EBológia : Farkasnevelés - 2. Eszünk, alszunk, utazunk

Ugrás a tartalomjegyzékre

Megérkeztek

Minka

Május ötödikére virradóra megszülettek a kölykök, ötnaposak voltak, amikor hozzánk kerültek. Kicsit meghökkentünk, amikor megpillantottuk őket. Hogyan fogjuk megkülönböztetni őket? A testvérek a legteljesebb mértékben egyformák voltak, a két fiú talán egy icipicivel nagyobb a lányoknál. 50-55 dekát nyomtak a kis állatok, a két karunkon elfért valamennyi. Rövid, sűrű, tömött, erős szagú, fekete bundácskájuk volt, egyetlen mintájuk egy-egy babszem alakú sötétszürke folt szorosan zárt szemeik fölött. Fülük aprócska volt és nagyon puha, kis háromszög, ami teljesen hátrasimult a fejükre. Annak ellenére, hogy csak hason tudtak csúszni, hihetetlen elszánással törtettek arrafelé, ahonnan meleget és jó illatokat éreztek.

Az egyforma állatkák közül nehéz volt választani, de még nehezebb volt nevet adni nekik. Zsófi végül Rebekának nevezte el a maga kis porontyát, Enikő pedig a Minka nevet választotta. A két fiúcska neve Barnus és Jimmy-Joe lett.

Tanuljuk a farkasanyaságot

Este értünk haza a kölykökkel, és ezennel megkezdődött közös életünk. Azt vállaltuk, hogy napi 20-22 órát töltünk együtt saját kis farkaskölykünkkel. Szabályaink szerint együtt kellett aludnunk velük, Zsófi ezért polifoamot terített a földre, és azon aludt négy hónapon keresztül, Enikő viszont nem mondott le a kényelemről, ezért a polifoamot az ágyra terítette, hátha megóvhatja így a matracot.
Az első éjszaka kinek könnyebben, kinek nehezebben pihent, hiszen ahhoz is kell idő, hogy az ember megszokja, hogy egy apró szőrmók kúszik-mászik a paplan alatt, és hol az ember nyakát, hol a csupasz talpát motozza végig egy nedves orrocska tej után kutatva. És ha nem talál, hát nyüszíteni kezd, most már felháborodottan etetést reklamálva. Minden lelkesedés ellenére Zsófi elég gyűrötten ébredt háromszor kétórányi alvás után az első farkasos reggelen.

Többen kérdezték, nem nyomjuk-e össze az állatokat álmunkban - nos, semmi ilyesmi nem történt. Zsófi többször egy pillanat alatt felébredt, ha egy tudattalan mozdulat közben hozzáért Rebekához, vagyis úgy tűnik, hogy az ember anyai ösztönei ilyen esetekben is működnek.
Az első éjszaka nagyobb aggodalma azonban az volt, hogy a kölykök nem akartak enni a cumiból. Az etetéssel kapcsolatban már nem voltak illúzióink, hiszen a kiskutyáktól már megtanultuk, milyen türelmesen és óvatosan kell eljárnunk. Zoli Royal Canin táppal nevelte fel minden korábbi állatát, így most is ezzel etettünk. A sok tenyésztő által ajánlott tejporral a hazai forgalmazó cég támogatta kutatásunkat. Hiába jó minőségű és tápanyagdús azonban a tejpor, az anya után idegen a gumicumi szaga és anyaga, a tejnek más az íze és a szaga, más sebességgel ürül, … szóval sok idegen dolgon kell túltennie magát a porontynak.

Eleinte nem ment könnyen az etetés

Ráadásul kiskutyás tapasztalataink sem bizonyultak elegendőek. Azokat a cumikat, amelyek a kiskutyáknak megfeleltek, a kisfarkasok egyszerűen kiköpték anélkül, hogy ettek volna. Bejártunk jó pár patikát, bababoltot, kiismertük a teljes, kitanultunk több cumilyukasztási technikát, mire végre rájöttünk, hogy ezek a kölykök nem esznek akkor, ha a cumin túl nagy a lyuk. A kiskutyáknál ellenkezőleg, ha túl erősen folyt a tej, túlették magukat, a hasuk pukkadásig feszült, és fájdalmasan nyögdécseltek, amíg az ember meg nem masszírozta a pocakjukat.
A kiskutyáknál bevált technika volt, az ember egy ujját felkínálta szopogatásra, amire bármikor szívesen rácsaptak, majd az ujjat egy óvatlan mozdulattal ki lehetett cserélni a cumira. A farkaskáknál ez nem működött, mivel sokkal ritkábban vették szájukba az ember ujját. Ugyanakkor az sem vált be, hogy óvatosan szétfeszítsük a szájukat, és így dugjuk bele a cumit, mivel az állkapcsuk már öt napos korukban olyan erős volt, hogy nem lehetett a szájukat kinyitni, ha nem akarták.

