Újabb verzió a kutyák eredetére

Szabadon élő kutyák örökítőanyagának elemzése alapján első háziállatunk őshazája Közép-Ázsia, pontosabban India vagy Nepál. A vizsgálat pikantériáját az adja, hogy ez volt eddig nagyjából az egyetlen régió Eurázsiában, amint még nem hoztak hírbe a kutya háziasításával kapcsolatban. A korábbi genetikai vizsgálatok szerint őshaza lehetett Európa, Közel-Kelet, Szibéria és Kína is.

A legrégibb, biztosan kutyaként azonosítható régészeti leletek tizenötezer évesek, Nyugat-Európából és Szibériából származnak. A genetikai elemzések viszont annyiféle eredményt adnak, ahány megközelítést alkalmaznak. A DNS ̶ anyagi okok és kapcsolati háló mentén ̶ begyűjthető élő állatokból, fosszíliákból, különböző területekről, elemezhető a teljes genom, csak bizonyos részei, esetleg kizárólag az apától örökölhető Y kromoszóma vagy az anyától származó mitokondrális DNS. Minden kutatói döntés és lehetőség befolyásolja az eredményt. Emiatt az utóbbi két évtizedben számos lehetőség felmerült a kutyák eredetével kapcsolatban, és még messze vagyunk attól, hogy megegyezés szülessen a kérdésben.

Az új vizsgálat előnye a korábbiakkal szemben az, hogy 5392 alanya között 549 falusi, gazdátlan, szaporodásában nem korlátozott eb is szerepelt 38 országból. Így lehetőség nyílt egy, a kutyás eredetvizsgálatokban eddig nem alkalmazott módszerre, amely génváltozatok együttes vagy független öröklődéséből következtet a populáció korára. Ez a módszer fajtatiszta kutyáknál nem alkalmazható, mert a genetikai elszigeteltség és a beltenyésztés erősen befolyásolja a génváltozatok kapcsolt öröklődését.

Shannon és mtsai, 2015, PNAS

Kép: Wikimedia Commons

Az írás az Élet és Tudomány Etológia rovatában is megjelent.
Hasonló cikkek a blogon:

• Hogyan lett az ősi farkasból kutya?
• A háziasítás dinamikus története
• Fordulat fordulat hátán a háziasítás kutatásában
• A háziasítás mellékhatása? A kutyák jobban emésztik a keményítőt, mint a farkasok
• Újabb érvek a kutya dél-kínai eredete mellett
• Mammutvadászok
• Közel-Kelet vagy Kína?
• Őskutya: sokfélébb, mint gondoltuk

Farkasnevelés az ELTE Etológia Tanszéken

Miért nem a farkas az ember legjobb barátja? Kubinyi Enikő előadása (Mindenki Akadémiája, M5, 2016. 11. 03.)

A farkaskutatók, de sokszor a farkast szerető emberek is gyakran tartanak fogságban megszelídített farkast, és meglehetősen sokat tudunk ezek viselkedéséről. Ha a kisfarkast még szemének kinyílása előtt veszik el az anyjától és nagyon gondosan ápolják, táplálják, aránylag könnyen megszelídül (a legtöbbször, de nem mindig), kialakul nála a gátolt harapás, szívesen követi gazdáját, és számos a farkasoknál ismert viselkedésmintázat az emberrel kapcsolatban is megjelenik. Így például az embert is úgy üdvözlik, mint egymást, felugranak rá nyitott szájjal és igyekeznek orrát a szájukba fogni. Gyakran nyomják orrukat is az ember szemébe, élénk nyelvcsapásokkal „puszikat” is adnak. De a szelíd farkas nem kutya! Nem figyel például az emberi beszédre.

Csányi Vilmos

Horkai Zoltán és farkasfalkája. Fotó: Járdány Bence
Fotógaléria itt

Történt egyszer, valamikor a XX. és a XXI. század fordulóján, hogy Csányi professzor egy különös emberről készült portréfilmet látott a televízióban. A fiatalembert saját, kedveskedő farkasai vették körül, akiket rövid birkózás után közös farkasüvöltésre invitált. Igazán nem kellett sok idő ez után ahhoz, hogy a tanszék etológusai megszállják Horkai Zoltán – merthogy ő volt a különös fiatalember – gödöllői farmját.

A farmon, ami korábban a Magyar Filmgyártó Vállalat egyik természetfilm-forgatási helyszíne volt (itt készült például Fekete István regénye alapján a Lutra című film is), szelíd farkasok, medvék, vaddisznók, szarvasok, mosómedvék, rókák, lovak és sok kutya élt, pontosabban él még ma is. Minket, etológusokat leginkább a farkasok érdekeltek. Mivel néhány napos koruktól ember nevelte fel őket és sok természetfilmben szerepeltek már, nem menekülnek el az idegenektől, és a furcsa tárgyak megjelenését is jól tűrték, nem féltek a kamerától és a reflektoroktól. A farkasok közelsége lehetővé tette, hogy olyan viselkedésformákat is rögzítsünk, amelyek máskülönben csak nagyon nehezen figyelhetők meg az emberek számára.

Miért érdeklik a kutyakutatót a farkasok? Erre egyszerű a válasz. Ma már minden szakember elismeri, és a DNS (örökítőanyag) összehasonlító elemzése is azt mutatja, hogy a ma élő farkasok és kutyák közös őstől származnak. Így ahhoz, hogy megtudjuk, milyenek lehettek az ősök, miféle tulajdonságok változtak meg a háziasítás során, miért lettek képesek a kutyák az emberrel való együttélésre, a farkasokat, vagyis a ma vadon élő legközelebbi rokonokat is meg kell ismernünk.

Asztalközösség

Olyan nincs, hogy egy farkas békésen bóklásszon a baromfiudvarban. Pedig  ̶  igaz, hogy Afrikában, és igaz, hogy páviánok között  ̶ , de mégis láttak már olyan farkast, ami szépen beilleszkedett a növényevők közé.

Az etióp farkas a világ legritkább kutyaféléje, kevesebb, mint 500 példánya él szabadon. A kutatók egy genetikai vizsgálat alapján egy ideig a szürke farkas egyik alfajaként azonosították, de későbbi eredmények szerint körülbelül 3-4 millió éve a két faj külön fejlődik. Noha falkákban él, egyedül jár táplálkozni, méghozzá napközben, mert zsákmányállatai, földikutyaféle rágcsálók, ekkor mozognak.

Etiópiában élőhelyüket barna (más néven dzseláda-) páviánokkal osztják meg. A páviánok rettegnek a kutyáktól, és azonnal felmenekülnek a sziklákra, ha meglátnak egyet. A farkasokra viszont ügyet sem vetnek. Az etióp farkasok rágcsálókra specializálódtak, és a növényeket tépdeső majmok nagy számban riasztják fel kedvenc csemegéjüket. A sok – körülbelül kétszáz – majom látványa, zaja még inkább összezavarhatja a rágcsálókat, erre utal legalábbis az, hogy két-háromszor könnyebben kapja el őket a farkas.

Előfordul, hogy kölcsönös előnyök miatt több faj alkot közös csoportot. Például a struccok remekül látnak, könnyen megpillantják a ragadozókat. A zebrák viszont kiválóan hallanak. Ha együtt legelésznek, bármelyikük kezdi el a menekülést, a többiek követik; nagyobb így az esélyük a megmenekülésre. A páviánoknak viszont valószínűleg semmi haszna nincs a farkasokból. Egyszerűen csak megszokták, eltűrik a jelenlétüket, mivel a farkasok gondosan ügyelnek rá, hogy semmiképp ne viselkedjenek fenyegetően. Még a kölyköket is elkerülik, noha ők nem nagyobbak, mint a földikutyafélék.

