Népszerű posztok

2011. december 9.

VI. Kutyaviselkedés-terápia szimpózium




2010. november 20.
MÁOK továbbképzési pontérték: 55

Program:

09.30-10.00 REGISZTRÁCIÓ
10.00-10.10 Köszöntő, információk (Dr. Kubinyi Enikő, etológus, ELTE Etológia Tanszék)
10.10-11.40 Dr. Miklósi Ádám (etológus, ELTE Etológia Tanszék): Viselkedésproblémák és pszichofarmakológia – Válogatás a II. Canine Science Forum témáiból

11.40-12.00 KÁVÉSZÜNET

12.00-12.45 Turcsán Borbála (etológus, ELTE Etológia Tanszék): A kutya személyiségkutatása – Válogatás a II. Canine Science Forum témáiból
12.45-13.30 Dr. Pongrácz Péter (etológus, ELTE Etológia Tanszék): Merrefelé halad a kutyatenyésztés? – Válogatás a II. Canine Science Forum témáiból

13.30-14.20 EBÉDSZÜNET + viselkedési problémák megelőzésére alkalmas játékok bemutatása (Dr. Bródy Andrea, SzuperEb.hu)

14.15-14.20 TOMBOLA
14.20-15.50 Dr. Gácsi Márta (etológus, ELTE Etológia Tanszék): Gyilkos kutyák

15.50-16.10 KÁVÉSZÜNET

16.10-17.40 Dr. Sátori Ágnes (állatorvos, SZIE Állatorvostudományi Kar): Túlzott félelmek, szeparációs szorongás



ELŐADÁSKIVONATOK




Kutyák viselkedésproblémái és pszichofarmakológiai kezelésük: Egy rövid áttekintés

Dr. Miklósi Ádám
ELTE Etológia Tanszék

Daniel Mills brit állatorvos kutató és mások szerint viselkedésproblémák alatt általában olyan viselkedésbeli hajlamokat értünk, amelyek gondot okoznak az állattartó vagy más személyek számára, akik kontaktusban vannak a kutyával. Szerintük a viselkedésprobléma elsősorban egy szubjektív megfogalmazás, hiszen a „probléma” lényegében a külső szemlélő felfogásától függ, függetlenül attól, hogy a viselkedés objektív leíró eszközökkel jellemezhető-e. Természetesen elképzelhető, hogy - túl a szubjektív megközelítésen - az egyed funkciója és jóléte szempontjából is megfogalmazható a viselkedésprobléma. Ez esetben megállapítható, hogy az adott viselkedésforma megnyilvánulása gyakoriságban, ingerekre való érzékenységben, illetve egyéb környezeti faktorok tekintetében eltér a szokásostól.
Mind az emberi, mind az állati esetben meglehetősen ellentmondásosak a pszichofarmakológiai beavatkozások, amelyek sok esetben attól függnek, hogy milyen elképzelésünk van a viselkedésszerveződésről általában. Különösen izgalmas az ember és a kutya közötti evolúciós alapú hasonlóság kérdése, amely ebben az esetben közös gyógyászati beavatkozások alapját képezheti.
Az előadásban biológiai illetve etológiai szempontból tekintjük át a kutyák viselkedésproblémái kezelésének lehetőségeit, esetleges ellentmondásokat és problémákat.


Az előadóról
Tanszékvezető egyetemi docens, az MTA doktora. 2008-ban jelent meg a kutyák evolúciójáról, viselkedéséről és elméjéről írt könyve Dog Behaviour, Evolution, and Cognition címmel az Oxford University Press-nél





