Népszerű posztok

2011. január 1.

I. Kutyaviselkedés-terápia Konferencia


2008. június. 9.
ELTE Etológia Tanszék – Canine Science Forum szatelit rendezvény

9.00 Megnyitó – prof. Csányi Vilmos etológus és Dr. Jakab László állatorvos

9.20 – 9.40      Ujfalussy Dorottya
Egészséges/normális vs abnormális viselkedés családi kutyáknál

9.40 – 10.10     Dr. Sátori Ágnes
Viselkedési anomáliák kutyáknál: orvosi vagy nevelési problémák? (Félelmek-stressz, kontroll- és eliminációs problémák) Elképzelések és valóság a megoldás tükrében.

10.10 – 10.30   Kávészünet

10.30 – 11.00    Dr. Gácsi Márta  
Agresszió: természetes viselkedés vagy magatartászavar?
Hierarchia a falkában és a családban - dominancia és tévhitek

11.00 – 11.30    Dr. Csikós Károly
Az agresszió kezelésének dilemmái a hazai állatorvosi gyakorlatban: ivartalanítás, viselkedésterápia, gyógyszeres kezelés, eutanázia.

11.30 – 11.50    Klausz Barbara
Az agresszió neurális mechanizmusai: normális és abnormális agresszió, Rage-szindróma

11.50 – 12.20    Dr. Topál József – Dr. Demjén Zsófia
Szeparációs stressz: gazdájuk után vonító, lakásromboló kutyák viselkedésének etológiai elemzése  

12.20 – 13.30   Ebédszünet

13.30 – 14.00    Dr. Vas Judit
A kutyák öregedésével járó immunológiai, élettani, anatómiai és viselkedési változások

14.00 – 14.30    Dr. Kubinyi Enikő
Modern módszerek a viselkedésterápiában 1.
A legfrissebb kutatási eredmények ismertetése a CSF-en bemutatott prezentációk alapján

14.30 – 14.50    Kávészünet

14.50 – 15.20    Dr. Pongrácz Péter
Modern módszerek a viselkedésterápiában 2.
A legfrissebb kutatási eredmények ismertetése a CSF-en bemutatott prezentációk alapján

15.20 – 15.40    Dr. Gerencsér Ferenc
A viselkedésterápia szakmai kompetenciája – jogi kérdések

Zárszó – Dr. Balogh Lajos                     

                                                                                                      
Az agresszió kezelésének dilemmái a kisállat praxisban

Dr. Csikós Károly Miklós

Összefoglalás

Az agresszió a kutyák leggyakrabban jelentkező viselkedési zavara. Jelentősége egyre növekszik a kisállat praxisok életében, annak ellenére, hogy a viselkedészavarok ismertetése nem képezi az állatorvosi alapképzés részét, csupán autodidakta módon vagy továbbképzéseken sajátítható el. Az előadásban tárgyalásra kerülnek a kutyák agressziójának okai és funkcionális formái, a viselkedészavar előfordulása, diagnosztikája és kórjóslata is. A kezelés lehetőségei közül a konfliktuskerülés, a viselkedésterápia több eleme, a környezet megváltoztatásának szerepe, a gyógyszeres kezelés és az ivartalanítás kerül bemutatásra, ami kiegészül az eutanázia szükségességének összefoglalásával. A szerző röviden bemutatja egy tipikusan offenzív és egy defenzív agresszió teljes kezelési protokollját, emellett tárgyalja a megelőzés lehetőségeit is. 

Az előadó 

Dr. Csikós Károly Miklós 1985-ben végzett az akkor még Állatorvos-tudományi Egyetemen, Budapesten és a rendszerváltás óta kizárólag a kisállat praxisban tevékenykedik. A 90-es években Tolna megye legnagyobb állatorvosi praxisát hozta létre Szekszárdon. Leginkább a diagnosztika, a sebészet és a viselkedészavarok foglalkoztatták, mely utóbbiról itthon és külföldön is szerzett tapasztalatokat, többek között amerikai specialisták munkájának megfigyelésével. A kutyák agressziójáról cikket is jelentetett meg a MÁL-ban. 2003-ban sikerrel teljesített az ECFVG vizsgakövetelményeit és ezzel jogot nyert az Egyesült Államokban praktizálni. Két évig ott, majd másfél évig Nagy-Britanniában praktizált, aztán hazatérve Újpesten alapított állatorvosi rendelőt.