Venkataram és mtsai, 2015

Előszó a Csányi Vilmos Kutyaakadémiája c. könyvhöz

Miklósi Ádám, egyetemi tanár (ELTE Etológia Tanszék, MTA-ELTE Összehasonlító Etológiai Kutatócsoport) vendégposztja

Miklósi Ádám, Csányi Vilmos és Janka

Vannak logikus mondatok, melyeknek semmi értelme nincs. Ilyen mondat az, hogy Csányi Vilmos professzor 80 éves. Persze annak sincs több értelme, ha azt füllentenénk, hogy Csányi Vilmos 60 vagy 65 éves, pedig ez sokkal közelebb állna a valósághoz – már ahhoz, amit az ember akkor tapasztal, ha van lehetősége egy személyes találkozásra.

Talán annak van a legtöbb értelme, és ebben van a legtöbb logika is, ha egyszerűen örülünk annak, ha néha kikerekedik egy évszám a tízes számrendszerben, amely alkalmat ad arra, hogy így vagy úgy találkozzunk, beszélgessünk – együtt legyünk, ahogy az emberek úgy általában tenni szeretik.

Csányi Vilmos születésnapjára szerkesztőtársammal, Kubinyi Enikővel egy kötetet állítottunk össze. Tizennégy szerző, valamennyien etológusok, közelebbről vagy távolabbról a Professzor úr tanítványai, húsz vagy inkább még több év kutyaetológiai kutatásainak egyfajta különleges összefoglalóját nyújtják. Vallanak tudományos eredményeikről, személyes gondolataikról, utalva a kutatás sokszor fáradságos, néha mulatságos vonásaira is. És persze néha egyikünk vagy másikunk másképp emlékszik, és ez is része a játéknak, épp úgy, ahogy már én sem emlékszem rá, pontosan kinek a fejéből pattant ki az ötlet, hogy megszülessék ez a kötet. Az viszont tény, hogy Kubinyi Enikő lelkesedése, Gácsi Márta állhatatossága és a többi szerző odaadó munkája nélkül nem tudnánk most ünnepelni.

Első Bukfenc - 2. rész

Csányi Vilmos professzor, a hazai etológiai kutatások kezdeményezője, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Etológia Tanszékének alapítója, 2015 májusában ünnepelte 80. születésnapját. Ebből az alkalomból egy olyan írással köszöntjük, amely felidézi, hogyan kezdődtek a kutyaviselkedés-kutatások Magyarországon. Az előző rész 1976 végén játszódik, amikor Csányi Vilmos és tanítványa, Dóka Antal, két pulikölyökkel olyan nyelvtanítási vizsgálatba kezdett, amihez hasonlót korábban csak csimpánzokkal végeztek.

Az Etológia Tanszék munkatársai a gödi Biológiai Állomáson, 2010-ben. Itt kezdődtek a kutyaetológiai kutatások a '70-es évek második felében. Dóka Antal az ülő sor jobb szélén, mögötte Csányi Vilmos.

Tizenhárom hetesek voltak a kiskutyák, amikor elkezdődött a tréning a fakockákkal. Ültetésnél két társítás, hívásnál három társítás elegendő volt ahhoz, hogy a jel felmutatására végrehajtsák az utasítást. „Enni” utasításra megettek egy falat citromot, de élesztőt, fokhagymát és féreghajtót is. Dóka Antal így idézi fel a tanítási folyamatot:

Első Bukfenc

Csányi Vilmos professzor, a hazai etológiai kutatások kezdeményezője, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Etológia Tanszékének alapítója 2015 májusában ünnepelte 80. születésnapját. Ebből az alkalomból egy olyan írással köszöntjük, amely felidézi, hogyan kezdődtek a kutyaviselkedés-kutatások Magyarországon.

Bukfenc (a gödi Biológiai Állomás pulija) 1977-ben

Az 1970-es évek végén az Etológia Tanszék elődjének tekinthető gödi Biológiai Állomás Magatartásgenetikai Laboratóriumban paradicsomhalak úszkáltak, amerre a szem ellátott. De a labor vezetője, Csányi Vilmos érdeklődéssel követte a főemlősökkel végzett nyelvtanítási kísérleteket is. Arra gondolt, hasonló feladatokat kutyáknak is meg lehetne tanítani.

Bukfenc, egy pulikölyök és testvére nyolc hetesen érkezett meg Gödre. A labor épületét egy hatalmas, gyönyörű és békés Duna-parti park vette körül, paradicsomi hely a kutyák számára. A parkban volt erdő, mező, sőt tó, kerti pavilon, üvegház és állatház is, a közelben halsütő bódé és dunai föveny. Itt akkor sem lehetett volna unalmas az élet egy kutyának, ha semmi sem történik vele. De Bukfencnek iskolába kellett járnia, pontosabban magántanár járt hozzá. Nélküle nem készülhetett volna el Dóka Antal „Nyelvi kompetencia vizsgálata kutyán” című, 1977-es diplomamunkája.

Jobbra vagy balra? Iránytanulás hangok segítségével

Dr. Gergely Anna, az MTA Összehasonlító Viselkedéskutató Csoport munkatársának vendégposztja

Minden gazda találkozott már azzal a helyzettel akár a napi séta alkalmával, hogy a kutyát irányítania kell. Míg a kedvencünk pórázon van, ez a feladat nem olyan nagy kihívás, de amint lekerül a póráz, valamilyen módon mindenki igyekszik irányba küldeni a kutyáját, még ha ez a feladat nem is tudatos tanításon keresztül zajlik. A legtöbb sportkutyás viszont komoly tréninggel tanítja a kutyáját arra, hogy az általa kijelölt irányba mozduljon. Fontos feladat ez a manapság igen népszerű K99-es vizsgarendszer ügyességi ágazatában, ahol magasabb szinteken igen precíz irányba küldésre van szükség. A szintén közkedvelt agility sportban is meghatározó, hogy a kutyát a helyes irányból tudjuk az akadályra küldeni. Ha visszanézünk az ősibb munkakutyás időkre láthatjuk, hogy ez a feladat komoly múltra tekint vissza. A terelőkutyák esetében ugyanis alapvető elvárás volt a kezdetektől fogva, hogy képesek legyenek a pásztor valamilyen jelzése alapján irányt váltani. Mivel a munkakutya általában a pásztortól távol dolgozik, a kézjelek használata nem túl hatékony, inkább a füttyhangok és más akusztikus parancsok alapján mozdul a kutya a kívánt irányba.

Hormonkezelés

Dr. Gergely Anna, az MTA Összehasonlító Viselkedéskutató Csoport munkatársának vendégposztja

Minden gazda találkozott már azzal a helyzettel akár a napi séta alkalmával, hogy a kutyát irányítania kell. Míg a kedvencünk pórázon van, ez a feladat nem olyan nagy kihívás, de amint lekerül a póráz, valamilyen módon mindenki igyekszik irányba küldeni a kutyáját, még ha ez a feladat nem is tudatos tanításon keresztül zajlik. A legtöbb sportkutyás viszont komoly tréninggel tanítja a kutyáját arra, hogy az általa kijelölt irányba mozduljon. Fontos feladat ez a manapság igen népszerű K99-es vizsgarendszer ügyességi ágazatában, ahol magasabb szinteken igen precíz irányba küldésre van szükség. A szintén közkedvelt agility sportban is meghatározó, hogy a kutyát a helyes irányból tudjuk az akadályra küldeni. Ha visszanézünk az ősibb munkakutyás időkre láthatjuk, hogy ez a feladat komoly múltra tekint vissza. A terelőkutyák esetében ugyanis alapvető elvárás volt a kezdetektől fogva, hogy képesek legyenek a pásztor valamilyen jelzése alapján irányt váltani. Mivel a munkakutya általában a pásztortól távol dolgozik, a kézjelek használata nem túl hatékony, inkább a füttyhangok és más akusztikus parancsok alapján mozdul a kutya a kívánt irányba.

