2008. június. 9.
ELTE
Etológia Tanszék – Canine Science Forum szatelit rendezvény
9.20
– 9.40 Ujfalussy Dorottya
Egészséges/normális
vs abnormális viselkedés családi kutyáknál
9.40
– 10.10 Dr. Sátori Ágnes
Viselkedési
anomáliák kutyáknál: orvosi vagy nevelési problémák? (Félelmek-stressz,
kontroll- és eliminációs problémák) Elképzelések és valóság a megoldás
tükrében.
10.10 – 10.30 Kávészünet
10.30
– 11.00 Dr. Gácsi Márta
Agresszió:
természetes viselkedés vagy magatartászavar?
Hierarchia
a falkában és a családban - dominancia és tévhitek
11.00
– 11.30 Dr. Csikós Károly
Az
agresszió kezelésének dilemmái a hazai állatorvosi gyakorlatban: ivartalanítás,
viselkedésterápia, gyógyszeres kezelés, eutanázia.
11.30
– 11.50 Klausz Barbara
Az
agresszió neurális mechanizmusai: normális és abnormális agresszió,
Rage-szindróma
11.50
– 12.20 Dr. Topál József – Dr. Demjén
Zsófia
Szeparációs
stressz: gazdájuk után vonító, lakásromboló kutyák viselkedésének etológiai
elemzése
12.20 – 13.30 Ebédszünet
13.30
– 14.00 Dr. Vas Judit
A
kutyák öregedésével járó immunológiai, élettani, anatómiai és viselkedési
változások
14.00
– 14.30 Dr. Kubinyi Enikő
Modern
módszerek a viselkedésterápiában 1.
A
legfrissebb kutatási eredmények ismertetése a CSF-en bemutatott prezentációk
alapján
14.30 – 14.50 Kávészünet
14.50
– 15.20 Dr. Pongrácz Péter
Modern
módszerek a viselkedésterápiában 2.
A
legfrissebb kutatási eredmények ismertetése a CSF-en bemutatott prezentációk
alapján
15.20
– 15.40 Dr. Gerencsér Ferenc
A
viselkedésterápia szakmai kompetenciája – jogi kérdések
Zárszó
– Dr. Balogh Lajos
Az agresszió kezelésének dilemmái a kisállat praxisban
Az agresszió kezelésének dilemmái a kisállat praxisban
Dr. Csikós Károly Miklós
Összefoglalás
Az
agresszió a kutyák leggyakrabban jelentkező viselkedési zavara. Jelentősége
egyre növekszik a kisállat praxisok életében, annak ellenére, hogy a
viselkedészavarok ismertetése nem képezi az állatorvosi alapképzés részét,
csupán autodidakta módon vagy továbbképzéseken sajátítható el.
Az előadásban tárgyalásra kerülnek a kutyák agressziójának okai és
funkcionális formái, a viselkedészavar előfordulása, diagnosztikája és
kórjóslata is. A kezelés lehetőségei közül a konfliktuskerülés, a
viselkedésterápia több eleme, a környezet megváltoztatásának szerepe, a
gyógyszeres kezelés és az ivartalanítás kerül bemutatásra, ami kiegészül
az eutanázia szükségességének összefoglalásával. A szerző röviden
bemutatja egy tipikusan offenzív és egy defenzív agresszió teljes kezelési
protokollját, emellett tárgyalja a megelőzés lehetőségeit is.
Az előadó
Dr.
Csikós Károly Miklós 1985-ben végzett az akkor még Állatorvos-tudományi
Egyetemen, Budapesten és a rendszerváltás óta kizárólag a kisállat praxisban
tevékenykedik. A 90-es években Tolna megye legnagyobb állatorvosi praxisát
hozta létre Szekszárdon. Leginkább a diagnosztika, a sebészet és a
viselkedészavarok foglalkoztatták, mely utóbbiról itthon és külföldön is
szerzett tapasztalatokat, többek között amerikai specialisták munkájának
megfigyelésével. A kutyák agressziójáról cikket is jelentetett meg a MÁL-ban.
2003-ban sikerrel teljesített az ECFVG vizsgakövetelményeit és ezzel jogot
nyert az Egyesült Államokban praktizálni. Két évig ott, majd másfél évig Nagy-Britanniában
praktizált, aztán hazatérve Újpesten alapított állatorvosi rendelőt.