A viselkedésterápia szakmai kompetenciája - jogi kérdések

Dr. Gerencsér Ferenc

Összefoglalás

A kutya és viselkedésének jogi megítélése
A kutya mint dolog – a dolog fogalma, a dologkénti minősítés jogi következményei
A kutya viselkedésének polgári jogi következményei:
·       birtokvédelem – a birtok és védelmének fogalma, a birtokvédelem módjai, a kutya által okozott birtokháborítás
·       kártérítés – a kártérítés fogalma, a kutya által okozott kár megítélése és az érte való felelősség
A kutya viselkedésének büntetőjogi következményei
·       a testi sértés fogalma és kategóriái (könnyű és súlyos testi sértés, maradandó fogyatékosságot vagy súlyos egészségromlást okozó testi sértés, halált okozó testi sértés)
·       a foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés
·       az emberölés
·       a gondatlanság és a szándékosság fogalma, büntetőjogi jelentőségük
·       a bűncselekménnyel okozott kárért való felelősség

Az előadó

Dr. Gerencsér Ferenc 1991-ben végzett az Állatorvos-tudományi Egyetemen, majd 1993-ban természetvédelmi szakmérnök diplomát szerzett a Pannon Agrártudományi Egyetemen. 2000-ben elvégezte a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Állam- és Jogtudományi Karát és szerzett jogász diplomát. 1993-tól 2000-ig állatorvosként dolgozott a kisállat praxisban. 2001-től ügyvédjelöltként majd ügyvédként dolgozik elsősorban büntető-, polgári- és közigazgatási perekben.



Az agresszió neurális mechanizmusai: normális és abnormális agresszió, Rage-szindróma

Klausz Barbara
ELTE Biológiai Intézet Etológia Tanszék

Összefoglalás

Az agresszió idegi mechanizmusaival kapcsolatos ismereteinket főként rágcsálókon és főemlősökön végzett vizsgálatokból nyertük. Hasonló kutatások emberi alanyokon csak csekély számban állnak rendelkezésünkre, melyek elsősorban szerzett agysérülések, léziók viselkedésre gyakorolt hatásának elemzésére terjednek ki.
Az agresszió szabályzásáért felelős idegi áramkörök más szociális viselkedéseket is regulálnak. Valójában az agresszív viselkedésre tekinthetünk úgy, mint a szociális viselkedési hálózat egy kilépő részletére. Ez a hálózat magában foglalja a mediális preoptikus areát, a laterális szeptumot, az anterior hypothalamust, a ventromediális hypothalamust, a periaqueductalis szürkeállományt, a mediális amigdalát és a stria terminalist. Az agyléziókon és agytérképezésen alapuló tanulmányok szerint a humán reaktív agressziót szabályozó idegi körök nagyban átfednek a nem humán emlősök agressziót reguláló idegi hálózatával.
Az agresszivitás mind a kezdeményező, mind a szenvedő fél számára jól belátható kockázattal jár, mindkét fél szenvedhet súlyos sérüléseket. Emiatt a valódi agresszív választ sok esetben a kevésbé veszélyes, ritualizált agresszív viselkedés váltja fel. Erre jellemző, hogy a felek támadáskor kerülik a sebezhető testtájakra irányuló támadásokat, valamint az ellenfél szubmisszív magatartása erős gátló hatást gyakorol a támadó agressziójára. Mindezen „szabályok” figyelmen kívül hagyása maladaptív, és abnormálisnak tekinthető. A patológiás agresszió kritériumai a következők: nincs összhang a provokáció és az arra adott válaszreakció mértéke között, az abnormálisan viselkedő állat az ellenfél szociális jeleivel szemben érzéketlen, és támadásait partnere sebezhető testtájaira irányítja. Az agresszió e patológiás formáját mutatták ki kutatók krónikus glükokortikoid elégtelenségben szenvedő patkányok esetében. Ez a deviáns agresszió-forma mind megnyilvánulásában, mind az érte felelős idegrendszeri struktúrákban leginkább a predációs agresszióval mutat hasonlóságot, míg az intraspecifikus agressziótól számos ponton eltér.
Itt kell megemlítenünk egy kevéssé ismert, ám annál több gondot okozó kórképet, mely néhány ponton átfedést mutat az agresszió patológiás formájával. A rage-szindróma kifejezést gyűjtőfogalomként használják a bizonyos fajtákat (elsősorban az angol cocker és springer spánieleket) feltűnően gyakrabban érintő „dühöngő” viselkedés-együttes leírására. Megoszlanak a vélemények arról, vajon létezik-e egyáltalán a szindróma, vagy mindössze a dominanciaagresszió egy eltúlzott formájáról van szó. Vannak, akik úgy vélik, ez egyfajta epilepsziás roham, mások szerint egy neurológiai, bipoláris zavar, mely leginkább a skizofréniához hasonlít, de az is lehetséges, hogy a tüneteket mutató kutyák tényleges agyi elváltozástól szenvednek (pl. csökkent szerotonin szint). Az érintet állat hirtelen, kiszámíthatatlan módon, és durván támad, mindenféle figyelmeztetés nélkül, támadás közben tekintete kifejezéstelen, és látszólag nincs tudatában a körülötte zajló eseményeknek. Mivel az angol cocker spániel fajtán belül is az egyszínűek a terheltebbek (főként az arany színváltozat), erős genetikai hátteret tulajdonítanak a rendellenességnek. Mivel a kórkép forrása is vitatott, az alkalmazott kezelések az egyes esetekben eltérőek lehetnek. Újabban bíztató eredményekről számolnak be a szerotonin elégtelenség kezelésére használt gyógyszerek rage-szindróma tüneteire gyakorolt pozitív hatásairól.