A bántalmazott kutyák viselkedése

A most következő megállapítások nem meglepőek, és az sem biztos, hogy teljesen megbízhatóak. A bántalmazás ritkán kerül a felszínre, és többnyire nem sikerül minden részletében feltárni. Azt meg lehet vizsgálni, hogyan viselkednek a bántalmazáson átesett kutyák, de ettől még nem tudjuk, milyenek voltak a traumatikus események előtt. Egy lehetőség, ha nem bántalmazott kutyákkal hasonlítjuk össze őket – ezt választották egy frissen megjelent tanulmány szerzői is. Arra kérték egy kutyás egyesület tagjait, hogy ha úgy vélik, a kutyájuk korábban átesett bántalmazáson, töltsenek ki egy kérdőívet. Több mint 1100-an válaszoltak. Ebből az adatbázisból öt szakértő 69 kutyánál találta - az élettörténet és a fizikai sérülések alapján - nagyon valószínűnek az abúzust. E kutyák kérdőívvel értékelt viselkedését 5239 olyan kutyáéval vetették össze, akik korban, befogadásuk idejében és beszerzési forrásukban megegyeztek a bántalmazott kutyákkal.

Az eredmények szerint nyugtalanabbak, több kötődést mutatnak és több figyelmet igényelnek az abúzust átélt kutyák. Jobban félnek idegen emberektől és kutyáktól, valamint több agressziót mutatnak feléjük (az agresszió és a félelem sok más tanulmány eredménye szerint is gyakran kapcsolatban áll). Jóval több viselkedési probléma fordul elő náluk: gyakrabban hemperegnek ürülékben, félnek a lépcsőzéstől, többet ugatnak, és gyakrabban mutatnak furcsa vagy ismétlődő viselkedést (pl. cipők felhalmozása, gödörásás, farokkergetés), ami kényszerbetegségre utal.

Kérdés, hogy az észlelt különbségek valóban a bántalmazásra vezethetők vissza, és nem például arra, hogy a kutyák bizonyos jellemzői hajlamosítják a körülöttük élőket az agresszióra. (A gyerekeknél például már tudjuk, hogy az agresszivitás az abúzus következménye és kiváltó oka is lehet.) A nehézségek ellenére nagyon fontos, hogy a kutatások elinduljanak ebbe az irányba is.

McMillan et al., 2015, Journal of Applied Animal Welfare Science

a kutya, 2015/05

A kutyaszemélyiség-tesztek fejlesztésre szorulnak

Fontos lenne tudni, hogy milyen lesz az otthoni viselkedése a menhelyről beszerzett kutyának, de úgy tűnik, az erre használt tesztek csak részben alkalmasak erre. A menhelyeken nincs idő, energia tudományos adatgyűjtésre, így hiába végez el a személyzet jószándékúan bizonyos teszteket a kutya örökbefogadhatóságának vizsgálatára, semmilyen adat nem támasztja alá azt, hogy kutya később is úgy viselkedik, ahogy azt a menhelyen megállapították róla. Ezt a hiányt igyekezett csökkenteni egy ausztrál kutatócsoport, amikor az általuk kifejlesztett, B.A.R.K. teszt megbízhatóságát és érvényességét vizsgálták. A megfigyelők közötti egyezést úgy állapították meg, hogy ugyanazt a viselkedési elemet többen is értékelték. Az újratesztelési megbízhatóságot a kutyák két, egymást követő napon végzett tesztelésével becsülték meg, az érvényességet (a teszt jósló erejét) pedig a befogadott kutyák kérdőíves értékelésével. A B.A.R.K. körülbelül 10 perces, és 12 altesztből áll, ami során például a kutyát üdvözlik, egyedül hagyják, megpróbálják az ételét elvenni. Eközben öt szempontból értékelik a kutyák viselkedését: kiegyensúlyozottság, képezhetőség, félelem, barátságosság és aktivitás. Az eredmények szerint a különböző megfigyelők hasonlóan értékelték a kutyákat, ezen belül a félelem jeleinek felismerésében egyeztek meg leginkább. Az újratesztelés viszont lehangolóbb képet mutatott. A félelem stabilnak bizonyult, de a barátságosság és képezhetőség sokkal kevésbé. Ami az érvényességet, a teszt jósló erejét illeti: nagy általánosságban gyengének mondható. Csak a félelem és a barátságosság függött össze a menhelyen tapasztaltakkal, a többi viselkedésjegy (kiegyensúlyozottság, képezhetőség, aktivitás) nem.
A teszt tehát nem alkalmas arra, hogy eldöntse egy kutya sorsát: örökbeadható-e vagy el kell altatni. Lehet, hogy a menhelyi körülmények között a kutya teljesen másképp viselkedik, mint a családba beilleszkedve. Az viszont kétségtelen, hogy a jelenleg elérhető, a menhelyek által használt személyiségtesztek prediktív ereje megkérdőjelezhető, rosszul jósolják meg, milyen lesz a kutya befogadás után.

Eredeti közlemények: 

• Mornement, K. M., Coleman, G. J., Toukhsati, S., & Bennett, P. C. (2014). Development of the behavioural assessment for re-homing K9's (BARK) protocol. Applied Animal Behaviour Science, 151, 75-83.
• Mornement, K. M., Coleman, G. J., Toukhsati, S. R., & Bennett, P. C. (2015). Evaluation of the predictive validity of the Behavioural Assessment for Re-homing K9's (BARK) protocol and owner satisfaction with adopted dogs. Applied Animal Behaviour Science, 167, 35-42.

 

Mérges és vidám arcok felismerése

A vidám és mérges emberi érzelmeket pusztán arcrészletekről készült fotók alapján is képesek felismerni a kutyák – ismertették osztrák kutatók februárban, az egyik legrangosabb tudományos folyóiratban megjelent közleményükben. Egy mosolygó száj vagy egy mérges szempár elegendő információt nyújt a kutyának ahhoz, hogy felismerje egy ember hangulatát.

A kutatók kedvelik azokat az eszközöket, amikkel elemeire lehet bontani egy-egy szituációt. Korábban több helyen, például az ELTE Etológia Tanszéken is vizsgálták már, hogy az egyes emberi érzelmekre hogyan reagálnak a kutyák. Ezek azonban valós helyzetek voltak, ahol a gesztusok, testtartás és hangok is közvetítették az érzelmeket. Az új vizsgálatban viszont csak arcokról készült fotókat vetítettek kutyáknak érintőképernyőn. Nehezítésként ráadásul a fotóknak vagy csak a felső vagy az alsó felét (vagy a szemtájéki vagy a száj környéki régiót). A kísérletvezetők két csoportba osztották a kutyákat. Az egyik csoportnak 15 emberről készült mérges és vidám fotópár közül a vidámakat, a másiknak a mérgeseket kellett kiválasztania, a megfelelő fotó megérintésével. A jó választásért jutalom járt.

A képzést sikeresen abszolváló kutyáknak ezután négyféle képet mutattak. (1) Új arcoknak azt a felét, amit a kiképzés során is (aki például eddig szemeket látott, az most egy ismeretlen szemével szembesült). (2) A már ismert arcok másik felét (aki eddig szemet látott, az most ugyanannak az embernek a száját). (3) Új arcoknak azt a felét, amit a kiképzés során nem (aki eddig szemeket látott, az most egy ismeretlen száját). (4) Ismert arcok bal oldalát.

