszen a „probléma”
lényegében a külső szemlélő felfogásától függ, függetlenül attól, hogy a
viselkedés objektív leíró eszközökkel jellemezhető-e. Természetesen elképzelhető,
hogy - túl a szubjektív megközelítésen - az egyed funkciója és jóléte
szempontjából is megfogalmazható a viselkedésprobléma. Ez esetben
megállapítható, hogy az adott viselkedésforma megnyilvánulása gyakoriságban,
ingerekre való érzékenységben, illetve egyéb környezeti faktorok tekintetében
eltér a szokásostól.
Mind az emberi, mind az állati esetben
meglehetősen ellentmondásosak a pszichofarmakológiai beavatkozások, amelyek sok
esetben attól függnek, hogy milyen elképzelésünk van a viselkedésszerveződésről
általában. Különösen izgalmas az ember és a kutya közötti evolúciós alapú hasonlóság
kérdése, amely ebben az esetben közös gyógyászati beavatkozások alapját
képezheti.
Az előadásban biológiai illetve
etológiai szempontból tekintjük át a kutyák viselkedésproblémái kezelésének
lehetőségeit, esetleges ellentmondásokat és problémákat.
Az előadóról
Tanszékvezető egyetemi docens, az MTA doktora.
2008-ban jelent meg a kutyák evolúciójáról, viselkedéséről és elméjéről írt
könyve Dog Behaviour, Evolution, and Cognition címmel az Oxford University
Press-nél
A kutya
személyiségkutatása
Válogatás
a II. Canine Science Forum témáiból
Turcsán Borbála
ELTE Etológia Tanszék
A személyiséget az egyed időben és
helyzetek között konzisztens viselkedési mintázataként értelmezhetjük. A
viselkedésben fellelhető egyedi variabilitás vizsgálata a humán pszichológiai
vizsgálatokban jelentős múltra tekint vissza, ám az állati (és így a kutya)
személyiség koncepciója azonban csak az utóbbi 2-3 évtizedben vált elfogadottá.
A kutyaszemélyiségről e néhány évtized alatt, hála a szerteágazó kutatásoknak,
rengeteg információ gyűlt össze. Az előadás során a személyiségkutatás módszerei
mellett két nagyobb témakör, a viselkedés időbeli stabilitása és a személyiség
genetikai háttere kerül bemutatásra.
Ahhoz, hogy személyiségről
beszélhessünk, mindenekelőtt bizonyítani kell, hogy a vizsgált viselkedés
valóban konzisztens időben. A 2010-ben, Bécsben megrendezett II. Canine Science
Forumon bemutatott munkában Godbout és Frank kanadai kutatók egy standard
állatorvosi vizsgálat alatt, különböző helyzetekben elemezték a kutyák viselkedését,
először 2-4 hónapos korukban, majd 12 hónappal később. Eredményeik szerint a
kutyák szorongással kapcsolatos viselkedéselemei, mint pl. a lihegés, a hátra
sunyított fül, vagy a száj nyalogatása jó kapcsolatot mutat a kölyökkori és
felnőttkori tesztek között. Azonban nem minden vizsgált viselkedéselem maradt
konzisztens. Ugyanezen kutatók annak is a nyomába eredtek, hogy a kutyák
kölyökkori kézharapdálási hajlama vajon kapcsolatban van-e a felnőttkori
agresszióval, ahogy azt a gazdák hiszik, vagy sem. A harapdálási hajlamot
szintén egy állatorvosi vizsgálat közben mérték, míg a felnőttkori agressziót
1, illetve 3 évvel később, kérdőív segítségével. Ez esetben azonban semmi kapcsolatot
nem találtak a kölykök harapdálási hajlama és az 1 illetve 3 évvel későbbi
agresszió-skálái között.