Az előadó

Klausz Barbara a Pécsi Tudományegyetemen szerzett biológus diplomát, PhD tanulmányait a POTE Anatómia Intézetében kezdte. 2006-ban került az ELTE Etológia Tanszékre, ahol bekapcsolódott a kutya emberrel szembeni agresszív viselkedésének elemzésével foglalkozó kutatócsoport munkájába. A SZIE Anatómia Tanszékével és az Uppsala Egyetem Evolúciós Tanszékével folytatott kooperáció során megismerkedett a kutya neuroanatómiájával, és elsajátította a cerebrectómia módszerét. A fennálló kooperáció keretei közt viselkedési teszteken átesett, embert életveszélyesen, esetenként halálosan megsebzett kutyák agyának egyes régióiban vizsgálják a génexpressziós mintázat különbségeit kontroll állatok adataival összehasonlítva.


Modern módszerek a viselkedésterápiában 1.
A legfrissebb kutatási eredmények ismertetése a Canine Science Forumon bemutatott prezentációk alapján

Dr. Kubinyi Enikő
ELTE Biológiai Intézet Etológia Tanszék

Összefoglalás

Magyarországon még éppen csak a szárnyukat próbálgatják azok a szakemberek, akik kutyák problematikusnak tartott magatartásformáinak korrigálásában nyújtanak segítséget. Vajon milyen problémákra számíthatnak elsősorban? Olasz kutatók (Stefanini és mtsai) egyetlen viselkedési tanácsadó hölgy 96 esetének vizsgálata alapján arra jutottak, hogy a gazdák 48%-a agresszióval kapcsolatos problémákkal küszködik (főként a gyerekes családok), 19% nem tudja behívni a kutyáját, 16% képtelen ebét pórázon sétáltatni. Sajnálatos módon a viselkedési tanácsadó diagnózisa mindössze 26%-ban egyezett meg a gazda véleményével, tehát a kutyatulajdonosak nem tudták jól megítélni kutyájuk problémáját, ami a kutyaviselkedés ismeretének általános hiányára utal. A terápia megindulásával átlagosan 7 találkozásra volt szükség a kívánt eredmény eléréséhez.
Érdekes, hogy a szorongással kapcsolatos problémák nem szerepeltek az olasz specialista Top3 listáján, holott egyébként gyakori panasz a túlzott vihar- vagy petárdafélelem. Amerikai kutató (Dreschel) eredt annak a nyomába, hogy a krónikus hipotalamusz-hipofízis-mellékvese rendszer stimuláció hogyan befolyásolja a kutya élettartamát és egészségét. Öt év alatt 721 kutyatulajdonos töltött ki egy kérdőívet az interneten. A válaszok alapján úgy tűnik, hogy a nemszociális félelemre és/vagy szeparációs szorongásra panaszkodó gazdák kutyáinál gyakoribbak voltak a bőrproblémák, és a kutyák rövidebb ideig éltek.
Szlovák kutatók (Kottferova és mtsai) arra hívják fel a figyelmet, hogy a kutya mindig egy család része, és ha a család nem megfelelően működik, a problémák gyakran a kutya (vagy a gyerek) viselkedésében bukkanhatnak felszínre.