A kutyák mind a négy képtöredéknél képesek voltak felismerni az érzelmeket, vagyis azt az érzelmet kifejező képet választották, amelyre kondicionálták őket. Mivel új arcokat, illetve új arcfeleket is mutattak a kutyáknak a teszt során, egyértelmű, hogy a kutyák nem egyszerűen a kiképzés során megismert fotók jellegzetességei alapján döntöttek, hanem általános kép él bennük a vidám és a mérges emberi arcról.

Figyelemreméltó, hogy a kutyák a képzés során lassabban tanulták meg a mérges arc kiválasztását, valószínűleg azért mert korábbi tapasztalataik alapján úgy vélték, a mérges embert jobb elkerülni.

Tudományos közlemény

Müller et al., 2015, Current Biology

a kutya, 2015/04

Van-e kapcsolat a gazda emberek iránti érzései és a kutya szeparációs szorongása között?

Magyar kutatók több mint 1500 kérdőív adatai alapján úgy találták, hogy azok a gazdák, akik kényelmetlenül érzik magukat mások közelségében, beleértve az intim helyzeteket is, illetve nem érzik úgy, hogy szükség esetén támaszkodhatnak valakire, gyakrabban számolnak be arról, hogy a kutyájuknak szeparációs problémái vannak (a kutya nyüszít, nyálzik, rombol, remeg, aktívabbá válik vagy bepiszkít, ha egyedül hagyják). Az összefüggésnek az lehet az oka, hogy az emberekhez való szoros kapcsolódást, kötődést kerülő gazdák nem reagálnak eléggé vagy megfelelően a kutyáik igényeire, és nem nyújtanak számukra biztos, támogató bázist bizonytalan helyzetekben.

Gyakoribbak a szeparációs problémák a „neurotikusabb” kutyáknál is, akik akkor is szorongóbbak, feszültebbek, ha a gazdájukkal vannak. Akinek ilyen a kutyája, annak érdemes fokozottan odafigyelnie arra, hogy a kutya számíthasson rá, vagyis megbízhatóan reagáljon a kutya igényeire. A szeparációs szorongást kezelő terapeutáknak pedig a kutya életkörülményeinek megváltoztatásán, képzésén és esetleges gyógyszeres kezelésén túl érdemes a gazda önismeretének fejlesztésével, más emberek iránti érzéseivel, kötődésével is foglalkoznia. E bonyolult viselkedési problémánál tehát a kutyaterapeutának célszerű emberi pszichoterápiára is felkészülnie.

Konok et al., 2015 PLoS One 

a kutya/2015/04

Késleltetett imitáció és hosszú távú emlékezet vizsgálata kutyáknál

Petró Eszter (PhD hallgató, ELTE Etológia Tanszék) szerkesztett írása. Eredeti változata megjelent az Etológia Tanszék 2015. áprilisi hírlevelében

A szociális csoportban élő állatok számára előnyt jelenthet a szociális tanulás, hiszen mások megfigyelése révén gyorsan és sikertelen próbálkozások nélkül juthat információhoz a megfigyelő.

A szociális tanulás leginkább fajtársak között fordul elő, de a kutya esetében kézenfekvő a kérdés, hogy képes-e az ember viselkedését megfigyelve is tanulni? A kutya a háziasítás során különösen fogékonnyá vált arra, hogy az ember kommunikációs jelzéseit értelmezni tudja. Topál és mtsai 2006-os vizsgálata óta pedig azt is tudjuk, hogy a kutyák képesek az ember által bemutatott demonstrációt pontosan utánozni. Ebben a vizsgálatban egy képzett mozgássérült-segítő kutya, Filip, utánozta le gazdáját a "csináld" vezényszó elhangzása után.

Jelen tanulmányban Claudia Fugazza és Miklósi Ádám arra keresték a választ, hogy a kutyák vajon késleltetve (hosszabb-rövidebb szünet után) is képesek-e az ember viselkedését lemásolni.

Sok vagy kevés?

Egyszerű feladatnak tűnik eldönteni, hogy két edény közül melyikben van több eledel, a kutyák mégis gyakrabban tévesztenek, mint a farkasok. Nagyon sok faj képes mennyiségi információ használatára a mindennapi életében. Az oroszlánok, csimpánzok és hiénák például csak akkor támadják meg a betolakodókat, ha a saját csoportjuk nagyobb, mint az ellenfélé. Az ausztriai Wolf Science Centerben élő, emberek által nevelt farkasokról már három éve ismert, hogy 1 és 4 között jól számolnak. Most az ugyanott élő, szintén ember által nevelt keverék kutyákkal végezték el a számolási tesztet a kutatók. Az állatok szeme láttára, egymás után 1-4 sajtdarabot dobtak két átlátszatlan edénybe. Szándékosan nem mutatták meg a kutyáknak egyszerre az összes sajtdarabot – így zárták ki azt, hogy a számosságnál egyszerűbb tényező, például a térfogat vagy a felület alapján döntsenek a kutyák.

Ha kettő sajt volt az eddig edényben, a másikban pedig három; vagy az egyikben három, a másikban négy, a kutyák nem tudták kiválasztani a nagyobb mennyiséget, holott a farkasok igen.

Lehet, hogy ennek mi, emberek vagyunk az oka? A kutyáknak nem kell táplálékot keresniük, és még a szaporodásukról is emberek döntenek. A Wolf Science Center kutatói szerint a kutyákra ma már nem hat a természetes szelekció, és mivel nincs rá szükségük, lehet, hogy a számolási képességük hanyatlásnak indult.

Tudományos közlemény

Range et al., 2014, Frontiers in Psychology

a kutya 2015/03

Kutyaérzelmek

Honnan tudhatjuk, milyen érzései vannak a kutyáknak? Megnézhetjük, hogyan reagálnak bizonyos helyzetekben, megmérhetjük a hormonszintjük, szívritmusuk, agyi aktivitásuk és még sok egyéb élettani paraméter változásait, de mindezek csak közvetett információt jelentenek, egészen addig, amíg ők maguk nem tudják elmondani, mit éreznek (akkor már csak az lesz a probléma, hogy igazat mondanak-e...). Amíg ez nem következik be, kézenfekvő megkérdezni a gazdákat, hogy mit gondolnak kutyáik érzelmeiről.

Egyes kutatók szerint az emberi érzelmek között csak mennyiségi különbségek vannak. Például az öröm és a félelem között az a különbség, hogy az egyik kellemes, a másik kellemetlen, de abban egyformák, hogy mindkettő magas szintű izgalommal jár. Az elégedettség viszont kellemes, de nem okoz izgatottságot. A harag kellemetlen és magas izgalmi szintű, a szomorúság pedig szintén kellemetlen, de alacsony izgalmi szintű (aktivitású) állapot.

Egy magyar kutatás szerint a gazdák véleménye a kutyáik érzelmeiről nagyon hasonló. Lényegében csak abban különbözik, hogy a kellemességet a magabiztosság helyettesíti. A kutyaharag tehát nagy magabiztossággal és nagy aktivitással jár, a kutyaöröm pedig szintén magas aktivitással, de alacsony magabiztossággal. Utóbbinak a kutatók szerint az lehet az oka, hogy az öröm leggyakrabban a gazda felé nyilvánul meg, ezért tartalmaz valamennyi önalávetést is. A gazdák szerint az eddig említett érzelmek mellett meglepődést, féltékenységet, undort és szégyent is éreznek a kutyáik. A szégyennel kapcsolatban van egy kis tudományos vita, mert kutatások szerint a kutyák akkor is szégyent mutatnak, ha semmi rosszat nem csináltak, de leszidták őket.