A kutyaszemélyiség-kutatás egyik,
talán legdinamikusabban fejlődő irányzata a személyiségjegyek genetikai
hátterének vizsgálata. Ezek a kutatások a kutyát, mint az emberi viselkedés
genetika modellállatát vizsgálják, eredményeik humán szempontból is fontos
összefüggésekre világíthatnak rá. Kubinyi és munkatársai német juhászkutyák
viselkedése és egyes, emberi vizsgálatokban már hajlamosító tényezőnek
bizonyult úgynevezett kandidáns gének közötti kapcsolatot vizsgálta. Eredményeik
szerint van összefüggés a vizsgált gén egyes alléljainak megléte/hiánya és a
kutyák aktivitása/impulzivitása között.
A kutya jelenlegi „családtag”
szerepe miatt személyiségének vizsgálata tehát nem csupán tudományos
szempontból érdekes, hanem egyre növekvő közérdeklődésre is számot tart,
illetve gyakorlati szempontból is nagy fontossággal bír. A konferencián
elhangozott tanulmányok alapján azonban a legnagyobb kihívás jelenleg úgy tűnik
az, hogy kimutassuk, mely személyiségvonások jellemzőek általánosan a kutyára,
illetve megtaláljuk azokat a viselkedéselemeket, melyek megbízhatóan és
prediktíven képesek mérni ezeket.
Az előadóról
Az ELTE Biológia Doktori Iskola Etológia
Programjának hallgatója. Az ELTE biológus szakán szerzett diplomát 2009-ben. Az
Etológia tanszéken töltött idő alatt részt vett több különböző, kutya
személyiséggel kapcsolatos kutatásban, szakdolgozatát fajta-tipikus viselkedés
témakörében írta. 2009-ben egy osztrák-magyar kooperáció keretin belül öt
hónapot töltött a bécsi Clever Dog Lab-ben, ahol egy beltéri személyiségteszt
kifejlesztésén dolgozott. Doktori tanulmányai során a kutyaszemélyiség több
aspektusát, részletesebben pedig gazda és kutya személyiségének kapcsolatát,
illetve az egy háztartásban élő kutyák viselkedési különbségeit vizsgálja.
Merrefelé
halad a kutyatenyésztés?
Dr. Pongrácz Péter
ELTE Etológia Tanszék
A fejlett országokban sok
tízmillióra tehető a tudatos tenyésztői aktivitás révén megszületett és
többségében kedvencként tartott kutyák száma. Dacára a kutyatenyésztés és a
fajtatiszta kutyákhoz kapcsolódó különféle hobbitevékenységek nagyfokú
szervezettségének és tradícióinak, maga a kutyatenyésztés a biológiai
tudományok által csak minimális mértékben tanulmányozott és befolyásolt tevékenység
maradt. A már több mint száz évre visszavezethető sporttenyésztési praktikák az
állatok testi-szellemi-viselkedési egészségét többnyire teljesen figyelmen
kívül hagyták, ennek következtében mára a fajtatiszta kutyafajták jelentős
része elkeserítő leromlási tüneteket mutat.
A legfrissebb kutatások meggyőző
adatokkal szolgálnak az extrém küllemi szelekció által kiváltott döbbenetes
anatómiai átalakulásokra, amelyek immár nemcsak a csontvázat, hanem például
magát az agyat is érinthetik egyes fajtáknál. Érdekes adatokat ismerhetünk meg
arról is, van-e összefüggés a nagyfokú beltenyésztettség és a bizonyos
kutyafajtákban erősen lecsökkent élettartam között. Kérdőíves felmérésekkel
ausztrál kutatók pedig azt szeretnék felmérni, hogy a kutyatenyésztés során
mely viselkedési jellegzetességekre kellene szelektálni a modern városi
életmódhoz való alkalmazkodáshoz.
A biológusok tehát számos módon
segíthetik a hobbitenyésztés folyamatát, azonban ehhez megfelelő megszólalási
és érdekeltségi fórumokra van szükség, valamint azoknak a szakembereknek – az
állatorvosoknak – a támogatására, akik a különféle kutya egészségügyi
problémákkal leggyakrabban találkoznak.