A viselkedési problémák sokszor a kutya és a gazda személyiségének összeférhetetlenségéből fakadnak. Az a viselkedés, amelyik az egyik gazda számára problémás, nem biztos, hogy másvalaki számára is az. Az impulzivitás olyan átfogó viselkedési jegy, amit legtöbbször az agresszióval is összefüggésbe hoznak. Wright és munkatársai Angliában az impulzivitás és a szerotonin, dopamin rendszer összefüggéseit vizsgálta. A kutatók kidolgoztak egy olyan viselkedési tesztet, amely alkalmas az impulzivitás mérésére, és megállapították, hogy az impulzívabb kutyák kevesebb szerotonin és dopamin anyagcsereterméket ürítenek a vizeletükben.
A kutya és a gazda személyiségének megfelelő illeszkedéséhez gyakran javasolják, hogy a leendő kutyatulajdonos körültekintően válasszon fajtát, hiszen a fajták a tudatos szelekciónak köszönhetően megjósolható jellemvonásokat hordoznak. Ausztrál kutatók (Bennett és mtsai) arra voltak kíváncsiak, hogy vajon mennyire ismerik a fajtákat az emberek, pontosabban 249 pszichológus-hallgató. 28 gyakori kutyafajtáról mutattak a hallgatóknak képeket, és arra kérték őket, hogy nevezzék meg a fajtát, és ítéljék meg, milyen viselkedésjegyek jellemzők az adott fajtára. A kutyafajták közül 8-at azonosított be a hallgatók 80%-a, 8-at a 60-80%, és 12-t kevesebb, mint 60%. A fajtaleírások változatosak voltak, ami arra utal, hogy élnek bizonyos sztereotípiák a társadalomban, de a szerzők szerint nagyon sok még a tennivaló az ismeretterjesztés területén.
A viselkedési problémák gyakran odáig vezetnek, hogy a tulajdonos végső elkeseredésében beadja egy menhelyre kutyáját. Braun a legnagyobb osztrák menhely adatait elemezve arra jutott, hogy a menhelyre kerülő kutyák 50%-ától a gazdája vált meg, 30% befogott kutya (és 20% a gazda kórházi tartózkodása vagy bebörtönzése miatt ideiglenes vendég). Leggyakrabban a juhászkutyafélék, tacskók, rottweilerek, dobermannok, pitbull terrierek és labradorok kerülnek a menhelyre. Figyelemreméltó, hogy a menhelyi kutyák leggyakrabban feketék (13952 egyed). 6301 kutya barna, 3534 pedig fehér vagy sárga. 13797 kutya nagytermetű (több, mint 61 cm marmagasságú), 8256 kistermetű (kevesebb, mint 46 cm marmagasságú), 15282 közepes. A kutyák 40%-a 1 éve, 16% 2 éve, 13,5% 3 éve, 26% több, mint 4 éve van a menhelyen. A szerző megállapítja, hogy a menhelyek leggyakoribb lakói azok a fekete, 46 cm-nél nagyobb marmagasságú kan kutyák, amelyek fokozott agresszióval védik területüket és élelmüket. A fekete kutyák gyakori előfordulása emellett arra utal, hogy a menhelyről kutyát választó emberek kerülik e színt viselő egyedeket.
A fenti tanulmányokon kívül szó esik még másokról is, természetesen a kritikai élt sem nélkülözve.