Tudományos közlemény
Konok, V., Nagy, K., Miklósi, Á. 2015. How do humans represent the emotions of dogs? The resemblance between the human representation of the canine and the human affective space. Appl Anim Behav Sci

Kapcsolódó bejegyzés
Konok Veronika: Mit érez a kutyád?

a kutya, 2015/03

Az ember által használt kommunikatív jelek sorrendje befolyásolja a kutyák válaszait

Megjelent a Családi Kutya Program 2015 márciusi hírlevelében
Tauzin Tibor (CEU) vendégposztja

Az emberi kommunikációban használt jelzések két nagyobb csoportba sorolhatók. Léteznek osztenzív jelek, melyek célja, hogy jelezzék a kommunikációs szándékot, vagyis azt, hogy valaki közölni akar valamit egy meghatározott alannyal vagy csoporttal. Emellett léteznek olyan kommunikatív jelek is, melyek célja az információátadás. Ezeket informatív jeleknek nevezzük. Korábbi vizsgálatokból már ismert, hogy a kutyák megértik mindkét jelzéscsoportot, vagyis képesek felismerni azokat a jeleket, melyeknek célja a kommunikatív szándék kifejezése és azokat is, melyek valamilyen információt közölnek. A csecsemővizsgálatokból, illetve felnőttek párbeszédeinek vizsgálatából tudjuk, hogy emberek számára nem csupán a két jelcsoport az, ami megkülönböztethető, de ezen jelzések sorrendje sem mindegy. Az emberi kommunikációban ugyanis az osztenzív jegyek megelőzik az információt közlő jeleket, hiszen a befogadó fél számára előbb világossá kell tenni, hogy valaki valamit közölni akar, mielőtt megtörténik a tényleges információátadás.

Ebben a vizsgálatban arra voltunk kíváncsiak, hogy hasonló érzékenység vajon a kutyák esetében is megfigyelhető-e, vagyis, hogy a kutyák számára is fontos-e az, hogy az információátadás előtt megtörténjen a kommunikatív szándék kifejezése.

A barátság etológiája

Miklósi Ádám, az ELTE Etológia Tanszék vezetőjének előadása
ELTE TTK, 2015. március 4.

Sokan mondják, hogy a kutya az ember legjobb barátja, így az ember-kutya kapcsolat etológiai vizsgálata egyben a barátság tanulmányozását is jelenti. Vajon mit jelent a barátság? Hogyan változott meg a kutya a háziasítás során, hogy barátként tekintünk rá? Mely viselkedésformák játszanak fontos szerepet az emberrel való kapcsolatukban? 

Forrás: ÉLŐ ADÁSOK az ELTE-n



Az ELTE hírei között hosszú beszámolót olvashatnak az elhangzottakról. Néhány részlet:

Inkább a répa, mint a virsli. Kommunikatív helyzetben a szociális befolyás elnyomhatja a kutyáknál az egyedi ételpreferenciát

Megjelent a Családi Kutya Program februári hírlevelében

Abdai Judit, az ELTE Etológia Tanszék PhD hallgatójának vendégposztja 

A motiváció szintje számos fajnál fontos a jobb teljesítmény elérésében, illetve a különböző helyzetekben való tanulás során. Kutyáknál azonban az emberi kommunikatív jelzéseknek, például a mutatásnak, sokszor erősebb hatásuk van, mint a jutalom mennyiségének vagy minőségének.

A mutatásos tesztek alapesetében a kísérletvezető két tál közül az egyikbe elrejt egy jutalomfalatot úgy, hogy azt a kutya ne lássa, majd ha a kutya figyel, a megfelelő edényre mutatva jelzi a táplálék helyét.

Vajon a jutalomfalat minősége befolyásolja-e a kutyák teljesítményét hasonló helyzetben? Pongrácz Péter és munkatársai három különböző kísérletben a fő kérdés eltérő aspektusait vizsgáltak:

I. kísérlet: Jobban teljesítenek-e a kutyák, ha az általuk preferált jutalomfalat van a kísérletvezető által jelzett tálban? Az eredmények alapján a kutyák mindkét csoportban hasonló arányban követték az emberi mutatást, azaz választásukra nem volt hatása, hogy melyik típusú jutalomfalatot kapták.

II. kísérlet: Hogyan viselkednek a kutyák, ha a kísérletvezető által mutatott tálban alacsony, míg a másikban jó minőségű jutalomfalat van? A teszt során a jelzett tálban minden esetben egy szelet répa volt, míg a másik tál üres volt vagy pedig egy darab virslit tartalmazott.
Meglepő módon az eredmények azt mutatták, hogy a kutyák akkor is követték az emberi jelzést és a répát választották, a ha másik, nem jelzett edényben virsli volt. Igaz, hogy nem az összes próbában: a teszt utolsó negyedében a kutyák már hajlamosabbak voltak a virslis edényt választani.

III. kísérlet: Befolyásolja-e a kutyák választását a korábban kapott jutalomfalat minősége? A teszt első felében a kutatók a kutyák egy csoportjának répát, másik csoportjának virslit adtak jutalomfalatként. A teszt második felében mindkét esetben száraztápot rejtettek el az egyik tálba. Az eredmények alapján a kutyák összességében hasonló arányban követték az emberi mutatást a két csoportban, ellenben a választás sebessége eltért.
Abban a csoportban, ahol a kutyák kezdetben virslit kaptak, a teszt két részében ugyanolyan sebességgel választottak a két tál közül. Azok a kutyák azonban, akiknél kezdetben répát használtak, a száraztáp esetében gyorsabban közelítették meg valamelyik tálat.

Összességében tehát elmondható, hogy a jutalomfalat minősége csak kis mértékben befolyásolja a kutyák teljesítményét egy kutya-ember interakció esetében. A mindennapok során gyakori a kutya és ember közti kommunikatív helyzet, az itt ismertetett eredmények pedig arra utalnak, hogy ilyenkor az interakció kommunikatív része fontosabb, mint hogy a kutya valamilyen ösztönzőt kapjon az együttműködésért.

Ha Ön is szeretné kipróbálni, hogy kutyája hogyan viselkedne hasonló helyzetben, a kutyaetologia.elte.hu honlapon, a Csináld magad! fül alatt megtalálható egy egyszerű mutatásos helyzet részletes leírása.

Eredeti közlemény: Pongrácz et al., 2013, Learning and Motivation

A korral jár?- Az idős kutyák viselkedésének megváltozása

Szabó Dóra (ELTE Etológia Tanszék) vendégposztja

Az öregedés gyakran jár együtt a szellemi és fizikai képességek hanyatlásával. A kor előrehaladtával jelentkező változások között megkülönböztethetünk „normál” és „kóros” folyamatokat. Előbbit az időskor természetes velejárójának, míg utóbbit különféle betegségek tünetének tekintjük. A legismertebb, előbb-utóbb mindenkit elérő természetes változás az őszülés, míg az idősek egy részét megtámadó kór példája embereknél a demenciával (időskori leépülés) járó Alzheimer-kór.

A „természetes” öregedés lefolyásáról családi kutyákban meglepően kevés tudományos adat áll rendelkezésünkre. Bár köztudott, hogy az idős kutyák aktivitása, munkakedve csökken, de milyen mértékben és hány éves kortól? Ma már tudjuk, hogy az öreg kutyák agya számos, emberekben is megfigyelhető változást mutat az életkor előrehaladtával, mint például az agytérfogat és az idegsejtek számának csökkenése. A változások kezdetének idejéről és dinamikájáról azonban megoszlanak a vélemények. A fajták várható életkora nagy mértékben eltér. Minél nagyobb testű a kutya, a fajtára jellemző várható élettartam annál alacsonyabb, részben ennek köszönhetően pedig ma még abban sincs egyetértés, hogy hány évesen kezdenek el öregedni a kutyák. Nem egyértelmű az sem, hogy milyen egyéb hatások (testméret, túlsúly, nem, ivartalanítás, életmód, genetikai hajlam stb.) és mekkora mértékben befolyásolják az időskori leépülést. Kérdőíves kutatások alapján a kognitív diszfunkció az átlagosnál gyakrabban fordul elő szukák, ivartalanított vagy kisebb testű ebek körében, de ennek oka ma még nem ismert.