Az előadóról
Egyetemi adjunktus. Kutatási témája a kutyák
szociális tanulása, a kutyaugatás elemzése és élettani paraméterek alkalmazása
a viselkedés fiziológiai hátterének megismeréséhez.
Gyilkos
kutyák – veszélyes gazdák?
Dr. Gácsi Márta
ELTE Etológia Tanszék
Minden súlyos, ember elleni
kutyatámadás után felkorbácsolódnak az indulatok, - kutyások és kutyaellenesek
egyaránt találgatják, mi állhat a „megdöbbentő” események hátterében. A gyilkos
kutyák gazdái szinte soha sem értik mi történhetett, vagy épp arra hivatkoznak,
hogy az áldozat biztosan „provokálta” a kutyát.
A törvényhozók nehéz döntések
előtt állnak; hogyan derítsék ki, valójában mi is történhetett, mi alapján
ítéljék meg ki a felelős, illetve hogyan lehetne megelőzni az ilyen
baleseteket. Vajon célt érhetünk-e egyes fajták betiltásával? Annak ellenére,
hogy egyre több tudományos kutatás foglalkozik a kutyák agressziójával, a
legtöbb lényegi kérdés még mindig megválaszolatlan.
Miért támadják meg a saját
gazdájukat a kutyák? Mitől válik gyilkossá egy kutya? Léteznek-e különlegesen
veszélyes fajták? Ki a felelős a balesetekért, a kutya vagy a gazda (netán az
áldozat)? Valóban gyakoribbak a súlyos kutyatámadások manapság, mint régen?
Milyen hibákat követhetünk el a kutya nevelése során, ami ide vezet? Ha egyszer
egy kutya embert ölt, már soha nem lehet megbízni benne? A legelismertebb
szakemberek véleménye is alaposan megoszlik, ha ezekkel a kérdésekkel
szembesítjük őket.
Az előadásban azt vizsgáljuk,
vajon választ adhat-e ezekre a kérdésekre a viselkedéskutatás, illetve a
szakemberek elképzelései közül melyek igazolhatók vagy cáfolhatók az etológia
jelenleg rendelkezésre álló adati, eredményei alapján. Vajon megjósolhatók-e
viselkedési tesztekkel az agresszív hajlamok? Mennyire képes a tudomány
magyarázatot adni a balesetekre vagy receptet a megelőzésükre?
Egyre hitelesebb adataink vannak
már a farkasok agresszív viselkedésformáiról és a domesztikáció hatásairól, így
sokkal jobban értjük a modern világunkban velünk élő kutyák agresszióját is.
Ugyanakkor az agresszió nem egységes jelenség, számos funkciója lehet, eltérő
formákban fordul elő, és az előidéző okok is igen szövevényesek. A hazai súlyos
kutyatámadások elkövetőinek viselkedéstesztjeiről készült videofelvételek
elemzése egyelőre legalább annyi kérdést vet fel, mint ahányat megválaszol.
Az előadóról
Dr. Gácsi Márta az
ELTE Etológia Tanszékének oktatója és kutatója. Doktori disszertációját a
kutyák gazda iránti kötődési viselkedésének
etológiai elemzéséből írta. Kutatásainak
fókuszában emellett a kutyák és farkasok viselkedésének összehasonlító elemzése
és a kutya-ember kommunikáció jellegzetességei álltak. Jelenleg többek között a
kutyák ember elleni agressziójának vizsgálatával, illetve a hazai súlyos
kutyatámadások elemzésével foglalkozik. A mozgássérült-segítő
és terápiás kutyák felkészítését végző
Kutyával az Emberért Alapítvány kiképzési programjának vezetője.