Az előadó

Dr. Kubinyi Enikő az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) Etológia Tanszékének kutatója. Az ELTE biológus szakán szerzett diplomát, emellett biológia tanári és tudományos filmszerkesztő szakot is végzett. Doktori disszertációját 2004-ben Miklósi Ádám és Csányi Vilmos témavezetésével az Etológia Tanszéken írta „Interspecifikus szociális tanulás vizsgálata kutyán” címmel. 1994, a Családi Kutya Program indulása óta részt vett kutyák és szocializált farkasok egyedfejlődésének összehasonlító elemzésében; vizsgálta, hogyan hat az AIBO robotkutya gyerekekre és kutyákra, valamint francia kutatókkal együttműködve beépítette a klikkertréning alapjait egy robotok számára kidolgozott tanulási szoftverbe. Jelenleg egyes személyiségjegyek (például aktivitás) genetikai hátterét kutatja. 1996 óta a segítő és terápiás kutyákat képző Kutyával az Emberért Alapítvány önkéntese.



Modern módszerek a viselkedésterápiában 1.
A legfrissebb kutatási eredmények ismertetése a Canine Science Forumon bemutatott prezentációk alapján

Dr. Pongrácz Péter
ELTE Biológiai Intézet Etológia Tanszék

Összefoglalás

A kutyákkal kapcsolatos viselkedési problémák jelentős hányada az emberekkel, illetve a többi kutyával szembeni agresszió következménye. A problémának nemcsak a kutyatartóra vonatkozó jogi következményei vannak, hanem a kutyatartást és tenyésztést erőteljesen szabályozó intézkedések java része is a kutyák agressziójával hozható kapcsolatba. Ugyanakkor nem hagyható figyelmen kívül, hogy az agresszív magatartásformák szerves és természetes részét képezik a kutyák viselkedésrepertoárjának.
A kutyák agresszivitásával, domináns viselkedésével kapcsolatos tudományos vizsgálatok két fő csoportba sorolhatók: az egyikben a kutyák egymás közötti viselkedését elemzik, míg a másikban az ember felé mutatott agresszív magatartást vizsgálják. Az általános vélekedést, hozzáállást szondázó felmérések pedig egy további irányzatot képviselnek, hiszen ezeknél nem konkrét harapásos, támadásos eseteket elemeznek, hanem azt, hogy az emberek mit feltételeznek a kutyákról. Racca és Baudoin érdekes vizsgálata rámutatott, hogy a sok helyütt és sok kutyafajtánál kötelezően viselni kénytelen szájkosár látványa sokkal nagyobb félelmet vált ki az emberekből, mint ugyanannak a kutyának a megpillantása szájkosár nélkül. Az előítéletek kiépüléséhez tehát a biztonságot fokozni szándékozó beavatkozás maga járul hozzá. Marshall-Pescini és munkatársai pedig azt vizsgálták, hogy kisgyermekkortól kezdve mely bélyegek tesznek félelmetessé, illetve kedvessé egyes kutyákat az emberek számára. Minél idősebb korosztályhoz tartoztak a megkérdezettebbek, annál egyöntetűbben jellemezték a fényképen látott ebeket, a felálló fülek, nyitott száj és látható fogak általában a kutya „rossz” kategóriába sorolását eredményezték.
A kutyatámadásos esetek negatív „sztárjai” a pitbullok. Capra és munkatársai kiderítették, hogy más fajtákhoz tartozó, ám támadékony egyedekkel összehasonlítva a pitbullok agresszívabbak és kevésbé szociálisak egy embergyereket formázó babával, illetve más kutyákkal szemben, míg ilyen eltérés nincs felnőtt emberrel szemben. Az agresszív kutyák gyakran a menhelyen kötnek ki, és mivel új gazdára találásukat az agresszivitás erősen befolyásolja, sok helyen viselkedés teszteket alkalmaznak a támadó tendenciák kimutatására. Klausz és munkatársai úgy találták, hogy nem mindegy, milyen módon és mikor tesztelik a menhelyen a kutyákat: röviddel bekerülésük után ugyanis az ebek szinte semmiféle agresszivitást nem mutatnak, kéthetes menhelyi tartózkodást követően azonban egyeseknél már megjelenik az agresszív magatartás – mégpedig általában a csontelvétel tesztnél. A hagyományosan javasolt „hátára fektetés”, illetve értelemszerű fenyegető emberi közelítés azonban ilyenkor sem válik be az agresszív kutyák kiszűrésére.
Hollandiában viszont a rottweilerek tenyésztési programjába beemelték az emberekkel és kutyákkal szembeni félelmet és agresszivitást kiszűrő viselkedésteszteket. Van den Borg tanulmánya szerint ennek már meg is van az eredménye, mivel az új szabályok szerint törzskönyvezett almokban született rottweilerek kevésbé agresszívak emberrel és kutyával szemben, mint a nem törzskönyvezett rottweiler (szerű) kutyák.
Az agresszió megértésénél fontos lehet például az a felismerés, hogy az öregedő kutyák félelmi agresszivitásához a szellemi és érzékszervi leépülés is hozzájárulhat (Kudla és Kaleta). Fiatal kutyáknál pedig a gyermekekkel való szocializáció az első három hónapban méretően csökkenti a kutyák későbbi, gyermekekre mutatott félelmi és agressziós reakcióit (Arai). A felnőtt emberek magatartása is lehet a kutya agresszív reakciójának kiváltója: Hößler és munkatársai kimutatták, hogy nem minden emberi gesztus, érintési forma hat nyugtatólag és kellemesen a kutyára, amiről pedig általában azt hisszük, jól kell hogy essen az állatnak.
Végül pedig egy nagyon érdekes, Olaszországban elvadulva élő és szaporodó kutyák falkáin végzett megfigyelés azt mutatta ki, hogy a kutyák, rácáfolva a domesztikációs elméletekre, nem veszítették el azt a képességüket, hogy az ember hiányában hatékony, adaptívan működő csoportokat alkossanak, mely csoportok felépülésében az agresszív, dominanciát biztosító magatatás elemeknek is nagy szerep jut (Cafazzo és munkatársai).