A kutya személyiségkutatása
Válogatás a II. Canine Science Forum témáiból

Turcsán Borbála
ELTE Etológia Tanszék

A személyiséget az egyed időben és helyzetek között konzisztens viselkedési mintázataként értelmezhetjük. A viselkedésben fellelhető egyedi variabilitás vizsgálata a humán pszichológiai vizsgálatokban jelentős múltra tekint vissza, ám az állati (és így a kutya) személyiség koncepciója azonban csak az utóbbi 2-3 évtizedben vált elfogadottá. A kutyaszemélyiségről e néhány évtized alatt, hála a szerteágazó kutatásoknak, rengeteg információ gyűlt össze. Az előadás során a személyiségkutatás módszerei mellett két nagyobb témakör, a viselkedés időbeli stabilitása és a személyiség genetikai háttere kerül bemutatásra.
Ahhoz, hogy személyiségről beszélhessünk, mindenekelőtt bizonyítani kell, hogy a vizsgált viselkedés valóban konzisztens időben. A 2010-ben, Bécsben megrendezett II. Canine Science Forumon bemutatott munkában Godbout és Frank kanadai kutatók egy standard állatorvosi vizsgálat alatt, különböző helyzetekben elemezték a kutyák viselkedését, először 2-4 hónapos korukban, majd 12 hónappal később. Eredményeik szerint a kutyák szorongással kapcsolatos viselkedéselemei, mint pl. a lihegés, a hátra sunyított fül, vagy a száj nyalogatása jó kapcsolatot mutat a kölyökkori és felnőttkori tesztek között. Azonban nem minden vizsgált viselkedéselem maradt konzisztens. Ugyanezen kutatók annak is a nyomába eredtek, hogy a kutyák kölyökkori kézharapdálási hajlama vajon kapcsolatban van-e a felnőttkori agresszióval, ahogy azt a gazdák hiszik, vagy sem. A harapdálási hajlamot szintén egy állatorvosi vizsgálat közben mérték, míg a felnőttkori agressziót 1, illetve 3 évvel később, kérdőív segítségével. Ez esetben azonban semmi kapcsolatot nem találtak a kölykök harapdálási hajlama és az 1 illetve 3 évvel későbbi agresszió-skálái között.
A kutyaszemélyiség-kutatás egyik, talán legdinamikusabban fejlődő irányzata a személyiségjegyek genetikai hátterének vizsgálata. Ezek a kutatások a kutyát, mint az emberi viselkedés genetika modellállatát vizsgálják, eredményeik humán szempontból is fontos összefüggésekre világíthatnak rá. Kubinyi és munkatársai német juhászkutyák viselkedése és egyes, emberi vizsgálatokban már hajlamosító tényezőnek bizonyult úgynevezett kandidáns gének közötti kapcsolatot vizsgálta. Eredményeik szerint van összefüggés a vizsgált gén egyes alléljainak megléte/hiánya és a kutyák aktivitása/impulzivitása között.
A kutya jelenlegi „családtag” szerepe miatt személyiségének vizsgálata tehát nem csupán tudományos szempontból érdekes, hanem egyre növekvő közérdeklődésre is számot tart, illetve gyakorlati szempontból is nagy fontossággal bír. A konferencián elhangozott tanulmányok alapján azonban a legnagyobb kihívás jelenleg úgy tűnik az, hogy kimutassuk, mely személyiségvonások jellemzőek általánosan a kutyára, illetve megtaláljuk azokat a viselkedéselemeket, melyek megbízhatóan és prediktíven képesek mérni ezeket.

Az előadóról
Az ELTE Biológia Doktori Iskola Etológia Programjának hallgatója. Az ELTE biológus szakán szerzett diplomát 2009-ben. Az Etológia tanszéken töltött idő alatt részt vett több különböző, kutya személyiséggel kapcsolatos kutatásban, szakdolgozatát fajta-tipikus viselkedés témakörében írta. 2009-ben egy osztrák-magyar kooperáció keretin belül öt hónapot töltött a bécsi Clever Dog Lab-ben, ahol egy beltéri személyiségteszt kifejlesztésén dolgozott. Doktori tanulmányai során a kutyaszemélyiség több aspektusát, részletesebben pedig gazda és kutya személyiségének kapcsolatát, illetve az egy háztartásban élő kutyák viselkedési különbségeit vizsgálja.



Merrefelé halad a kutyatenyésztés?