A
viselkedésterápia szakmai kompetenciája - jogi kérdések
Dr. Gerencsér Ferenc
Összefoglalás
A
kutya és viselkedésének jogi megítélése
A kutya
mint dolog – a dolog fogalma, a dologkénti minősítés jogi következményei
A kutya
viselkedésének polgári jogi következményei:
·
birtokvédelem – a birtok és
védelmének fogalma, a birtokvédelem módjai, a kutya által okozott
birtokháborítás
·
kártérítés – a kártérítés fogalma,
a kutya által okozott kár megítélése és az érte való felelősség
A kutya
viselkedésének büntetőjogi következményei
·
a testi sértés fogalma és
kategóriái (könnyű és súlyos testi sértés, maradandó fogyatékosságot vagy
súlyos egészségromlást okozó testi sértés, halált okozó testi sértés)
·
a foglalkozás körében elkövetett
veszélyeztetés
·
az emberölés
·
a gondatlanság és a szándékosság
fogalma, büntetőjogi jelentőségük
·
a bűncselekménnyel okozott kárért
való felelősség
Az előadó
Dr.
Gerencsér Ferenc 1991-ben végzett az Állatorvos-tudományi Egyetemen, majd
1993-ban természetvédelmi szakmérnök diplomát szerzett a Pannon Agrártudományi
Egyetemen. 2000-ben elvégezte a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Állam- és
Jogtudományi Karát és szerzett jogász diplomát. 1993-tól 2000-ig állatorvosként
dolgozott a kisállat praxisban. 2001-től ügyvédjelöltként majd ügyvédként
dolgozik elsősorban büntető-, polgári- és közigazgatási perekben.
Az
agresszió neurális mechanizmusai: normális és abnormális agresszió,
Rage-szindróma
Klausz Barbara
ELTE Biológiai Intézet Etológia Tanszék
Összefoglalás
Az
agresszió idegi mechanizmusaival kapcsolatos ismereteinket főként rágcsálókon
és főemlősökön végzett vizsgálatokból nyertük. Hasonló kutatások emberi
alanyokon csak csekély számban állnak rendelkezésünkre, melyek elsősorban
szerzett agysérülések, léziók viselkedésre gyakorolt hatásának elemzésére
terjednek ki.
Az agresszió
szabályzásáért felelős idegi áramkörök más szociális viselkedéseket is
regulálnak. Valójában az agresszív viselkedésre tekinthetünk úgy, mint a
szociális viselkedési hálózat egy kilépő részletére. Ez a hálózat magában
foglalja a mediális preoptikus areát, a laterális szeptumot, az anterior
hypothalamust, a ventromediális hypothalamust, a periaqueductalis
szürkeállományt, a mediális amigdalát és a stria terminalist. Az agyléziókon és
agytérképezésen alapuló tanulmányok szerint a humán reaktív agressziót
szabályozó idegi körök nagyban átfednek a nem humán emlősök agressziót reguláló
idegi hálózatával.
Az
agresszivitás mind a kezdeményező, mind a szenvedő fél számára jól belátható
kockázattal jár, mindkét fél szenvedhet súlyos sérüléseket. Emiatt a valódi
agresszív választ sok esetben a kevésbé veszélyes, ritualizált agresszív
viselkedés váltja fel. Erre jellemző, hogy a felek támadáskor kerülik a
sebezhető testtájakra irányuló támadásokat, valamint az ellenfél szubmisszív
magatartása erős gátló hatást gyakorol a támadó agressziójára. Mindezen
„szabályok” figyelmen kívül hagyása maladaptív, és abnormálisnak tekinthető. A
patológiás agresszió kritériumai a következők: nincs összhang a provokáció és
az arra adott válaszreakció mértéke között, az abnormálisan viselkedő állat az
ellenfél szociális jeleivel szemben érzéketlen, és támadásait partnere
sebezhető testtájaira irányítja. Az agresszió e patológiás formáját mutatták ki
kutatók krónikus glükokortikoid elégtelenségben szenvedő patkányok esetében. Ez
a deviáns agresszió-forma mind megnyilvánulásában, mind az érte felelős
idegrendszeri struktúrákban leginkább a predációs agresszióval mutat
hasonlóságot, míg az intraspecifikus agressziótól számos ponton eltér.
Itt
kell megemlítenünk egy kevéssé ismert, ám annál több gondot okozó kórképet,
mely néhány ponton átfedést mutat az agresszió patológiás formájával. A
rage-szindróma kifejezést gyűjtőfogalomként használják a bizonyos fajtákat
(elsősorban az angol cocker és springer spánieleket) feltűnően gyakrabban
érintő „dühöngő” viselkedés-együttes leírására. Megoszlanak a vélemények arról,
vajon létezik-e egyáltalán a szindróma, vagy mindössze a dominanciaagresszió
egy eltúlzott formájáról van szó. Vannak, akik úgy vélik, ez egyfajta
epilepsziás roham, mások szerint egy neurológiai, bipoláris zavar, mely
leginkább a skizofréniához hasonlít, de az is lehetséges, hogy a tüneteket
mutató kutyák tényleges agyi elváltozástól szenvednek (pl. csökkent szerotonin
szint). Az érintet állat hirtelen, kiszámíthatatlan módon, és durván
támad, mindenféle figyelmeztetés nélkül, támadás közben tekintete
kifejezéstelen, és látszólag nincs tudatában a körülötte zajló eseményeknek.
