Népszerű posztok

2011. január 1.

Rico, a csodakutya - avagy az eb tehetségesebb tanuló a csimpánznál a nyelvtanításos kísérletekben

Rico. Fotó: a hivatalos sajtóközleményből
Mit ismer név szerint az Ön kutyája? Az enyém semmit. Ha azt kérdezem tőle: „Hol a cica?” vagy „Hol a Mama?” – ugyanúgy viselkedik. Bőszen elrohan a cica és a Mama mellett, majd megáll, és a messzi távolt fürkészi feszülten, hátha megpillant valami érdekességet.

Persze nem mindegyik kutya olyan, mint az enyém. Magam is ismerek ebeket, amelyek kérésre a papucsot, újságot, kulcsot vagy a mobilt viszik oda a gazdának, és csak ritkán tévesztenek. Némelyik kutya akár tízegynéhány dolgot is megkülönböztet. Néhány évvel ezelőtt lapunk is írt egy olyan kerry blue terrierről, amely név szerint ismerte az összes családtagot és még számos játékot: labdát, csontit, frizbit. Ám a kutyák jóval fogékonyabbak a cselekvést jelentő szavakra, szókincsüknek általában csak kis része vonatkozik tárgyakra. Valószínű, hogy a legtöbben a „pórázt” is csak a séta bevezetéseként értékelik. Így aztán nem csoda, ha az emberi nyelv kutatói állati előzményeket keresve figyelmüket elsősorban a hangutánzásban jeleskedő papagájokra és delfinekre, valamint a hozzánk rokoni szálakkal kötődő csimpánzokra fordították. Egészen mostanáig. Nyár elejétől az egész világ hangos egy német illetőségű eb, Rico teljesítményétől. Olvasóink tudhatják, hogy a világért sem helyeznénk egyik fajtát egy másik fölébe, de nem hallgathatjuk el, hogy Rico border collie – vagyis a kutyákra szabott intelligenciatesztek abszolút bajnoka, egy igazi munkamániás. A német kutyarajongók már évek óta ismerik, Rico ugyanis rendszeres sztárja a televíziós showműsoroknak. Tíz hónapos korában egy baleset miatt az örökmozgó kutya hirtelen szobafogságra lett ítélve. A gazda sajnálta az unatkozó kutyát, és jobb program híján a kedvenc játékait apportíroztatta vele a lakásban. Hamarosan kiderült, hogy a fiatal eb igencsak fogékony a tárgyak neve iránt. Amikor már az összes játékát névről ismerte, a gazda szisztematikus tanításba kezdett. Fogott egy új tárgyat, néhányszor elismételte a nevét (például „Oskar”), majd odaadta a kutyának. A sikeres apportot játékkal vagy táplálékkal jutalmazta. Az eredmény: Rico több, mint 200 szót ismer, és ma már egyetlen alkalom elég ahhoz, hogy a tárgy nevét megjegyezze. Ez önmagában is elismerésre méltó, hiszen ezidáig úgy hittük, ilyen teljesítményre csak az emberek képesek, ám ahhoz bizonyára nem lett volna elég, hogy felkeltse a Science című, egyik legtekintélyesebb tudományos folyóirat érdeklődését. Német kutatók, akik egy tévéműsorban figyeltek fel rá, azonban tüzetesebb vizsgálatnak vetették alá Ricot. Először is ellenőrizték a tudását. Rico 40 alkalomból 37-szer a megfelelő tárgyat hozta be egy távolabb eső szobából, ahonnan se a gazdát, se a kísérletvezetőt nem láthatta. Ugyanolyan jól teljesített, mint a nyelvtanításos kísérletben részt vevő csimpánzok, delfinek és papagájok.

Ezután a tanulási képességét tesztelték. Hét ismert és egy új játékot helyeztek az egyik szobába. Bemelegítésként egyszer vagy kétszer ismert játék behozását kérték a kutyától, majd az új tárgy még sosem hallott nevét említették. És Rico rájött az új név és az új tárgy kapcsolatára - behozta a játékot, tíz alkalomból hétszer. És mintha még nem lenne elég a csodákból: Rico egy hónappal később is emlékezett a tárgyakra, noha addig egyetlen egyszer sem volt alkalma gyakorolni. A pszichológusok szerint ez a teljesítmény egy három éves gyermekének felel meg.