Dr. Pongrácz Péter
ELTE Etológia Tanszék

A fejlett országokban sok tízmillióra tehető a tudatos tenyésztői aktivitás révén megszületett és többségében kedvencként tartott kutyák száma. Dacára a kutyatenyésztés és a fajtatiszta kutyákhoz kapcsolódó különféle hobbitevékenységek nagyfokú szervezettségének és tradícióinak, maga a kutyatenyésztés a biológiai tudományok által csak minimális mértékben tanulmányozott és befolyásolt tevékenység maradt. A már több mint száz évre visszavezethető sporttenyésztési praktikák az állatok testi-szellemi-viselkedési egészségét többnyire teljesen figyelmen kívül hagyták, ennek következtében mára a fajtatiszta kutyafajták jelentős része elkeserítő leromlási tüneteket mutat.
A legfrissebb kutatások meggyőző adatokkal szolgálnak az extrém küllemi szelekció által kiváltott döbbenetes anatómiai átalakulásokra, amelyek immár nemcsak a csontvázat, hanem például magát az agyat is érinthetik egyes fajtáknál. Érdekes adatokat ismerhetünk meg arról is, van-e összefüggés a nagyfokú beltenyésztettség és a bizonyos kutyafajtákban erősen lecsökkent élettartam között. Kérdőíves felmérésekkel ausztrál kutatók pedig azt szeretnék felmérni, hogy a kutyatenyésztés során mely viselkedési jellegzetességekre kellene szelektálni a modern városi életmódhoz való alkalmazkodáshoz.
A biológusok tehát számos módon segíthetik a hobbitenyésztés folyamatát, azonban ehhez megfelelő megszólalási és érdekeltségi fórumokra van szükség, valamint azoknak a szakembereknek – az állatorvosoknak – a támogatására, akik a különféle kutya egészségügyi problémákkal leggyakrabban találkoznak.

Az előadóról
Egyetemi adjunktus. Kutatási témája a kutyák szociális tanulása, a kutyaugatás elemzése és élettani paraméterek alkalmazása a viselkedés fiziológiai hátterének megismeréséhez.



Gyilkos kutyák – veszélyes gazdák?

Dr. Gácsi Márta
ELTE Etológia Tanszék

Minden súlyos, ember elleni kutyatámadás után felkorbácsolódnak az indulatok, - kutyások és kutyaellenesek egyaránt találgatják, mi állhat a „megdöbbentő” események hátterében. A gyilkos kutyák gazdái szinte soha sem értik mi történhetett, vagy épp arra hivatkoznak, hogy az áldozat biztosan „provokálta” a kutyát.
A törvényhozók nehéz döntések előtt állnak; hogyan derítsék ki, valójában mi is történhetett, mi alapján ítéljék meg ki a felelős, illetve hogyan lehetne megelőzni az ilyen baleseteket. Vajon célt érhetünk-e egyes fajták betiltásával? Annak ellenére, hogy egyre több tudományos kutatás foglalkozik a kutyák agressziójával, a legtöbb lényegi kérdés még mindig megválaszolatlan.
Miért támadják meg a saját gazdájukat a kutyák? Mitől válik gyilkossá egy kutya? Léteznek-e különlegesen veszélyes fajták? Ki a felelős a balesetekért, a kutya vagy a gazda (netán az áldozat)? Valóban gyakoribbak a súlyos kutyatámadások manapság, mint régen? Milyen hibákat követhetünk el a kutya nevelése során, ami ide vezet? Ha egyszer egy kutya embert ölt, már soha nem lehet megbízni benne? A legelismertebb szakemberek véleménye is alaposan megoszlik, ha ezekkel a kérdésekkel szembesítjük őket.
Az előadásban azt vizsgáljuk, vajon választ adhat-e ezekre a kérdésekre a viselkedéskutatás, illetve a szakemberek elképzelései közül melyek igazolhatók vagy cáfolhatók az etológia jelenleg rendelkezésre álló adati, eredményei alapján. Vajon megjósolhatók-e viselkedési tesztekkel az agresszív hajlamok? Mennyire képes a tudomány magyarázatot adni a balesetekre vagy receptet a megelőzésükre?
Egyre hitelesebb adataink vannak már a farkasok agresszív viselkedésformáiról és a domesztikáció hatásairól, így sokkal jobban értjük a modern világunkban velünk élő kutyák agresszióját is. Ugyanakkor az agresszió nem egységes jelenség, számos funkciója lehet, eltérő formákban fordul elő, és az előidéző okok is igen szövevényesek. A hazai súlyos kutyatámadások elkövetőinek viselkedéstesztjeiről készült videofelvételek elemzése egyelőre legalább annyi kérdést vet fel, mint ahányat megválaszol.