Mivel az angol cocker spániel fajtán belül is az egyszínűek a terheltebbek
(főként az arany színváltozat), erős genetikai hátteret tulajdonítanak a
rendellenességnek. Mivel a kórkép forrása is vitatott, az alkalmazott kezelések
az egyes esetekben eltérőek lehetnek. Újabban bíztató eredményekről számolnak
be a szerotonin elégtelenség kezelésére használt gyógyszerek rage-szindróma
tüneteire gyakorolt pozitív hatásairól.
Az előadó
Klausz
Barbara a Pécsi Tudományegyetemen szerzett biológus diplomát, PhD tanulmányait
a POTE Anatómia Intézetében kezdte. 2006-ban került az ELTE Etológia Tanszékre,
ahol bekapcsolódott a kutya emberrel szembeni agresszív viselkedésének
elemzésével foglalkozó kutatócsoport munkájába. A SZIE Anatómia Tanszékével és
az Uppsala Egyetem Evolúciós Tanszékével folytatott kooperáció során
megismerkedett a kutya neuroanatómiájával, és elsajátította a cerebrectómia
módszerét. A fennálló kooperáció keretei közt viselkedési teszteken átesett,
embert életveszélyesen, esetenként halálosan megsebzett kutyák agyának egyes
régióiban vizsgálják a génexpressziós mintázat különbségeit kontroll állatok
adataival összehasonlítva.
Modern módszerek a
viselkedésterápiában 1.
A
legfrissebb kutatási eredmények ismertetése a Canine Science Forumon bemutatott
prezentációk alapján
Dr. Kubinyi Enikő
ELTE Biológiai Intézet Etológia Tanszék
Összefoglalás
Magyarországon
még éppen csak a szárnyukat próbálgatják azok a szakemberek, akik kutyák
problematikusnak tartott magatartásformáinak korrigálásában nyújtanak segítséget.
Vajon milyen problémákra számíthatnak elsősorban? Olasz kutatók (Stefanini és
mtsai) egyetlen viselkedési tanácsadó hölgy 96 esetének vizsgálata alapján arra
jutottak, hogy a gazdák 48%-a agresszióval kapcsolatos problémákkal küszködik
(főként a gyerekes családok), 19% nem tudja behívni a kutyáját, 16% képtelen
ebét pórázon sétáltatni. Sajnálatos módon a viselkedési tanácsadó diagnózisa
mindössze 26%-ban egyezett meg a gazda véleményével, tehát a kutyatulajdonosak
nem tudták jól megítélni kutyájuk problémáját, ami a kutyaviselkedés
ismeretének általános hiányára utal. A terápia megindulásával átlagosan 7
találkozásra volt szükség a kívánt eredmény eléréséhez.
Érdekes,
hogy a szorongással kapcsolatos problémák nem szerepeltek az olasz specialista
Top3 listáján, holott egyébként gyakori panasz a túlzott vihar- vagy
petárdafélelem. Amerikai kutató (Dreschel) eredt annak a nyomába, hogy a
krónikus hipotalamusz-hipofízis-mellékvese rendszer stimuláció hogyan
befolyásolja a kutya élettartamát és egészségét. Öt év alatt 721
kutyatulajdonos töltött ki egy kérdőívet az interneten. A válaszok alapján úgy
tűnik, hogy a nemszociális félelemre és/vagy szeparációs szorongásra panaszkodó
gazdák kutyáinál gyakoribbak voltak a bőrproblémák, és a kutyák rövidebb ideig
éltek.
Szlovák
kutatók (Kottferova és mtsai) arra hívják fel a figyelmet, hogy a kutya mindig
egy család része, és ha a család nem megfelelően működik, a problémák gyakran a
kutya (vagy a gyerek) viselkedésében bukkanhatnak felszínre.
A
viselkedési problémák sokszor a kutya és a gazda személyiségének
összeférhetetlenségéből fakadnak. Az a viselkedés, amelyik az egyik gazda
számára problémás, nem biztos, hogy másvalaki számára is az. Az impulzivitás
olyan átfogó viselkedési jegy, amit legtöbbször az agresszióval is
összefüggésbe hoznak. Wright és munkatársai Angliában az impulzivitás és a
szerotonin, dopamin rendszer összefüggéseit vizsgálta. A kutatók kidolgoztak
egy olyan viselkedési tesztet, amely alkalmas az impulzivitás mérésére, és
megállapították, hogy az impulzívabb kutyák kevesebb szerotonin és dopamin
anyagcsereterméket ürítenek a vizeletükben.