Szeparációs stressz: gazdájuk után vonító, lakásromboló kutyák viselkedésének etológiai elemzése

Dr. Topál József1, Dr. Demjén Zsófia2
1 MTA Pszichológiai Kutatóintézet
2 ELTE Biológiai Intézet Etológia Tanszék

Összefoglalás

Az ember felé megnyilvánuló kötődés és szociális vonzódás a kutya viselkedésének egy nagyon fontos szabályozó mechanizmusa, mely magán hordozza a többtízezer éves domesztikáció, az emberi szociális viszonyokhoz való alkalmazkodás jegyeit. Ebben az értelemben a kutya és ember viszonya egyedülálló, s rendkívül kifinomult evolúciós összehangoltságot mutató jelenség. Alapvetően meghatározza a kutya és ember együttélésének hétköznapjait, és nagy befolyással van számos, a gazdák életét megkeserítő viselkedési probléma kialakulására.
Közel 10 évvel ezelőtt kutatócsoportunk közölt először olyan megfigyelési eredményeket, amelyek etológiai módszerekkel mutatták ki a kutya és gazda közötti kötődés sajátosságait. A közölt eredmények szerint a kutya-gazda kötődési kapcsolat vizsgálható a gyerek-szülő kapcsolat mintájára, és a kötődési viselkedés elemzésére felhasználható egy, a gyerekpszichológiai kutatásoknál használatos teszt (Idegen Helyzet teszt) némiképp módosított formája. A kötődés etológiai leírásának lényege, hogy jól beazonosítható viselkedési kritériumok alapján zajlik (közelség- és kontaktuskeresés, kontaktus fenntartására való törekvés, gazdától való szeparáció hatására indukálódó stressz, melyek viselkedési indikátorai az újratalálkozás alkalmával megszűnnek), és ennek segítségével jól elemezhető párhuzamok, funkcionálisan analóg jelenségek mutathatók ki az anya-gyerek kapcsolattal.
További érdekes vizsgálatok utalnak arra, hogy a kötődési kapcsolat jellegzetességei befolyással lehetnek nemcsak a gazdától való szeparáció alkalmával mutatott viselkedésekre, de a kutya egyéb viselkedési jellemezőire is (irányíthatóság, szociális tanulási készség).  Kutyák és ember által felnevelt farkasok összehasonlító vizsgálatából az is kiderül, hogy a domesztikáció során e fajban egyedülálló módon alakult ki az emberhez való szociális vonzódás, és a kötődésre való képesség.

A kutyák viselkedési problémái gyakran kerülnek terítékre az állatorvosi rendelőkben, sajnos azonban az ilyen témákban való jártasságunk nem mindig ad lehetőséget arra, hogy kielégítő válaszokkal, hasznos tanácsokkal láthassuk el a kutyatulajdonosokat.
A gyakorló állatorvos sokszor találkozhat a szeparációs szorongás problémakörével, bár valószínűleg mind az ebtulajdonos, mind az orvos gyakran félreérti ennek kiváltó okait, vagy magát a jelenséget is.
Rövid bemutatónk célja az, hogy ráirányítsa a szakemberek figyelmét is erre a viselkedési anomáliára, és képet nyújtson kutatásaink célkitűzéséről, menetéről. Remélhetőleg eredményeink a későbbiekben segítenek majd a problémás viselkedés felismerésében, esetleges megelőzésében és kezelésében is.

Az előadók 

Dr. Topál József etológus, a biológia tudományok kandidátusa 1993-óta vesz részt a Prof. Csányi Vilmos által elindított kutya-etológiai kutatásokban. Vizsgálatai elsősorban a kutyák kommunikációs és gondolkodási képességeit érintették, de munkatársaival ő volt az, aki a világon elsőként sikerrel alkalmazta az anya-gyerek közötti kötődés pszichológusok által kidolgozott kísérleti eljárását a kutya és gazda közötti kapcsolat elemzésére. Az elmúlt 10 évben, előbb mint az MTA Összehasonlító Etológiai Kutatócsoportjának kutatója, majd mint az MTA Pszichológiai Kutatóintézetének tudományos főmunkatársa több nemzetközi publikációban is részletesen leírta a kutya emberhez való kötődésének etológiai vonatkozásait, az emberhez való viszony specifikus jegyeit, és kialakította azokat a kísérletes eljárásokat, mely ismeretek felhasználásával ma már világszerte több kutatóhelyen folynak az ehhez hasonló vizsgálatok. Vizsgálatai sorában különösen fontosnak tekinthető az, hogy kutatócsoportjával sikeres összehasonlító vizsgálatokat végzett a kutyák és ember által felnevelt szelíd farkasok szociális vonzódásával és emberhez való kötődésével kapcsolatosan. E kutatások alapvetően hozzájárultak ahhoz, hogy megértsük a kötődésnek, mint a szociális viselkedés fontos biológiai szabályozó tényezőjének evolúciós kialakulását, és mind a domesztikáció (kutya kialakulása), mind pedig az emberré válás folyamatában játszott szerepét.
Eredményeit számos nemzetközi konferencián is ismertette, a hazai közönség számára is elérhető Miklósi Ádámmal közösen szerkesztett könyve, a Kutyagondolatok nyomában (Typotex, 2007), mely az Etológia Tanszék kutyával kapcsolatos kutatásainak részletes és közérthető áttekintését adja.
Kutatásai mellett egyetemi oktatóként számos, az állati viselkedés témakörébe tartozó tantárgy oktatásában is szerepet vállalt az elmúlt 15 évben.