Túlzott félelmek, szeparációs szorongás
Dr. Sátori Ágnes
SZIE ÁOK
A hazai gyakorlatban sajnos egyre
többször találkozunk félős, vagy szorongó kutyákkal. A viselkedési probléma
mélyen érinti a gazdát, sokszor a környezetet is, a legtöbbször csak nyitott, a
helyzetre megoldást kereső és a sikerért dolgozni is hajlandó emberekkel
építhetjük fel a viselkedésterápiát. Fontos, sőt nélkülözhetetlen a megfelelő
diagnózis felállítása, s olyan protokoll kidolgozása mely teljesíthető, hiszen
irreális elvárásokkal, tervekkel nemhogy a kutya félelmi problémáit nem fogjuk
tudni megoldani, de a gazdában is komoly szorongást kelthetünk.
A félelem, a szorongás megjelenése
bizonyos élethelyzetekben szinte törvényszerű, „természetes”. Az olyan ebeknél
ahol a korai szocializáció nem, vagy csak hiányosan történt meg, az új
helyzetek, ismeretlen dolgok félelmet válthatnak ki. A nagyon korán elválasztott
kutyáknál a gazdához való sokszor extrém mértékű kötődés mellett, nagyon
gyakran jelenik meg szeparációs szorongás. De az sem ritka jelenség, hogy a
vihartól félelmet mutató juhászkutya mellé kerülő társ, rövid időn belül
„eltanulja” a vihar-félelmet.
A félelem - beszéljünk bármely
fajról -, evolúciós értelemben, bizonyos helyzetekben adaptív viselkedés, mely
az egyén túlélését szolgálja. Emocionális, pszichológiai, fizikai változásokkal
jár, célja, hogy megóvja az egyént a veszélyes helyzettől, felkészítse a
veszélyes esemény túlélésére. A félelem forrása gyakran valamely természeti jelenség,
de lehet egy adott embertípus, vagy állat, akár valamely kutyafajta is. A
szorongás esetében gyakran jelenik meg a bejósolhatatlanságtól, a
kontrollalhatatlanságtól való rettegés – nemcsak ember, de kutya esetében is. A
kognitív viselkedésterápia szerint: „ …csak valamely ingerhelyzet , külső,
belső állapot bizonyos típusú veszélyjelzéssel történő felruházása esetén
jelenik meg a szorongás élménye.” (Mórotz: Kognitív viselkedésterápia, 2005.) Kutyáknál talán leggyakoribb a szeparációs
szorongás, mely a gazda távozása miatti szorongást, az egyedüllétkor bekövetkező
sajátos viselkedésváltozást jelenti.
Félelem esetében mindig
helyzetfüggő annak megítélése, hogy a helyzet adaptív-e, a viselkedés az egyén
számára előnyt jelent-e. Például a darázstól való félelem, a darázscsípés elkerülése
előnyös, de amikor mindezt generalizálódva látjuk például egy yorkie esetében,
aki minden a lakásba berepülő rovar miatt páni félelmet mutat, már egyértelműen
nem adaptív viselkedésnek tekintjük, s természetesnek vehetjük a gazda
segítségkérését a probléma megoldására. Az emberektől való félelem egy
bántalmazott kutya esetében természetes, és segíti az elkerülő, vagy akár
támadó viselkedéssel a további sérülések megelőzését, ha azonban ez a kutya
befogadó gazdákhoz kerül, az emberektől való félelem kezelése létkérdéssé
válik.
A bizonyos helyzetekben, vagy
ingerekre megjelenő, extrém mértékű félelmet fóbiának nevezzük. Ha a hirtelen
jelentkező ingerre az ember, vagy állat viselkedése nem, vagy csak alig
irányítható, pánikról beszélünk, a páciens gyakran kontroll nélküli menekülést,
vagy megdermedést, esetleg kitörést mutat. A félelmet kiváltó helyzet
körülményei mélyen bevésődhetnek a memóriába. Ha egy kutyát megtámadnak a
darazsak, s összemarják, majd ellátják egy rendelőben, az átélt események miatt
a későbbiekben rovar-fóbia alakulhat ki, illetve az adott helytől, akár a
rendelőtől, vagy az ellátásakor ott lévő személytől való félelem is
megmaradhat. Lehet, hogy abban a napszakban, vagy azon a területen még sokáig
nem lehet normálisan sétálni vele. Hasonló jelenséget gyakran láthatunk a
szilveszteri petárdázások kapcsán is. Sokszor az ilyenkor megijedő állat a következő
pár hétben a petárda robbanásának helyét messze elkerülheti. Szerencsétlenebb
esetben a félelme generalizálódhat az erős, csattanó hangok irányába, nem ritkán
akár a viharfóbia kialakulása is megfigyelhető.