A
kutya és a gazda személyiségének megfelelő illeszkedéséhez gyakran javasolják,
hogy a leendő kutyatulajdonos körültekintően válasszon fajtát, hiszen a fajták
a tudatos szelekciónak köszönhetően megjósolható jellemvonásokat hordoznak. Ausztrál
kutatók (Bennett és mtsai) arra voltak kíváncsiak, hogy vajon mennyire ismerik
a fajtákat az emberek, pontosabban 249 pszichológus-hallgató. 28 gyakori
kutyafajtáról mutattak a hallgatóknak képeket, és arra kérték őket, hogy
nevezzék meg a fajtát, és ítéljék meg, milyen viselkedésjegyek jellemzők az
adott fajtára. A kutyafajták közül 8-at azonosított be a hallgatók 80%-a, 8-at
a 60-80%, és 12-t kevesebb, mint 60%. A fajtaleírások változatosak voltak, ami
arra utal, hogy élnek bizonyos sztereotípiák a társadalomban, de a szerzők
szerint nagyon sok még a tennivaló az ismeretterjesztés területén.
A
viselkedési problémák gyakran odáig vezetnek, hogy a tulajdonos végső
elkeseredésében beadja egy menhelyre kutyáját. Braun a legnagyobb osztrák
menhely adatait elemezve arra jutott, hogy a menhelyre kerülő kutyák 50%-ától a
gazdája vált meg, 30% befogott kutya (és 20% a gazda kórházi tartózkodása vagy
bebörtönzése miatt ideiglenes vendég). Leggyakrabban a juhászkutyafélék,
tacskók, rottweilerek, dobermannok, pitbull terrierek és labradorok kerülnek a
menhelyre. Figyelemreméltó, hogy a menhelyi kutyák leggyakrabban feketék (13952
egyed). 6301 kutya barna, 3534 pedig fehér vagy sárga. 13797 kutya nagytermetű
(több, mint 61 cm
marmagasságú), 8256 kistermetű (kevesebb, mint 46 cm marmagasságú), 15282
közepes. A kutyák 40%-a 1 éve, 16% 2 éve, 13,5% 3 éve, 26% több, mint 4 éve van
a menhelyen. A szerző megállapítja, hogy a menhelyek leggyakoribb lakói azok a
fekete, 46 cm-nél nagyobb marmagasságú kan kutyák, amelyek fokozott
agresszióval védik területüket és élelmüket. A fekete kutyák gyakori
előfordulása emellett arra utal, hogy a menhelyről kutyát választó emberek
kerülik e színt viselő egyedeket.
A
fenti tanulmányokon kívül szó esik még másokról is, természetesen a kritikai
élt sem nélkülözve.
Az előadó
Dr.
Kubinyi Enikő az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) Etológia Tanszékének
kutatója. Az ELTE biológus szakán szerzett diplomát, emellett biológia tanári
és tudományos filmszerkesztő szakot is végzett. Doktori disszertációját
2004-ben Miklósi Ádám és Csányi Vilmos témavezetésével az Etológia Tanszéken
írta „Interspecifikus szociális tanulás vizsgálata kutyán” címmel. 1994, a Családi Kutya
Program indulása óta részt vett kutyák és szocializált farkasok egyedfejlődésének
összehasonlító elemzésében; vizsgálta, hogyan hat az AIBO robotkutya gyerekekre
és kutyákra, valamint francia kutatókkal együttműködve beépítette a
klikkertréning alapjait egy robotok számára kidolgozott tanulási szoftverbe.
Jelenleg egyes személyiségjegyek (például aktivitás) genetikai hátterét
kutatja. 1996 óta a segítő és terápiás kutyákat képző Kutyával az Emberért
Alapítvány önkéntese.
Modern
módszerek a viselkedésterápiában 1.
A
legfrissebb kutatási eredmények ismertetése a Canine Science Forumon bemutatott
prezentációk alapján
Dr. Pongrácz Péter
ELTE Biológiai Intézet Etológia Tanszék
Összefoglalás
A
kutyákkal kapcsolatos viselkedési problémák jelentős hányada az emberekkel,
illetve a többi kutyával szembeni agresszió következménye. A problémának
nemcsak a kutyatartóra vonatkozó jogi következményei vannak, hanem a
kutyatartást és tenyésztést erőteljesen szabályozó intézkedések java része is a
kutyák agressziójával hozható kapcsolatba. Ugyanakkor nem hagyható figyelmen
kívül, hogy az agresszív magatartásformák szerves és természetes részét képezik
a kutyák viselkedésrepertoárjának.
