Lilike magyar vizsla kutya volt, de ez különösebben nem érdekelt senkit. Maga Lili sem érdekelt különösebben senkit. Egy kutyatelepen élt, immár egy éve, szűk kennelben, másodmagával. Gyerekek találtak rá az utcán, gazdátlanul kóborolt. Nem akadt senki, aki befogadta volna, így került az ócska telepre. Jutott neki ez-az a kennelsor fizetővendégeinek, a panziósoknak koncából, hétvégenként pedig gyerekek vitték el a közeli akadálypályára, hogy rajta gyakorolják az utasításokat, néhány kiflivégért cserébe. Lili igyekezett mindenkinek szót fogadni, és egyéb tekintetben is feddhetetlenül viselkedett. Mégis, minden délután elmentek a gyerekek, és ő ott maradt a telepen, egyedül. Egy év után a telep vezetője úgy határozott, Lilinek nem ad többé enni. Ne ingyenélősködjön tovább az ő kosztján. Így szólt legalábbis a történet, de lehet, hogy az erősen iszákos gondnok nyúlta le a kutyák pénzének egy részét. Lili rövidke élete lassan és kínosan véget is ért volna itt, ha a gyerekek hírét nem viszik az egyre inkább az éhhalál felé sodródó kutyának. Végre egyik nap érdeklődők jelentek meg a ketrecénél. Lili csontjaira addigra ráaszott a bőr, lógó fülei több centiméter hosszan behasadoztak. Homlokán egyszerre 15-20 bolhát lehetett megszámolni. A látogatók nem voltak egészen bizonyosak benne, hogy éppen ez a kutya való hozzájuk. De nem tehették meg, hogy otthagyják – néhány napja lehetett már csak hátra. Néhány hét alatt rendbejön, és ha nem bizonyul jó társnak, gazdát keresnek neki – gondolták, azzal útnak indultak. Lili nehezen járt, izmait is felélte az élelem nélkül töltött három hét alatt. Az állatorvos vitaminpasztát, és napi többszöri, kis adagokat tartalmazó étkezést írt elő. Az alapos bolhátlanítás után Lili végre beléphetett új otthonába. Újdonsült gazdái ekkor már tudták, hogy a kutyától nem válnak meg többé. 15 évet élt.
***
Ha úgy gondoljuk, nekünk lesz elég időnk egy kutyára, fontoljuk meg azt is, tudunk-e segíteni bajba jutott négylábúakon? Fajtatiszták is akadnak közöttük szép számmal, különösen, ha fajtamentőknél járunk. Sokan azért nem mernek felnőtt kutyát befogadni, mert azt hiszik, csak a kölykök kötődnek igazán jól a gazdájukhoz. Ez tévedés. Tudományos kutatások bizonyítják, hogy felnőtt menhelyi kutyák már néhány tíz percnyi simogatás és közös játék után is kötődni kezdenek az emberhez. A kifejlett kutya természete már kialakult, ezért kellő körültekintéssel – tapasztalt kutyás segítségével, aki észreveszi a viselkedésproblémákat - megbízható társat választhatunk magunknak. Ha úgy döntünk, fajtatiszta kölyköt szeretnénk, csak megbízható tenyésztőtől vásároljunk, és mindig nézzük meg a szülőket, legalább az anyát. Szívesen látnánk-e őt a lakásunkban? A kölykéből valószínűleg hozzá hasonló természetű kutya lesz majd.
Ne felejtsük el, hogy kutyát tartani 10-15 évre szóló, nagy felelősség. Naponta, hóban, sárban, hőségben gondoskodnunk kell mozgásigényéről, élelméről és szeretetigényéről. Meg kell tanulnunk, hogyan legyünk nyugodt, magabiztos, következetes gazdák, akire érdemes felnézni, akinek érdemes szót fogadni. Változtatnunk kell az időbeosztásunkon, és ezentúl alapos szervezést igényel minden program, kimozdulás otthonról, hiszen meg kell oldani, ki vigyázzon a kutyára. Cserébe egy jólnevelt és egészséges kutya állandó örömforrás. A közös sétákkal, mókázásokkal összehozza a családot és éveken át vidám, emlékezetes perceket szerez mindenkinek.
Wuff album, 2012