Az idős kutyák között előforduló, Alzheimer kórhoz hasonló tünetekkel járó leépülés kognitív diszfunkció szindróma néven ismert. Az embereket megtámadó betegséghez hasonlóan a tünetek megjelenése elsősorban az agyban felhalmozódó rendellenes szerkezetű fehérjékkel hozható összefüggésbe.

A kognitív diszfunkció sokféleképp megnyilvánulhat, akár látszólag egymásnak ellentmondó tünetek formájában. Jelentkezhet a térbeli tájékozódás zavaraiban: a kutya látszólag eltévedhet ismerős helyeken, de szélsőséges esetben akár egy sarokból vagy az ajtó mögül való kitolatás is megoldhatatlan kihívások elé állíthatja. Mutatkozhat az alvás-ébrenlét ciklus megváltozásában, éjjelente fokozott aktivitás (járkálás, ugatás) figyelhető meg, míg a nap nagy részét átalussza az idős eb, kevésbé reagál a körülötte történő dolgokra. Okozhat szobatisztasággal kapcsolatos problémákat: a korábban megbízhatóan szobatiszta egyedek nem jelzik, ha ki kell menniük, esetleg kikéredzkednek ugyan, de utána mégis bent végzik el szükségleteiket; előfordulhat az is, hogy a fekvőhelyükre piszkítanak. A tünetek között megtalálható a megváltozott társas viselkedés, például a kutya nem ismer fel családtagokat (legrosszabb esetben magát a gazdát sem), nem keresi az emberek társaságát, kerüli a simogatást és könnyen ingerült lesz, vagy épp ellenkezőleg, egy percre sem akarja szem elől téveszteni gazdáját, állandóan a közvetlen közelében akar lenni és rosszul viseli ha el kell válniuk. Megjelenhetnek repetitív, funkció nélküli viselkedések, mint a céltalan bolyongás, „láthatatlan legyek” utáni kapkodás vagy különféle tárgyak hosszas nyalogatása. Megnyilvánulhat a tanulás és a memória zavaraiban is, gondot okozhat ismert feladatok végrehajtása vagy újak megtanulása.

A fenti lista nem teljes, egyéb, korábban problémamentes helyzetek is gondot okozhatnak a kognitív diszfunkciótól szenvedő idős kutyáknak. Természetesen ezek a viselkedésproblémák előfordulnak az öregedéstől függetlenül a fiatal kutyák között is, kognitív diszfunkció gyanúja esetén a hangsúly a kutyára korábban jellemző viselkedés megváltozásán van. Az egyes tünetek jelentkezhetnek együtt vagy külön-külön, időről-időre vagy állandó jelleggel.

Korábbi kutatások alapján a fent említett változások valamelyike a 11-12 éves kutyák közül minden másodiknál figyelhető meg, míg 15-16 éves korukra a kutyák kétharmada érintett. Ezek a tünetek sokszor vezetnek a kutya-gazda kapcsolat megváltozásához, szélsőséges esetben a kutya elaltatásához. Sajnos ezzel szemben a diagnózis felállítása ritka, kevés gazda van tisztában a tünetegyüttes létezésével, gyakran az öregedés természetes velejárójának tekintik, pedig a kognitív diszfunkció tünetei gyógyszerek segítségével sok esetben enyhíthetőek.

Amikor az öregedés agyműködésre gyakorolt hatásáról beszélünk, nem szabad megfeledkeznünk egyéb, a viselkedést szintén befolyásoló tényezőkről. Ide sorolhatóak a mozgást fájdalmassá tevő állapotok (pl. ízületi gyulladás), az érzékszervekkel kapcsolatos problémák (pl. szürkehályog) és egyéb egészségügyi panaszok, amik a kognitív diszfunkcióhoz hasonló tünetekkel járnak. Ezeket a lehetőségeket a megfelelő állatorvosi vizsgálatok elvégzésével mind ki kell zárni, mielőtt agyi neurodegeneratív folyamatokat feltételeznénk kedvencünk megváltozott viselkedése mögött.

Mivel a kutyák és emberek öregedése között sok párhuzamot találunk, az ingergazdag környezet, a rendszeres szellemi kihívások,az egészséges táplálás, és a rendszeres mozgás kedvenceink esetén is hozzájárul a szellemi frissesség megőrzéséhez, az időskori leépülés megelőzéséhez. A környezetgazdagítás (kutyatársaság és rendszeres séták biztosítása), valamint egy antioxidánsokban gazdag táp etetése idős, laboratóriumi beagle kutyáknál sikeresnek bizonyult e téren, a kontroll csoporthoz képest a kutyák jobb eredményeket értek el a különféle kognitív tesztekben. Mindez azt mutatja, hogy az öregedés folyama aktívan befolyásolható a megfelelő környezeti hatásokkal. Az aktív öregkor megalapozása hosszútávú befektetés, amiért már a fiatal kutyák gazdái is minden nap tehetnek.

Kedves Olvasók! Kérjük, ha van 8 évesnél idősebb kutyájuk, segítsék kutatásainkat azzal, hogy jelentkeznek Szenior Családi Kutya Programunkba: seniorfamilydogproject@gmail.com. Köszönjük!

a kutya, 2014/05

Kép

Hogyan isznak a kutyák?

Az emberek képesek tökéletesen összezárni az ajkaikat, így ivás közben felszívhatják, beszippanthatják a folyadékot. A kutyák állkapcsa viszont olyan szélesre tárható - alkalmazkodva a zsákmányszerzéshez -, hogy nem tudják teljesen összezárni a szájukat. Ezért más stratégiára van szükségük. 

Lassított felvételek elemzésekor látható, hogy először belecsapják a vízbe J alakban behajlított nyelvüket, ami sok fröcsköléssel jár. Ezután igen nagy gyorsulással (5G-vel) visszahúzzák a nyelvüket. Mielőtt a nyelvükkel a szájüregbe rántott vízoszlop visszazuhanna, gyorsan becsukják a szájukat. Kutatók üvegcsövekkel modellezték különböző méretű kutyák nyelvét, és megállapították, hogy a testmérettel exponenciálisan nő a nyelvvel megmozdítható víz térfogata.

Érdekesség, hogy a macskák más stílusban isznak, mint a kutyák. Ők sokkal kevésbé fröcskölik szét a vizet, mert finoman helyezik a nyelvük behajlított hegyét a víz felszínére.

Ezeket a kutatásokat nem csak az állattartók kíváncsiságának kielégítésére végzik; a hidrodinamika problémáinak megoldásában is segíthetnek.

Gart et al., 2014, American Physical Society DFD meeting

Beszédfeldolgozás

A kutyák nem értik minden általunk kimondott szó jelentését, de hangszínünkből ekkor is következtethetnek sok mindenre, például hogyan viszonyulunk hozzájuk. Angliai kutatók viselkedési adatokkal támasztották alá azt a sejtést, hogy a kutyák kétfelé bontják az emberi beszédet: jelentésre és érzelmi kulcsokra. Azt azonban valószínűleg kevesen tippelték volna meg helyesen, hogy ezt a két komponenst más agyféltekékben dolgozzák fel a kutyák. A számukra értelmezhető kifejezéseket a bal agyféltekéjük processzálja, az érzelmi és a beszélő egyéni sajátosságaival kapcsolatos komponenseket a jobb.