A
kutyák agresszivitásával, domináns viselkedésével kapcsolatos tudományos
vizsgálatok két fő csoportba sorolhatók: az egyikben a kutyák egymás közötti
viselkedését elemzik, míg a másikban az ember felé mutatott agresszív
magatartást vizsgálják. Az általános vélekedést, hozzáállást szondázó
felmérések pedig egy további irányzatot képviselnek, hiszen ezeknél nem konkrét
harapásos, támadásos eseteket elemeznek, hanem azt, hogy az emberek mit
feltételeznek a kutyákról. Racca és Baudoin érdekes vizsgálata rámutatott, hogy
a sok helyütt és sok kutyafajtánál kötelezően viselni kénytelen szájkosár
látványa sokkal nagyobb félelmet vált ki az emberekből, mint ugyanannak a kutyának
a megpillantása szájkosár nélkül. Az előítéletek kiépüléséhez tehát a
biztonságot fokozni szándékozó beavatkozás maga járul hozzá. Marshall-Pescini
és munkatársai pedig azt vizsgálták, hogy kisgyermekkortól kezdve mely bélyegek
tesznek félelmetessé, illetve kedvessé egyes kutyákat az emberek számára. Minél
idősebb korosztályhoz tartoztak a megkérdezettebbek, annál egyöntetűbben
jellemezték a fényképen látott ebeket, a felálló fülek, nyitott száj és látható
fogak általában a kutya „rossz” kategóriába sorolását eredményezték.
A
kutyatámadásos esetek negatív „sztárjai” a pitbullok. Capra és munkatársai
kiderítették, hogy más fajtákhoz tartozó, ám támadékony egyedekkel
összehasonlítva a pitbullok agresszívabbak és kevésbé szociálisak egy
embergyereket formázó babával, illetve más kutyákkal szemben, míg ilyen eltérés
nincs felnőtt emberrel szemben. Az agresszív kutyák gyakran a menhelyen kötnek
ki, és mivel új gazdára találásukat az agresszivitás erősen befolyásolja, sok
helyen viselkedés teszteket alkalmaznak a támadó tendenciák kimutatására.
Klausz és munkatársai úgy találták, hogy nem mindegy, milyen módon és mikor
tesztelik a menhelyen a kutyákat: röviddel bekerülésük után ugyanis az ebek
szinte semmiféle agresszivitást nem mutatnak, kéthetes menhelyi tartózkodást
követően azonban egyeseknél már megjelenik az agresszív magatartás – mégpedig
általában a csontelvétel tesztnél. A hagyományosan javasolt „hátára fektetés”,
illetve értelemszerű fenyegető emberi közelítés azonban ilyenkor sem válik be
az agresszív kutyák kiszűrésére.
Hollandiában
viszont a rottweilerek tenyésztési programjába beemelték az emberekkel és
kutyákkal szembeni félelmet és agresszivitást kiszűrő viselkedésteszteket. Van
den Borg tanulmánya szerint ennek már meg is van az eredménye, mivel az új
szabályok szerint törzskönyvezett almokban született rottweilerek kevésbé
agresszívak emberrel és kutyával szemben, mint a nem törzskönyvezett rottweiler
(szerű) kutyák.
Az
agresszió megértésénél fontos lehet például az a felismerés, hogy az öregedő kutyák
félelmi agresszivitásához a szellemi és érzékszervi leépülés is hozzájárulhat
(Kudla és Kaleta). Fiatal kutyáknál pedig a gyermekekkel való szocializáció az
első három hónapban méretően csökkenti a kutyák későbbi, gyermekekre mutatott
félelmi és agressziós reakcióit (Arai). A felnőtt emberek magatartása is lehet
a kutya agresszív reakciójának kiváltója: Hößler és munkatársai kimutatták,
hogy nem minden emberi gesztus, érintési forma hat nyugtatólag és kellemesen a
kutyára, amiről pedig általában azt hisszük, jól kell hogy essen az állatnak.
Végül
pedig egy nagyon érdekes, Olaszországban elvadulva élő és szaporodó kutyák
falkáin végzett megfigyelés azt mutatta ki, hogy a kutyák, rácáfolva a
domesztikációs elméletekre, nem veszítették el azt a képességüket, hogy az
ember hiányában hatékony, adaptívan működő csoportokat alkossanak, mely
csoportok felépülésében az agresszív, dominanciát biztosító magatatás elemeknek
is nagy szerep jut (Cafazzo és munkatársai).
Szeparációs stressz: gazdájuk után
vonító, lakásromboló kutyák viselkedésének etológiai elemzése
Dr. Topál József1, Dr. Demjén Zsófia2
1 MTA Pszichológiai Kutatóintézet
2 ELTE Biológiai Intézet Etológia Tanszék
Összefoglalás
Az
ember felé megnyilvánuló kötődés és szociális vonzódás a kutya viselkedésének
egy nagyon fontos szabályozó mechanizmusa, mely magán hordozza a többtízezer
éves domesztikáció, az emberi szociális viszonyokhoz való alkalmazkodás
jegyeit. Ebben az értelemben a kutya és ember viszonya egyedülálló, s rendkívül
kifinomult evolúciós összehangoltságot mutató jelenség. Alapvetően meghatározza
a kutya és ember együttélésének hétköznapjait, és nagy befolyással van számos,
a gazdák életét megkeserítő viselkedési probléma kialakulására.