Dr. Demjén Zsófia 1999-ben végzett állatorvosként az Állatorvostudományi Egyetemen, Budapesten. 2000-ben az Egyetem Belgyógyászati – illetve Sebészeti és Szemészeti Tanszékén és Klinikáján töltötte gyakornoki évét, 2001-től pedig egy budapesti állatorvosi rendelőben dolgozik. A klinikai munka mellett érdeklődése a kutyák viselkedéskutatása felé is fordult, s 2006-ban az ELTE Etológia Tanszékén dr. Topál József vezetésével megkezdte PhD kutatását, amelynek fő témája a kutyák viselkedési problémái, ezen belül is a szeparációs szorongás.



Egészséges, „normális” vagy „abnormális” viselkedés családi kutyáknál

Ujfalussy Dorottya Júlia
ELTE Biológiai Intézet Etológia Tanszék

Összefoglalás

A kutyák, a faj kialakulása (azaz óvatos becslések szerint is min. 30. 000 év) óta az emberi környezetben élnek, ez a természetes életterük, ezért általában igen jól alkalmazkodnak hozzá. Az emberi társadalom, környezetünk, szociális struktúráink a közelmúltban rohamos változáson mentek keresztül, ám ennek ellenére kutyáink változatlanul fontos szerepet játszanak életünkben, családunkban. Híradásokból, állatorvosok tapasztalataiból úgy tűnik, a kutyák problémás viselkedése mind gyakoribbá válik, ám ennek oka lehet az „áldásos” szemléletváltás is, hogy egyre többen törekszenek kutyájuk problémás viselkedésének valamilyen módon történő megoldására, ahelyett hogy egyszerűen megválnának a kellemetlenné vált állattól. A kutyák viselkedési rendellenességeinek számos oka lehet, amelyek közül a fizikai okok, mint például az örökletes tényezők, a sérülések, egyes hormonális problémák, illetve fertőzések nem elhanyagolhatóak. Az ilyen esetekben a probléma diagnózisa és gyógyítása egyértelműen állatorvosi feladat.
Az esetek nagyobb részében azonban a kutya „abnormális” viselkedését valamilyen környezeti hatás, illetve közvetve vagy közvetlenül, a helytelen bánásmód okozza. Mégpedig ha ez a helyzet, akkor viselkedésterápiával, tudatos kezeléssel ezek a problémák orvosolhatóak.
A viselkedés esetleges korrekciójának legelső lépése azonban az, hogy el tudjuk dönteni, vajon a kutya viselkedése valóban „abnormális” -e. Fontos elkülönítenünk a problémás, a család, a társadalom számára nem kívánatos, de a kutya természetéből, evolúciós múltjából, fiziológiás szükségleteiből vagy ökológiájából fakadó viselkedéselemeket a valóban, még „kutya mércével mérve” is abnormális viselkedéselemektől. Ehhez a döntéshez nélkülözhetetlen a kutya természetes viselkedésének, ökológiájának, elmeműködésének minél részletesebb ismerete. A kutyákkal foglalkozó etológuskutatóknak elsősorban ez a célja.
Ha a gazda úgy dönt, hogy kutyája valamely viselkedése nem kívánatos, optimális esetben valamilyen szakemberhez, állatorvoshoz, kutyakiképzőhöz vagy kutyapszichológushoz fordul. Ilyenkor a megkeresett szakember a lehető legjobb tudása szerint, tapasztalatainak felhasználásával ad tanácsot a probléma megoldására, ám ebben az esetben egyetlen szakember véleményéről van szó.
A kutyák viselkedésével foglakozó biológusok természettudományos vizsgálatok révén, nagyszámú alany bevonásával próbálják feltárni a kutyák viselkedésének mozgatórugóit, kognitív képességeiket és működésüket. E vizsgálatok tagadhatatlanul szükségesek a kutyák viselkedésének megértéséhez, eredményeik azonban a legritkább esetben szolgáltatnak „receptet” az egyes problémák megoldására. Egyértelmű tehát, hogy jelenleg egy szakadék tátong a viselkedés etológiai vizsgálata, a terápia elméleti alapjai és a gyakorlati felhasználás között, amely felett legalábbis hidakat ácsolhatnak a mostanihoz hasonló konferenciák.