A viselkedéstesztben a kutyáknak két oldalról hangokat játszottak le. Egyesek a kutya számára ismert szavak voltak („gyere”). Előfordultak ugyanezek a szavak megfosztva a hangsúlyaiktól, illetve beszédre emlékeztető zajok is. A kutatók azt vizsgálták, hogy a hangok lejátszásakor a kutya melyik oldalra fordítja el a fejét.

Noha mindkét hangszóró ugyanazokat a hangokat adta, az ismert szavak hallatán a kutyák 80%-ban jobbra fordultak, ami bal agyféltekei feldolgozásra utal. A jelentés nélküli hangoknál viszont balra fordították a fejüket.

Az már ismert volt, hogy emlősöknél a fajtársak hangjaira a bal agyfélteke specializálódott, de az emberi beszédre adott reakciókat most vizsgálták először. Mivel a beszéd különböző kommunikációs komponenseire az emberi agy is hasonlóképpen reagál mint a kutyáké, valószínűleg már a két faj közös ősénél megjelent ez az agyféltekei munkamegosztás.

Ratcliffe és Reby, 2014, Current Biology

a kutya, 2015/1

A kövér kutyák bélflórája hasonló a kövér emberekéhez

Ha egy kutya 20-30%-kal nagyobb tömegű, mint ami ideális, kövérnek tartják. A kövérség többek között légzési zavarral, hasnyálmirigy-gyulladással, térdízületi szalagszakadással járhat együtt, így fontos tudni, pontosan hogyan alakul ki, már a tápanyagok felszívódásától kezdve.

Dél-koreai és amerikai kutatók hat hónap alatt kövérre hizlaltak hét beagle kutyát úgy, hogy kifutójukban folyamatosan elérhető volt egy kereskedelmi forgalomban kapható táp. A kutyák 5 kg-t szedtek fel fél év alatt a kezdeti 7 kilós tömegükhöz. Hét másik beagle viszont csak kiporciózott adagokat kapott ugyanebből a tápból, alattuk fél év múltán sem mutatott mást a mérleg. Székletvizsgálat nyomán kiderült, hogy a túlsúlyos kutyák bélrendszerében kevesebb féle baktérium él, mint a normál súlyúakéban. A domináns baktériumtörzsek is mások voltak: míg a normál súlyúak székletében 85%-ban a Firmicutes törzshöz tartozó baktériumokat találtak a kutatók, a kövérekében viszont 76%-ban proteobaktériumokat. Ez krónikus gyulladásra utal. Hét-hét kutya eredményeiből persze még nem lehet megalapozott következtetéseket levonni, de az figyelemreméltó, hogy a kövér emberek bélflórája szintén kevésbé változatos, mint a normál súlyúaké.

Eredeti közlemény: Park et al., 2014, Journal of Veterinary Internal Medicine

a kutya, 2015/1

Érzelemátvitel kutya és gazda között

Sümegi Zsófia (ELTE Etológia Doktori Iskola) vendégposztja

Tesztre várva az ELTE Etológia Tanszékén

A kutyákról közismert, hogy érzékenyek az ember érzelemkifejezéseire. Különbséget tesznek bizonyos emberi arckifejezések között, például intenzívebben reagálnak a boldog vagy mérges arckifejezésre, mint a semlegesre. Érzelmeket nemcsak mimikával, hanem nyelvi és nem nyelvi eszközökkel, például hanglejtéssel is kifejezhetünk. Attól függően, hogy a gazda által adott vezényszó milyen értelmi töltetű, a kutyák eltérő hajlandóságot mutathatnak a parancs teljesítésére. Több korábbi tanulmány is bizonyítja, hogy a gazda érzelemkifejezése befolyásolja a kutyák viselkedését, például bátrabban mennek oda egy ijesztő ismeretlen tárgyhoz, ha a gazda pozitív érzelmeket mutat. A gazda érzelmei tehát hatással vannak a kutyára, sőt úgy tűnik, bizonyos mértékű empátiát is érezhetnek a kutyák. Az is bebizonyosodott már, hogy a gazdák és kedvenceik között élettani és hormonális szinkronizáció léphet fel. A pozitív interakcióknak stresszcsökkentő hatása van mindkét fél számára, ami hasonló hormonális változásokat eredményez. Hasonló hatás mutatható ki stresszhelyzetben is. Egy agilityverseny során végzett vizsgálat összefüggést talált a kutyák stresszhormonszintjének változása és gazdáik hormonszintje között. Mindezek alapján feltételeztük, amit már bizonyára sok kutyatartó tapasztalt, de tudományos szempontból még senki sem bizonyított, hogy gazda hangulata átragadhat a kutyára.

Öregedés elleni szert tesztelnek kutyákon

Élesztőgombáknak, férgeknek és egereknek már sikeresen növelték meg az élettartamát a kutatók, de az embereknél sorra elbuktak a kísérletek. Egy új próbálkozás családi kutyákon szeretne kipróbálni egy rapamycin nevű fehérjét. A rapamycint veseátültetés után használják a szervkilökődés megakadályozására, de emellett körülbelül 10%-kal meghosszabbítja az egerek életét. A hatóanyag szerepet játszik a sejtnövekedésben, de az még nem világos, hogy miért hosszabbítja meg az életet. Egyes feltételezések szerint megakadályozza a rák kialakulását.

Az embertesztek előtt szeretnék kipróbálni a hatását családi kutyákon. A kutyák vizsgálata sokkal valósághűbb képet adhat arról, hogy reagál az emberi szervezet a rapamycinre, hiszen hozzánk hasonló körülmények között élnek és az öregedésük is hasonlóan zajlik.

A tervek szerint a vizsgálatba nagytestű kutyákat vonnának be, amik általában 8-10 évig élnek. A szert 6-9 éves koruktól adnák nekik. Rendszeresen ellenőriznék a szívműködésüket és más egészségügyi paramétereiket. A kutatást vezető Matthew Kaeberlein maga is arra készül, hogy amint lehet, saját német juhászkutyáját is bevonja a tesztalanyok közé.

Hayden, 2014, Nature News

a kutya, 2014/12

2. Kutyaetológia konferencia

A 2014-ben megalapításának huszadik évfordulóját ünneplő MTA-ELTE Családi Kutya Kutatási Program legnagyobb támogatói kétségtelenül a gazdák, akik mindvégig önként, ellenszolgáltatás nélkül vettek részt kutyáikkal a viselkedéstesztjeinkben. A kísérletekből írt szakcikkek viszont gyakran csak évekkel később jelennek meg, az angol szakszöveg viszonylag nehezen érthető, ezért a résztvevők sokszor nem is értesültek róla, hogy mi lett a végeredménye a közreműködésükkel zajlott teszteknek. Ezért - a Magyar Tudományos Akadémia Magyar Tudomány Ünnepe sorozatán belül – minden év novemberében konferenciát szervezünk Budapesten, az Etológia Tanszéknek is otthont adó épületben, ahol magyarul, ingyenesen és közérthetően ismerkedhet meg bárki az utóbbi egy évben megjelent publikációinkkal.

Az esemény védnöke Csányi Vilmos akadémikus, a Családi Kutya Program alapítója. Janka kutyájával tavaly ő nyitotta meg a konferenciát, idén viszont külföldi útja miatt nem tudott csatlakozni hozzánk. „Sajnálom, mert izgalmas témák lesznek.” – írta a szervezőknek. Az interneten azonban ő is követhette az előadásokat, amelyek a Ustreamen továbbra is elérhetők, a „Videók” fülre kattintva.