Közel
10 évvel ezelőtt kutatócsoportunk közölt először olyan megfigyelési
eredményeket, amelyek etológiai módszerekkel mutatták ki a kutya és gazda
közötti kötődés sajátosságait. A közölt eredmények szerint a kutya-gazda
kötődési kapcsolat vizsgálható a gyerek-szülő kapcsolat mintájára, és a
kötődési viselkedés elemzésére felhasználható egy, a gyerekpszichológiai
kutatásoknál használatos teszt (Idegen Helyzet teszt) némiképp módosított
formája. A kötődés etológiai leírásának lényege, hogy jól beazonosítható
viselkedési kritériumok alapján zajlik (közelség- és kontaktuskeresés,
kontaktus fenntartására való törekvés, gazdától való szeparáció hatására
indukálódó stressz, melyek viselkedési indikátorai az újratalálkozás alkalmával
megszűnnek), és ennek segítségével jól elemezhető párhuzamok, funkcionálisan
analóg jelenségek mutathatók ki az anya-gyerek kapcsolattal.
További
érdekes vizsgálatok utalnak arra, hogy a kötődési kapcsolat jellegzetességei
befolyással lehetnek nemcsak a gazdától való szeparáció alkalmával mutatott
viselkedésekre, de a kutya egyéb viselkedési jellemezőire is (irányíthatóság,
szociális tanulási készség). Kutyák és
ember által felnevelt farkasok összehasonlító vizsgálatából az is kiderül, hogy
a domesztikáció során e fajban egyedülálló módon alakult ki az emberhez való
szociális vonzódás, és a kötődésre való képesség.
A
kutyák viselkedési problémái gyakran kerülnek terítékre az állatorvosi
rendelőkben, sajnos azonban az ilyen témákban való jártasságunk nem mindig ad
lehetőséget arra, hogy kielégítő válaszokkal, hasznos tanácsokkal láthassuk el
a kutyatulajdonosokat.
A
gyakorló állatorvos sokszor találkozhat a szeparációs szorongás
problémakörével, bár valószínűleg mind az ebtulajdonos, mind az orvos gyakran
félreérti ennek kiváltó okait, vagy magát a jelenséget is.
Rövid
bemutatónk célja az, hogy ráirányítsa a szakemberek figyelmét is erre a
viselkedési anomáliára, és képet nyújtson kutatásaink célkitűzéséről,
menetéről. Remélhetőleg eredményeink a későbbiekben segítenek majd a problémás
viselkedés felismerésében, esetleges megelőzésében és kezelésében is.
Az előadók
Dr.
Topál József etológus, a biológia tudományok kandidátusa 1993-óta vesz részt a
Prof. Csányi Vilmos által elindított kutya-etológiai kutatásokban. Vizsgálatai
elsősorban a kutyák kommunikációs és gondolkodási képességeit érintették, de
munkatársaival ő volt az, aki a világon elsőként sikerrel alkalmazta az
anya-gyerek közötti kötődés pszichológusok által kidolgozott kísérleti
eljárását a kutya és gazda közötti kapcsolat elemzésére. Az elmúlt 10 évben,
előbb mint az MTA Összehasonlító Etológiai Kutatócsoportjának kutatója, majd
mint az MTA Pszichológiai Kutatóintézetének tudományos főmunkatársa több
nemzetközi publikációban is részletesen leírta a kutya emberhez való
kötődésének etológiai vonatkozásait, az emberhez való viszony specifikus
jegyeit, és kialakította azokat a kísérletes eljárásokat, mely ismeretek
felhasználásával ma már világszerte több kutatóhelyen folynak az ehhez hasonló
vizsgálatok. Vizsgálatai sorában különösen fontosnak tekinthető az, hogy
kutatócsoportjával sikeres összehasonlító vizsgálatokat végzett a kutyák és
ember által felnevelt szelíd farkasok szociális vonzódásával és emberhez való
kötődésével kapcsolatosan. E kutatások alapvetően hozzájárultak ahhoz, hogy
megértsük a kötődésnek, mint a szociális viselkedés fontos biológiai szabályozó
tényezőjének evolúciós kialakulását, és mind a domesztikáció (kutya
kialakulása), mind pedig az emberré válás folyamatában játszott szerepét.
Eredményeit
számos nemzetközi konferencián is ismertette, a hazai közönség számára is
elérhető Miklósi Ádámmal közösen szerkesztett könyve, a Kutyagondolatok
nyomában (Typotex, 2007), mely az Etológia Tanszék kutyával kapcsolatos
kutatásainak részletes és közérthető áttekintését adja.