Az előadó

Ujfalussy Dorottya etológus kutató, szakdolgozatát az ELTE Etológia Tanszékén, kognitív térképek és térbeli kogníció témájában készítette, majd felvételt nyert az ELTE Biológia Doktori Iskolájába etológia témában. A tanszéken töltött idő alatt részt vett a farkasok és kutyák viselkedését tanulmányozó több éves munkában, amelynek során két farkast és egy kutyakölyköt nevelt fel pár napos kortól, és számos kísérletben vettek részt közösen. A farkasokat tanulmányozó projektet követően kilenc hónapot töltött a Konrad Lorenz Kutatóállomáson Grünau-ban, az ÖAD ösztöndíjával. Doktori tanulmányai során a tárgyi világgal kapcsolatos mentális reprezentációkkal, konkrétan a számosság és a tárgyállandóság reprezentációjával foglalkozott kutyák, farkasok és később varjúfélék esetében. Jelenleg az ELTE Etológia Tanszékén dolgozik a doktori fokozat megszerzésén.



A kutyák öregedésével járó immunológiai, élettani, anatómiai és viselkedési változások

Dr. Vas Judit
ELTE Biológiai Intézet Etológia Tanszék
jdt_vas@yahoo.com

Összefoglalás

Egy szervezet öregedése alatt a testi funkciók folyamatos romlását értjük, mely a homeosztázis fenntartásának nehézségével jár együtt (Reul és mtsai., 1991). Ugyanakkor jelentős különbségek lehetnek egyedek között a leépülő folyamat sebességében, valamint hogy mely területeket milyen arányban érint. Egyesek az emberekhez hasonlóan kutyáknál is megkülönböztetnek sikeresen öregedő, enyhén hanyatló és súlyosan hanyatló ebeket (Adams és mtsai., 2000).
Általánosan megfigyelhető, hogy az öreg kutyák kevésbé képesek a limfocita-termelésre, mint a fiatalok. Idős kutyákban több kortizol (stresszhormon) található, és az alvás-ébrenlét ritmusuk is felborul. Jelentős változások figyelhetőek meg a szervek állapotában, az agyban sorvadás is felléphet. Egyes kutyákban úgynevezett kognitív zavarok is jelentkezhetnek, melyek a tanulási, gondolkodási képességek gátoltságát jelentik. Az ilyen tünet-együttesben szenvedő kutyák sokszor a családtagokat sem ismerik meg, rossz az emlékező képességük és képtelenek új ismereteket elsajátítani. A gazdák által gyakran említett viselkedési probléma, hogy a kutya egyes környezeti ingerekre fokozattan érzékeny (például tapintásra), vagy másokra éppen csökkent reakciókészséget mutat (az ember kommunikációs jelzéseire). Valószínűleg az érzékenységi küszöb eltolódásának tudható be egyes öreg kutyáknál fellépő agresszió is.  A gazdák szembesülhetnek továbbá olyan kellemetlen tünetekkel is, mint a szobatisztaság hiánya, szeparációs félelem vagy hipoaktivitás.
Számos vizsgálat foglalkozik azzal, hogy az öregedés folyamatára, kezdetére illetve lefutására ható környezeti tényezőket vizsgálja. Az öregedés jeleit még kevéssé mutató ebek esetében célravezető lehet a kutya folyamatos tanítgatása, szellemi frissességének karbantartása, mely az öregedést késleltetheti. Ugyanakkor az idősödő kutyánál a táplálkozás is fokozott hangsúlyt kap, bizonyos antioxidánsok és vitaminok kiegészítésként való alkalmazása a folyamatot lassíthatja, vagy egy időre meg is állíthatja. Bizonyos gyógyszerkészítmények pedig az agyi anyagcsere-folyamatok serkentése révén járulnak hozzá a korosodó kutyák szellemi épségének fenntartásához.
Az előadás során bemutatásra kerülnek az öregedés során zajló testi folyamatok, és a kutyák viselkedésében tapasztalható változások. Részletesen foglalkozom továbbá azzal, hogy mit tehetnek a tudatos gazdák kutyáik testi és szellemi egészségének megőrzéséért, a leépülő folyamat lassításáért.

Az előadó

Dr. Vas Judit etológus, az Eötvös Loránd Tudományegyetemen szerezett biológus diplomát, majd az Etológia Tanszéken doktori fokozatot. Nyolc éve foglalkozik a kutyák viselkedésével, ennek során több mint ezer gazdával beszélgetett el kutyájáról. Főként a kutyák személyiségének és aktivitásának kutatása során szembesült az idősödő kutyák viselkedésének megváltozásával, és az ennek kapcsán kialakult problémáikkal. Ezért jelenleg a kutyák öregedésére ható tényezők vizsgálatával foglalkozik.