Rico tehát felismerte, hogy a tárgyaknak lehet neve. Egyetlen alkalom alatt megtanul egy szót. A kisgyermekek nyelvtanulásánál megismert módon, kizárásos alapon képes kapcsolatot létesíteni egy emberek által kiadott hangsor és egy még ismeretlen tárgy között. A csimpánzoknál erre még nem találtak példát. Rico teljesítménye tehát óriási, és kétségtelen, hogy nyelvi kapacitása ilyen értelemben közelebb esik az emberéhez, mint a főemlősöké. Mivel törzsfejlődéstanilag nem állunk közel egymáshoz, két magyarázat lehetséges erre. Az egyik szerint a kutyák beszédértése a háziasítás során szelekciós hatásra jelent meg (az emberek a jobb beszédértésű kutyák ivadékait szaporították tovább) és új, 15 ezer évnél fiatalabb jelleg. Elképzelhető azonban az is, hogy a Rico-nál megismert, de a főemlősöknél még nem leírt nyelvi képesség nagyon ősi, több millió éves, és az emberek beszédfejlődésének az alapját jelenthette. Bizonyos hangok és egy jelentés összekapcsolása tehát sokkal korábban, és függetlenül attól jelenhetett meg, mint a speciális jelentésű beszédhangok kiadásának képessége. De túlságosan azért ne ragadtassuk el magunkat: a kilenc éves kutya 200 szót ismer, ami nem kevés, egy kilenc éves gyerek viszont több tízezret, és naponta tíz újabb szót jegyez meg. 18 éves korára szókincse eléri a hatvanezret. A mennyiség kérdésénél is fontosabb azonban az, hogy tudtunkkal Rico egyes-egyedül a végtelenségig gyakorolt játékhelyzetben ismeri azt fel, hogy a tárgyaknak neve van. Valószínűsíthetjük, hogy számára egy adott formájú, anyagú és szagú tárgy, például egy plüssnyuszi, és a „nyuszi” név elválaszthatatlan egymástól. Azonban ha valaki bennünket – vagy egy pár éves totyogót - kérne meg arra, hogy hozzuk át a nyuszit a másik szobából, akkor először is felidéznénk egy hosszú fülű, fürge kis állat képét magunkban, majd az összes játékot megvizsgálva kiválasztanánk a leginkább nyuszihoz hasonlót. Nyuszit hoznánk akkor is, ha plüss helyett hirtelen fa lenne az anyaga vagy kék helyett piros színt öltene. Rico viszont feltehetően zavarba jönne, ha a jól ismert figura helyett csak fából faragott mását találná.

Kérdés az is, mennyire reprodukálható Rico teljesítménye. Ne feledjük, munkaéhes fajta egyik példánya egy korai életkorban kapott intenzív tréninget. Ha értesüléseink helyesek, Rico gazdái már másik kutyával is szerencsét próbáltak, de ezúttal nem jártak sikerrel. Elképesztő szerencse kell egy jó alany megtalálásához. Talán Rico világhíre meghozza a kedvet az ambiciózus kutyatulajdonosoknak, és hamarosan felbukkan még néhány „kigyakoroltatott” tehetség. Ez óriási előrelépést jelentene a tudomány számára – bebizonyosodna, hogy Rico nem egy álruhás földönkívüli. Nagyon sok még a kérdés: Teljes mondatokat is megérthet? Vajon olyan tárgyak nevét is megtanulja a kutya, amelyeket nem lehet apportírozni? Mi történne, ha azt kérnénk, valamit ne hozzon be? Tehetséges beszédértő kutyák gazdái: munkára föl! Egymásra találva néhány év alatt, ha a beszélő még nem is, de a beszédértő fajta mindenképpen kialakulhatna. Beszereznék én is egy példányt, hátha a mostani kutyámra is ragad majd valami.

Nemzetközi Kutya Magazin, 2004/8