Az előadóról
Dr. Gácsi Márta az ELTE Etológia Tanszékének oktatója és kutatója. Doktori disszertációját a kutyák gazda iránti kötődési viselkedésének etológiai elemzéséből írta. Kutatásainak fókuszában emellett a kutyák és farkasok viselkedésének összehasonlító elemzése és a kutya-ember kommunikáció jellegzetességei álltak. Jelenleg többek között a kutyák ember elleni agressziójának vizsgálatával, illetve a hazai súlyos kutyatámadások elemzésével foglalkozik. A mozgássérült-segítő és terápiás kutyák felkészítését végző Kutyával az Emberért Alapítvány kiképzési programjának vezetője.



Túlzott félelmek, szeparációs szorongás

Dr. Sátori Ágnes
SZIE ÁOK

A hazai gyakorlatban sajnos egyre többször találkozunk félős, vagy szorongó kutyákkal. A viselkedési probléma mélyen érinti a gazdát, sokszor a környezetet is, a legtöbbször csak nyitott, a helyzetre megoldást kereső és a sikerért dolgozni is hajlandó emberekkel építhetjük fel a viselkedésterápiát. Fontos, sőt nélkülözhetetlen a megfelelő diagnózis felállítása, s olyan protokoll kidolgozása mely teljesíthető, hiszen irreális elvárásokkal, tervekkel nemhogy a kutya félelmi problémáit nem fogjuk tudni megoldani, de a gazdában is komoly szorongást kelthetünk.
A félelem, a szorongás megjelenése bizonyos élethelyzetekben szinte törvényszerű, „természetes”. Az olyan ebeknél ahol a korai szocializáció nem, vagy csak hiányosan történt meg, az új helyzetek, ismeretlen dolgok félelmet válthatnak ki. A nagyon korán elválasztott kutyáknál a gazdához való sokszor extrém mértékű kötődés mellett, nagyon gyakran jelenik meg szeparációs szorongás. De az sem ritka jelenség, hogy a vihartól félelmet mutató juhászkutya mellé kerülő társ, rövid időn belül „eltanulja” a vihar-félelmet.
A félelem - beszéljünk bármely fajról -, evolúciós értelemben, bizonyos helyzetekben adaptív viselkedés, mely az egyén túlélését szolgálja. Emocionális, pszichológiai, fizikai változásokkal jár, célja, hogy megóvja az egyént a veszélyes helyzettől, felkészítse a veszélyes esemény túlélésére. A félelem forrása gyakran valamely természeti jelenség, de lehet egy adott embertípus, vagy állat, akár valamely kutyafajta is. A szorongás esetében gyakran jelenik meg a bejósolhatatlanságtól, a kontrollalhatatlanságtól való rettegés – nemcsak ember, de kutya esetében is. A kognitív viselkedésterápia szerint: „ …csak valamely ingerhelyzet , külső, belső állapot bizonyos típusú veszélyjelzéssel történő felruházása esetén jelenik meg a szorongás élménye.” (Mórotz: Kognitív viselkedésterápia,  2005.) Kutyáknál talán leggyakoribb a szeparációs szorongás, mely a gazda távozása miatti szorongást, az egyedüllétkor bekövetkező sajátos viselkedésváltozást jelenti.
Félelem esetében mindig helyzetfüggő annak megítélése, hogy a helyzet adaptív-e, a viselkedés az egyén számára előnyt jelent-e. Például a darázstól való félelem, a darázscsípés elkerülése előnyös, de amikor mindezt generalizálódva látjuk például egy yorkie esetében, aki minden a lakásba berepülő rovar miatt páni félelmet mutat, már egyértelműen nem adaptív viselkedésnek tekintjük, s természetesnek vehetjük a gazda segítségkérését a probléma megoldására. Az emberektől való félelem egy bántalmazott kutya esetében természetes, és segíti az elkerülő, vagy akár támadó viselkedéssel a további sérülések megelőzését, ha azonban ez a kutya befogadó gazdákhoz kerül, az emberektől való félelem kezelése létkérdéssé válik.