A konferencia évében 25 angol nyelvű, szaklektorok által ellenőrzött közleménye jelent meg a kutatócsoportnak. Nehezen választottuk ki közülük azt a tizenkettőt, amelyek legjobban számot adnak a csoport szerteágazó tevékenységéről.

Labik a laborban: így keresik brit kutatók a betegségek gyökereit

Molly egy tipikus, szeretetéhes és szertelen labrador Nagy-Britanniában. Amitől mégis különleges az az, hogy élete minden mozzanatát kutatók rögzítik és elemzik a Dogslife program keretében. A gazdája havonta küld jelentést Molly étrendjéről, napi mozgásáról, parazitáinak irtásáról és egészségügyi problémáiról. De nem csak Mollyról gyűlnek az adatok: 2014 novemberig 4908 labrador tulajdonos jelezte részvételi szándékát a projekt honlapján. A cél az, hogy kiderítsék, milyen környezeti tényezők vezethetnek különböző betegségek kialakulásához.

A nagyszabású kutatáshoz azért választották a labradort, mert Nagy Britanniában ez a legnépszerűbb fajta. Könnyű közöttük olyan egyedeket találni, akiket családtagként kezelnek és emberekhez hasonló ellátást kapnak. A jó minőségű táplálék és a gondos állatorvosi ellátás miatt a kutyák megérik az idős kort, amikor ugyanúgy fellép náluk keringési probléma, ízületi gyulladás és értelmi hanyatlás, mint az embereknél. Gyakori az elhízás és az ehhez kapcsolódó cukorbetegség is.

Néhány kutyától székletmintákat is gyűjtenek a kutatók. Ezzel a bélflóra változását követik nyomon, ami szoros kapcsolatban áll a betegségek kialakulásával, sőt valószínűleg a viselkedéssel is.

A gigaprojekt olyan kérdésekre ad majd választ, hogy van-e kapcsolat bizonyos tápok és betegségek között, fogékonnyá tesz-e kölyökkori betegség felnőttkori egészségügyi problémákra, és mennyit érdemes mozgatni naponta a kutyát ahhoz, hogy minél tovább maradjon egészséges?

Sok betegségnek genetikai alapja van, ezért a kutatók 50 labrador teljes örökítőanyagát is feltérképezik, vagyis megállapítják a DNS láncot felépítő bázisok sorrendjét. Ezt az információt vetik majd össze nem egészséges (például diszpláziás) kutyák genetikai anyagával, abban a reményben, hogy így kiderül, mely gének hajlamosítanak a betegségre. A káros génváltozatok (allélok) azonosításával lehetővé válik a molekuláris szelekció, vagyis az, hogy csak azokat az egyedeket vonják tenyésztésbe, amelyek nem hordoznak káros génváltozatot. Erre a gének ismerete nélkül korábban nem volt lehetőség, mert egy kutya egészséges lehet úgy is, ha hordoz káros allélt, de ennek hatását felülírja egy egészséges. Utódjának azonban továbbadhatja a károsat, és ha az a másik szülőtől is károst kap, kialakul a betegség. Molekuláris szelekcióval sokkal egészségesebbé tehető az állomány.

Ha a projekt sikeres lesz, alkalmazzák gazdasági haszonállatok és más fajok betegségeinek alaposabb megismeréséhez is. Molly gazdája számára egyértelmű, hogy egy ilyen kaliberű kutatást nem is alapozhatnak másra, mint a labradorokra. Szerinte épp itt volt az ideje, hogy ne csak a gazdák, hanem a kutatók is felfedezzék, milyen csodálatos ez a fajta.

McKie, 2014, The Observer

Dogslife

a kutya, 2014/12

Mit érez a kutyád? – Az emberi és a kutya-érzelmek hasonlósága

Konok Veronika írása. Megjelent az ELTE-MTA Családi Kutya Program 2014. decemberi hírlevelében

Valószínűleg minden gazdának vannak elképzelései arról, hogy a kutyája érez-e pl. bűntudatot, szomorúságot, képes-e empátiára, vagy, hogy ezeket az érzelmeket hogyan, milyen testi jelzésekkel fejezi ki. Az állati érzelmek kutatása még gyerekcipőben jár, hiszen nagyon nehéz kísérletesen, objektív mérőeszközök segítségével vizsgálni az érzelmeket. Míg az emberi érzelmek kutatásánál rendelkezésre állnak az alanyok szóbeli beszámolói (vagyis az emberek el tudják mondani, hogy éppen mit éreznek), addig az állatok esetében ez az információforrás nem áll rendelkezésünkre. A gazdák beszámolója kedvenceik érzelmeiről ezért fontos információforrást jelenthet az állati érzelmek kutatása számára.

A különböző érzelmek egyes kutatók szerint minőségileg különböző, elkülönült kategóriákat alkotnak, mások szerint az érzelmek között csak mennyiségi különbségek vannak, ezért az érzelmek leírhatók 2-3 dimenzión felvett értékük alapján. James A. Russel elképzelése szerint például az érzelmek leírhatók és elhelyezhetők egy absztrakt térben (ez az ún. affektív vagy érzelmi tér) az aktivitás (vagy izgalmi szint) és a kellemes/kellemetlen dimenzió mentén: az öröm például a kellemességben különbözik a félelemtől, de mindkettő hasonló mértékű aktivitással jár, míg az öröm és az elégedettség megegyezik kellemesség szempontjából, de az öröm nagyobb aktivitással jár, mint az elégedettség (lásd 1. ábra).

Miért szagolnak be a kutyák a lábunk közé?

Kínos, ha a kutyánk úgy üdvözli ismerőseinket, hogy bedugja az orrát a fenekükbe vagy jó nagyot szippant a nemi szervük tájékáról. Nem egyszerű leszoktatni erről, hiszen számára természetes, hogy szagminta-vétellel szerez információt társai aktuális állapotáról. De azzal szemben, hogy a kutyáknál a teljes testfelület értékelhető szagokat ad, az embereknél erre csak a hónalj-, illetve az ivarszervek környéke ad lehetőséget. Itt találhatók ugyanis a legnagyobb számban azok a mirigyek, amik a nemi hovatartozásunkat, korunkat, státuszunkat, egészségi állapotunkat, hangulatunkat hirdetik.

A bőrre ún. külső elválasztású mirigyek öntik ki váladékukat. Váladéktermelés szempontjából több típusuk van. Míg a legtöbb mirigy nagyjából folyamatosan termeli a bőr védelmét szolgáló váladékukat, az apokrin mirigyek szakaszosan ürülnek. Ilyenek a tejelő emlőmirigyek és az illatmirigyek, amelyek különösen gyakran fordulnak elő a végbélnyílás és a nemi szervek tájékán.

Velünk ellentétben a kutyák testfelületén minden szőrszál mellett található apokrin mirigy (a nálunk leggyakoribb merokrin, lényegében csak vizet és sót kibocsátó izzadságmirigyeik viszont kizárólag a talpon és a pofán vannak). Ez azt jelenti, hogy bárhol hajol egymáshoz két kutya, begyűjthetik a számukra fontos azonosítási és belső állapotot tükröző információkat. De a hátsó fertály itt is kitüntetett szerepű a végbéltájéki mirigy és az ivarszervek miatt.

Az apokrin mirigyek váladéka akkor válik szagossá, ha a bőrön élő baktériumok lebontják. Több száz baktériumfaj élhet egy-egy mirigy környékén. A baktériumok mennyisége és milyensége határozza meg minden egyed sajátos, csak rá jellemző szagát. Amikor a kutyák szagmintát vesznek, akkor a mirigyváladék bomlástermékéből beazonosítják, kivel találkoztak, és valószínűleg még ezer más információt begyűjtenek, amikről egyelőre még csak sejtéseink lehetnek.