Kutatásai
mellett egyetemi oktatóként számos, az állati viselkedés témakörébe tartozó
tantárgy oktatásában is szerepet vállalt az elmúlt 15 évben.
Dr.
Demjén Zsófia 1999-ben végzett állatorvosként az Állatorvostudományi Egyetemen,
Budapesten. 2000-ben az Egyetem Belgyógyászati – illetve Sebészeti és Szemészeti
Tanszékén és Klinikáján töltötte gyakornoki évét, 2001-től pedig egy budapesti
állatorvosi rendelőben dolgozik. A klinikai munka mellett érdeklődése a kutyák
viselkedéskutatása felé is fordult, s 2006-ban az ELTE Etológia Tanszékén dr.
Topál József vezetésével megkezdte PhD kutatását, amelynek fő témája a kutyák
viselkedési problémái, ezen belül is a szeparációs szorongás.
Egészséges,
„normális” vagy „abnormális” viselkedés családi kutyáknál
Ujfalussy Dorottya Júlia
ELTE Biológiai Intézet Etológia Tanszék
Összefoglalás
A
kutyák, a faj kialakulása (azaz óvatos becslések szerint is min. 30. 000 év)
óta az emberi környezetben élnek, ez a természetes életterük, ezért általában
igen jól alkalmazkodnak hozzá. Az emberi társadalom, környezetünk, szociális
struktúráink a közelmúltban rohamos változáson mentek keresztül, ám ennek
ellenére kutyáink változatlanul fontos szerepet játszanak életünkben,
családunkban. Híradásokból, állatorvosok tapasztalataiból úgy tűnik, a kutyák
problémás viselkedése mind gyakoribbá válik, ám ennek oka lehet az „áldásos”
szemléletváltás is, hogy egyre többen törekszenek kutyájuk problémás
viselkedésének valamilyen módon történő megoldására, ahelyett hogy egyszerűen
megválnának a kellemetlenné vált állattól. A kutyák viselkedési
rendellenességeinek számos oka lehet, amelyek közül a fizikai okok, mint
például az örökletes tényezők, a sérülések, egyes hormonális problémák, illetve
fertőzések nem elhanyagolhatóak. Az ilyen esetekben a probléma diagnózisa és
gyógyítása egyértelműen állatorvosi feladat.
Az
esetek nagyobb részében azonban a kutya „abnormális” viselkedését valamilyen
környezeti hatás, illetve közvetve vagy közvetlenül, a helytelen bánásmód okozza.
Mégpedig ha ez a helyzet, akkor viselkedésterápiával, tudatos kezeléssel ezek a
problémák orvosolhatóak.
A
viselkedés esetleges korrekciójának legelső lépése azonban az, hogy el tudjuk
dönteni, vajon a kutya viselkedése valóban „abnormális” -e. Fontos
elkülönítenünk a problémás, a család, a társadalom számára nem kívánatos, de a
kutya természetéből, evolúciós múltjából, fiziológiás szükségleteiből vagy
ökológiájából fakadó viselkedéselemeket a valóban, még „kutya mércével mérve”
is abnormális viselkedéselemektől. Ehhez a döntéshez nélkülözhetetlen a kutya
természetes viselkedésének, ökológiájának, elmeműködésének minél részletesebb
ismerete. A kutyákkal foglalkozó etológuskutatóknak elsősorban ez a célja.
Ha a
gazda úgy dönt, hogy kutyája valamely viselkedése nem kívánatos, optimális
esetben valamilyen szakemberhez, állatorvoshoz, kutyakiképzőhöz vagy
kutyapszichológushoz fordul. Ilyenkor a megkeresett szakember a lehető legjobb
tudása szerint, tapasztalatainak felhasználásával ad tanácsot a probléma
megoldására, ám ebben az esetben egyetlen szakember véleményéről van szó.
A
kutyák viselkedésével foglakozó biológusok természettudományos vizsgálatok
révén, nagyszámú alany bevonásával próbálják feltárni a kutyák viselkedésének mozgatórugóit,
kognitív képességeiket és működésüket. E vizsgálatok tagadhatatlanul
szükségesek a kutyák viselkedésének megértéséhez, eredményeik azonban a
legritkább esetben szolgáltatnak „receptet” az egyes problémák megoldására.
Egyértelmű tehát, hogy jelenleg egy szakadék tátong a viselkedés etológiai
vizsgálata, a terápia elméleti alapjai és a gyakorlati felhasználás között,
amely felett legalábbis hidakat ácsolhatnak a mostanihoz hasonló konferenciák.