A bizonyos helyzetekben, vagy ingerekre megjelenő, extrém mértékű félelmet fóbiának nevezzük. Ha a hirtelen jelentkező ingerre az ember, vagy állat viselkedése nem, vagy csak alig irányítható, pánikról beszélünk, a páciens gyakran kontroll nélküli menekülést, vagy megdermedést, esetleg kitörést mutat. A félelmet kiváltó helyzet körülményei mélyen bevésődhetnek a memóriába. Ha egy kutyát megtámadnak a darazsak, s összemarják, majd ellátják egy rendelőben, az átélt események miatt a későbbiekben rovar-fóbia alakulhat ki, illetve az adott helytől, akár a rendelőtől, vagy az ellátásakor ott lévő személytől való félelem is megmaradhat. Lehet, hogy abban a napszakban, vagy azon a területen még sokáig nem lehet normálisan sétálni vele. Hasonló jelenséget gyakran láthatunk a szilveszteri petárdázások kapcsán is. Sokszor az ilyenkor megijedő állat a következő pár hétben a petárda robbanásának helyét messze elkerülheti. Szerencsétlenebb esetben a félelme generalizálódhat az erős, csattanó hangok irányába, nem ritkán akár a viharfóbia kialakulása is megfigyelhető.
A félelmek, fóbiák, sztereotip viselkedések diagnosztikája nagyfokú körültekintést igényel. Fontos a kialakulás időrendjének, az esetleges kiváltó események, körülmények megismerése. A különböző félelmek, szorongás gyakran együtt járnak. Az ok-tan legtöbbször multifaktoriális, összetett, a viselkedészavar „fejlődése” szintén informatív. A gazda személyisége, a körülmények meghatározóak. Félelmek esetében sokszor látjuk, hogy a gazdában hasonló félelmek élnek, mint kedvencében. Előfordulhat, hogy a depresszió, agorafóbia miatt kezelés alatt álló gazda kutyája is félelmekkel, fóbiákkal él, sőt az is előfordulhat, hogy a gazda állapota, hangulati ingadozásai, akár a gyógyszerszedése is befolyásolják a kutya viselkedését. A kezelés szempontjából nélkülözhetetlen a gazda bizalmának megnyerése, a diagnózis felállítása után létkérdés, hogy megértse, a kutya mit, miért csinál, a kezelés sikere múlhat ezen.
E viselkedési problémakörbe tartozó esetekben gyakran használjuk kombinálva a különböző módszereket. Sokszor a felépített viselkedésterápiát megtámogatjuk gyógyszeres terápiával vagy feromon, esetleg más, alternatív terápiákkal – sokszor ezek alkalmazása a gazda nyitottságától is függ. A viselkedésterápia folyamatos kontrollt igényel, ha kell, a terápiát módosítjuk. A gazda bevonása kulcsfontosságú. Fontos tájékoztatni az esetleges visszaesés, recidíva lehetőségéről, arról, hogy ezek elkerülhetőek, kivédhetőek-e. Például a szeparációs szorongás az egyik legjobban kezelhető szorongásos probléma, de ha a gazda olyan életfázisba kerül, amikor a már órákat is egyedül hagyható kedvencét kénytelen magával vinni dolgozni, az állat újra visszaeshet, s pár nap, hét ilyen szoros együttlét után újra a szeparációs szorongás tüneteit fogja produkálni (a gazda távozásakor nyüszíteni, vonítani kezdhet, vagy rombolhat a lakásban, stb.).
Az előadás igyekszik rövid áttekintést adni a kutyáknál egyre gyakrabban megfigyelhető félelmi és szorongásos problémákról, a kutya viselkedése mellett elemezve a gazda viselkedését, reakcióit is. Esettanulmányok segítségével bemutatja a diagnosztizálás, a kezelés nehézségeit, lehetőségeit, szépségeit, különös figyelmet szentelve a hazai tapasztalatoknak.

Az előadóról
Dr. Sátori Ágnes állatorvos, pszichológiából PhD fokozattal rendelkezik. A Tetra-2002 Alapítvány Állatterápiás csoportjának vezetője, és tagja a FÁBE Tudományos Tanácsának. Vizsgálatait elsősorban az állatok viselkedési zavarai, ember-állat kapcsolat és az állatterápia körében végezte. Állatorvosként felkérésre, viselkedésproblémás állatokat gyógyít. Rendszeres előadója az ember-állat kapcsolattal foglalkozó konferenciáknak, és a SZIE Állatorvosi Karának.