Az anyatej a különböző tápanyagokon (zsírokon, fehérjéken, cukrokon) kívül vitaminokat és védőanyagokat is tartalmaz. Mivel a szülés után, elsőként ürülő anyatej ezekből különösen nagy mennyiséget tartalmaz, a kölyök egészsége szempontjából nagyon fontos, hogy ehhez az ún. föcstejhez hozzájusson, mivel az első hetekben ezek az anyagok nyújtanak védelmet számára a fertőzésekkel szemben.

Ha mégis arra kényszerülünk, hogy cumival neveljünk fel kiskutyákat, akkor jó minőségű, kutyáknak készült tápszerből készült tejjel etessük őket. Eleinte 2-3 órás időközökkel kell cumiztatni, de az egészséges állatok jelzik, hogy mikor éhesek. A tejnek a kézmelegnél kicsit melegebbnek jó lennie. Nagyon fontos a cumi lévő lyuk mérete: ha a lyuk túl kicsi, az állatok az előtt abbahagyják a szopást, semmint eleget ennének, ha túl nagy, nem hajlandók cumizni, vagy többet esznek a szükségesnél, de ami nagyobb baj, hogy nő az esélye, hogy félrenyelik a tejet, és megfulladnak, vagy a tüdőbe került tej gyulladást okoz. Ügyelni kell, hogy az állat ne szívhasson levegőt a cumisüvegből, ezért egyrészt az üveg alját magasra kell emelni, másrészt üveget el kell venni a kis állattól, amikor az utolsó korty még az üvegben van. Cumiztatás közben a kezünket úgy tartsuk, hogy az állat kényelmesen elérhesse azt mellső lábaival, legyen lehetősége “dagasztani” szopás közben.

Etetés után megnedvesített szivaccsal az ivar- és a végbélnyílást törölgetve kell segíteni az állatok ürítését.

Jóllakottan

Mindezek után nagyon boldogok voltunk, mikor végre beletanultak a cumizásba. De még nem volt vége a meglepetéseknek, ugyanis a farkaskölykök szopási technikája is nagyban különbözött a kiskutyákétól. Míg Stukáék szépen egyenletesen engedték be a buborékokat az üvegbe cumizás közben, addig Minkáék iszonytató erővel rászívták magukat a cumira, és akár hosszú perceken keresztül egy csepp levegőt nem engedtek az üvegbe, miközben a cumi ijesztő mélységekben tűnt el a szájukban.

E küzdelmek közepette mi pótmamák igazi kismama tüneteket mutattunk. Valahányszor találkoztunk, aggodalmasan megvitattuk, hogy kinek-kinek a "gyereke” milyen gyakran, mennyit eszik, milyet kakil, milyen gyakran ébred fel éjszaka, épp csak mindez nem a homokozóban történt, hanem az ELTE tanszékén. Ilyenkor természetesen a kölykök is találkoztak egymással, hiszen mindenhol velünk voltak, de közös időtöltésük ekkor még kimerült abban, hogy egymáson kupacolva, békésen aludtak a könyvtár sarkában.

Az első napok az emberek között

Bizony már az első nap megkezdődött a szoktatás az emberek világához. Igénybe vettük a BKV teljes repertoárját, bevetettük a Trabantot. Minka járt könyvtárban, barátoknál, éjjel tizenegykor pedig egy hipermarketben tette tiszteletét. Hogy pontosabbak legyünk: Minka egész nap békésen aludt Enikő pulóvere alatt. Rebeka pedig hasonló események közepette ugyanezt cselekedte egy derékon megkötött flanelingben.

Mindez azonban csak felvezetés volt emberek között töltött második - életüknek hetedik - napjához, melyen – nemhiába volt május - mindketten gimnáziumi ballagáson vettek részt. Zsófi unokatestvére még örült is, mikor a nagy családi összejövetelen az ő továbbtanulási terveinek megvitatását legalább egy rövid időre megszakította Rebeka cumiztatásának attrakciója, amit minden nagynéni igen elérzékenyülve nézett végig. Minkának aznap még a Színművészeti Egyetem egyik operett vizsgájából is kijutott. A darab után minden növendék tiszteletét tette a farkaskománál. A társulattól megkapta élete első ajándékát is, egy érmét, a következő felirattal: “A legjobb barátnak.” Hát, meglátjuk.

Ballagáson

Tíznaposan Rebeka és Minka, kutatási alanyok, megfigyelőként is belekóstoltak a tudományos életbe. Az Akadémián külföldi és hazai kutatók madarakról adtak elő. Minka reggel végre jól belakmározott, mégis amint beültünk a terembe, nyafogni kezdett, és ki kellett menni megetetni, megpisiltetni. Zsófi a hátsó sorból megértően figyelte, ahogy Enikőt a szomszédai gyanakodva méregetik, miért dünnyög, morog, mocorog a pulóvere hastájékon. Az esti órákban, az éttermi vacsorán, ahová a két leányzót is becsempésztük, mindkét kis állatnak elkezdett kinyílni a szeme, és örömmel láttuk, milyen szépen fejlődnek.