A félelmek, fóbiák, sztereotip
viselkedések diagnosztikája nagyfokú körültekintést igényel. Fontos a
kialakulás időrendjének, az esetleges kiváltó események, körülmények
megismerése. A különböző félelmek, szorongás gyakran együtt járnak. Az ok-tan
legtöbbször multifaktoriális, összetett, a viselkedészavar „fejlődése” szintén
informatív. A gazda személyisége, a körülmények meghatározóak. Félelmek
esetében sokszor látjuk, hogy a gazdában hasonló félelmek élnek, mint
kedvencében. Előfordulhat, hogy a depresszió, agorafóbia miatt kezelés alatt
álló gazda kutyája is félelmekkel, fóbiákkal él, sőt az is előfordulhat, hogy a
gazda állapota, hangulati ingadozásai, akár a gyógyszerszedése is befolyásolják
a kutya viselkedését. A kezelés szempontjából nélkülözhetetlen a gazda
bizalmának megnyerése, a diagnózis felállítása után létkérdés, hogy megértse, a
kutya mit, miért csinál, a kezelés sikere múlhat ezen.
E viselkedési problémakörbe
tartozó esetekben gyakran használjuk kombinálva a különböző módszereket.
Sokszor a felépített viselkedésterápiát megtámogatjuk gyógyszeres terápiával
vagy feromon, esetleg más, alternatív terápiákkal – sokszor ezek alkalmazása a
gazda nyitottságától is függ. A viselkedésterápia folyamatos kontrollt igényel,
ha kell, a terápiát módosítjuk. A gazda bevonása kulcsfontosságú. Fontos
tájékoztatni az esetleges visszaesés, recidíva lehetőségéről, arról, hogy ezek
elkerülhetőek, kivédhetőek-e. Például a szeparációs szorongás az egyik
legjobban kezelhető szorongásos probléma, de ha a gazda olyan életfázisba
kerül, amikor a már órákat is egyedül hagyható kedvencét kénytelen magával
vinni dolgozni, az állat újra visszaeshet, s pár nap, hét ilyen szoros együttlét
után újra a szeparációs szorongás tüneteit fogja produkálni (a gazda távozásakor
nyüszíteni, vonítani kezdhet, vagy rombolhat a lakásban, stb.).
Az előadás igyekszik rövid
áttekintést adni a kutyáknál egyre gyakrabban megfigyelhető félelmi és
szorongásos problémákról, a kutya viselkedése mellett elemezve a gazda
viselkedését, reakcióit is. Esettanulmányok segítségével bemutatja a
diagnosztizálás, a kezelés nehézségeit, lehetőségeit, szépségeit, különös figyelmet
szentelve a hazai tapasztalatoknak.
Az előadóról
Dr. Sátori Ágnes állatorvos, pszichológiából
PhD fokozattal rendelkezik. A Tetra-2002 Alapítvány
Állatterápiás csoportjának vezetője, és tagja a FÁBE Tudományos Tanácsának. Vizsgálatait
elsősorban az állatok viselkedési zavarai, ember-állat kapcsolat és az
állatterápia körében végezte. Állatorvosként felkérésre, viselkedésproblémás
állatokat gyógyít. Rendszeres előadója az ember-állat kapcsolattal foglalkozó
konferenciáknak, és a SZIE Állatorvosi Karának.