Az
előadó
Ujfalussy
Dorottya etológus kutató, szakdolgozatát az ELTE Etológia Tanszékén, kognitív
térképek és térbeli kogníció témájában készítette, majd felvételt nyert az ELTE
Biológia Doktori Iskolájába etológia témában. A tanszéken töltött idő alatt
részt vett a farkasok és kutyák viselkedését tanulmányozó több éves munkában,
amelynek során két farkast és egy kutyakölyköt nevelt fel pár napos kortól, és
számos kísérletben vettek részt közösen. A farkasokat tanulmányozó projektet
követően kilenc hónapot töltött a Konrad Lorenz Kutatóállomáson Grünau-ban, az
ÖAD ösztöndíjával. Doktori tanulmányai során a tárgyi világgal kapcsolatos
mentális reprezentációkkal, konkrétan a számosság és a tárgyállandóság
reprezentációjával foglalkozott kutyák, farkasok és később varjúfélék esetében.
Jelenleg az ELTE Etológia Tanszékén dolgozik a doktori fokozat megszerzésén.
A kutyák
öregedésével járó immunológiai, élettani, anatómiai és viselkedési változások
Dr. Vas Judit
ELTE Biológiai Intézet Etológia Tanszék
jdt_vas@yahoo.com
Összefoglalás
Egy
szervezet öregedése alatt a testi funkciók folyamatos romlását értjük, mely a
homeosztázis fenntartásának nehézségével jár együtt (Reul és mtsai., 1991).
Ugyanakkor jelentős különbségek lehetnek egyedek között a leépülő folyamat
sebességében, valamint hogy mely területeket milyen arányban érint. Egyesek az
emberekhez hasonlóan kutyáknál is megkülönböztetnek sikeresen öregedő, enyhén hanyatló
és súlyosan hanyatló ebeket (Adams és mtsai., 2000).
Általánosan
megfigyelhető, hogy az öreg kutyák kevésbé képesek a limfocita-termelésre, mint
a fiatalok. Idős kutyákban több kortizol (stresszhormon) található, és az
alvás-ébrenlét ritmusuk is felborul. Jelentős változások figyelhetőek meg a
szervek állapotában, az agyban sorvadás is felléphet. Egyes kutyákban
úgynevezett kognitív zavarok is jelentkezhetnek, melyek a tanulási,
gondolkodási képességek gátoltságát jelentik. Az ilyen tünet-együttesben
szenvedő kutyák sokszor a családtagokat sem ismerik meg, rossz az emlékező
képességük és képtelenek új ismereteket elsajátítani. A gazdák által gyakran
említett viselkedési probléma, hogy a kutya egyes környezeti ingerekre
fokozattan érzékeny (például tapintásra), vagy másokra éppen csökkent
reakciókészséget mutat (az ember kommunikációs jelzéseire). Valószínűleg az
érzékenységi küszöb eltolódásának tudható be egyes öreg kutyáknál fellépő
agresszió is. A gazdák szembesülhetnek
továbbá olyan kellemetlen tünetekkel is, mint a szobatisztaság hiánya,
szeparációs félelem vagy hipoaktivitás.
Számos
vizsgálat foglalkozik azzal, hogy az öregedés folyamatára, kezdetére illetve
lefutására ható környezeti tényezőket vizsgálja. Az öregedés jeleit még kevéssé
mutató ebek esetében célravezető lehet a kutya folyamatos tanítgatása, szellemi
frissességének karbantartása, mely az öregedést késleltetheti. Ugyanakkor az
idősödő kutyánál a táplálkozás is fokozott hangsúlyt kap, bizonyos
antioxidánsok és vitaminok kiegészítésként való alkalmazása a folyamatot
lassíthatja, vagy egy időre meg is állíthatja. Bizonyos gyógyszerkészítmények
pedig az agyi anyagcsere-folyamatok serkentése révén járulnak hozzá a korosodó
kutyák szellemi épségének fenntartásához.
Az
előadás során bemutatásra kerülnek az öregedés során zajló testi folyamatok, és
a kutyák viselkedésében tapasztalható változások. Részletesen foglalkozom
továbbá azzal, hogy mit tehetnek a tudatos gazdák kutyáik testi és szellemi
egészségének megőrzéséért, a leépülő folyamat lassításáért.
Az
előadó
Dr.
Vas Judit etológus, az Eötvös Loránd Tudományegyetemen szerezett biológus
diplomát, majd az Etológia Tanszéken doktori fokozatot. Nyolc éve foglalkozik a
kutyák viselkedésével, ennek során több mint ezer gazdával beszélgetett el
kutyájáról. Főként a kutyák személyiségének és aktivitásának kutatása során
szembesült az idősödő kutyák viselkedésének megváltozásával, és az ennek
kapcsán kialakult problémáikkal. Ezért jelenleg a kutyák öregedésére ható
tényezők vizsgálatával foglalkozik.
